Tina Turner

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Tina Turner
Tina Turner Norvégiában, 1985
Tina Turner Norvégiában, 1985
Életrajzi adatok
Születési név Anna Mae Bullock
Becenév The Queen of Rock 'n' Roll (magyarul: a rock 'n' roll királynője)
Született 1939. november 26. (78 éves)
Nutbush, Tennessee, Amerikai Egyesült Államok
Házastársa Erwin Bach (2013. július – )
Élettárs Erwin Bach
Gyermekei
  • Raymond Craig Turner
  • Ronnie Turner
Pályafutás
Műfajok Rock, R&B, Soul, Rock 'n' Roll, Pop
Aktív évek 1958
Kapcsolódó előadó(k) Ike & Tina Turner
Hangszer ének
Hang kontraalt
Díjak
Tevékenység
Kiadók Capitol Records, EMI, Parlophone, Virgin Records
IPI-névazonosító 00061980371

Tina Turner weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tina Turner témájú médiaállományokat.

Tina Turner (született: Anna Mae Bullock, Nutbush, Tennessee, 1939. november 26. –) tizenkétszeres Grammy-díjas és többszörös Golden Globe-díjas amerikai énekesnő, színésznő. Több mint 50 éve tartó karrierje során számos díjat gyűjtött be, és a rockzene színpadán elért teljesítményeiért gyakran nevezik A Rock 'n' Roll Királynőjének valamint beválasztották a rock and roll halhatatlanjai közé.

Az énekesnő férje, a Grammy-díjas Ike Turner oldalán kezdte meg zenei pályafutását az Ike & Tina Turner Revü tagjaként. A zenekar a hetvenes években sikert sikerre halmozott olyan slágerekkel, mint a River Deep, Mountain High vagy az 1971-es Proud Mary. Azonban a házasságukon belüli sorozatos erőszak végül 1978-ban Turnerék válásához vezetett. A páros szétválása után Tina megkezdte karrierjének újjáépítését, elsőként az 1983-as Let's Stay Together című dallal, amelyet 1984-ben a Private Dancer című albuma követett.

A zenei életben való sikere filmszerepeket is hozott neki, kezdve az 1975-ös Tommy című filmmel, amelyben egy LSD-függő asszonyt játszott. Később Entity nagynéniként Mel Gibson partnereként volt látható a Mad Max 3. - Az igazság csarnokán innen és túl című filmben, amelynek betétdala, a We Don't Need Another Hero azonnal slágerré vált. 1993-ban Tina feltűnt Az utolsó akcióhősben is.

Turner a világ egyik legnépszerűbb és legsikeresebb rockénekesnőjének számít, a Rolling Stone magazin beválogatta minden idők 100 legnagyobb énekese közé. Albumai világszerte mintegy 200 millió példányban keltek el, és egyedülálló módon több koncertjegyet adott el, mint bármely más önálló előadó a történelemben. Tina közismert energikus színpadi előadásmódjáról, erőteljes hangjáról, hosszan tartó pályafutásáról és sokoldalúságáról. 2005-ben George W. Bush Kennedy-díjjal tüntette ki a Fehér Házban. Nyolc évnyi pihenés után Turner 2008-ban visszatért a színpadra, hogy megünnepelje pályafutásának ötvenedik évfordulóját. A Tina!: 50th Anniversary Tour a jegyeladásokat tekintve 2008-2009 egyik legsikeresebb turnéja volt.

Korai évek: 1939–1957[szerkesztés]

Anna Mae Bullock 1939. november 26-án született a Tennessee-beli Nutbush városkában Zelma Bullock gyári munkásnő és Floyd Richard Bullock baptista segédlelkész és munkavezető legkisebb lányaként. Származását tekintve javarészt afro-amerikai és európai vér csörgedezik az ereiben. Bár sokáig meg volt győződve anyja indián származásáról, egy később elvégzett DNS-teszt ezt megkérdőjelezte. Anna Mae-t és nővérét, Alline-t nagyanyjuk nevelte, miután szüleik Anna tízéves korában elváltak. Alline később St. Louisba költözött. Anna Mae Nutbush-ban maradt nagyanyja haláláig, végül 18 éves korában anyjával és nővérével együtt ő is elköltözött.

