Budapest Sportcsarnok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Budapest Sportcsarnok (BS)
A stadion adatai
Elhelyezkedés Magyarország Budapest, Magyarország

Építés éve 1978–1981
Megnyitás ideje 1982. február 12.
Lebontás éve 1999

Felület parketta
Befogadóképesség 12 500
Tulajdoni viszonyok
Tulajdonos Magyar Állam
Kezelő Népstadion és Intézményei (NSI)
Az építkezés adatai
Építész Kiss István (KÖZTI)
Kivitelezők 31. számú ÁÉV (generál)
Költség 1,7 milliárd forint (1977)
Elhelyezkedése
Budapest Sportcsarnok (Magyarország)
Budapest Sportcsarnok
Budapest Sportcsarnok
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 30′ 07″, k. h. 19° 06′ 19″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 07″, k. h. 19° 06′ 19″

A Budapest Sportcsarnok 1982-től Budapest és Magyarország legnagyobb fedett sportcsarnoka volt. A Hungária körút és a Kerepesi út kereszteződésénél, a Népstadion szomszédságában volt található. 1999-ben egy tűzvészben leégett, helyreállítása nem volt lehetséges.[1]


Előzmények[szerkesztés]

Már az 1940-es években, a Nemzeti Sportcsarnok építésekor, annak közvetlen közelében kijelölték egy nagy befogadóképességű sportcsarnok helyét. Az ötletet akkor tettek nem követték, közel 20 év telt el, hogy egy új csarnok tervei kézzelfoghatóvá váljanak.

A 60-as évek elején az Magyar Testnevelési és Sport Tanács (MTST) a Középülettervező Vállalattal (KÖZTI) készítette el egy 15000 néző befogadására alkalmas sportcsarnok tanulmányterveit. Újabb évek teltek el, mire a tanulmányt kiviteli tervek követték. Az MTST ezúttal egy 12000-es csarnok terveit készítette el Gulyás Zoltán építésszel.

Az újabb tervek kivitelezésére azonban nem került sor. Egyrészt az akkori árakon 350 millió forintra becsült költségek fedezete nem állt rendelkezésre, másrészt a magyar építőipar nem volt felkészült egy 120 m fesztávolságú tetőszerkezet kivitelézésre.[1]


A megvalósítás[szerkesztés]

Az egyre fokozódó igények miatt nem kerülhetett le a napirendről egy nagy sportcsarnok felépítése. A mérnökök több külföldi nagyméretű csarnok tetőszerkezetét tanulmányozták, köztük a leningrádi Jubileumi Sportcsarnokét is, amely a későbbi BS mintája lett. Így a kiviteli nehézségek leküzdésében (tetőszerkezeti elemek és különleges berendezések legyártásában) szovjet segítséget vettek igénybe.

Az anyagi problémák megoldására a fővárosi üzemek a párt „sugallatára” több mint 500 millió forintot fizettek be nyereségük terhére, majd az építkezés során, társadalmi munkában körülbelül 20 000 fő, közel 113 000 órát dolgozott a kivitelezésben. Az építést kiemelt állami beruházásként végül 1724 millió forintos költségvetéssel hagyták jóvá.

A kivitelezés mérföldkövei[szerkesztés]

  • 1973 A főváros vezetése multifunkcionális sportcsarnok építését határozta el, melyet a későbbiekben a kormány és a párt vezetése is megerősített.
  • 1974 A tanulmányok készítésének megkezdése
  • 1975. október 6. Államközi egyezmény készült Moszkvában a budapesti nagy sportcsarnok kivitelezésében vállalt szovjet közreműködésről.
  • 1977. november 17. Az Állami Tervbizottság 1724 millió forintban jóváhagyta a beruházást
  • 1977 december Megkezdődnek a szanálási munkák.
  • 1977. december 15. A XIV. kerületi tanács kiadta a csarnok építési engedélyét
  • 1978. március 1. Elkezdődtek az alapozási munkák
  • 1981. december 21. Megkezdődött a sportcsarnok műszaki átadása.
  • 1982. február 12. A Budapest Sportcsarnok megnyitja kapuit.[1]

Paraméterek[szerkesztés]

Férőhely[szerkesztés]

  • lelátón elhelyezett székek: 7000 fő
  • kihúzható tribün: 3000 fő
  • küzdőtérre helyezhető székek: 2500 fő
  • maximális befogadóképesség: 12500 fő

Méretek[szerkesztés]

  • átmérő a lábazatnál: 117 m
  • átmérő a tetőn: 127 m
  • belső fesztáv 102 m
  • magasság 26,5 m
  • alapterület 12 000 m2

Az épület szintjei[szerkesztés]

