Bakosi Béla
| Bakosi Béla | |
| Született | 1957. június 18. (66 éves)[1] Kemecse |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | atléta |
| Magassága | 180 cm |
| Testtömege | 67 kg[2] |
| pályafutása | |
| Versenyszám | hármasugrás |
| Klub | Nyíregyházi VSSC |
| Edző |
|
| Legjobb eredménye: | |
| Szabadtér | 17,23 m (1985) |
| fedett pálya | 17,25 m (1988) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Szerzett érmek | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Bakosi Béla (Kemecse, 1957. június 18. –) kétszeres fedett pályás Európa-bajnok atléta, hármasugró.
Pályafutása[szerkesztés]
Csak 17 évesen kezdett el hármasugrással foglalkozni, de rögtön sikereket ért el és hamar tagja lett az ifjúsági válogatottnak. 1978-ban 15. volt az Európa-bajnokságon. Első felnőtt sikerét nagy versenyen 1979-ben érte el. A bécsi fedett pályás Európa-bajnokságon ötödik lett. Egy évvel később nyerte első fedett pályás Európa-bajnoki címét, ezt követően 23 évesen a moszkvai olimpián hármasugrásban 7. helyen végzett, és bár elindult a távolugrás selejtezőjében is, innen nem jutott tovább. Újra aranyérmet szerzett 1982-ben fedett pályán, a szabadtéri EB-n pedig bronzérmes lett. 1983 és 1988 között még négyszer állt dobogóra a fedett pályás Európa-bajnokságokon, de győzni nem tudott. Részt vett mindkét hazai EB-n a Budapest Sportcsarnokban, de mindkétszer lemaradt a győzelemről. Az 1983-as szabadtéri vb-n hetedik lett.
Az 1984-es olimpián a bojkott miatt nem vehetett részt. A stuttgarti Európa-bajnokságon 1986-ban remek eredménnyel került döntőbe, ott azonban rosszul teljesített és csak 12. lett.1988 elején csúcsformában versenyzett, máig fennálló fedett pályás országos csúcsot ugrott 17,25 méterrel, Oleg Szakirkin így is 5 cm-rel megelőzte. Szabadtéri országos csúcsát 1985-ben ugrotta Budapesten, a 17,23 cm-es rekordot 1998-ban döntötte meg Czingler Zsolt egy centivel.
1979 és 1987 között nyolcszor nyert magyar bajnoki címet hármasugrásban, egyszer pedig a távolugrás magyar bajnoki címét is megszerezte. 1980-ban és 1982-ben fedett pályán is megnyerte a magyar bajnokságot. Bár az 1988-as olimpiára is kijutott, de a versenyen saroksérülése miatt nem indult el. Jó formáját már nem találta, a hazai fedett pályás világbajnokságon a selejtezőben utolsó előtti lett. Mivel nem akart korábbi eredményeinél rosszabb formában tovább versenyezni, visszavonult.
Eredményei[szerkesztés]
Magyar bajnoki címei szabadtéren[szerkesztés]
- Hármasugrásban
- 8-szoros bajnok: 1979, 1980, 1981, 1982, 1984, 1985, 1986, 1987
- Távolugrásban
- 1-szeres bajnok: 1979
Magyar bajnoki címei fedett pályán[szerkesztés]
Rekordjai[szerkesztés]
- Hármasugrás
- Szabadtér
- 16,45 m (1978. július 2., Budapest) utánpótlás magyar csúcs[3]
- 16,67 m (1979. július 29., Budapest) utánpótlás magyar csúcs[4]
- 16,90 m (1979. szeptember 30., Nyíregyháza) magyar csúcs[5]
- 16,97 m (1981. július 22., Bukarest) magyar csúcs[6]
- 17,13 m (1981. augusztus 21., Nyugat-Berlin) magyar csúcs[7]
- 17,20 m (1982. augusztus 21., Budapest) magyar csúcs[8]
- 17,23 m (1985. július 29., Budapest) magyar csúcs[9]
- Fedett pálya
- 16,62 m (1980. február 24., Budapest) fedett pályás magyar csúcs
- 16,69 m (1980. február 24., Budapest) fedett pályás magyar csúcs[10]
- 16,86 m (1980. március 1., Sindelfingen) fedett pályás magyar csúcs[11]
- 17,13 m (1982. március 6., Milánó) fedett pályás magyar csúcs[12]
- 17,15 m (1984. március 3., Göteborg) fedett pályás magyar csúcs[13]
- 17,25 m (1988. március 6., Budapest) fedett pályás magyar csúcs[14]
- Magasugrás
- Fedett pálya
- 205 cm (1976. január 18., Budapest) fedett pályás ifjúsági magyar csúcs[15]
Pályafutása után[szerkesztés]
A szöuli olimpiai részvétel lemondása után két évvel visszavonult és edzősködni kezdett. Ekkor Vaszi Tünde edzője volt. Bár egy ideig ezzel felhagyott, 1999 óta újra edző Nyíregyházán. Kisebbik fia, Bakosi Péter többszörös magyar bajnok magasugró.