Ike & Tina Turner Revü: 1958–1976[szerkesztés]

St. Louisban Bullock a Sumner középiskolába kezdett járni. Ekkortájt nővére több éjszakai klubba is elvitte Anna Mae-t, aki így találkozott egyik este a Mississippi-i születésű rhythm and blues muzsikussal, Ike Turnerrel. Később Bullock megkérte Turnert, hogy vegye fel zenekarába, mint énekest. Ike eleinte szkeptikusan viszonyult a dologhoz, azonban Anna Mae kitartó kérlelése miatt végül engedte neki a fellépést, így lett 18 éves korára alkalmi énekes Ike mellett. Majd a "Little Ann" nevet felvéve Bullock lett a fénypontja annak a soul-revünek is, amelyet Ike Turner és zenekara, a Kings of Rhythm vezetett.

Átütő siker[szerkesztés]

1972

1960-ban, az A Fool in Love című dal felvételei közben a kiszemelt énekes, Art Lassiter nem jelent meg a stúdióban, így Anna Mae ugrott be a helyére. A dal hatalmas R&B-sláger lett, az amerikai pop-slágerlista 2. helyéig jutott. Ike megváltoztatta Bullock nevét Tina Turnerre, így lett a zenekar neve is Ike & Tina Turner Revü. Ike és Tina 1962-ben házasodtak össze Tijuanában, Mexikóban, jóllehet Ike hivatalosan 1974-ig nem vált el korábbi feleségétől, Lorraine-től.

Tina négy gyermeket nevelt fel házassága alatt – Ike előző házasságából született két fiát, Ike Juniort és Michaelt; közös gyermeküket, Ronaldot; valamint saját korábbi kapcsolatából született fiát, Craiget.

Az 1960-as és '70-es években Ike és Tina a csúcsra tört. Tina idővel egyedi színpadi személyiséggé vált, aki táncával és énekével lenyűgözte élő koncertjeik nézőit. Tina és a Revü háttértáncosai – az Ikette-ek – bonyolult és élettel teli koreográfiáikkal sok más előadót inspiráltak, többek között Mick Jaggert is (aki a Rolling Stones 1966-os angliai turnéján előzenekarként látta fellépni a Revüt).

Ike és Tina számos slágert rögzítettek a hatvanas években, ezek közül a leghíresebbek az A Fool in Love, az It's Gonna Work Out Fine, az I Idolize You és az átütő sikerű River Deep, Mountain High – ennek a dalnak Phil Spector volt a producere, aki sajátos "Wall of Sound" technikáját alkalmazta a felvételnél. Az évtized végére a páros modern rockzenei elemekkel gazdagította repertoárját, és olyan dalok feldolgozásait kezdték el játszani élő koncertjeiken, mint a Come Together (The Beatles), a Honky Tonk Woman (The Rolling Stones) vagy az I Want To Take You Higher (Sly and the Family Stone).

A duó legnagyobb slágere a Creedence Clearwater Revival Proud Mary című számának 1968-as, energiától feszülő feldolgozása, amely Tina védjegyévé vált, és a mai napig kirobbanó sikerrel játssza azt fellépésein. A dal 4. helyezést ért el a Billboard 100-as listáján 1971 márciusában és elnyerte a Grammy-díjat a "Legjobb R&B énekesi teljesítmény" kategóriában.

