Stílus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A stílus görög eredetű szó, amely a latin nyelven keresztül terjedt el világszerte. Eredetileg egy betűvetésre használt eszköz volt.[1] Manapság mindennemű közlés kifejezésmódját is értjük rajta.

Jelentései[szerkesztés]

Előfordul a szó tágabb értelmében is, amikor bármely művészeti ágba tartozó műalkotás művészi formanyelvéről beszélünk. Lehet átfogó jelentésű, mint korstílus és lehet szűkebb értelmezése az egyéni kifejezésmód kapcsán (viselkedésmód, cselekvésmód).

A stílust befolyásolja az közlő egyénisége, lelki állapota, az közlő és a hallgató viszonya. A közlésfolyamat minden tényezője hatással van a stílusra, háromnak azonban kiemelkedő a szerepe: a valóságnak, a közlőnek és a hallgatónak. A közlést folytatónak oly módon kell megfogalmaznia mondanivalóját, hogy a szándéka hatást tegyen a befogadóra. Ennek legfőbb feltétele a közlő és a befogadó feltételezett egyező intelligenciaszintje.

A nyelv és a stílus kapcsolatát az a körülmény is jelzi, hogy a szótárban igaz több jelentése is van a szavak egy részének, de a szövegbe helyezve már csak egy jelentésük érvényesül. Minden nyelvi elemnek van tehát egy, a szavak fogalmi jelentéséből adódó elsődleges jelentése (denotatív). Erre épülhet a kialakuló másodlagos érzelmi-hangulati-gondolati többletjelentés. Ez a stílusban végbemenő jelentésgazdagító folyamat (konnotáció). A másodlagos jelentés mindig hozzáadódik az elsődlegeshez. A stílus kifejezőerején, expresszivitásán azt is értjük, hogy mennyire közvetíti az érzelmeket, hangulatokat, a képzelet és a gondolatok mozgását. A stílus valamilyen módon mindig kifejezi a beszélő személyes kapcsolatát a témával, tartalommal.

Egyéb művészeti stílusok[szerkesztés]

Ezek különbözőek lehetnek mind témájukat, mind eszközeiket tekintve.

Építészeti stílusok[szerkesztés]

Az ókori Egyiptom építészete[szerkesztés]

Kína építészete[szerkesztés]

Európa építészete[szerkesztés]

Zenei stílusok[szerkesztés]

Festészeti stílusok[szerkesztés]

Európa festészete[szerkesztés]

Japán művészete[szerkesztés]

Kína művészete[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás (Könyvtár és információtudományi szakfolyóirat) (magyar nyelven). Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, 2004 (Hozzáférés: 2012. január 22.)

Források[szerkesztés]