  • A küzdőtér alatt helyezkedtek el a pinceraktárak, az állandó jégpálya (amelynek mérete éppen elérte a jeges sportok szabályaiban megengedett minimális méretet) és az edzőterem.
    • Edzőterem: 29 × 137 m
    • Állandó jégcsarnok: 26 × 56 m
  • a küzdőtér szintjén voltak találhatóak a versenyek és rendezvények lebonyolításához szükséges kiszolgáló helyiségek: öltözők, zuhanyzók, irodák, tanácsterem, doppingvizsgálati és orvosi szobák, szaunák, szertárak, televíziós közvetítéseket kiszolgáló helyiségek.
    • Küzdőtér burkolata: parkett, 47 × 40 m
    • Atlétikai pálya: 5 sávos, 200 m kerületű, rekortán
    • Jégpálya: 30 × 61 m
  • Az első emeletre tervezték a közönség bejáratait, ruhatárakat valamint a WC-ket, mosdókat, büféket, melyek a második emeleten is hasonló módon alakítottak ki.
  • A harmadik emeletre tervezték az újságírók részére kialakított 300 fős sajtópáholyt, 24 riporter állást (melynek számát a későbbiekben megnövelték) valamint a korszaknak megfelelő távközlési berendezéseket. Ezen a szinten voltak még a díszpáholyok, az épületet felügyelő és vezénylő rendszerek, a tolmácsfülkék, és az intézmény dolgozóinak irodái.
  • A negyedik emeleten találtak helyet maguknak az épületgépészeti berendezések, egy 700 m2-es kiállítóterem. Ezen a szinten csatlakozott a tetőtartó szerkezet az acélpilléreken nyugvó vasbeton gyűrűhöz. Erre a szerkezetre épült a technológiai hídrendszer és a fölé épített friss levegőt biztosító légcsatorna hálózat (az elhasznált levegő a széksorok alatt került elszívásra) valamint a világító és hangtechnikai berendezések.[1]

Sportesemények[szerkesztés]

1982[szerkesztés]

1983[szerkesztés]

1984[szerkesztés]

  • január 815. műkorcsolyázó és jégtánc Európa-bajnokság

1985[szerkesztés]

1988[szerkesztés]

1990[szerkesztés]

Zenei események[szerkesztés]

1982[szerkesztés]

1983[szerkesztés]

1984[szerkesztés]

1985[szerkesztés]

1986[szerkesztés]

1987[szerkesztés]

1988[szerkesztés]

1989[szerkesztés]

1990[szerkesztés]

1991[szerkesztés]

1992[szerkesztés]

1993[szerkesztés]

1994[szerkesztés]

1995[szerkesztés]

1996[szerkesztés]

1997[szerkesztés]

1998[szerkesztés]

1999[szerkesztés]

Az első tűzeset: 1984[szerkesztés]

1984. január 21-én tűz keletkezett a Budapest Sportcsarnok árkádja alatt, amely átterjedt az épület alagsorának néhány helyiségére. A nagy erőkkel a helyszínre érkező tűzoltóegységek, a tüzet rövid időn belül eloltották. A kár több millió forint volt. [2]

A BS leégése: 1999[szerkesztés]

1999. december 15-én hajnali 5 óra 7 perckor a Fővárosi Tűoltóparancsnokság hírközpontja négy gépjármű fecskendő, egy magasból mentő és a Tűzoltási Csoport riasztását rendelte el, mivel tüzet jeleztek a sportcsarnokból. Az intenzív tűzre utaló további jelzések miatt, a hírközpont a III.-as fokozatnak megfelelően további hat gépjárművet riasztott, összesen mintegy ötven tűzoltóval. Az épületben tartózkodó tizenhat főnyi személyzetet sikerült kimenteni. A tüzet a küzdőtéren rendezett karácsonyi vásárban égve felejtett gyertya okozta. A lángokat a tűzoltók több órás küzdelemben tudták megfékezni. Az épület szerkezete a tűz során olyan sérüléseket szenvedett el, hogy az újjáépítés nem volt lehetséges. Az épület építészeti védelem alatt állt. A kárt tízmilliárd forint felettire becsülték.[3] A Budapest Sportcsarnok helyén 2003-ban adták át akkori nevén a Budapest Sportarénát.[1]

A tűz az épületet elégetheti, a múltat és a jövőt sohasem.
– az új sportcsarnok felépítésének reklámja.

További információk[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Sass Tibor, Császár Béla: A Magyar Sport Évkönyve 1982. Budapest : Sport Lap és Könyvkiadó, 1983
  • Docplayer: Balázs József: Tűz a Budapest Sportcsarnokban. Tűz és káresetek. Docplayer.hu
  • G-Portál: Budapest Sportcsarnok. Események. G-Portál
  • Somogyi 1984: „Tűz a Budapest Sportcsarnokban”, Somogyi Néplap (40. évfolyam. 18. szám)