Csökkenő népszerűség[szerkesztés]

Bár a zenekar soron következő saját szerzeményei legtöbbször nem jutottak fel a slágerlistákra, az Ike & Tina Turner Revünek olyan rajongói voltak, mint a The Rolling Stones, David Bowie, Janis Joplin, Cher, James Brown, Elton John vagy Elvis Presley. Ezáltal a Revü fellépései meglehetősen vegyesen alakultak, a helyi feketék által látogatott kis mulatótól egy nagy Las Vegas-i klubig bármi szóba jöhetett. A csapat menedzsere Ike volt, aki semmilyen fontos ügyben nem engedte ki az irányítást a kezéből. A csapat népszerűségcsökkenésében közrejátszott Ike egyre súlyosabb drogfüggősége, amely sokszor árnyékolta be a hangfelvételeket és a fellépéseket. Ike basáskodásának és a gyakran erőszakos légkörnek köszönhetően a zenészek sűrűn cserélődtek a Revüben. Ahogy Tina később nyilatkozott róla, házasságuk nagy részében a külvilágtól elszigetelten élt, Ike pedig gyakran bántalmazta őt.

Házassági problémák[szerkesztés]

A '70-es évek közepére Tina házassága zátonyra futott, miután Ike drogfogyasztása állandósította az arrogáns légkört. A Revü gyorsan vesztett ismertségéből és sikeréből, de Ike megtagadta, hogy egy külső szakember vegye kezébe a menedzseri teendőket. Kokainfüggősége rengeteg pénzbe került, a turnéfelkérések és a lemezeladások pedig egyre csökkentek. Utolsó slágerük a Nutbush City Limits című dal volt, amelyet Tina saját szülővárosáról írt. A nóta az Államokban a Hot 100-ban a 22-ik helyig jutott, majd 1973-ban elérte a brit slágerlista negyedik helyét.

A Proud Mary sikere elegendő pénzt hozott egy saját házi stúdió, a Bolic Sound megnyitására. Itt rögzítették Tina első szólóalbumát, az 1974-es Tina Turns the Country On címűt. A vegyes country-feldolgozásokat tartalmazó korong nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és távol maradt a slágerlistáktól. 1975-ben Ken Russell rendező felkérte Tinát az LSD-királynő szerepére a Who együttes Tommy című rockoperájának filmváltozatában. A filmes debütálás sikerét meglovagolni hivatott második szólólemez, az Acid Queen azonban az első album sorsára jutott.

1976. július 4-én egy országos turné dallasi nyitófellépésére készült a Revü. Az úton a házaspár csúnyán összeveszett, Ike felismerhetetlenre verte Tinát. Ezután, amíg Ike a szállodai szobájukban aludt, Tina mindössze harminchat centtel a zsebében megszökött és elhagyta férjét. A következő néhány hónapot barátainál meghúzódva töltötte, mialatt Ike folyamatosan kutatott utána.

A Revü után: 1978–1984[szerkesztés]

A Turner házaspár válását, tizenhat évnyi házasság után, végül 1978-ban mondták ki. Tina később megjelent önéletrajzában (Én, Tina) éveken át tartó kegyetlen bánásmóddal és telhetetlen drogfüggőséggel vádolta volt férjét. A könyvből What's Love Got To Do With It? címmel mozifilm is készült. A bíróság döntése értelmében Tina megtarthatta művésznevét, ezen kívül a páros minden kapcsolatot megszakított egymással, bár Ike sokáig próbálkozott felesége visszaszerzésével.

Tina saját bevallása szerint a buddhizmusban talált erőt az újrakezdéshez. Mivel egy szerződéses turné közben hagyta ott Ike-ot, jogilag ő maga is felelős volt az elmaradt fellépésekért. Sürgősen pénzre volt szüksége, ezért szerződtetve egy zenekart és négy táncost szólókarrierbe kezdett, bevételeit tévés fellépésekkel próbálta növelni, ekkor jelent meg többször is a Sonny & Cher Show-ban is.