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- Az év Szabolcs-Szatmár megyei sportolója (1978,[16] 1982[17])
- Az év magyar atlétája (1981, 1982)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ World Athletics database
- ↑ Olympedia (angol nyelven), 2006
- ↑ Bakosi Béla utánpótláscsúcsot javított. Népsport, XXXIV. évf. 161. sz. (1978. július 3.) 7. o.
- ↑ Kiss Árpád 8005 pontra javította a tízpróbacsúcsot. Népsport, XXXV. évf. 179. sz. (1979. július 30.) 4. o.
- ↑ Bakosi 16,90-re javította a hármasugró csúcsot. Népsport, XXXV. évf. 233. sz. (1979. október 1.) 5. o.
- ↑ Bakosi országos csúccsal második. Népsport, XXXVII. évf. 172. sz. (1981. július 23.) 5. o.
- ↑ Bakosi 17.13 m-es csúccsal legyőzte de Oliveirát. Népsport, XXXVII. évf. 198. sz. (1981. augusztus 23.) 12. o.
- ↑ A férfiaknál döntetlen, a nőknél vereség. Népsport, XXXVIII. évf. 203. sz. (1982. augusztus 22.) 5. o.
- ↑ Bakosi Béla országos csúccsal nyerte a hármasugrást. Népsport, XLI. évf. 182. sz. (1985. július 31.) 8. o.
- ↑ Csúcshullás az Olimpiai Csarnokban. Népsport, XXXVI. évf. 47. sz. (1980. február 25.) 7. o.
- ↑ Bakosi hármasugrásban Európa-bajnok. Népsport, XXXVI. évf. 52. sz. (1980. március 2.) 5. o.
- ↑ Négy magyar csúcs az első napon. XXXVIII. évf. 55. sz. (1982. március 7.) 7. o. periodika nélkül
- ↑ Magyar csúcs hármasugrásban. XL. évf. 54. sz. (1983. március 4.) 5. o. periodika nélkül
- ↑ Bakosi Béla ezüst-, Urbanik Sándor bronzérmes. XLIV. évf. 56. sz. (1988. március 7.) 7. o. periodika nélkül
- ↑ Két csúccsal folytatták. Népsport, XXXII. évf. 16. sz. (1978. január 19.) 7. o.
- ↑ A Népsport jelenti. Népsport, XXXV. évf. 7. sz. (1979. január 10.) 7. o.
- ↑ A Népsport jelenti. Népsport, XXXVIII. évf. 310. sz. (1982. december 23.) 2. o.
Források[szerkesztés]
- Bakosi Béla profilja az Olympedia oldalán (angolul)
- Bakosi Béla a Nemzetközi Atlétikai Szövetség honlapján
- Atlétika: Bakosi Béla hármasugró 55 éves – Nemzeti Sport, 2012. június 17.
- Atlétikai magyar bajnokok 1960 és 2006 között
- Bakosi Béla életrajza[halott link]
- Ki kicsoda a magyar sportéletben?: I. kötet (A–H). Szekszárd: Babits. 1994. 66. o. ISBN 963-495-008-6