Szólókarrier[szerkesztés]

1978-ban megjelent harmadik szólólemeze. Az első önálló, Ike nélkül készült album a Rough címet kapta, amelyen megpróbálta levetni a Revüben megszokott funky és R&B elemeket és inkább a rockzenére koncentrált, ezzel is demonstrálva új stílusát. Mindazonáltal, az ekkoriban uralkodó diszkóláz kihatott a felvételre. A lemez csak kis példányszámban kelt el, csakúgy, mint a következő 1979-es, még inkább diszkóhangzású dalokat tartalmazó Love Explosion.

Ekkortájt az Egyesült Államokban a Revü rossz hírneve miatt Tina Turner már egyáltalán nem számított piacképes előadónak - főként lokálokban énekelt - és kiadója, a United Artists is pénzügyi csődbe jutott. Azonban Európában és a világ többi részén nem csökkent drasztikusan a népszerűsége. A kiadóját felvásárló EMI csoport kizárólag azért tartotta fent vele a szerződését, mert jól szerepelt a brit piacon.

A komoly adósságokkal küzdő Turner 1979-ben találkozott a kezdő ausztrál menedzserrel, Roger Davies-szel. Davies szervezésében világ körüli turnéra indult, amelynek keretében Dél-Afrikában, Ausztráliában, az Egyesült Államokat és Ázsiában is fellépett, azonban a koncertsorozat sikere a Love Explosion lemez kapcsán felvett diszkóstílus miatt mérsékelt maradt. Ekkor Davies tanácsára beleegyezett a teljes stílusváltásba.

Stílusváltás[szerkesztés]

Az énekesnő új, rock 'n' roll zenekara 1980-ban állt össze, a csapatot Kenny Moore zongorista, James Ralston gitáros, Jack Bruno dobos és Bob Feit basszusgitáros alkotta. Az új felállásban sikeres koncerteket adtak az Egyesült Királyságban és Európában – Tina ekkor lépett fel Magyarországon is. Amerikában azonban továbbra is csak ritkán volt lehetősége nívós helyeken játszani és lemezszerződést sem kapott.

1981 nyarán Davies-nek sikerült megszerveznie egy fellépést a New York-i Ritz Hotelbe. Tina három telt házas estét adott és rendkívül pozitív kritikákat kapott. A második este itt találkozott Rod Stewart-tal, a találkozás eredményeképpen néhány nappal később duettet énekeltek a Saturday Night Live című műsorban, így Turnert milliók látták a televízióban. Nem sokkal később Turner és Davies felkeresték az éppen turnézó The Rolling Stones-t, akik felkérték a régi ismerős énekesnőt, hogy lépjen fel három New Jersey-i koncertjük előtt. Mick Jagger duettet is énekelt Tinával a Stones fellépése közben (Honky Tonk Woman).

1982-ben Turnert megkereste a B.E.F. (Brit Elektronikus Alapítvány) nevű társaság, és felkérték a The Temptations együttes Ball of Confusion című dalának rock-feldolgozására. A társasággal szintén kapcsolatban lévő David Bowie hatására – aki ekkor szerződött az EMI-hoz – a kiadó minden fontos embere részt vett Turner egy újabb, Ritz-beli fellépésén, amelynek következtében az EMI amerikai leányvállalata, a Capitol Records véglegesítette szerződését Tinával. A Ball of Confusion sikere után a B.E.F. egy újabb kislemezt vett fel Tinával, Al Green 1971-es Let's Stay Together című dalának feldolgozását. A lemezt az EMI Angliában örömmel fogadta, azonban a Capitol Amerikában nem akart hallani róla.

1983 decemberében Turner Let's Stay Together-feldolgozása 6. helyezést ért el a brit slágerlistán és Európa-szerte óriási sikert váltott ki. Miután az import példányok ezrével özönlöttek be az USA-ba, a Capitol Records végül gyorsított kiadásban megjelentette a Let's Stay Together-t. 1984 márciusára a dal bekerült az amerikai Top 30-ba, az R&B és dance listákon a Top 5-be. A siker láttán a kiadó újragondolta a Turner piacképességéről alkotott véleményét és lemezszerződést ajánlott neki.

A visszatérés: 1984–2000[szerkesztés]

1984-ben Tina Turner megtette azt, amit a közvélemény általában „a rockzene történetének legmeglepőbb visszatéréseként” emleget. Az év májusában a Capitol kiadta a What's Love Got To Do With It című kislemezt, hogy népszerűsítse a közelgő album megjelenését, azonban mindössze 11 rádióállomás kezdte el játszani a dalt. Miután Roger Davies folyamatosan erőltette a kiadónál a szélesebb körű promóciót, a dal két héttel a megjelenése után már 100 rádióadó műsorán szerepelt. A kislemez hirtelen világsiker lett, és szeptemberben első helyezést ért el a Billboard Hot 100-as listáján – Tina dalai közül elsőként. Az Egyesült Államokban továbbra is ez az egyetlen első helyezett száma.

Negyvennégy évesen Tina volt a legidősebb, listavezető kislemezzel rendelkező énekesnő. A dal több európai országban is bekerült a legjobb tíz közé. 1984 júniusában végül megjelent a Private Dancer, amely azóta világszerte több mint 11 millió példányban kelt el – bár egyes források 20 milliónál is több eladott példányt jegyeznek –, ezzel az énekesnő legsikeresebb albumává vált. A Let's Stay Together és a What's Love Got To Do With It mellett olyan sikerszámok találhatóak rajta, mint az USA Top 5-be került Better Be Good To Me és a címadó Private Dancer, amit a Dire Straits frontembere, Mark Knopfler írt. Turner a lemezért később elnyerte az „MTV Video Music Award”-ot, két „American Music Award”-ot és négy Grammy-díjat, többek között az év lemezéért járót. 1985 februárjában megkezdte első szóló világ-körüli turnéját, a Private Dancer Tour-t, amely összesen 170 amerikai, európai, ázsiai és ausztráliai fellépést foglalt magába.

A Private Dancer sikere után Tina elvállalta Entity nagynéni, Csereváros úrnőjének szerepét a Mad Max - Az Igazság Csarnokán innen és túl című filmben. A film 36 millió dolláros nyereséggel zárt, Turner pedig elnyerte az NAACP (Nemzeti társaság a színes bőrű emberek előrejutásáért) díját "Kiemelkedő női alakítás" kategóriában. 1985 júliusában Tina fellépett a Live Aid-en Mick Jagger partnereként. Augusztusban megjelent a Mad Max betétdalát népszerűsítő We Don't Need Another Hero című kislemez. A szám ismét nemzetközi sikert hozott, második helyezést elérve az USA-ban, harmadikat az Egyesült Királyságban; emellett Grammy-díjra és Golden Globe-díjra is jelölték. A teljes filmzenét tartalmazó album nem sokkal a megjelenést követően már 1 millió példányban kelt el és bekerült az amerikai Top 40-be. Októberben megjelent a filmzene második kislemeze, a One of the Living is, a dal később Grammy-t nyert a "Legjobb Női Rockdal" kategóriában. Novemberben jelent meg Bryan Adams-szel közös duettje, az It's Only Love című kislemez. A dal Grammy-jelölést kapott a "Legjobb Rockdal – Duó vagy Együttes" kategóriában.

További szólósikerek[szerkesztés]

Sikeres turnéja után Tina folytatta szólókarrierje építését az 1986-ban megjelent Break Every Rule című lemezzel. Az album olyan slágereket vonultat fel, mint a Typical Male, a Two People vagy a What You Get Is What You See, és világszerte több mint 9 millió példányban kelt el. Ugyanebben az évben jelent meg Én, Tina című önéletrajzi regénye, amelyben korai éveit és erőszakkal teli házasságát tárta a nyilvánosság elé. Az év nyarán Turner csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en (Hollywoodi hírességek sétánya). 1987 márciusában az énekesnő Münchenben megkezdte a Break Every Rule Turnét. 1988. január 16-án Turner bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe, amikor szólóelőadóként 184 ezres fizető közönség előtt lépett fel. Áprilisban megjelent a turné közben rögzített Tina Live in Europe című dupla koncertlemez. A lemez különlegessége, hogy olyan művészekkel előadott élő duetteket tartalmaz, mint Bryan Adams, Eric Clapton, Robert Cray és David Bowie. 1989 második felében megjelent a Foreign Affair című lemez, amelynek második száma a népszerű világsláger, a The Best, amely később Turner védjegyévé vált. 1990-ben a lemezt népszerűsítő európai turnéra indult, ennek során 121 fellépésen közel négy millió rajongó előtt játszott.

1991-ben Ike és Tina Turner bekerült a Rock and Roll Hall of Fame-be, az elismerést helyettük Phil Spector producer vette át. Ugyanebben az évben megjelent Tina első válogatáslemeze, a Simply the Best. Az albumon található, dance-pop hangzású Nutbush City Limits feldolgozás bekerült a Brit Top 30-ba.

1993-ban az énekesnő életét filmre vitték – önéletrajzi regényéből What's Love Got To Do With It? címmel készített filmet Brian Gibson angol rendező, Tina szerepét Angela Bassett, Ike-ét Laurence Fishburne játszotta. A film sötét képet fest Turnerék házasságáról és feldolgozza Tina azt követő talpra állását a buddhizmus segítségével. Bár a film vegyes fogadtatásban részesült, a két főszerepet játszó színészt Oscar-díjra jelölték alakításukért. Tina készítette a film zenéjét tartalmazó albumot, olyan korai dalait énekelte fel újra, eredeti változatukban, mint az A Fool in Love, az It's Gonna Work Out Fine, a Proud Mary vagy a Disco Inferno feldolgozása. A lemezen két új dal is szerepel – Lulu I Don't Wanna Fight című dalának feldolgozása és a Bryan Adams által írt Why Must We Wait Until Tonight. Az album platinalemez lett Amerikában, az I Don't Wanna Fight pedig 9. helyet ért el a slágerlistákon, ez volt az énekesnő utolsó USA Top 10-be került dala. A film népszerűsítése céljából Turner hét év után ismét turnéra indult az Egyesült Államokban, amelyen mindegyik koncert telt házas volt. A fellépés-sorozat végeztével Tina egy évre visszavonult svájci otthonába.

1995-ben Turnert felkérték a legújabb James Bond-film, a Goldeneye betétdalának eléneklésére. A dalt a U2 együttes két frontembere, Bono és The Edge írta. A Goldeneye számos európai országban bekerült a Top 10-be, a dal videoklipje szintén sikert aratott. 1996-ban megjelent Tina soron következő, Wildest Dreams című albuma. A későbbi sikeres turnénak és az énekesnő egy harisnyareklám-beli szereplésének köszönhetően a korong végül az Egyesült Államokban aranylemez, Európában pedig platina lett. Az albumra olyan sikerszámok kerültek, mint a Whatever You Want, a John Waite-feldolgozás Missing You és a címadó Barry White-duett, az In Your Wildest Dreams. 1996 májusában Turner megkezdte kapcsolódó világ-körüli turnéját, amely egy évvel később, 1997 áprilisában zárult és összesen 130 millió dollár jegybevételt hozott. Az év végén Tina és zenészei részt vettek az olasz ballada, a Cose Della Vita angol változatának elkészítésében, a dal eredeti előadójával, Eros Ramazzottival közösen. Eros és Tina duettje hatalmas sikert aratott Európa-szerte, az énekesnő később Ramazotti turnéjának több fellépésén megjelent előadni ezt a számot.

1999 áprilisában Turner nyitotta meg a VH1 különkiadását, a Divas Live '99-et. Az esten Tina több nyolcvanas évekbeli slágerét elénekelte, a Proud Mary-t Elton John-nal és Cher-rel közösen adta elő. Később Tina bejelentette, hogy új lemez felvételein dolgozik. Februárban meg is jelent a When the Heartache Is Over című dance-szám maxilemeze, amelyet egy hónappal később követett a Twenty Four Seven című album. 2000 februárjában a Twenty Four Seven megjelent az Egyesült Államokban is, ahol aranylemez lett. 2000 márciusának végén Tina megkezdte karrierje egyik legsikeresebb turnéját. A Twenty Four Seven Tour a Pollstar felmérése szerint a 2000. év legnagyobb bevételét hozta a műfajon belül, összesen több mint 100 millió dollárt. Később a Guinness-bizottság bejelentette, hogy Tina Turner több koncertjegyet adott el, mint bármely más szólóelőadó a zenetörténelemben.

21. század[szerkesztés]

Minden idők legidősebb Vogue-címlaplánya lett, amikor 2013 áprilisában, 73 éves korában a híres divatmagazin német kiadásának címlapján szerepelt [1]. 2013 júliusában új házasságot kötött Ervin Bachhal, majd július 21-én buddhista szokás szerint tartottak ünnepséget. A díszítést 70 ezer vörös és sárga rózsa alkotta. A 120 vendég között volt Oprah Winfrey, David Bowie és Eros Ramazzotti.[1]

Még ebben az évben megkapta a svájci állampolgárságot[2] és elhagyta az amerikait.[3] Zürich mellett, Küsnachtban él házastársával. Ezen kívül még ingatlana van Kölnben, Londonban, Los Angelesben és a Francia Riviérán.[4]

Diszkográfia[szerkesztés]

(1985)

  • Break Every Rule (1986)
  • Tina Live in Europe (1988)
  • Foreign Affair (1989)
  • Simply the Best (1991)
  • What’s Love Got To Do With It (1993)
  • Wildest Dreams (1996)
  • Twenty Four Seven (1999)
  • All the Best (2004)
  • Tina!: Her Greatest Hits (2008)
  • The Platinum Collection (2009)
  • Beyond: Buddhist and Christian Prayers (2009)
  • Tina Live (Live from Gelredome) (2009)
  • Love Songs (2014)

Turnéi[szerkesztés]

  • 1978–1979: Wild Lady of Rock Tour
  • 1982–1983: Nice 'n' Rough Tour
  • 1984–1985: Private Dancer Tour
  • 1987–1988: Break Every Rule Tour
  • 1990: Foreign Affair Tour
  • 1993: What's Love? Tour
  • 1996–1997: Wildest Dreams Tour
  • 2000: Twenty Four Seven Tour
  • 2008–2009: Tina!: 50th Anniversary Tour

Filmográfia[szerkesztés]

  • Tommy (1975) – LSD-királynő
  • Sgt. Pepper's Lonely Heart Club Band (1978) – „Our Guests At Heartland”
  • Mad Max 3 - Az igazság csarnokán innen és túl (1985) – Entity nagynéni
  • Az utolsó akcióhős (1993) – polgármesterasszony

Grammy Awards[szerkesztés]

  • 1972: A legjobb R & B Performance egy duó vagy csoport, ének ("Proud Mary") - Megosztva: Ike Turner
  • 1985: Record of the Year ("What's Love Got To Do With It")
  • 1985: Legjobb Női Pop Vocal Performance ("What's Love Got To Do With It")
  • 1985: Legjobb női rock előadó ("Better Be Good To Me")
  • 1986: Legjobb női rock előadó ("One of the Living")
  • 1987: Legjobb női rock előadó ("Back Where You Started")
  • 1988: Legjobb női rock előadó ("Tina live in Europe")
  • 2008: Az év albuma ("River: The Joni Letters (Herbie Hancock Album)") - A bemutatott művész
  • 2008: Legjobb Kortárs Jazz Album ("River: The Joni Letters (Herbie Hancock Album)") - A bemutatott művész
  • kislemez: "River Deep - Mountain High" (1999) és a "Proud Mary" (2003)

Források[szerkesztés]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap