Ugrás a tartalomhoz

Beyoncé Knowles

Hivatkozások szerkesztése
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Beyoncé
Beyoncé 2023-ban
Beyoncé 2023-ban
SzületettBeyoncé Giselle Knowles
1981. szeptember 4. (45 éves)
Houston, Texas
Beceneve
  • Harmonies by the Hive
  • Queen Bey
  • Queen B
  • Third Ward Trill
Állampolgárságaamerikai[1]
HázastársaJay-Z (2008–)
Gyermekeihárom gyermek:
3
SzüleiMathew Knowles
Tina Knowles
Foglalkozása
  • Énekes
  • dalszerző
  • színésznő
  • üzletasszony
Iskolái
  • High School for the Performing and Visual Arts
  • Alief Elsik High School
Kitüntetései
Lista
Zenei pályafutása
Műfajok
Aktív évek1990–jelen
Kiadók
EgyüttesThe Carters
Kapcsolódó együttes(ek)Destiny’s Child
HangszerVokál
HangMezzoszoprán
Díjak-
IPI-névazonosító00341826274
Beyoncé aláírása
Beyoncé aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Beyoncé témájú médiaállományokat.

Beyoncé Giselle Knowles (/biˈɒnseɪ/ bee-ON-say;[3] Houston, Texas, 1981. szeptember 4. –) harmincötszörös Grammy-díjas amerikai énekesnő, dalszerző, színésznő és üzletasszony. Vokális képességeiről, művészi megújulásairól és élő fellépéseiről ismert, és széles körben a 21. század egyik legjelentősebb kulturális alakjának tartják. A könnyűzene formálásában betöltött szerepe miatt Beyoncét gyakran minden idők egyik legnagyobb előadóművészeként emlegetik.

Beyoncé az 1990-es évek végén vált híressé a Destiny’s Child vezető énekeseként, amely minden idők egyik legsikeresebb lányegyüttese. Debütáló szólóalbuma, a Dangerously in Love (2003) a 21. század egyik legnagyobb példányszámban eladott albuma lett. Miután a Destiny’s Child 2005-ben feloszlott, Beyoncé kiadta a funkos hangzású B’Day-t (2006), valamint főszerepet játszott a Dreamgirls című zenés drámában (2006). A rapper Jay-Z-vel kötött házassága, illetve Etta James megformálása a Cadillac Records (2008) című életrajzi filmben mind hatással voltak poporientált dupla albumára, az I Am… Sasha Fierce-re (2008). A 2000-es években Beyoncé több első helyezést is elért az amerikai Billboard Hot 100 listán olyan dalokkal, mint a Crazy in Love, a Baby Boy, a Check on It, az Irreplaceable és a Single Ladies (Put a Ring on It).

Miután megalapította a Parkwood Entertainment menedzsmentcéget, Beyoncé a hagyományos R&B és soul felé fordult a 4 (2011) albumon. Az elektronikus hatású Beyoncé (2013) népszerűvé tette a meglepetés- és vizuális albumok koncepcióját, és hozzájárult ahhoz, hogy a péntek váljon a globális megjelenési nappá (Global Release Day), míg az eklektikus Lemonade (2016) társadalmi–politikai párbeszédet indított el, és 2016 legnagyobb példányszámban eladott albuma lett. Jelenleg futó trilógiaprojektje — amely a queer ihletésű dance stílusú Renaissance-ből (2022) és az americana gyökerű country Cowboy Carter-ből (2024) áll — rávilágított a fekete úttörők gyakran háttérbe szorított hozzájárulásaira az amerikai zenei és kulturális történelemben, és olyan, az Egyesült Államokban listavezető kislemezeket eredményezett, mint a Break My Soul és a Texas Hold ’Em.

Beyoncé minden idők egyik legsikeresebb zenei előadója, becslések szerint több mint 200 millió eladott felvétellel. Ő a legtöbb RIAA-minősítéssel rendelkező női előadó, valamint az egyetlen nő, akinek első nyolc stúdióalbuma mindegyike a Billboard 200 lista élén debütált. A könnyűzene egyik legtöbb díjjal kitüntetett előadójaként rekordszámú, 35 Grammy-díjat, továbbá egy Primetime Emmy-díjat és egy Peabody-díjat is elnyert. Beyoncé a legtöbbször díjazott előadó a BET Awards (36), az MTV Video Music Awards (30), az NAACP Image Awards (32) és a Soul Train Music Awards (25) történetében. Minden idők legtöbb turnébevételét termelő fekete női előadóként ő volt az első nő, aki stadionturnét indított.

Élete és pályafutása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyermekkora

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Beyoncé Giselle Knowles 1981. szeptember 4-én született a texasi Houstonban.[4] Édesanyja, Tina Knowles (leánykori nevén Beyoncé), fodrász és szalontulajdonos volt,[5][6] míg édesapja, Mathew Knowles, a Xerox értékesítési menedzsereként dolgozott.[7] Mathew afroamerikai származású,[8] Tina pedig louisianai kreol, afrikai, francia, ír, breton, normann és őslakos amerikai felmenőkkel.[9][10][11] Beyoncé húga, Solange, szintén énekesnő és színésznő.[12][13] Mindketten az akádiai milícia tisztjének, Joseph Broussard-nak a leszármazottai, akit az akádiaiak kitelepítése után francia Louisianába száműztek.[14] Mindkét lány belga felmenőkkel is rendelkezik a vallóniai Hainaut tartományból.[15][16]

Beyoncé sokféle vallási hagyomány közegében nőtt fel: a houstoni St. John’s United Methodist Church és a St. Mary of the Purification katolikus templom közösségébe is járt.[17][18] Gyermekként az első munkája az volt, hogy hajakat söpört, és alkalmanként fellépett édesanyja fodrászszalonjának vendégei előtt.[19] Tanulmányait a St. Mary’s Catholic Montessori Schoolban kezdte, ahol táncórákra is járt.[20] Énekhangjára a tánctanára figyelt fel, aki dúdolni kezdett egy dallamot, amelyet Beyoncé fejezett be.[21]

Beyoncé zene és előadóművészet iránti érdeklődése tovább erősödött, miután hétéves korában megnyert egy iskolai tehetségkutató versenyt John Lennon Imagine című dalának előadásával, legyőzve a nála idősebb, tizenöt és tizenhat éves versenyzőket.[22][23] 1990-ben, kilencévesen beiratták a houstoni Parker Általános Iskolába, egy zenei tagozatos intézménybe, ahol az iskola kórusában is fellépett.[24][25] Később a Kinder High School for the Performing and Visual Arts tanulója lett, majd az Alief Elsik High Schoolba járt.[26] Beyoncé a St. John’s United Methodist Church kórusának is tagja volt, ahol első szólóját énekelte, és két éven át szólistaként szerepelt.[17][27]

1990–2001: A karrier kezdete és a Destiny’s Child

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1990-ben Beyoncé egy kizárólag lányokból álló együttes meghallgatásán megismerkedett LaTavia Roberson énekesnővel.[28] Két évvel később Kelly Rowland is csatlakozott hozzájuk,[28] és a trió a Girl’s Tyme formáció tagja lett, amely rap- és táncos produkciókkal lépett fel Houston tehetségkutató-műsorain.[29][30] 1993-ban a csoport benevezett a Star Search-be, amely akkoriban a legnagyobb országos televíziós tehetségkutató volt. Az ének kategóriában versenyeztek, de kiestek; Beyoncé ezt később egy rosszul megválasztott dallal magyarázta.[31][32] Miután 1993-ban LeToya Luckett is csatlakozott, a Girl’s Tyme továbbra is fellépett már befutott R&B lányegyüttesek előzenekaraként.[28] 1995-ben Mathew feladta állását, hogy a csapatot irányítsa, ami a Knowles család jövedelmét felére csökkentette, és arra késztette őket, hogy külön lakásokba költözzenek.[28][33][34] A csapat rövid időre szerződést kapott az Elektra Records-nál, majd elbocsátották őket; az ezt követő feszültségek Beyoncé szüleinek hat hónapos különválásához vezettek.[35][36] A Knowles család később újra egyesült, a csapat pedig szerződést kötött a Columbia Records-szal, Teresa LaBarbera Whites tehetségkutató közreműködésével.[22][37]

20-year-old Beyoncé in a black top, photographed looking directly at the camera
Beyoncé 2001-ben

Az együttes 1996-ban vette fel a Destiny’s Child nevet, Izajás könyvének egyik részlete alapján.[38][39] 1997-ben, miután közreműködtek a Men in Black – Sötét zsaruk című film filmzenéjén, megjelentették bemutatkozó kislemezüket és első nagy slágerüket, a No, No, No-t, amely megelőzte debütáló albumukat, a Destiny’s Child-et (1998), amely mérsékelt sikert aratott.[40][41] Második albumuk, a The Writing’s on the Wall 1999 júliusában jelent meg, az amerikai Billboard 200 lista ötödik helyéig jutott, és később többszörös platinalemez lett az Egyesült Államokban.[42][43] A lemezről olyan kislemezek születtek, mint a Bills, Bills, Bills, a Say My Name és a Jumpin’, Jumpin’; az első kettő a Billboard Hot 100 lista élére került.[42][44][45] A Say My Name elnyerte A legjobb R&B-előadás duó vagy csoport kategóriában és A legjobb R&B-dal díját a 2001-es Grammy-gálán.[46] A The Writing’s on the Wall minden idők egyik legnagyobb példányszámban eladott R&B albuma lett, világszerte 13 millió eladott példánnyal.[47][48]

Több változást követően a Destiny’s Child végső felállását Beyoncé, Rowland és Michelle Williams alkotta.[49] 2001 elején, miközben a csapat harmadik albumán dolgozott, Beyoncé főszerepet kapott az MTV televíziós filmjében, a Carmen: A Hip Hopera-ban, amely a 19. századi Carmen opera modern feldolgozása.[50] A Destiny’s Child harmadik stúdióalbuma, a Survivor 2001 májusában jelent meg; a Billboard 200 lista első helyén debütált, és az első héten 663 000 példányban kelt el.[51] Az albumról olyan listavezető slágerek jelentek meg, mint az Independent Woman Part I és a Bootylicious, valamint a címadó dal, amely a második helyig jutott.[52][53][54] A Survivor elnyerte A legjobb R&B-előadás duó vagy csoport kategóriában járó Grammy-díjat.[54] Az ünnepi album, az 8 Days of Christmas (2001) megjelenése után a Destiny’s Child szünetet jelentett be, hogy a tagok önálló karriert folytathassanak.[28]

2002–2007: Dangerously in Love és B’Day

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Beyoncé smiling at the camera
Beyoncé 2004-ben

2002 júliusában Beyoncé mozifilmes színészi debütálását is megtette: Foxxy Cleopatrát alakította az Austin Powers – Aranyszerszám című filmben.[55] A film betétdalaként megjelentette a Work It Out című dalt, amely a filmzene első kislemeze volt.[56] Szólóelőadóként az áttörést az hozta meg számára, hogy közreműködött Jay-Z ’03 Bonnie & Clyde című számában, amely a The Blueprint 2: The Gift & The Curse (2002) albumon szerepelt.[57] A kislemez a Billboard Hot 100 lista negyedik helyéig jutott.[58] Beyoncé a dal videóklipjében Jay-Z barátnőjeként tűnt fel, ami találgatásokat indított el a kapcsolatukról.[59] Később elárulta, hogy tizenkilenc éves korában kezdtek el randizni, másfél évnyi barátság után.[60]

2003 májusában Beyoncé kiadta a Crazy in Love-ot, debütáló szóló stúdióalbuma, a Dangerously in Love első kislemezeként. A Jay-Z közreműködésével készült dal Beyoncé első szóló listavezető slágere lett az amerikai Billboard Hot 100-on, ahol nyolc héten át maradt az első helyen.[61][62] 2003. június 14-én Beyoncé első szólókoncertjén mutatta be a Dangerously in Love dalait; az eseményt fizetős televíziós különkiadásként közvetítették.[63] Tíz nappal később megjelent album az első helyen debütált a Billboard 200 listán,[28] az első héten 317 000 példányban kelt el.[64] A Baby Boy kilenc héten át vezette a Billboard Hot 100-at,[65] míg a Me, Myself and I és a Naughty Girl egyaránt az első ötbe jutott.[66] A Dangerously in Love Beyoncé számára öt díjat hozott a 46. Grammy-gálán, köztük A legjobb kortárs R&B-album és A legjobb R&B-dal elismerést a Crazy in Love-ért.[67] A 21. század egyik legnagyobb példányszámban eladott albumaként világszerte több mint 11 millió példányban kelt el.[68][69]

Beyoncé Cuba Gooding Jr. oldalán szerepelt a The Fighting Temptations (2003) című zenés vígjátékban, ahol egy egyedülálló anyát és Gooding karakterének szerelmét alakította.[70][71] 2003 novemberében Missy Elliott és Alicia Keys társaságában elindult az európai Dangerously in Love Tour és az észak-amerikai Verizon Ladies First Tour turnéra.[72][73] 2004. február 1-jén elénekelte az Egyesült Államok himnuszát, a The Star-Spangled Bannert a Super Bowl XXXVIII-n.[74][75] 2004 novemberében a Destiny’s Child kiadta utolsó albumát, a Destiny Fulfilled-et,[76] amely a Billboard 200 lista második helyéig jutott,[77] és olyan amerikai top 5-ös slágereket adott, mint a Lose My Breath és a Soldier.[78] 2005-ben a Destiny’s Child világkörüli turnéra indult Destiny Fulfilled… and Lovin’ It címmel,[79][80] és bejelentették, hogy a turné végén feloszlanak.[80][81] A csapat 2005 októberében megjelentette első válogatásalbumát, a #1’s-t, majd 2006 márciusában csillagot kaptak a Hollywood Walk of Fame-en.[82][83]

Beyoncé 2007-ben

2006 júniusában Beyoncé kiadta a Déjà Vu-t második stúdióalbuma, a B’Day első kislemezeként.[84] A Jay-Z-vel közös dal a Billboard Hot 100 negyedik helyéig jutott.[85] A B’Day nemzetközi megjelenésére 2006. szeptember 4-én került sor, Beyoncé huszonötödik születésnapján.[86][87] Az album a Billboard 200 lista élén debütált, az első héten 541 000 eladott példánnyal.[88][89] Második nemzetközi kislemezként az Irreplaceable jelent meg, amely tíz héten át vezette a Billboard Hot 100-at.[90] A B’Day további kislemezei — a Ring the Alarm, a Get Me Bodied és a Green Light — mérsékelt listás sikereket értek el.[91][92] A 2007-es Grammy-gálán az album és dalai öt jelölést kaptak, és elnyerte A legjobb kortárs R&B-album díját.[93] A 2008-as Grammy-gálán a lemez dalai további két jelölést szereztek, köztük Az év felvétele kategóriában az Irreplaceable-ért.[94]

Beyoncé első filmszerepe 2006-ban A rózsaszín párduc című vígjátékban volt.[72] A film főcímdalaként elénekelte a Check on It-et, amely a #1’s albumon és a B’Day európai deluxe kiadásán is szerepelt. A Check on It öt egymást követő héten át vezette a Billboard Hot 100-at.[95][96] Ugyanebben az évben főszerepet kapott a Dreamgirls című drámában, az 1981-es Broadway-musical filmes adaptációjában, ahol egy Diana Rossról mintázott popsztárt alakított.[97] A B’Day népszerűsítésére Beyoncé 2007-ben elindította első világkörüli turnéját, a The Beyoncé Experience-t, amely 97 helyszínt érintett.[98] Ezzel egy időben a B’Day újra megjelent bővített változatban, rajta a Beautiful Liar című kislemezzel, amely Shakirával közös duett volt, és az Egyesült Államokban a harmadik helyig jutott.[99][100] 2007 decemberében Beyoncé és Jay-Z eljegyezték egymást.[101]

2008–2010: I Am... Sasha Fierce és házasság

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2008. április 4-én Beyoncé és Jay-Z egy kis létszámú, zártkörű szertartás keretében házasodtak össze;[102] Jay-Z még abban az évben egy interjúban erősítette meg a házasságukat.[103] Kapcsolatuk és házasságuk alkotói inspirációként szolgált Beyoncé harmadik stúdióalbumához, az I Am… Sasha Fierce-hez. Az album 2008. november 12-én jelent meg, és hivatalosan is bemutatta Beyoncé alteregóját, Sasha Fierce-t.[104][105] A dupla album két lemezből áll — I Am… és Sasha Fierce —; az előbbi lassú és középtempójú pop- és R&B-balladákat tartalmaz, míg az utóbbi pörgősebb, elektropop és europop elemeket ötvöző dalokra épül.[106][107] Az első héten 482 000 példányban elkelt lemez a Billboard 200 lista élén debütált, ezzel Beyoncé sorozatban harmadik amerikai listavezető albumát adta ki.[108]

Beyoncé in a crowd, looking down
Beyoncé a 81. Oscar-gálán 2009-ben

Az I Am… Sasha Fierce-ről megjelent Beyoncé ötödik, Billboard Hot 100 listavezető slágere, a Single Ladies (Put a Ring on It), valamint az Egyesült Királyságban listavezető If I Were a Boy is.[109][110] A Halo, amely az Egyesült Államokban az ötödik helyig jutott, hozzájárult ahhoz, hogy Beyoncé a 2000-es években több top 10-es slágert szerezzen, mint bármely más női előadó.[111][112] A világszerte parodizált és utánzott Single Ladies videóklipjét a Toronto Star az internet korszakának „első jelentős táncőrületének” nevezte.[113] A klip a 2009-es MTV Video Music Awards gálán három díjat nyert, köztük Az év videója elismerést.[114] Az I Am… Sasha Fierce népszerűsítésére Beyoncé világkörüli turnéra indult I Am… Tour címmel, amely 119,5 millió dolláros bevételt termelt.[115][116]

Megjelenése óta az I Am… Sasha Fierce világszerte több mint 10 millió példányban kelt el.[117] Nem sokkal az album kiadása után Beyoncé Etta James bluesénekesnőt alakította a Cadillac Records (2008) című zenés életrajzi filmben.[115][118] Alakításáért jelölték az NAACP Image Awardra A legjobb női mellékszereplő kategóriában.[119] Az Őrült szenvedély (2009) című pszichológiai thrillerben Beyoncé egy nőt játszott, aki megpróbálja megvédeni családját férje zaklatójától; a filmben Ali Larter és Idris Elba is szerepelt.[120][121] A filmet a kritikusok ugyan elmarasztalták, Beyoncé színészi teljesítménye azonban kedvező fogadtatásban részesült.[122] Az Őrült szenvedély az amerikai mozipénztáraknál is sikeres volt: 20 millió dolláros költségvetés mellett 68 millió dolláros bevételt hozott.[123][124]

Beyoncé elénekelte az America the Beautiful című dalt Barack Obama amerikai elnök 2009-es beiktatási ünnepségén, valamint az At Last-et az első beiktatási bálon.[125] A 2010-es, 52. Grammy-gálán tíz jelölést kapott — mind az I Am… Sasha Fierce albumért, mind filmes betétdalokban nyújtott munkájáért —, ezzel Lauryn Hill-lel holtversenyben ő lett az a női előadó, aki egyetlen évben a legtöbb Grammy-jelölést kapta.[126] Beyoncé hat díjat nyert el ezek közül, köztük A legjobb kortárs R&B-album díját az I Am… Sasha Fierce-ért és Az év dala elismerést a Single Ladies-ért, megdöntve saját, 2004-ben felállított rekordját, amely a legtöbb, egy este alatt női előadó által elnyert Grammy-díjra vonatkozott.[127] 2010-ben Beyoncé közreműködött Lady Gaga Telephone című kislemezén, amely a The Fame Monster (2009) című EP-n jelent meg,[128] és a Billboard Hot 100 lista harmadik helyéig jutott.[58]

2010–2012: 4 és első gyermeke

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2010 januárjában Beyoncé bejelentette, hogy szünetet tart zenei karrierjében.[129] A kilenc hónapos megszakítás alatt több európai városba elutazott, ellátogatott a kínai nagy falhoz, az egyiptomi piramisokhoz, Ausztráliába, angliai zenei fesztiválokra, valamint múzeumi kiállításokon és balettelőadásokon vett részt.[130][131] Az Essence magazin számára írt „Eat, Play, Love” című címlapsztorija, amely részletesen bemutatta karrierszünetét, írói díjat hozott számára a New York Association of Black Journalists-től.[132] Ebben az időszakban Beyoncé elvetélt, amit később visszatekintve „élete legszomorúbb élményének” nevezett.[133] A veszteség feldolgozásához visszatért a stúdióba, és dalírásba kezdett.[134][135] 2010 szeptemberében Beyoncé kifutós modellként debütált Tom Ford 2011 tavasz–nyári divatbemutatóján.[136] 2011 márciusában édesapja, Mathew, befejezte menedzseri tevékenységét lánya karrierje felett.[137] Egy hónappal később, egy párizsi fotózás során — amely közelgő albuma borítójához készült — Beyoncé váratlanul megtudta, hogy várandós.[138][139]

The upper body of Beyoncé is shown as she sings into a microphone
Beyoncé fellépés közben a 2011 augusztusában megrendezett 4 Intimate Nights with Beyoncé koncertrezidenciáján

Beyoncé negyedik stúdióalbuma, a 4 2011. június 24-én jelent meg az Egyesült Államokban, és a Billboard 200 lista élén debütált, az első héten 310 000 eladott példánnyal.[140][141] Ez volt sorozatban a negyedik listavezető albuma az Egyesült Államokban.[142] A 4 volt Beyoncé első olyan projektje, amely teljes mértékben saját alkotói irányítása alatt készült, miután megszakította szakmai kapcsolatát édesapjával. Egyben ez volt az első albuma, amelyet saját menedzsmentcége, a Parkwood Entertainment adott ki, és hagyományos R&B- és soullemeznek szánta, amely tudatosan eltér a mainstream popzenétől.[143][144][145] A Run the World (Girls), a Party, a Countdown, a Best Thing I Never Had és a Love on Top című dalok kislemezként jelentek meg az Egyesült Államokban;[146][147] az utóbbi kettő a 16., illetve a 20. helyig jutott.[148][149]

2011. június 26-án Beyoncé több mint két évtized után az első női szólóelőadó lett, aki a Glastonbury Fesztivál főszínpadán, a Pyramid Stage-en volt a főfellépő.[150] A produkció széles körű kritikai elismerést kapott, több sajtóorgánum pedig kiemelte élő előadóként mutatott fejlődését.[151][152][153] 2011 augusztusában Beyoncé és Jay-Z részt vettek az MTV Video Music Awards gálán, ahol Beyoncé előadta a Love on Top-ot, és nyilvánosan bejelentette terhességét.[154] A bejelentés hozzájárult ahhoz, hogy az esemény az MTV addigi legnézettebb közvetítésévé váljon, 12,4 millió nézővel.[155][156] Az esemény Guinness-világrekordot is eredményezett a másodpercenkénti legtöbb tweet számában egyetlen esemény kapcsán (8868 tweet/másodperc), és a „Beyoncé pregnant” kifejezés lett a 2011. augusztus 29-i hét leggyakrabban keresett kifejezése a Google felületén.[157][158]

2011 augusztusában Beyoncé négy exkluzív koncertet adott a New York-i Roseland Ballroomban 4 Intimate Nights with Beyoncé címmel, ahol a 4 dalait adta elő.[159][160] Ugyanebben a hónapban az album platinalemez minősítést kapott az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetségétől (RIAA), miután egymillió példányt szállítottak ki a kiskereskedelmi üzletekbe.[161] 2018 februárjában a 4 révén Beyoncé lett az első női előadó, akinek három albuma is túllépte az egymilliárd lejátszást a Spotify-on.[162] 2012. január 7-én Beyoncé New Yorkban életet adott első gyermekének, Blue Ivy Carternek.[163] 2012 júniusában négy estén át lépett fel a Revel Atlantic City Ovation Halljában az üdülőközpont megnyitásának alkalmából.[164]

2013–2014: Beyoncé és Super Bowl XLVII félidei show

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Beyoncé performing in a white dress in front of a completely black background
Beyoncé fellépés közben a Mrs. Carter Show World Tour keretében 2014-ben

2013 januárjában Beyoncé elénekelte az amerikai himnuszt Barack Obama második elnöki beiktatásán.[165][166] Februárban ő volt a Super Bowl XLVII félidei műsorának fő fellépője New Orleans-ban.[167] Az előadás akkoriban a történelem második legtöbbet tweetelt eseményévé vált, percenként 268 000 bejegyzést generálva.[168] Ugyanebben a hónapban Beyoncé társrendezőként jegyezte, majd bemutatta a Life Is But a Dream című egész estés dokumentumfilmjét az HBO-n, amely személyes és szakmai életébe egyaránt betekintést nyújtott.[169]

2013 áprilisában Beyoncé elindította a The Mrs. Carter Show World Tour világkörüli turnét,[170] kiadta Amy Winehouse Back to Black című dalának feldolgozását André 3000 közreműködésével A nagy Gatsby filmzenei albumához,[171] majd májusban Queen Tara hangját kölcsönözte A zöld urai című animációs filmben.[172] 2013. december 13-án minden előzetes bejelentés és promóció nélkül, váratlanul jelentette meg ötödik stúdióalbumát, a Beyoncé-t az iTunes Store-ban.[173] Az album a Billboard 200 lista élén debütált, az első héten 617 000 példányban kelt el.[174] Ez volt sorozatban az ötödik amerikai listavezető albuma, amivel ő lett az első nő a lista történetében, akinek mind az első öt stúdióalbuma az első helyen debütált.[175][176] A lemez széles körű kritikai elismerésben részesült,[177] és hat napon belül világszerte egymillió digitális példányban kelt el — ez akkoriban rekordnak számított az iTunes történetében.[178]

Zeneileg az elektro-R&B-re épülő Beyoncé sötétebb és személyesebb témákat dolgozott fel, mint korábbi munkái, többek között az evészavarokat, a szülés utáni depressziót, valamint a házasság és az anyaság érzelmi összetettségét.[179][180] Vizuális albumként az album zenei videóit titokban vették fel, hogy illeszkedjenek az album váratlan megjelenéséhez.[181][182] A Beyoncé-t jelentős szerep illeti a digitális megjelenések, valamint a meglepetés- és vizuális albumformátumok népszerűsítésében; az album megjelenése hatással volt a Nemzetközi Hanglemezgyártók Szövetségére (IFPI), amely ennek nyomán a pénteket tette meg globális megjelenési nappá (Global Release Day).[183][184] A lemezről öt kislemez jelent meg: a Blow, az XO, a Drunk in Love, a Partition és a Pretty Hurts.[185][186][187] A Jay-Z közreműködésével készült Drunk in Love a Billboard Hot 100 lista második helyéig jutott.[188][189] 2013 végéig a Beyoncé világszerte 2,3 millió példányban kelt el, így az év egyik legsikeresebb albuma lett.[190]

Az 57. Grammy-gálán Beyoncé hat jelölést kapott, és hármat díjra is váltott: a Drunk in Love elnyerte A legjobb R&B-előadás és A legjobb R&B-dal díját, míg a Beyoncé A legjobb térhatású album elismerést kapta.[191][192] 2014 áprilisában Beyoncé és Jay-Z — közös művésznevükön a The Carters — bejelentették első közös, stadionokra épülő turnéjukat On the Run Tour címmel.[193] 2014. augusztus 24-én Beyoncé átvette az MTV Életmű-díjat az MTV Video Music Awards gálán, és további három díjat is nyert: a Pretty Hurts kapcsán A legjobb társadalmi üzenetet hordozó videó és A legjobb operatőri munka elismerést, valamint a Drunk in Love-ért A legjobb együttműködés díját.[194][195] Az album 2014. november 24-én Platinum Edition címmel újra megjelent, hat további dallal kiegészítve.[196]

2015–2017: Lemonade és ikrek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Beyoncé 2016. február 6-án jelentette meg a Formation című kislemezt, amelyet először élőben az NFL Super Bowl 50 félidei műsorában adott elő.[197][198] A fellépés vitát váltott ki, mivel sokan a Fekete Párducokra való utalásokat láttak benne annak ötvenedik évfordulóján, miközben az NFL szabályzata tiltja a politikai állásfoglalásokat rendezvényein.[199] 2016. április 16-án Beyoncé kiadott egy előzetest a Lemonade című projekthez.[200] Az egyórás zenés film és vizuális album április 23-án debütált az HBO-n,[201] egy időben az azonos című stúdióalbum megjelenésével, amely aznap kizárólag a Tidal platformon vált elérhetővé.[202]

Beyoncé with box braids, wearing a silver glittery top, shouting into a microphone
Beyoncé fellépés közben a 2016-os Formation World Tour során

Az album a Billboard 200 lista első helyén debütált, és az első héten 653 000 példányban kelt el.[203] Ezzel Beyoncé lett az első előadó a Billboard történetében, akinek első hat stúdióalbuma a lista élén debütált.[203][204] A Lemonade mind a tizenkét dala felkerült a Billboard Hot 100-ra, amivel Beyoncé lett az első női előadó, aki egyszerre tizenkét dallal szerepelt a listán.[205] Az album megjelenése után a Sorry, a Hold Up, a Freedom és az All Night kislemezként is napvilágot látott.[206] A Lemonade 2016-ban az Egyesült Államok harmadik legjobban fogyó albuma volt 1,554 millió eladott példánnyal, világszinten pedig az év legnagyobb példányszámban eladott albuma lett 2,5 millió eladással.[207][208] Beyoncé 2016 áprilisa és októbere között elindult a Formation World Tour turnéra, amely Észak-Amerikát és Európát érintette.[209] Ez volt az első, kizárólag stadionokat érintő turné egy női előadótól,[210] és elnyerte Az év turnéja díjat a 44. American Music Awards gálán.[211]

Az albumhoz készült vizuális anyagok tizenegy jelölést kaptak a 2016-os MTV Video Music Awards-on — ez volt a legtöbb jelölés, amelyet Beyoncé egyetlen évben kapott —, és nyolc díjat nyertek el, köztük Az év videója elismerést a Formation-ért.[212][213] Beyoncé ezzel az MTV Video Music Awards történetének legtöbbször díjazott előadójává vált összesen 24 díjjal, megelőzve Madonna korábbi, 20 győzelemből álló rekordját.[214] 2017 januárjában bejelentették, hogy Beyoncé lesz a Coachella Fesztivál egyik fő fellépője, amivel a rendezvény történetének mindössze második női headlinere lett volna. Február 23-án azonban megerősítették, hogy terhessége miatt mégsem lép fel.[215][216] A fesztivál szervezői később bejelentették, hogy 2018-ban visszatér fő fellépőként.[215]

A 2017 februárjában megrendezett 59. Grammy-gálán a Lemonade kilenc jelöléssel vezette a mezőnyt, köztük Az év albuma, valamint a Formation kapcsán Az év felvétele és Az év dala kategóriákban.[217] Beyoncé két díjat nyert: A legjobb kortárs urbanalbum elismerést a Lemonade-ért, valamint A legjobb videóklip díját a Formation-ért.[218] Ugyanebben a hónapban Beyoncé az Instagramon jelentette be, hogy ikreket vár.[219] A bejegyzés néhány órán belül több mint 6,3 millió kedvelést kapott, és világrekordot állított fel mint az addigi legkedveltebb kép a platformon.[220] Július 13-án megosztotta az első fényképet magáról az ikrekkel, megerősítve, hogy egy hónappal korábban, június 13-án születtek meg.[221] Ez a poszt az Instagram második legkedveltebb bejegyzése lett, közvetlenül a terhességi bejelentés után.[222][223] Az ikrek — egy kislány, Rumi, és egy kisfiú, Sir — császármetszéssel születtek Kaliforniában.[224][225] Később abban az évben Beyoncé közreműködött Ed Sheeran Perfect című dalának remixváltozatában, amely az Egyesült Államokban az első helyig jutott, ezzel Beyoncé hatodik listavezető slágerét szerezte meg szólóelőadóként.[226]

2018–2021: Everything Is Love és Az oroszlánkirály

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Beyoncé wearing a yellow dress with gradient dark and lighter brown hair in front of an orange wall
Beyoncé Az oroszlánkirály európai premierjén 2019-ben

Beyoncé mindkét hétvégén fő fellépője volt a 2018-as Coachella Fesztiválnak.[227][228] Az április 14-i fellépése az első hétvége legtöbbet tweetelt produkciója lett, és egyben a legnézettebb élő előadás volt a YouTube-on.[229][230][231] A kritikusok széles körben méltatták, sokan történelmi jelentőségűnek nevezték.[232][233][234] Az előadás a fekete kultúra előtt tisztelgett — különös hangsúlyt fektetve a történelmileg fekete főiskolákra és egyetemekre —, és magában foglalt egy rövid Destiny’s Child-újraegyesülést is.[235][236]

2018. június 6-án Beyoncé és Jay-Z elindították az On the Run II Tour turnét. Az utolsó koncertet követően, június 16-án megjelentették első közös stúdióalbumukat, az Everything Is Love-ot.[237] A lemez az Egyesült Államokban a második helyen debütált 123 000 albummal egyenértékű egységgel az első héten; egyetlen kislemeze, az Apeshit a Billboard Hot 100 lista 13. helyéig jutott.[238][239] 2018. december 2-án Beyoncé és Jay-Z fő fellépői voltak a Global Citizen Festival: Mandela 100 rendezvénynek a johannesburgi FNB Stadionban, Dél-Afrikában.[240] A Homecoming: A Film by Beyoncé című dokumentum- és koncertfilm — amely a 2018-as coachellai fellépéseket dolgozza fel — 2019. április 17-én jelent meg a Netflixen, a Homecoming: The Live Album kíséretében.[241][242] A film hat jelölést kapott a 2019-es, 71. Primetime Creative Arts Emmy-díjátadón.[243]

Beyoncé Nala hangját kölcsönözte az Az oroszlánkirály 2019-es, júliusban bemutatott feldolgozásában.[244][245] Közreműködött a film filmzenéjén is, egy újraértelmezett változatban adva elő a Can You Feel the Love Tonight-ot.[246][247] Beyoncé eredeti dala, a Spirit lett mind a hivatalos filmzene, mind pedig The Lion King: The Gift című kísérőalbum első kislemeze, amelyet ő állított össze és készített.[248][249] Az albumon — a film afrikai környezetére reflektálva — gqom és afrobeat elemek is megjelennek, és Beyoncé afrikai producereket vont be a munkába.[250][251][252] Szeptemberben az ABC levetítette a Beyoncé Presents: Making The Gift című meglepetés-dokumentumfilmet, amely az album elkészítésének folyamatát mutatta be.[253][254] 2020 áprilisában Megan Thee Stallion és Beyoncé kiadták a Savage remixváltozatát, amely a Billboard Hot 100 lista élére került, ezzel Beyoncé hetedik listavezető slágerét szerezte meg szólóelőadóként.[255]

2020 júliusában Beyoncé megjelentette a Black Is King című vizuális alkotást, amely a The Gift kísérőfilmje, és amelyet ő írt, rendezett és executive producerként is jegyzett.[256] A 2021-es, 63. Grammy-gálán kilenc jelöléssel vezette a mezőnyt, és négy díjat nyert el, amivel a Grammy-díjak történetének legtöbbször díjazott énekesnője és női előadója lett, összességében pedig a második legtöbb díjjal kitüntetett személy.[257][258][259] Ugyanebben az évben társszerzője és előadója volt a Be Alive című dalnak a Richard király című életrajzi sportdráma-filmhez, amiért első alkalommal jelölték Oscar-díjra A legjobb eredeti dal kategóriában a 94. Oscar-gálán.[260][261]

2022–jelen: Renaissance és Cowboy Carter

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2022. június 16-án Beyoncé bejelentette hetedik stúdióalbuma címét, a Renaissance-t.[262][263] Az album első kislemeze, a Break My Soul négy nappal később jelent meg,[264] és a Billboard Hot 100 listájának élére került,[265] így Beyoncé nyolcadik listavezető és huszadik top 10-es dala lett a listán. Ez Paul McCartney és Michael Jackson mellé helyezte őt, mint az egyetlen előadókat a lista történetében, akiknek legalább húsz top 10-es slágere volt szólóelőadóként, és tíz együttes tagjaként.[266]

Beyoncé in a completely sparkly red dress
Beyoncé fellépés közben a Renaissance World Tour keretében 2023-ban

A Renaissance 2022. július 29-én jelent meg, és kritikai elismerést kapott.[267][268] Az album a fekete tánczenei stílusokat – mint a diszkó és a house – öleli fel, és nagyrészt a fekete queer úttörők ezekbena műfajokban történelmileg alulértékelt hozzájárulásai előtt tiszteleg.[269][270] Az album a Billboard 200 lista élén debütált, első hetében 332 000 példányt adtak el belőle.[271] Listavezető debütálásával Beyoncé lett az első előadó, akinek első hét stúdióalbuma mind a Billboard 200 élére került az Egyesült Államokban.[272][273] Az album mind a tizenhat dala felkerült a Hot 100 listára;[272] a második kislemez, a Cuff It a hatodik helyig jutott, és Beyoncé leghosszabb ideig listán szereplő dala lett.[274] A Renaissance megjelenésekor Beyoncé elárulta, hogy ez a trilógia első része, amelyet a Covid19-világjárvány alatt dolgoztak ki és vettek fel – egy olyan időszakban, amelyet „nagyon kreatívként” írt le.[275][276]

2023. január 21-én Beyoncé influenszerek és újságírók előtt lépett fel egy privát eseményen Dubajban.[277][278] Ez volt az első nagyszabású koncertje több mint négy év után, és a jelentések szerint 24 millió dollárt kapott a fellépésért, ami kritika tárgyává vált, tekintettel az Egyesült Arab Emírségek törvényeire, amelyek büntetik a homoszexualitást.[279][280] Ezt követően elindította a Renaissance World Tourt az Egyesült Államokban és Európában, amely a női előadók között akkor a legnagyobb bevételt hozó turné lett.[281][282] 2023 novemberében megjelentette a Renaissance: A Film by Beyoncé című dokumentumfilmet, amely a turné elkészítésének történetét meséli el. A filmet az AMC Theatres közreműködésével írta, rendezte és gyártotta.[283] A 65. Grammy-díjátadón kilenc jelöléséből négyet nyert meg, ezzel ő lett a Grammy-díj történetének legtöbb díjat elnyerő személyisége.[284][285]

2024. február 11-én Beyoncé bejelentette a trilógia második részét, és kiadta annak első két kislemezét, a Texas Hold ’Em-et és a 16 Carriages-t.[286][287] A Texas Hold ’Em lett Beyoncé kilencedik szóló első helyezettje a Billboard Hot 100 listán, és első listavezető dala a Billboard Global 200 listán.[288][289] 2024. március 12-én bejelentette az album címét, a Cowboy Carter-t, amelyet március 29-én adtak ki, és egyöntetű elismerést kapott.[290][291][292] Az album americana zenei stílussal van átitatva,[293] és kiemeli a fekete úttörők történelmileg alulértékelt hozzájárulását a country zenéhez.[294] Az album a Billboard 200 listájának élén debütált, így Beyoncé az egyetlen női előadó, akinek első nyolc stúdióalbuma a Billboard 200 élére került az Egyesült Államokban, az első héten 407 000 példányt adtak el belőle.[273][295] Az album harmadik kislemeze, az II Most Wanted, Miley Cyrus közreműködésével, az Egyesült Államokban a hatodik helyen debütált.[296]

2024 júliusában az NBC két promóciós reklámot tett közzé Beyoncéval a 2024-es párizsi nyári olimpiai játékokról szóló tudósításához.[297] Visszatért Nala szerepében a Mufasa: Az oroszlánkirály (2024) című előzményfilmben, amely a 2019-es feldolgozás előzménye.[298] 2024 decemberében ő volt a fő fellépője az első NFL Christmas Gameday Halftime Show-nak, ahol bemutatta a Cowboy Carter album dalait.[299] A 67. Grammy-díjátadón 2025-ben ő lett az első fekete előadó 50 év után, aki győzött a country kategóriákban,[300] valamint az első fekete előadó, aki elnyerte A legjobb country album díját.[301] Emellett elnyerte Az év albuma díjat is, ezzel ő lett az első fekete nő, aki 26 év után ezt a díjat megkapta.[302] Ugyanebben az évben Beyoncé elindította a Cowboy Carter Tourt az Egyesült Államokban és Európában, amely a valaha volt legnagyobb bevételt hozó country-turnévá vált.[303][304]

Művészete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zenei stílusa

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Beyoncé zenéje elsősorban az R&B-hez,[305] a pophoz,[306][307] és a hiphophoz sorolható,[308][309] ugyanakkor a soul és a funk elemei is meghatározó szerepet játszanak benne.[310][311] Gyakori művészi megújulásairól ismert,[312][313] több sajtóorgánum – köztük a Vox és a Billboard – zenei „kaméleonként” jellemezte.[314][315] Korai két albumának (Dangerously in Love és B’Day) hiphop- és R&B-központú hangzásától eltérően az I Am… Sasha Fierce az 1980-as évek elektropop- és europop-hatásait érvényesíti, szintetizátorok és akusztikus gitár használatával.[316][317] A 4 című albummal korábbi munkáihoz képest tovább bővítette a soul és a hiphop jelenlétét;[318][319] az 1970-es évek funkjából, az 1980-as évek popzenéjéből és az 1990-es évek souljából merít, miközben a hard rock, a reggae és az adult contemporary elemei is megjelennek rajta.[320][321] A Beyoncé című, saját magáról elnevezett albumot a minimalista zene inspirálta,[322][323] töredezett dalszerkezeteket alkalmaz, amelyek a hagyományos popformátumokat hátrahagyva inkább az ambient stílusra helyezi a hangsúlyt.[324][325] A Lemonade még szélesebb műfaji spektrumot ölel fel, beleértve a rockot, a countryt, a gospel zenét, a reggae-t és a bluest.[326][327][328]

A Lion King: The Gift című albumot elsősorban kulturális ünneplésként készítették. Ennek jegyében Beyoncé az afrikai kontinens számos művészét és producerét vonta be, és olyan műfajokat is feldolgozott, mint az afropop és a gqom.[329] A diszkó, a ballroom-kultúra és az 1990-es évek klubzenéinek világába is elmélyedő Renaissance nagymértékben támaszkodik a négynegyedes ütemekre és a pulzáló szintetizátorokra, valamint a queer és afroamerikai dance zenei úttörők munkáinak átdolgozásaira.[330][311][331][332][333] A Cowboy Carter country-gyökerű albumként készült, amely az R&B-t, a popot, a rockot, a folkot és az americana zenét ötvözi;[334][335][336] hangzásvilágát többek között pedal steel gitár, harmónika, akusztikus gitár és bendzsó jellemzi.[337] Bár Beyoncé elsősorban angol nyelven rögzíti felvételeit, az Irreemplazable (2007) című kiadványon – amely a B’Day dalainak spanyol nyelvű újrakiadása – spanyol nyelvű felvételeket is megjelentetett.[338][339]

Énekhangja

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Beyoncé mezzoszoprán hangterjedelemmel rendelkezik.[340][72] Jody Rosen, a T magazin kritikusa különösen jellegzetesnek nevezte zenei hangszínét; hangját „a populáris zene egyik legmeggyőzőbb hangszerének” nevezve.[341] Rosen szerint a hiphop korszaka jelentősen formálta ritmikus énekstílusát, ugyanakkor hangsúlyozta hagyománytisztelő hajlamait is, amelyek a balladákban, a gospelben és a falzett használatban nyilvánulnak meg.[341] Jon Pareles úgy írta le a hangját, hogy „bársonyos, mégis fanyar, kitartó rezgéssel és lelkes énekhanggal”.[342] Chris Richards, a The Washington Post hasábjain, kiemelte Beyoncé hangterjedelmét és erejét, megjegyezve, hogy képes „bármely ritmust libabőrt keltő suttogásokkal vagy teljes erejű díva-énekléssel hangsúlyozni”.[343]

A Dangerously in Love albumon Beyoncé éneke az érzéki megszólalások és a nagy erejű kiéneklések között egyensúlyoz,[344][345] míg a B’Day a melizma technikát és a szaggatott, staccato frázisokat helyezi előtérbe.[346][347] Az I Am… Sasha Fierce során vibrato-hangokat alkalmaz,[317] számos dalban pedig alacsonyabb regiszterben énekel.[348][349] A 4 esetében „durva és érdes” vokális megszólalást választott.[350] A Love on Top többszörös hangnemváltásokkal és kitartott vokális erővel tűnik ki,[351] míg az olyan dalokat, mint a Start Over, morgó és rekedtes hangszínek jellemzik.[352] A Beyoncé című albumon levegősebb, könnyedebb énekstílust alkalmaz, csikorgó falzettekkel, gyakori kérkedő előadásmóddal és szöveg nélküli harmonikus részekkel, amelyeket beszélt szöveg és rapbe hajló éneklés kísér – Kitty Empire zenekritikus ezt „hood rat rappingnek” nevezte.[324][353]

A Lemonade albumon Beyoncé lazább, műfajok között szabadabban mozgó megközelítést alkalmazott: a Daddy Lessons déli gyökerű, akcentusos megszólalásaitól kezdve a Pray You Catch Me visszafogott, intim hangvételén át a Don’t Hurt Yourself rekedt, torzított és kiabáló vokáljáig, amely a nyers düh kifejezését szolgálja.[354][355][356] A Renaissance felvételein hangját elektronikus effektekkel – többek között torzítással és modulációval – dolgozták fel.[357] A Cowboy Carter albumon túlnyomórészt természetes texasi akcentusában, a déli amerikai angol elemeit használva énekel.[358] A lemezen eklektikus vokális stílusok széles skálájával kísérletezik, beleértve a klasszikus operai énektechnikát is, amely a Daughter című dalban elhangzó Caro mio ben részletben jelenik meg.[359] A Rolling Stone 2023-as, „Minden idők 200 legnagyobb énekese” című listáján Beyoncé a nyolcadik helyen végzett; a magazin megfogalmazása szerint „hangjában az afroamerikai zene teljes története benne rejlik”.[360]

Dalszerzés és témák

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Beyoncé együttműködésen alapuló és kísérleti dalszerzői folyamatot alkalmaz, gyakran ötvözve különböző dalrészeket új struktúrák létrehozása érdekében.[361][362][363] Pályafutása korai szakaszában, a Destiny’s Child tagjaként dalszövegei elsősorban a nők önállóságának témájára koncentráltak, amint az olyan dalokban is megfigyelhető, mint az Independent Women és a Survivor. Jay-Z-vel való kapcsolatának kezdetét követően dalszerzői stílusa romantikusabb, párkapcsolat-központú irányba mozdult el, például a Cater 2 U esetében.[364] A Dangerously in Love szexuális és romantikus témákat dolgozott fel, míg az ezt követő B’Day a fekete nők személyes és spirituális elégedetlenségét, beteljesülését, önértékelését és cselekvőképességét állította középpontba.[365] Az I Am… Sasha Fierce a szerelem, a szívfájdalom, valamint Beyoncé civil énje és színpadi alteregója közötti feszültség kérdéseit vizsgálta;[349] a 4 és a Beyoncé című albumokat ezzel szemben személyesebb témák jellemzik, beleértve a házasságot, a monogámiát és az intimitást.[319][366][367]

A 2010-es évek közepétől Beyoncé egyre inkább történelmi és politikai témák felé fordult.[368] A történetmesélés és a költészet inspirálta a Lemonade című albumot, amely a fekete női lét, a megbékélés és a szívfájdalom kérdéseit tárgyalja, különösen Jay-Z feltételezett hűtlenségének kontextusában.[369][370][371] Emily J. Lordi kutató az albumot „filmszerű és hangzásában is afro-diaszpórikus utazásként írta le az árulástól a megváltásig”.[372] A Renaissance és a Cowboy Carter albumok célja az volt, hogy rávilágítsanak a fekete úttörők történelmileg elhanyagolt és marginalizált hozzájárulásaira az amerikai zenei és kulturális történelemben: előbbi a fekete queer művészek dance stílust formáló hatása előtt tiszteleg, míg utóbbi a fekete közösségek szerepét helyezi előtérbe a countryzene kialakulásában.[373][374]

Kritikusok és zenészek egyaránt elemezték Beyoncé sajátos dalszerzői stílusát. Caroline Polachek, aki közreműködött a No Angel című dalban, kiemelte Beyoncé azon képességét, hogy különböző gondolatokat kapcsol össze, és „zseniális” dalszerzőnek és producernek nevezte.[375] Beyoncéval való közös munkájuk során Sean Garrett lemezproducer úgy jellemezte őt, hogy „nagyon igényes az imázsával kapcsolatban”, hangsúlyozva, hogy minden olyan ötletet elutasít, amely nem illeszkedik az általa képviselt arculathoz.[376] A The New Yorker „aprólékos kurátorként” jellemezte,[377] egyes akadémikusok pedig zenei archivistaként tekintenek rá,[378][379] míg mások történetmesélését egy modern kori griotéhoz hasonlították.[380][381] A Billboard a 21. század ötödik legsikeresebb dalszerzőjének nevezte a Hot 100-as listás eredmények alapján.[382] Dalainak többségén társszerzői kreditben részesül,[383] ugyanakkor gyakran éri kritika az őt megillető szerzői feltüntetések száma miatt, egyesek megkérdőjelezve hozzájárulásának mértékét.[384][385]

Hatások

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Beyoncéra legnagyobb hatással Michael Jackson (balra) és Tina Turner (jobbra) voltak

Beyoncé legnagyobb zenei hatásaként Michael Jackson nevét említette.[386][387] Ötéves korában vett részt első Jackson-koncertjén; később úgy nyilatkozott, hogy ez az élmény segítette felismerni előadóművészi hivatását.[388] Jelentős inspirációként hivatkozott Tina Turnerre is, akit azért csodált, mert egyszerre testesítette meg az erőt, a nőiességet és a szexuális kisugárzást.[389] Diana Ross „sokoldalú előadóművészként” hatott rá,[390] míg Whitney Houston arra ösztönözte, hogy maga is az előadói pályát válassza; Beyoncé szerint Houston hitette el vele, hogy erre ő is képes lehet.[391][392] Elismerően nyilatkozott Madonnáról is zenéje és üzletasszonyi szerepvállalása kapcsán.[393] Korai hatásként említette Mariah Carey énekstílusát is, különösen a Vision of Love című dalát, amely gyermekkorában arra inspirálta, hogy vokális skálákat gyakoroljon.[394][395]

További előadók, akiket Beyoncé inspirációként nevezett meg: Rachelle Ferrell,[396] Prince,[397] Janet Jackson,[398] Lauryn Hill,[399] Sade Adu,[400] Donna Summer,[401] Fajrúz,[402] Mary J. Blige,[403] Selena,[404] Anita Baker,[405] és Toni Braxton.[406][407] Személyes példaképként említette Michelle Obamát, az Egyesült Államok 44. first ladyjét.[408][409] Oprah Winfrey-t „az inspiráció és az erős nő megtestesítőjeként” jellemezte.[405] Beyoncé kijelentette, hogy férje, a rapper Jay-Z is inspirálja őt, és dicsérte a férfi dalszövegírói tehetségét és az általa leküzdött kihívásokat.[410] Csodálatát fejezte ki Jean-Michel Basquiat iránt is, akinek nyers és lírai művészi jegyeit saját zenéjében kívánja megidézni.[411] Beyoncé divatikonként Diana Ross-t és Chert is megnevezte inspirációi között.[412]

Videográfia és előadásmód

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Beyoncé 148 különböző ruhastílust mutatott be a Renaissance World Tour során (példák a képen).[413]

Beyoncé videóklipjei vizuális történetmesélésükről, gazdag koreográfiájukról és tematikus egységességükről ismertek.[414][415] A Beyoncé (2013) és a Lemonade (2016) albumok mindegyik dalához önálló videóklip társul, amelyek együtt folyamatos narratívát alkotnak; ezt az általa úttörő módon alkalmazott formát „vizuális albumként” tartják számon.[182]

Beyoncé számos rendezővel dolgozott együtt videóklipjei elkészítése során, többek között Melina Matsoukas,[416] Jonas Åkerlund,[417] és Jake Nava közreműködésével.[418] Több saját filmjét is ő rendezte, köztük a Lemonade című zenés filmet és a Renaissance: A Film by Beyoncé koncertdokumentumfilmet.[419][420] Salamishah Tillet kutató megállapítása szerint Beyoncé alkotói kontrollja – amely a produkciós szerepköröktől a vizuális és tematikus stíluson át a személyes, kulturális és művészeti hatásokig terjed – auteurként határozza meg őt.[419] A Vulture kritikája a Lemonade-ról „briliáns filmkészítőként” jellemezte Beyoncét, akinek allegorikus stílusa szimbolikus képiségével és költői narratívájával túlmutat a hagyományos videóklip-formátumon.[421]

Beyoncé előadásai gondosan megkomponáltak és fizikailag rendkívül megterhelők, amelyekben összetett jelmezek, látványos vizuális elemek és kifinomult színpadkép kapnak szerepet.[422] Koncertjeit nagyszabású produkciós megoldások jellemzik, például LED-alapú színpadtechnika, kísérő tánckar és zenekar, színházi kellékek, valamint gyakori jelmezváltások.[423][424][425][426] Fellépései során a divatstílusokat tudatosan hangolja össze az éppen előadott zenével.[427] A The Guardian szerint Beyoncé a színpadon „a legnagyobb kontrollal rendelkező női előadó”,[428] míg a The Independent úgy fogalmazott, hogy „annyira komolyan veszi előadóművészi szerepét, hogy szinte túl jó benne”.[429] A kritikusok elismeréssel illették fesztiválfellépéseinek megújítását és azt a képességét is, hogy kedvezőtlen körülmények között is kiemelkedő teljesítményt nyújt.[430][431]

Koncertjein nyújtott énekteljesítményéért és színpadi jelenlétéért széles körű kritikai elismerést aratott,[432] ezért Beyoncét gyakran minden idők egyik legnagyobb előadóművészeként tartják számon.[433][434][435] Színpadi és magánéleti személyiségének elkülönítésére hozta létre alteregóját, Sasha Fierce-t, akit „túl agresszívnek, túl erősnek, túl szókimondónak és túl szexinek” jellemzett, hangsúlyozva, hogy a való életben nem ilyen.[436] Sasha Fierce a Crazy in Love készítése során született meg,[437] és Beyoncé harmadik szóló stúdióalbumának, az I Am… Sasha Fierce (2008) megjelenésével mutatták be a nyilvánosságnak.[438] 2010 februárjára Beyoncé úgy nyilatkozott, hogy már nincs szüksége az alteregóra, mivel magabiztosabbá vált önmagával kapcsolatban.[439] 2012 májusában azonban bejelentette, hogy Sasha Fierce visszatér az adott hónapban megrendezett Revel Presents: Beyoncé Live fellépések alkalmával.[440]

Imidzse és megítélése

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Beyoncé in a red dress smiling
Beyoncé Usher parfümkollekciójának bemutatóján 2007-ben

Beyoncét a kritikusok gyakran szexuális vonzerővel rendelkező előadóként írták le.[441][442][443] A Rolling Stone számára író zenész újságíró, Touré megjegyezte, hogy a Dangerously in Love (2003) megjelenését követően „crossover szexszimbólummá” vált.[444] Adrienne Trier-Bieniek kutató amellett érvelt, hogy Beyoncé világosabb bőrtónusa, etnikailag nehezen besorolható arcvonásai és hajviselete központi szerepet játszanak abban, hogy a fekete közösségen belül szexszimbólumként és „szépségikonná” vált.[445] A média gyakran használta vele kapcsolatban a „bootylicious” kifejezést – a booty és a delicious szavak összevonását – dús idomaira utalva; a szó a Destiny’s Child azonos című, 2001-es kislemezével vált széles körben ismertté.[446][447] 2004-ben a „bootylicious” bekerült az Oxford English Dictionary szótárába, ahol jelentése: „(nőről) szexuálisan vonzó”.[448]

„Díva” személyiségéről is ismert Beyoncé,[449] akit a média gyakran „Queen Bey” (vagy „Queen B”) becenéven emleget.[450][451] Rajongótábora a BeyHive nevet viseli; korábban 2011-ig Beyontourage-ként volt ismert.[452][453] A The Guardian őket „a bolygó egyik legelhivatottabb szuperrajongói közösségének” nevezte.[452] A People magazin „A világ legszebb nőjének”,[454] míg a Complex 2012-ben „Minden idők legvonzóbb női énekesének” választotta.[455] 2013 januárjában a GQ címlapján szerepelt, a „A 21. század 100 legszexibb nője” listájuk élén.[456] A VH1 2013-as rangsorában az „100 legszexibb előadó” lista első helyére került.[457] Beyoncé ritkán ad interjúkat, különösen a hagyományos médiának; 2013-tól nagyrészt felhagyott a klasszikus sajtóinterjúkkal.[458] A közösségi médiában aktív: az Instagramon több mint 300 millió követővel rendelkezik; 2015-ig a platform legkövetettebb fiókja volt, és ma is a legnépszerűbb felhasználók közé tartozik.[459][460]

Beyoncé világosabb bőrtónusa és stílusbeli döntései ugyanakkor kritikákat is kiváltottak: egyes vélemények szerint ezek erősíthetik az európai szépségideálokat, és hozzájárulhatnak a színes bőrű emberekkel szembeni diszkriminációhoz, különösen a sötétebb bőrű fekete nők alulreprezentáltsága kapcsán a mainstream médiában.[461][462][463] Emmett Price, az Északkeleti Egyetem zeneprofesszora 2007-ben úgy vélte, hogy e kritikákban a rassz kérdése is szerepet játszik, mivel hasonlóan öltözködő fehér hírességek kevesebb megjegyzést váltanak ki.[461] 2008-ban a L’Oréal visszautasította azokat a vádakat, amelyek szerint világosították volna Beyoncé bőrét a Feria hajfesték-reklámokban;[464][465] 2013-ban pedig maga Beyoncé bírálta a H&M-et a róla készült promóciós képek tervezett „retusálása” miatt, kérve, hogy kizárólag „természetes képeket” használjanak.[466] 2007-ben a második afroamerikai nőként szerepelt a Sports Illustrated Swimsuit Issue címlapján,[467] a People magazin pedig a legjobban öltözött hírességként ismerte el.[468]

Öröksége

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Beyoncé's silhouette is shown leaning back and singing into a microphone, surrounded by smoke
Beyoncé fellépés közben az I Am... Tour keretében 2009-ben

Beyoncét széles körben a zenetörténet egyik legnagyobb hatású alakjaként tartják számon.[469] 2024-ben a Billboard a 21. század legnagyobb popsztárjának nevezte.[470] Számos alkalommal jelölték meg a 2000-es és a 2010-es évek meghatározó művészeként.[471] A The New Yorker hasábjain Jody Rosen úgy jellemezte őt, mint „a 21. század legfontosabb és legmeggyőzőbb populáris zenészét […] egy több mint százéves popzenei fejlődés logikus végeredménye”.[472] A kritikusok Beyoncé több albumát, kislemezét, videóklipjét és élő fellépését minden idők legjobbjai közé sorolták.[473]

Beyoncé a 21. századi populáris kultúra kiemelkedő alakjának számít.[474] Nevéhez kötik a zeneipar átalakítását, különösen a zene terjesztésének, promóciójának és fogyasztásának forradalmasítását.[470][475][476] Elismerik szerepét az albumformátum újjáélesztésében is egy olyan korszakban, amelyet a kislemezek domináltak: lemezei egyre inkább egységes, narratív vezérlésű alkotásokká váltak.[477] A Beyoncé (2013) meglepetésszerű megjelenése széles körben népszerűsítette az ilyen típusú kiadási stratégiákat, amelyek a 2010-es és 2020-as években iparági normává váltak.[470][478][479] Beyoncé a videóklip művészeti formájának megújításában, a vizuális album formátumának elterjesztésében, valamint abban is kulcsszerepet játszott, hogy a globális megjelenési nap kedd helyett péntekre kerüljön.[480]

Hosszan tartó népszerűségét és pályájának időtállóságát gyakran emelik ki.[470][481] A staccato rap-ének és a darabolt vokáltechnikák alkalmazása hozzájárult ahhoz, hogy ezek meghatározóvá váljanak a 21. századi zenében.[482] Munkássága túllép a hagyományos műfaji határokon, új művészi mércéket állítva fel, amelyek formálták a kortárs zenét, és segítették az előadókat a műfajok közötti szabad mozgásban.[183][483][484][485] Hozzájárult olyan alműfajok újbóli népszerűsítéséhez és kortárs közönséghez való eljuttatásához, mint az R&B,[486][487] a country,[488][489] a dance,[490] és a house,[491] valamint segítette az afrobeats amerikai mainstreambe való bevezetését.[492][493] Beyoncé arról is ismert, hogy koncertturnéit kulturális és művészeti eseményekké alakítja.[494] Platformját felhasználva olyan témákért küzd, mint a nők jogainak erősítése és a társadalmi igazságosság, és ezzel társadalmi-politikai kérdésekben is befolyásos személyiséggé vált.[495][496][497]

Beyoncét a modern korszak sikerének új mércéit kijelölő művészként ismerik el; különböző műfajokból, generációkból és országokból származó zenészek hivatkoznak rá pályájuk egyik fő inspirációjaként. Taylor Swift jelentős hatásként említette, kiemelve, hogy Beyoncé megmutatta, miként lehet szembemenni az iparági normákkal és új lehetőségeket teremteni.[498][499] Lady Gaga szerint Beyoncé inspirálta arra, hogy zenész legyen,[500] Rihanna pedig elmondta, hogy Beyoncé fellépéseinek hatására kezdett zenével foglalkozni.[501] Ariana Grande úgy nyilatkozott, hogy Beyoncéhez hasonló előadókat utánozva tanult meg énekelni,[502] míg Adele már tinédzserként művészi hatásai között tartotta számon.[503] Paul McCartney és Garth Brooks egyaránt inspirálónak nevezték élő fellépéseit; utóbbi azt javasolta, hogy mind a pályakezdő, mind a tapasztalt zenészek elemezzék Beyoncé koncertjeit munkájuk fejlesztése érdekében.[504][505]

Beyoncé hatása az akadémiai és kulturális intézményekre is kiterjed: művészetét és karrierjét világszerte egyetemeken tanulmányozzák.[506][507] Múzeumi kiállítások elemzik befolyását a zenére, a divatra, az aktivizmusra és a populáris kultúrára.[508][509] Számos, általa használt kifejezés bekerült a köznyelvbe: a „put a ring on it” (Single Ladies) az eljegyzések szinonimájává vált;[510] az „I woke up like this” (Flawless) a reggeli szelfik trendjét indította el;[511] a „boy, bye” (Sorry) pedig egy romantikus kapcsolat lezárásának kifejezéseként terjedt el.[512] 2012 januárjában Bryan Lessard ausztrál kutató egy bögölyfajt, a Scaptia beyonceae-t nevezte el róla, az állat potrohán található jellegzetes aranyszínű szőrzet miatt.[513] Beyoncé viaszfigurái a Madame Tussauds múzeumainak több nagyvárosi helyszínén is megtalálhatók.[514]

Elért eredmények és elismerések

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Beyoncé smiling in front of a wall, in a red dress, holding an award
Beyoncé Az év videója díjjal a 2009-es MTV Video Music Awards gálán

Beyoncé számos díjban részesült, és minden idők egyik legtöbbet díjazott előadójának számít.[515] Világszerte több mint 200 millió felvételt értékesített (további mintegy 60 milliót a Destiny’s Child tagjaként), amivel a zeneipar legsikeresebb előadói közé tartozik.[516][517] Az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetsége (RIAA) Beyoncé-t a 2000-es évek egyik legkelendőbb előadójaként tartotta számon, összesen hatvannégy minősítéssel.[518][519] 2024-ben a történelem legtöbb RIAA-minősítéssel rendelkező női előadójává vált.[520] Turnéi közül több minden idők legnagyobb bevételű női koncertsorozatai közé tartozik, és összességében is a zeneipar egyik legnagyobb koncertbevételt termelő előadója.[521][522]

Beyoncé harmincöt Grammy-díjat nyert – szólóelőadóként és együttes tagjaként egyaránt –, ezzel a díjátadó történetének legtöbbet díjazott személye.[523][524] Kilencvenkilenc jelöléssel a legtöbbször jelölt előadó is egyben.[93][525] Harminc MTV Video Music Awards-díjával (VMA),[a] holtversenyben Taylor Swifttel minden idők legtöbb VMA-győztese.[526][527] A BET Awards történetében Beyoncé a legtöbbet díjazott és jelölt személy, harminckét díjjal és hetvenöt jelöléssel.[528][529] Vezeti a ranglistát a Soul Train Music Awards és a NAACP Image Awards esetében is, rendre huszonöt, illetve harminckét győzelemmel.[530][531][532] A 2011-es Billboard Music Awards gálán a Billboard Millennium Awarddal tüntették ki.[533][534] A Black Music & Entertainment Walk of Fame tagjaként pályafutása során számos világrekordot állított fel.[535][536]

A Dreamgirls című filmben nyújtott alakításáért Beyoncét Golden Globe-díjra jelölték A legjobb női főszereplő kategóriában, valamint A legjobb eredeti dal kategóriában a Listen című számmal.[537] A Lemonade (2016) című film 2017-ben Peabody Awards-díjat nyert.[538] 2022-ben a Be Alive jelölést kapott az Oscar-gálán és a Golden Globe-on A legjobb eredeti dal kategóriában.[261][539] 2021 júniusában a Pollstar Awards-on a 2010-es évek legjobb turnézó előadójaként tüntették ki.[540] 2025 augusztusában elnyerte a Primetime Emmy-díjat A legjobb jelmez kategóriában a Beyoncé Bowl című produkcióért, amely a 2024-es NFL félidei műsorát dokumentálta.[541] A Billboard 2025-ös rangsorában Beyoncé a „21. század 100 legnagyobb női előadója” listán a harmadik helyen végzett, míg a Destiny’s Child tagjaként a tizenhetedik helyet foglalta el.[542] A Time magazin 2013-ban,[543] 2014-ben,[544] és 2023-ban is a világ 100 legbefolyásosabb embere közé sorolta,[545] 2016-ban pedig a lap „Az év embere” listáján a hatodik helyet érte el.[546]

Vagyona

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Beyoncé a zeneipar egyik leggazdagabb előadója. A Forbes becslése szerint 2025 decemberében nettó vagyona elérte az 1 milliárd amerikai dollárt.[547] A magazin 2008-ban,[548] 2010-ben,[549] 2014-ben[550] és 2017-ben az adott év legmagasabb bevételű női zenészének nevezte.[551] A Forbes 2008-tól kezdte rendszeresen közölni jövedelmi adatait; számításaik szerint a 2007 júniusa és 2008 júniusa közötti időszakban elért 80 millió dolláros bevétel a második legjobban fizetett zenésszé tette őt 2008-ban.[548][552] A Forbes Celebrity 100 listáján 2008-ban és 2009-ben a negyedik,[553][554] 2010-ben a második,[555] 2013-ban pedig ismét a negyedik helyen szerepelt.[556] 2014-ben a lista élére került, hozzávetőlegesen 115 millió dolláros éves bevétellel.[557] A Billboard 2016-ban a legjobban fizetett zenésznek nevezte, becsült 62,1 millió dolláros keresettel.[558] A Forbes a 2010-es évtized harmadik legjobban fizetett zenészének sorolta be, összesen 685 millió dolláros bevétellel.[559]

A Forbes Beyoncé-t és férjét, Jay-Z-t az „A világ legjobban fizetett sztárpárjai” lista élére helyezte: 2012-ben együttesen 78 millió, 2016-ban pedig 107,5 millió dollárt kerestek.[560][561] A pár 2011-ben bekerült a Guinness Rekordok Könyvének kötetébe is mint „legnagyobb bevételű sztárpár”, miután 2009-ben közösen 122 millió dollárt kerestek.[562] 2017-ben hivatalosan is „milliárdos párrá” váltak, amikor a Forbes együttes vagyonukat 1,16 milliárd dollárra becsülte.[563]

Diszkográfia

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Filmográfia

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Filmszerepek

Dokumentumfilmek

Koncertturnék

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Önálló turnék

Más előadóval közös turnék

Koncertrezidenciák

Megjegyzések

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ 2 díjat a Destiny’s Child tagjaként nyert

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "LIBRIS". Svéd Nemzeti Könyvtár. 2010. szeptember 28. Hozzáférés: 2018. augusztus 24.
  2. ↑ "es.euronews.com/cultura/2023/04/14/estas-son-las-100-personas-mas-influyentes-de-2023-segun-la-revista-time".
  3. ↑ Wells, John C. (2008. december 19.). "Beyoncé". John Wells's phonetic blog. 2022. augusztus 10. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2022. augusztus 22. – via University College London.
  4. ↑ Taraborrelli 2015, p. 28; McCann 2022, p. 46.
  5. ↑ Rowley, Glenn (2020. szeptember 16.). "Tina Knowles-Lawson Just Revealed 'Beyoncé' Is Her Maiden Name". Billboard. 2025. június 16. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. július 13.
  6. ↑ Trier-Bieniek 2016, 197. o.
  7. ↑ Cobbs 2023, 320. o.
  8. ↑ Armstrong, Jenice (2018. március 30.). "Beyonce's father talks about racism, colorism and rumors about who bit his daughter's face". The Philadelphia Inquirer. 2025. május 22. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 17.
  9. ↑ Hawgood, Alex (2024. március 29.). "In Beyoncé's Country, All Are Welcome". W. 2025. május 22. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 17.
  10. ↑ "Beyoncé Knowles: A Creole Queen". Kreol Magazine. 2012. október 3. 2021. december 8. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. július 16.
  11. ↑ Polledri, Graziella (2025. június 19.). "Origines bretonnes ou normandes, star du Louvre, lectrice du Figaro... Les relations très particulières de Beyoncé avec la France" [Breton or Norman origins, star of the Louvre, reader of Le Figaro... Beyoncé's very special relationship with France]. Le Figaro (francia nyelven). 2025. július 10. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2025. július 10.
  12. ↑ Knoop, Iris; Gall, Nicholas (2025. március 31.). "Solange Knowles revealed she suffers with Pots – a condition she called 'debilitating, confusing and lonely'". The Conversation. 2025. május 22. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 17.
  13. ↑ Aizin, Rebecca (2023. szeptember 3.). "Beyoncé and Solange Knowles: Inside Their Sibling Relationship Over the Years". People. 2025. május 22. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 17.
  14. ↑ Greenberg, Courtney. "What to know about Beyonce's historic Canadian roots". National Post. Hozzáférés: 2025. július 10.
  15. ↑ Warland, Maïté (2023. április 21.). "Queen B aurait-elle des origines belges? Nous avons retrouvé le cousin de Beyoncé" [Does Queen B have Belgian origins? We found Beyoncé's cousin in Belgium] (francia nyelven). RTBF. 2024. június 26. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2024. június 26.
  16. ↑ Guindon, Frédéric (2023. április 21.). "Un Belge de 73 ans dit qu'il est le «cousin» de Beyoncé" [A 73-year-old Belgian says he is Beyoncé's "cousin"] (francia nyelven). TVA Nouvelles. 2025. július 11. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. július 10.
  17. 1 2 Quinn, Gwendolyn (2017. szeptember 10.). "Beyoncé teams up with Houston pastor to help Harvey survivors". NBC News. 2022. augusztus 15. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 17.
  18. ↑ Sewing, Joy (2023. szeptember 28.). "Sewing: Beyoncé's homecoming is symbol of pride for Third Ward community". Houston Chronicle. 2025. május 23. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 17.
  19. ↑ Yamada, Haley (2023. május 16.). "Beyonce Shares Glam Photo Celebrating Her 'Hair Journey,' Teases Upcoming Project". ABC News. Hozzáférés: 2025. július 6.
  20. ↑ Laird, Cheryl (1990. november 11.). "A Knowles Family Christmas". Houston Chronicle. 2021. október 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2021. március 15.
  21. ↑ Devaney, Susan; Seth, Radhika (2022. július 27.). "9 Things You Probably Didn't Know About Beyoncé". Vogue. 2025. május 23. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 17.
  22. 1 2 Abbey 2010, 10. o.
  23. ↑ Cobbs 2023, 321. o.
  24. ↑ Ellen, Barbara (2016. február 14.). "Beyoncé: the superstar who brought black power to the Super Bowl". The Guardian. Hozzáférés: 2025. május 17.
  25. ↑ Pointer 2014, 26. o.
  26. ↑ Simmerman, Alexis (2024. szeptember 4.). "Happy birthday Beyoncé! Houston native turns 43 amid busy year". Austin American-Statesman. Hozzáférés: 2025. május 17.
  27. ↑ "Cameo: Fat Joe Interviews Beyoncé and Mike Epps". MTV News. 2008. február 24. dátummal az eredeti címről archiválva.
  28. 1 2 3 4 5 6 Kaufman, Gil (2005. június 13.). "Destiny's Child's Long Road to Fame (The Song Isn't Called 'Survivor' for Nothing)". MTV News. 2008. szeptember 19. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. április 14.
  29. ↑ "Beyoncé Knowles: Biography – Part 1". People. 2007. április 26. dátummal az eredetiből archiválva.
  30. ↑ "Kelly Rowland". CNN. 2006. február 27. 2013. február 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. február 1.
  31. ↑ Farley, Christopher John (2001. január 15.). "Music: Call of the Child". Time. 2007. november 30. dátummal az eredeti címről archiválva.
  32. ↑ Elliott 2022, 3. o.
  33. ↑ Kim, Michelle (2016. április 25.). "A Brief History of Beyoncé and Her Father, Mathew Knowles". The Fader. 2020. február 26. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 17.
  34. ↑ Hall, James (2023. május 16.). "How Beyoncé makes her fortune – and how she spends it". The Daily Telegraph. Hozzáférés: 2025. május 17.
  35. ↑ Robinson, Lisa (2013. szeptember 30.). "Beyoncé Knowles Profile". Vanity Fair. 2025. június 28. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 18.
  36. ↑ Hall, Michael (2004. április 1.). "It's a Family Affair". Texas Monthly. 2024. február 22. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 18.
  37. ↑ Arenofsky 2009, 5. o.
  38. ↑
  39. ↑ Hoffmann 2004, 583. o.
  40. ↑ O'Brien, Jon (2023. február 17.). "Destiny's Child's Self-Titled Debut Album Turns 25: Songs Ranked from Worst to Best". Billboard. Hozzáférés: 2025. május 18.
  41. ↑ Schuman 2014, 40. o.
  42. 1 2 Malone, Chris (2019. július 27.). "Destiny's Child's, 'The Writing's on the Wall' at 20: All the Tracks Ranked". Billboard. Hozzáférés: 2025. július 7.
  43. ↑ Schewitz, Brett (2021. február 10.). "Destiny's Child, 'The Writing's on the Wall' (1999)". Rolling Stone. 2025. június 28. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 18.
  44. ↑ Breihan, Tom (2022. július 13.). "The Number Ones: Destiny's Child's 'Bills, Bills, Bills'". Stereogum. 2024. május 7. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 18.
  45. ↑ Breihan, Tom (2022. augusztus 8.). "The Number Ones: Destiny's Child's 'Say My Name'". Stereogum. 2023. február 8. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 18.
  46. ↑ Schuman 2014, 51. o.
  47. ↑ Asaph, Katherine St. (2017. június 18.). "Destiny's Child: The Writing's on the Wall". Pitchfork. 2024. január 22. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 18.
  48. ↑ McClay, Caché (2024. július 25.). "Destiny's Child Album The Writing's on the Wall: 25 Years Later". USA Today. 2025. augusztus 15. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. július 30.
  49. ↑ Breihan, Tom (2022. szeptember 5.). "The Number Ones: Destiny's Child's 'Independent Women Part 1'". Stereogum. 2023. március 3. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 18.
  50. ↑ Schuman 2014, 52. o.
  51. ↑ "Destiny's Child Holds Off Wings, Janet At No. 1". Billboard. 2001. május 16. 2025. február 25. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 18.
  52. ↑ Schuman 2014, 55. o.
  53. ↑ Malone, Chris (2020. június 8.). "Lip Sync Herstory: 5 Things You Didn't Know About Destiny's Child's 'Survivor'". Billboard. 2025. június 28. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 18.
  54. 1 2 "Beyoncé's rise and rise – in pictures". The Guardian. 2018. július 12. Hozzáférés: 2025. május 18.
  55. ↑ Ebert, Roger (2002. július 26.). "Austin Powers in Goldmember". Chicago Sun-Times. 2012. szeptember 14. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2011. február 25.
  56. ↑ "'Austin Powers' Soundtrack Shines With Stars". Billboard. 2002. június 28. 2025. június 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 18.
  57. ↑ Urbanek, Sydney; Unterberger, Andrew (2022. március 23.). "Beyonce's 'Work It Out': A Look Back at the Debut Solo Smash That Wasn't". Billboard. 2022. március 31. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 18.
  58. 1 2 Aniftos, Rania (2024. szeptember 4.). "Beyoncé's Billboard Hot 100 Top 10s from 'Crazy in Love' to 'Texas Hold 'Em' & 'Jolene'". Billboard. 2025. március 29. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  59. ↑ "Beyoncé Knowles Biography". People. 2007. április 26. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. március 28.
  60. ↑ Lutkin, Aimée (2025. február 2.). "Beyoncé and Jay-Z's Relationship Timeline". Elle. 2025. május 20. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 17.
  61. ↑ "AddVance Notice" (PDF). Radio & Records. 2003. május 16. 28. o. 2025. június 5. dátummal az eredetiből archiválva (PDF). Hozzáférés: 2026. január 14. – via World Radio History.
  62. ↑ Martens, Todds (2003. augusztus 21.). "Beyoncé, Jay-Z: 'Crazy' as Ever". Billboard. 2021. október 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2011. február 10.
  63. ↑ Moss, Corey (2003. június 2.). "Beyonce Pushes up Release Date of Solo Debut". MTV News. Hozzáférés: 2008. május 8.{{cite news}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link)
  64. ↑ Ramirez, Erika (2013. június 22.). "Beyonce, 'Dangerously in Love': Classic Track-By-Track Review". Billboard. Hozzáférés: 2025. június 29.
  65. ↑ Martens, Todd (2003. november 28.). "'Stand Up' Ends 'Baby Boy' Reign". Billboard. 2021. október 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2008. április 2.
  66. ↑ "Beyoncé Album and Song Chart History: Hot 100". Billboard. 2021. november 21. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2011. június 13.
  67. ↑ Patel, Joseph (2004. február 4.). "Beyoncé Wins Most, Outkast Shine, 50 Cent Shut out at Grammys". MTV News. 2011. február 20. dátummal az eredeti címről archiválva.
  68. ↑ Kama & Barak-Brandes 2018, 202. o.
  69. ↑ Spanos, Brittany. "Beyoncé (Musician)". Rolling Stone. 2025. szeptember 5. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. szeptember 13.
  70. ↑ "The Fighting Temptations". Rotten Tomatoes. 2025. április 24. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 18.
  71. ↑ "The Fighting Temptations". Box Office Mojo. 2025. szeptember 6. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 18.
  72. 1 2 3 Arenofsky 2009, 22. o.
  73. ↑ Patel, Joseph (2004. január 28.). "Beyoncé, Alicia Keys and Missy Elliott Plan Spring Tour". MTV News. 2012. november 7. dátummal az eredeti címről archiválva.
  74. ↑ Sheffield, Rob (2025. február 9.). "The 30 Most Memorable Super Bowl National Anthems". Rolling Stone. 2025. március 29. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 18.
  75. ↑ "Beyoncé to perform at Super Bowl's half-time show, sources say". The Guardian. Associated Press. 2012. október 16. Hozzáférés: 2025. május 18.
  76. ↑ Haffenden, Dayna (2024. november 15.). "Darkchild Talks Destiny's Child's Final Album 'Destiny Fulfilled' 20 Years After Release: 'Cracked the Code' (Exclusive)". People. 2025. május 5. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 28.
  77. ↑ Whitmire, Margo (2004. november 24.). "Eminem Thankful to Remain No. 1". Billboard. 2021. október 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2012. október 24.
  78. ↑ "Destiny's Child Album and Song Chart History". Billboard. 2021. november 21. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. október 24.
  79. ↑ "Destiny fulfilled". The Age. 2005. április 20. 2025. május 28. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 18.
  80. 1 2 "Destiny's Child To Split After Fall Tour". Billboard. 2005. június 12. 2025. április 15. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 18.
  81. ↑ Devenish, Colin (2005. június 13.). "Destiny's Child to Split". Rolling Stone. 2025. február 24. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 18.
  82. ↑ Harvell, Jess (2005. október 26.). "Destiny's Child: #1's". Pitchfork. 2025. június 5. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 18.
  83. ↑ "Destiny's Child in star ceremony". BBC News. 2006. március 29. 2025. augusztus 30. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 18.
  84. ↑ "AddVance Notice" (PDF). Radio & Records. 2006. június 23. 23. o. 2025. február 28. dátummal az eredetiből archiválva (PDF). Hozzáférés: 2026. január 14. – via World Radio History.
  85. ↑ "Furtado Still No. 1 But Beyonce, Fergie Heat Up". Billboard. 2006. augusztus 3. 2013. június 22. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 18.
  86. ↑ Gonzalez, Alex (2021. szeptember 4.). "Beyonce's 'B'Day' Turns 15: Collaborators Remember the Music, Moves and Visuals". Variety. 2023. február 11. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. július 10.
  87. ↑ Boucher, Geoff (2006. szeptember 14.). "A 'B'Day' present to and from Beyonce". Los Angeles Times. 2025. május 28. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 18.
  88. ↑ Boardman, Madeline (2013. december 18.). "Beyonce Makes History". HuffPost. 2025. május 28. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 18.
  89. ↑ "Beyonce's 'B-Day' Makes Big Bow At No. 1". Billboard. 2006. szeptember 13. 2025. március 28. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 18.
  90. ↑ Cobbs 2023, 340. o.
  91. ↑ Cinquemani, Sal (2006. augusztus 29.). "Review: Beyoncé, 'B'Day'". Slant. 2025. május 16. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 18.
  92. ↑ Hiatt, Brian (2006. szeptember 21.). "B'Day". Rolling Stone. 2025. február 19. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 18.
  93. 1 2 Dailey, Hannah; Unterberger, Andrew (2025. február 3.). "All 99 of Beyoncé's Grammy Nominations, From 2000 to Now". Billboard. Hozzáférés: 2025. április 30.
  94. ↑ Grein, Paul (2023. február 7.). "Beyonce Is 1 for 18 in the Grammys' Big Four Categories: A Closer Look". Billboard. 2025. február 21. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 18.
  95. ↑ Breihan, Tom (2023. január 20.). "The Number Ones: Beyoncé's 'Check On It' (Feat. Slim Thug & Bun B)". 2023. június 8. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. július 30.
  96. ↑ "B'Day [EU Bonus Tracks] Beyoncé". AOL. 2010. október 16. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2011. január 7.
  97. ↑ Arenofsky 2009, 22–23. o.
  98. ↑ Whitfield, Deanne (2007. október 27.). "Malaysia's Loss Is Indonesia's Gain: Beyoncé Knowles to Play Jakarta". The Jakarta Post. 2011. július 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. október 24.
  99. ↑ "For the Record: Quick News on Mariah, Notorious B.i.g., Paul Wall, Beyonce, Shakira, Fall out Boy & More". MTV News. 2007. február 13. 2007. december 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. január 5.
  100. ↑ Trust, Gary (2024. február 29.). "Taylor Swift's 'Me!' & More: The Songs That Have Made the Biggest Leaps in Hot 100 History". Billboard. 2025. június 22. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 22.
  101. ↑ Blumm, K.c. (2014. január 3.). "Beyoncé's Embarrassed to Play Songs from Her New Album for Her Mom". People. 2025. május 24. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 23.
  102. ↑ Richardson 2021, 224. o.
  103. ↑ Nelson, Jeff (2018. június 16.). "Beyoncé and JAY-Z's Relationship Timeline". People. 2025. június 11. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. július 15.
  104. ↑ Vineyard, Jennifer (2008. október 8.). "Beyoncé Releases Two Tracks from i Am ..., Inspired by Jay-Z And Etta James". MTV News. Hozzáférés: 2011. március 6.{{cite news}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link)
  105. ↑ Colbert 2017, 83. o.
  106. ↑ Ruiz, Matthew Ismael (2024. március 29.). "Every Beyoncé Album, Ranked". Vulture. 2025. január 14. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  107. ↑ Light, Alan (2008. november 22.). "Making an Entrance". The Sydney Morning Herald. 2025. június 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  108. ↑ "Charts". Billboard. Vol. 122, no. 39. 2010. október 2. 77. o.
  109. ↑ Beaumont-Thomas, Ben (2024. február 23.). "Beyoncé has first UK No 1 in 14 years with Texas Hold 'Em". The Guardian. Hozzáférés: 2025. június 1.
  110. ↑ Cohen, Jonathan (2008. december 4.). "Beyonce Rings Up Fifth Solo No. 1 Song". The Hollywood Reporter. Associated Press. 2025. június 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  111. ↑ "Beyoncé: Chart History by Weeks on Chart". Billboard. 2023. január 16. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. május 4.
  112. ↑ "Don Omar: The Reggaeton Starts Plugs in for Digital Sales with 'Idon' and an iPhone App". Billboard. Vol. 121, no. 16. 2009. április 25. 41. o.
  113. ↑ Crawford, Trish (2009. január 23.). "Beyoncé's Single an Anthem for Women". Toronto Star. 2009. február 2. dátummal az eredetiből archiválva.
  114. ↑ Rodriguez, Jayson; Montgomery, James; Reid, Shaheem (2009. szeptember 13.). "Kanye West Crashes VMA Stage During Taylor Swift's Award Speech". MTV News. 2021. október 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2011. június 6.
  115. 1 2 Cashmore 2010, 135–150. o.
  116. ↑ Casserly, Meghan (2012. december 10.). "Beyoncé's $50 Million Pepsi Deal Takes Creative Cues from Jay-Z". Forbes. 2012. december 10. dátummal az eredetiből archiválva.
  117. ↑ Kimble-Ellis 2012, 45. o.
  118. ↑ Bradshaw, Peter (2009. február 20.). "Film Review: Cadillac Records". The Guardian. Hozzáférés: 2025. június 1.
  119. ↑ Aradillas, Elaine (2009. január 7.). "Jennifer Hudson Leads NAACP Image Awards with Seven Nods". People. 2021. április 21. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  120. ↑ Brooks, Xan (2009. május 28.). "Film review: Obsessed". The Guardian. Hozzáférés: 2025. június 1.
  121. ↑ Honeycutt, Kirk (2009. április 24.). "Film Review". The Hollywood Reporter. Associated Press. 2024. november 30. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  122. ↑ Phillips, Demi (2023. június 6.). "Beyoncé's Movie Performances, Ranked". HotNewHipHop. 2025. augusztus 30. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. augusztus 1.
  123. ↑ "Obsessed". Box Office Mojo. 2025. június 15. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  124. ↑ "Cadillac Records". Box Office Mojo. 2025. június 15. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  125. ↑ Richardson 2021, 222. o.
  126. ↑ Malenfant, Marley (2025. február 2.). "Beyoncé Leads 2025 Grammy Awards with Most Nominations Ever". Austin American-Statesman. 2025. május 17. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  127. ↑ Jones, Sam (2010. február 1.). "Beyoncé Hits Grammys for Six". The Guardian. 2023. február 12. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  128. ↑ Kennedy, John (2009. november 14.). "V Opinion: Lady Gaga The Fame Monster". Vibe. 2025. június 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  129. ↑ Gardner, Elysa (2010. január 13.). "Beyonce Wants to Chill Out in 2010". The Sydney Morning Herald. 2025. június 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  130. ↑ Sperling, Daniel (2011. július 30.). "Beyoncé: 'Career Break Saved My Sanity'". Digital Spy. 2021. október 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2013. február 23.
  131. ↑ Knowles, Beyoncé. "Eat, Play, Love". Essence. 2021. október 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2013. június 3.
  132. ↑ Dillon, Nancy (2012. május 2.). "Beyoncé Set to Win a Writing Award from the New York Association of Black Journalists". New York Daily News. 2021. október 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2012. május 8.
  133. ↑ Battersby, Matilda. "Beyoncé Documentary Describing 'Pain and Trauma' of Miscarriage Airs on BBC". The Independent. 2013. március 31. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. szeptember 27.
  134. ↑ Maresca, Rachel (2013. január 31.). "Beyonce opens up on miscarriage for the first time: 'It was the saddest thing I've ever been through'". New York Daily News. 2025. június 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  135. ↑ "Beyonce Opens Up About Miscarriage in New Documentary". Rolling Stone. 2013. január 31. 2025. június 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  136. ↑ Talarico, Brittany (2011. január 4.). "Watch: Beyoncé, Julianne Moore Strut Down Tom Ford Catwalk". OK!. 2021. október 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2011. január 12.
  137. ↑ "Beyonce's Father, Mathew Knowles, Is No Longer Her Manager". Billboard. Associated Press. 2011. március 29. 2025. június 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  138. ↑ Carlson, Erin (2012. január 12.). "Blue Ivy Carter Breaks Billboard Record". The Hollywood Reporter. 2025. június 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  139. ↑ Braiker, Brian (2012. január 9.). "Notorious B.I.C.: Jay-Z Posts New Song About Birth of Daughter Blue Ivy". The Guardian. Hozzáférés: 2025. június 1.
  140. ↑ Jefferson, J'Na (2016. június 24.). "Five Years Of 4: Creatives Reflect On Their Time With Beyonce At Her Boldest". Vibe. Hozzáférés: 2025. június 1.
  141. ↑ Caulfield, Keith (2011. július 6.). "Beyonce Notches 4th Billboard 200 No. 1 with 4". Billboard. 2025. június 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  142. ↑ Osei, Anthony (2011. július 5.). "Beyoncé Scores Her Fourth Number One with 4". Complex. 2025. június 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  143. ↑ "Five Reasons Why Beyonce's Return to a Traditional Rollout Makes Sense For 'Renaissance'". Billboard. 2022. június 21. Hozzáférés: 2026. február 13.
  144. ↑ Urbanek, Sydney (2021. június 23.). "Beyoncé's 4 at 10: the Album That Set the Stage for Her Cultural Domination". The Guardian. Hozzáférés: 2025. június 1.
  145. ↑ Tharpe, Frazier (2024. szeptember 10.). "The Business of Being Beyoncé Knowles-Carter". GQ. 2024. október 9. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  146. ↑ Fonseca & Goldsmith 2021, 11. o.
  147. ↑ "Chart History: Billboard Hot 100". Billboard. 2025. június 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  148. ↑ Molanphy, Chris (2022. augusztus 13.). "How Beyoncé Finally Got Her First No. 1 in 14 Years". Slate. 2025. június 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  149. ↑ "The 70 Greatest Beyoncé Songs". Rolling Stone. 2024. április 1. 2025. szeptember 11. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. július 4.
  150. ↑ Phillips, Sarah (2011. június 28.). "Beyoncé Headlining at Glastonbury Was a Great Girl Power Moment". The Guardian. 2016. december 26. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  151. ↑ "Beyonce says Glastonbury performance 'career highlight'". BBC News. 2011. június 27. 2024. december 5. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  152. ↑ Beaumont-Thomas, Ben (2020. június 26.). "From Bowie to Beyoncé: Glastonbury's 50 Greatest Moments". The Guardian. Hozzáférés: 2025. június 1.
  153. ↑ Needham, Alex (2020. június 26.). "Beyoncé's Classic Glastonbury 2011 Set as It Happened (Nine Years Ago)". The Guardian. Hozzáférés: 2025. június 1.
  154. ↑ "Beyonce Rocks 'Love on Top' at the VMAs". Rolling Stone. 2011. augusztus 29. 2025. június 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  155. ↑ Perpetua, Matthew (2011. augusztus 30.). "MTV Scores Highest-Ever 'VMA' Audience". Rolling Stone. 2025. június 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  156. ↑ Goldberg, Lesley (2011. augusztus 29.). "MTV's Video Music Awards Scores Largest Audience Ever". The Hollywood Reporter. 2025. június 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  157. ↑ Oppenheim, Maya (2017. június 18.). "Beyoncé Gives 'Birth to Twins'". The Independent. 2025. június 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  158. ↑ "News of Beyoncé's Pregnancy Grips Google Users, US Open, ESPN Popular". Yahoo! News. 2011. szeptember 5. 2025. június 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  159. ↑ Rosen, Jody (2011. augusztus 15.). "Beyonce Gets Intimate in First of 4 Roseland Ballroom Shows". Rolling Stone. 2025. június 9. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  160. ↑ Ramirez, Erika (2011. augusztus 15.). "Beyonce Owns NYC in '4' Concert Debut". Billboard. 2013. április 25. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  161. ↑ "Gold and Platinum – RIAA". Recording Industry Association of America. 2007. június 26. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. november 13.
  162. ↑ Prance, Sam (2018. február 5.). "Beyoncé Breaks Spotify Record as '4' Hits a Billion Streams". MTV News. 2021. október 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2011. február 6.
  163. ↑ Bernstein, Nina (2012. január 9.). "After Beyoncé Gives Birth, Patients Protest Celebrity Security at Lenox Hill Hospital". The New York Times. 2021. március 30. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2017. február 18.
  164. ↑ Makarechi, Kia (2012. május 25.). "Beyoncé, Revel: Singer's Atlantic City Concerts Mark First Return to Stage Since Blue Ivy Carter Was Born". HuffPost. 2021. október 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2012. október 22.
  165. ↑ Taraborrelli 2015, 366. o.
  166. ↑ Harvey 2017, 114. o.
  167. ↑ Sheffield, Rob (2013. február 4.). "Rob Sheffield: Super Bowl Belonged to Beyonce". Rolling Stone. 2025. június 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  168. ↑ Hu, Elise (2013. augusztus 12.). "The Biggest Twitter Moments Ever Feature Beyonce, Romney". NPR. 2015. július 14. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  169. ↑ Harvey 2017, pp. 114–115, 121–122; Lordi 2017, p. 138.
  170. ↑ Brown, N. (2014. március 28.). "Beyonce Gives Fans the 'Ugly Cry' for Last 'Mrs. Carter World Tour' Show [Video]". Vibe. Hozzáférés: 2025. június 1.
  171. ↑ Battan, Carrie (2013. április 27.). "Listen to Beyoncé and André 3000's Cover of Amy Winehouse's 'Back to Black'". Pitchfork. 2025. június 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  172. ↑ Ford, Rebecca (2013. március 25.). "Beyonce Describes Playing a Queen of the Forest in Epic Featurette (Video)". The Hollywood Reporter. 2025. június 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  173. ↑ Harper 2019, pp. 61–63; Curry 2014, p. 20.
  174. ↑ Caulfield, Keith (2013. december 23.). "Beyonce Closing In on 1 Million U.S. Sales". Billboard. 2026. január 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. október 29.
  175. ↑ Caulfield, Keith (2013. december 26.). "Beyonce Spends Second Week at No. 1 on Billboard 200 Chart, Album Nearing 1 Million U.S. Sales". Billboard. 2025. június 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  176. ↑ Caulfield, Keith (2013. december 18.). "Beyonce Makes History With Fifth No. 1 Album". The Hollywood Reporter. 2025. június 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  177. ↑ "Beyoncé by Beyoncé". Metacritic. 2013. december 16. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  178. ↑ "Beyonce album sets iTunes sales record, tops Billboard chart". Reuters. 2013. december 18. Hozzáférés: 2025. június 1.
  179. ↑ Pareles, Jon (2013. december 13.). "Beyoncé's New Album is Steamy and Sleek". The New York Times. 2013. december 13. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  180. ↑ Horner, Al (2013. december 16.). "Beyonce". NME. 2025. június 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  181. ↑ Harvey 2017, 121. o.
  182. 1 2 Tsioulcas, Anastasia (2023. december 13.). "10 years later, the 'Beyoncé' surprise drop still offers lessons about control". NPR. 2025. július 26. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. augusztus 2.
  183. 1 2 Lang, Cady (2024. március 28.). "How Beyoncé Changed the Music Industry". Time. 2024. december 20. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2025. június 20.
  184. ↑ McKinney, Kelsey (2015. február 26.). "New Albums Will Come Out on Fridays Instead of Tuesdays Now. Blame Beyonce". Vox. 2024. december 3. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  185. ↑ Coleman, Miriam (2013. december 14.). "Beyonce Gives 'XO' Its Live Debut". Rolling Stone. 2025. november 19. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. szeptember 22.
  186. ↑ Houghton, Cillea (2023. augusztus 7.). "The Meaning Behind Beyoncé's Empowering "Pretty Hurts"". American Songwriter. 2025. augusztus 10. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. szeptember 22.
  187. ↑ Lee, Ashley (2014. február 25.). "Beyonce Drips Jewels, Projects Cheetah-Print Silhouettes in 'Partition' Video". The Hollywood Reporter. 2026. január 5. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. szeptember 22.
  188. ↑ Trust, Gary (2014. február 5.). "Katy Perry Tops Hot 100, Beyonce Bounds To No. 2". Billboard. 2025. június 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  189. ↑ "Beyoncé's 'Drunk in Love' Rockets to No. 2 on Hot 100". Rap-Up. 2014. február 5. 2025. június 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  190. ↑ "Music Subscription Revenues Help Drive Growth in Most Major Markets". International Federation of the Phonographic Industry. 2014. március 18. 2014. március 18. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. március 18.
  191. ↑ "Grammys 2015: Beyonce among the early winners". CBS News. 2015. február 8. 2025. június 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  192. ↑ "Beyonce Shares Photos From Her Big Grammy Night". ABC News. 2015. február 9. 2025. június 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  193. ↑ Minsker, Evan (2014. április 28.). "Beyoncé and Jay Z Announce On the Run Tour". Pitchfork. 2025. június 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  194. ↑ Begley, Sarah (2014. augusztus 25.). "Beyoncé Rumored to Perform Medley of Entire Album on VMAs". Time. 2025. június 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  195. ↑ Grow, Kory (2014. augusztus 7.). "Beyonce to Receive Video Vanguard Award, Perform at VMAs". Rolling Stone. Hozzáférés: 2025. június 1.
  196. ↑ Weber, Lindsay (2014. november 24.). "That New Platinum-Edition Beyoncé EP Is Streaming on Spotify". Vulture. 2014. november 25. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2014. november 25.
  197. ↑ Brooks & Martin 2019, 156. o.
  198. ↑ Watson 2016, 81–96. o.
  199. ↑ Elgot, Jessica (2016. február 8.). "Beyoncé Unleashes Black Panthers Homage at Super Bowl 50". The Guardian. 2021. október 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2016. április 25.
  200. ↑ Stutz, Colin (2016. április 16.). "Beyonce Posts Video Teaser for Lemonade Project: Watch". Billboard. 2025. június 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  201. ↑ Malkin, Marc (2019. április 17.). "Beyonce to Release Audio of Lemonade Film Across All Music Streaming Platforms (Exclusive)". Variety. 2019. április 20. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  202. ↑ "Beyonce Releases New Album Lemonade on Tidal". Billboard. 2016. április 24. 2025. június 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  203. 1 2 Lang, Cady (2016. május 2.). "Beyoncé Just Made History With 'Lemonade'". Time. 2025. június 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. október 29.
  204. ↑ Kim, Michelle (2016. május 1.). "Beyonce Is The First Artist To Have Her First 6 Albums Debut At No. 1". The Fader. 2025. június 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  205. ↑ Mendizabal, Amaya (2016. május 2.). "All 12 of Beyonce's Lemonade Tracks Debut on Hot 100". The Hollywood Reporter. 2025. június 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  206. ↑
  207. ↑ Caulfield, Keith (2017. január 5.). "Drake's 'Views' Is Nielsen Music's Top Album of 2016 in the U.S." Billboard. 2017. január 7. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  208. ↑ Rys, Dan (2017. április 25.). "Beyonce's Lemonade Highest-Selling Album Globally in 2016; Drake Lands Top Song: IFPI". Billboard. 2017. április 25. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  209. ↑ Levine, Nick (2016. október 8.). "Watch Beyoncé Bring Out Jay Z, Kendrick Lamar and Serena Williams at Final Formation World Tour Gig". NME. 2023. július 23. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. július 7.
  210. ↑ Anderson, Trevor; Atkinson, Katie; Daw, Stephen; Denis, Kyle; Johnson, Cat; Mamo, Heran; Mitchell, Gail; Unterberger, Andrew (2024. december 3.). "Beyoncé's 100 Greatest Pop Star Moments: Staff List". Billboard. 2025. június 6. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. július 7.
  211. ↑ "Amas 2016: See the Full List of Winners". Billboard. 2016. november 20. 2021. október 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2017. május 28.
  212. ↑ Brown, Eric (2016. július 26.). "Beyoncé and Adele Lead 2016 MTV VMA Nominations". Entertainment Weekly. 2021. október 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2016. július 26.
  213. ↑ "Vmas 2016 Winners List". Billboard. 2016. augusztus 28. 2021. október 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2016. augusztus 28.
  214. ↑ McCluskey, Megan (2016. augusztus 29.). "Beyoncé Breaks Madonna's Record with More Vmas Than Any Artist Ever". Time. 2021. október 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2016. augusztus 30.
  215. 1 2 "Beyoncé Drops Out of Coachella on Doctor's Orders". The Guardian. 2017. február 23. Hozzáférés: 2025. június 1.
  216. ↑ "Beyonce Cancels Coachella Performance, Will Perform at 2018 Festival". Billboard. Associated Press. 2017. február 23. 2025. június 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 1.
  217. ↑ James, Emily St. (2017. február 11.). "Beyoncé Dominates the 2017 Grammy Nominations with 9 Nods for Lemonade". Vox. 2025. szeptember 3. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  218. ↑ Lewis, Hilary (2017. február 12.). "Grammy Snubs: Beyonce Goes Two-for-Nine as Kanye West, Rihanna, Justin Bieber Shut Out". The Hollywood Reporter. 2025. június 8. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  219. ↑ Jamieson, Amber (2017. február 1.). "Beyoncé Announces She's Pregnant with Twins". The Guardian. Hozzáférés: 2025. június 2.
  220. ↑ Jenkins, Nash (2017. február 2.). "Beyoncé's Pregnancy Photo Is Instagram's 'Most Liked Ever'". Time. 2025. április 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  221. ↑ Berrington, Katie (2017. július 14.). "Beyoncé Shares First Photo Of Twins". Vogue. 2025. szeptember 11. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  222. ↑ Renshaw, David (2017. november 29.). "Beyoncé's pregnancy photo named as 2017's most 'liked' Instagram post". The Fader. 2025. május 13. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  223. ↑ Penrose, Nerisha (2017. november 29.). "Beyonce's Pregnancy Announcement Photo Is the Most-Liked Photo of 2017". Billboard. Hozzáférés: 2025. június 2.
  224. ↑ Kelly, Aoife (2019. április 21.). "Beyonce Opens Up About Emergency Caesarean After One of Her Twins' Hearts 'Paused a Few Times'". Irish Independent. Hozzáférés: 2025. június 2.
  225. ↑ Fernández, Alexia (2017. június 19.). "Jay Z Spotted Arriving at Los Angeles Hospital After Beyoncé Gives Birth to Twins". People. 2022. augusztus 9. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  226. ↑ Molanphy, Chris (2017. december 15.). "Why Beyoncé Needed Ed Sheeran to Score Her First No. 1 Hit in Nine Years". Slate. 2025. június 10. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  227. ↑ Beaumont-Thomas, Ben (2018. január 3.). "Coachella 2018 Lineup Announced, Headlined by Beyoncé and Eminem". The Guardian. Hozzáférés: 2025. június 2.
  228. ↑ Nelson, Jeff; Petit, Stephanie (2018. április 22.). "Beyoncé Slays Second Coachella Performance with New Costumes and Surprise Guests". People. Hozzáférés: 2025. június 2.
  229. ↑ Wood, Mikael (2018. április 15.). "Beyoncé's Coachella Performance Was Incredible – and She Knew It". Los Angeles Times. 2021. október 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2018. április 15.
  230. ↑ Exposito, Suzy (2018. április 15.). "Beychella: Beyonce Schools Festivalgoers in Her Triumphant Return". Rolling Stone. 2021. október 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2018. április 15.
  231. ↑ Nattress, Katrina (2018. április 17.). "Beyonce's Coachella Set Is the Most Viewed Youtube Live Stream Ever". Uproxx. Hozzáférés: 2025. január 6.
  232. ↑ St. James, Emily (2018. április 23.). "The Unstoppable Beyoncé". Vox. 2025. június 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  233. ↑ Barlow, Eve (2018. április 15.). "Beyoncé at Coachella review – greatest star of her generation writes herself into history". The Guardian. Hozzáférés: 2025. június 2.
  234. ↑ "Did Beyoncé Just Surprise-Drop the Best Live Album of All Time?". Los Angeles Times. 2019. április 19. 2019. július 26. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  235. ↑ Amrani, Iman (2020. július 6.). "Beyoncé, Coachella 2018: A Rich Tapestry of Black Cultural Excellence". The Guardian. Hozzáférés: 2025. június 2.
  236. ↑ Holmes, Mannie (2018. április 17.). "The Politics Behind Beyonce's 2018 Coachella Performance". Variety. Hozzáférés: 2025. június 2.
  237. ↑ Coscarelli, Joe (2018. június 16.). "Beyoncé and Jay-Z Deliver a Surprise Album: Everything Is Love". The New York Times. 2018. június 17. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. szeptember 23.
  238. ↑ Hussein, Wandera (2018. június 25.). "The Carters's Everything Is Love Debuts at No. 2 on Billboard 200". The Fader. 2025. június 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  239. ↑ Trust, Gary (2018. június 25.). "XXXTentacion's 'Sad!' Vaults From No. 52 to No. 1 on Billboard Hot 100 Following Rapper/Singer's Death". Billboard. 2018. június 26. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  240. ↑ Seth, Radhika (2018. július 9.). "Beyoncé And Jay-Z To Headline Global Citizen Festival In South Africa". British Vogue. 2025. június 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  241. ↑ Coscarelli, Joe (2019. április 17.). "Homecoming Documentary Comes With a Surprise: A Beyoncé Live Album". The New York Times. 2021. március 7. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  242. ↑ "Beyonce drops live album with Netflix film". BBC News. 2019. április 17. 2025. június 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  243. ↑ Droke, Carolyn (2019. szeptember 15.). "Beyonce's Homecoming Was Snubbed For All Six of Its Creative Arts Emmy Nominations". Uproxx. 2025. június 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  244. ↑ Gerrand, Danielle (2019. június 4.). "Disney's new trailer for The Lion King reveals Beyoncé's voice as Nala for first time". CBS News. 2025. június 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  245. ↑ Curto, Justin (2019. július 17.). "What It's Like to Work with Beyoncé: Disney's The Lion King Cast Tells All!". People. 2025. június 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  246. ↑ Holmes, Charles (2019. július 11.). "Beyoncé and Donald Glover Update 'Can You Feel The Love Tonight' From The Lion King". Rolling Stone. 2025. június 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  247. ↑ Minsker, Evan; Strauss, Matthew (2019. június 24.). "The Lion King 2019 Soundtrack, with Beyoncé and Childish Gambino, Announced". Pitchfork. 2025. június 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  248. ↑ Frank, Allegra (2019. július 10.). "Of course Beyoncé's new song for The Lion King is perfect". Vox. 2019. augusztus 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  249. ↑ Bulut, Selim (2019. július 17.). "Beyoncé reveals video for new song 'Spirit'". Dazed. 2025. június 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  250. ↑ Kim, Michelle Hyun (2019. július 23.). "Beyoncé: The Lion King: The Gift". Pitchfork. 2019. július 23. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  251. ↑ McCormick, Neil (2019. július 19.). "Beyoncé, The Lion King: The Gift, Review – All Hail the Lion Queen". The Daily Telegraph. 2019. július 22. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  252. ↑ Beaumont-Thomas, Ben (2019. július 16.). "Beyoncé Reveals African Collaborators for New Album The Lion King: The Gift". The Guardian. Hozzáférés: 2025. június 2.
  253. ↑ Kreps, Daniel (2019. szeptember 15.). "Beyonce Announces 'Making the Gift' TV Special". Rolling Stone. 2020. június 29. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  254. ↑ Saad, Nardine (2019. szeptember 17.). "What we learned from Beyoncé's surprise Making the Gift documentary". Los Angeles Times. 2025. június 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  255. ↑ Curto, Justin (2020. május 26.). "Megan Thee Stallion Finally Gets a No. 1 Thanks to TikTok, Videos, and Beyoncé". Vulture. Hozzáférés: 2025. június 2.
  256. ↑ Spangler, Todd (2020. június 28.). "Beyoncé Visual Album 'Black Is King' Coming to Disney Plus". Variety. 2022. október 4. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  257. ↑ Walsh, Charlotte (2021. március 15.). "Beyoncé Leads the 2021 Grammys Awards With 4 Wins". Vulture. 2021. március 15. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  258. ↑ Hart, Otis (2021. március 15.). "Beyoncé Reigns And Billie Eilish Repeats at 2021 Grammy Awards". NPR. 2025. június 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  259. ↑ Daw, Stephen (2021. március 15.). "Beyonce Breaks Grammy Record With Best R&B Performance Win at 2021 Grammys". Billboard. 2025. június 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  260. ↑ Hirwani, Peony (2021. október 22.). "Beyonce's new song teased in King Richard trailer". The Independent. 2025. június 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  261. 1 2 Hussey, Allison; Allison Hussey, Jazz Monroe (2022. február 8.). "Beyoncé and Billie Eilish Nominated for Best Original Song at 2022 Oscars". Pitchfork. 2025. június 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 13.
  262. ↑ Kreps, Daniel (2022. június 16.). "Beyoncé Announces Seventh Album, Renaissance". Rolling Stone. 2025. június 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  263. ↑ Carras, Christi (2022. június 16.). "It's Really Happening: Beyoncé Reveals New Album Title and Release Date". Los Angeles Times. 2025. június 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  264. ↑ Gularte, Alejandra (2022. június 20.). "'Break My Soul' Becomes the First Piece of Art From the Beyaissance". Vulture. 2025. június 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  265. ↑ Trust, Gary (2022. augusztus 8.). "Beyonce's 'Break My Soul' Soars to No. 1 on Billboard Hot 100". Billboard. 2022. augusztus 9. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  266. ↑ Trust, Gary (2022. július 5.). "Beyonce Joins Paul Mccartney & Michael Jackson for This Hot 100 Milestone". Billboard. 2022. szeptember 20. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  267. ↑ Halperin, Shirley (2022. június 16.). "Beyonce Reveals 'Renaissance,' Forthcoming Project Set for July 29 Release". Variety. 2025. június 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  268. ↑ Parkel, Inga (2022. július 29.). "Critics celebrate Beyoncé's 'unfettered' liberation in new Renaissance album". The Independent. 2025. június 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  269. ↑ Brathwaite, Lester Fabian (2022. augusztus 4.). "On Beyoncé's Renaissance: To Be Queer, Gifted, and Black". Entertainment Weekly. 2024. március 10. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  270. ↑ Matos, Michaelangelo (2022. július 29.). "A Guide to the Dance Music on Beyoncé's 'Renaissance'". The New York Times. 2022. július 30. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  271. ↑ Caulfield, Keith (2022. augusztus 7.). "Beyonce's Renaissance Bows at No. 1 on Billboard 200 with Year's Biggest Debut by a Woman". Billboard. 2022. augusztus 7. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. október 20.
  272. 1 2 Dellatto, Marisa (2022. augusztus 8.). "Beyoncé's 'Renaissance' Is A No. 1 Album—But It's Not Her Biggest Debut Ever". Forbes. 2025. június 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  273. 1 2 Denis, Kyle (2024. március 28.). "Billboard Explains: Beyoncé's Reign on the Charts". Billboard. 2025. június 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  274. ↑ Trust, Gary (2023. április 11.). "'Cuff It' Becomes Beyonce's Longest-Charting Solo Hot 100 Hit". Billboard. 2023. április 26. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  275. ↑ Mier, Tomás (2022. július 28.). "Beyoncé Hints at More Music While Revealing 'Renaissance' Is First Act of Three-Part Project". Rolling Stone. 2022. július 28. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  276. ↑ Garcia, Thania (2022. július 28.). "Beyoncé Confirms 'Renaissance' Is the First Part of a 'Three-Act Project'". Variety. 2024. február 7. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  277. ↑ Snapes, Laura (2023. január 22.). "Beyoncé Makes Controversial Live Return at Exclusive Dubai Concert". The Guardian. 2023. január 22. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  278. ↑ Legaspi, Althea (2023. január 22.). "Beyoncé Performs in Dubai, Her First Full Concert in Four Years". Rolling Stone. 2023. február 20. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  279. ↑ Okundaye, Jason (2023. január 25.). "Beyoncé's Dubai Performance Isn't Just an Affront to LGBTQ+ Fans, but Workers' Rights in the UAE". The Guardian. 2023. február 20. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. július 8.
  280. ↑ Sadler, Armon (2023. január 24.). "Mathew Knowles Defends Beyoncé's Dubai Concert: "She United A Really Diverse Crowd"". Vibe. Hozzáférés: 2025. június 19.
  281. ↑ Frankenberg, Eric (2023. október 13.). "Here's How Beyoncé's $580M Renaissance World Tour Stacks Up in the Billboard Boxscore". Billboard. 2023. október 14. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  282. ↑ Minsker, Evan; Hussey, Allison (2023. február 1.). "Beyoncé Announces Renaissance World Tour". Pitchfork. 2023. február 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  283. ↑ Corcoran, Nina; Corcoran, Nina; Hussey, Allison (2023. december 1.). "Beyoncé Shares New Song 'My House'". Pitchfork. 2023. december 4. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  284. ↑ Brown, August (2023. február 6.). "Beyoncé Breaks All-Time Wins Record but Loses Top Awards at Wide-Open 2023 Grammys". Los Angeles Times. 2025. augusztus 13. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  285. ↑ Lee, Benjamin (2023. február 6.). "Beyoncé Breaks Record for Artist with Most Grammys in Historic Ceremony". The Guardian. Hozzáférés: 2025. június 2.
  286. ↑ Sisario, Ben (2024. február 12.). "Beyoncé Announces New Album in Super Bowl Commercial". The New York Times. 2024. február 12. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2024. február 12.
  287. ↑ Trust, Gary (2024. február 26.). "Beyoncé's 'Texas Hold 'Em' Hits No. 1 on Billboard Hot 100". Billboard. 2024. február 26. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  288. ↑ Millman, Ethan (2024. február 26.). "Beyoncé's Country Music Song 'Texas Hold 'Em' Just Gave Her a Ninth Solo Number One". Rolling Stone. 2025. május 31. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  289. ↑ Trust, Gary (2024. február 26.). "Beyoncé's 'Texas Hold 'Em' Rises to No. 1 on Billboard Global 200 Chart". Billboard. 2024. február 26. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. szeptember 25.
  290. ↑ "Cowboy Carter by Beyoncé". Metacritic. 2024. március 29. 2024. április 9. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. október 20.
  291. ↑ Aniftos, Rania (2024. március 12.). "Beyoncé Announces Cowboy Carter Album: Here's When It Arrives". Billboard. 2025. szeptember 14. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  292. ↑ McClay, Caché (2025. március 28.). "Beyoncé Released Cowboy Carter Album One year ago: A look back". USA Today. 2025. április 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  293. ↑ Curto, Justin (2024. április 1.). "Two-Steppin' Our Way Through Cowboy Carter". Vulture. 2024. május 10. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. december 22.
  294. ↑ Brown, Lynn (2025. február 4.). "Beyoncé's Grammy-Winning Cowboy Carter Highlights the Long History of Texas' Black Cowboy Culture". BBC News. 2025. július 19. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  295. ↑ Caulfield, Keith (2024. április 7.). "Beyoncé Achieves Eighth No. 1 Album on Billboard 200 With Cowboy Carter". Billboard. 2024. április 7. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  296. ↑ Trust, Gary (2024. április 8.). "Future, Metro Boomin & Kendrick Lamar Hold Atop Hot 100, Beyoncé Boasts Three in Top 10". Billboard. 2024. április 9. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. július 4.
  297. ↑ "Beyonce welcomes Team USA to the 2024 Olympic Games". NBC Olympics. 2024. augusztus 20. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2024. augusztus 20.
  298. ↑ Corrine, Amber (2024. december 10.). "Beyoncé, Jay-Z, Blue Ivy Amongst Stars Shining At Mufasa: The Lion King Premiere". Vibe. Hozzáférés: 2025. június 2.
  299. ↑ Parkel, Inga (2024. december 26.). "Beyoncé's NFL Christmas Gameday Halftime Show Surprise Guests and Setlist". The Independent. 2025. július 8. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. július 8.
  300. ↑ Garcia, Thania (2025. február 3.). "Beyoncé Wins Grammy for Best Country Album, Accepting Award From Taylor Swift: 'I Was Not Expecting This'". Variety. 2025. február 12. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  301. ↑ Sisario, Ben (2025. február 3.). "Beyoncé's Cowboy Carter Wins Grammy for Best Country Album". The New York Times. 2025. május 6. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  302. ↑ Willman, Chris (2025. február 3.). "Beyoncé Finally Wins Album of the Year, as 'Cowboy Carter' Takes Grammys' Top Prize". Variety. 2025. június 6. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  303. ↑ McClay, Caché (2025. április 27.). "Beyoncé's New Tour: Everything to Know About Dates, Streaming, Fashion". USA Today. 2025. április 29. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 2.
  304. ↑ Blistein, Jon (2025. július 28.). "Beyoncé's 'Cowboy Carter' Tour is the Highest-Grossing Country Tour Ever". Rolling Stone. 2025. augusztus 7. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. szeptember 7.
  305. ↑ Brooks 2008, p. 196; Tunca 2016, p. 116; Măda 2015, p. 115.
  306. ↑ Peñate 2022, 55. o.
  307. ↑ Williams, Aaron (2021. április 18.). "What Genre Is Beyonce?". Uproxx. 2021. október 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2021. augusztus 3.
  308. ↑ Trier-Bieniek 2016, 178. o.
  309. ↑ Pearce, Sheldon (2017. október 12.). "Beyoncé, The Rapper". Pitchfork. 2021. február 23. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 4.
  310. ↑ "What Is Beyoncé's Definitive Album?". The New York Times. 2022. július 25. 2025. június 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 4.
  311. 1 2 Powers, Ann (2022. augusztus 1.). "Revolutionary Fun: Why We Can't Stop Talking About Beyoncé's renaissance". NPR. 2022. augusztus 7. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 4.
  312. ↑ Cragg, Michael (2016. június 28.). "How 4 Was Beyoncé's Low-Key Revinvention". The Fader. 2021. április 11. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 20.
  313. ↑ Li 2017, 106–113. o.
  314. ↑ Hughes, Hilary (2018. július 26.). "10 Years of 'Single Ladies': Beyonce's Director, Choreographers & More Put a Ring on Her Iconic Music Video". Billboard. 2024. január 19. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 20.
  315. ↑ Moore, Marcus J. (2016. április 28.). "Beyonce's Lemonade, Explained: An Artistic Triumph That's Also an Economic Powerhouse". Vox. 2025. június 20. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 20.
  316. ↑ Petridis, Alexis (2008. november 14.). "CD: Beyoncé, I Am ... Sasha Fierce". The Guardian. 2021. január 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 15.
  317. 1 2 D., Spence (2008. november 22.). "I Am... Sasha Fierce". IGN. 2013. december 8. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 15.
  318. ↑ Trust, Gary (2012. február 3.). "Beyonce's 'Top'-of-Mind at R&B, But Is Her Album 4 Too Soulful for Pop?". Billboard. 2025. június 10. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 4.
  319. 1 2 Dombal, Ryan (2011. június 28.). "Beyoncé: 4". Pitchfork. 2011. augusztus 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 29.
  320. ↑ Nicholson, Rebecca (2011. december 13.). "Best Albums of 2011, No 4: Beyoncé – 4". The Guardian. 2013. június 6. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2011. december 22.
  321. ↑ Rosen, Jody (2011. június 28.). "4". Music Reviews. Rolling Stone. 2011. július 4. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2011. június 28.
  322. ↑ Paunescu, Delia (2013. december 14.). "So, How Did They Keep Beyoncé Secret?". Vulture. 2025. június 15. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 15.
  323. ↑ Dockterman, Eliana (2013. december 17.). "Flawless: 5 Lessons in Modern Feminism From Beyoncé". Time. 2021. április 10. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 15.
  324. 1 2 Hampp, Andrew (2013. december 13.). "Beyonce, Beyonce: Track-By-Track Review". Billboard. 2024. március 22. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 15.
  325. ↑ Battan, Carrie (2014. január 6.). "Beyoncé: Beyoncé". Pitchfork. 2014. március 17. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2014. március 17.
  326. ↑ Sudhinaraset 2018, 46. o.
  327. ↑ Lordi, Emily J. (2016. május 6.). "Beyoncé's Other Women: Considering the Soul Muses of Lemonade". The Fader. 2025. június 15. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 15.
  328. ↑ Witt, Stephen (2016. április 27.). "What Beyoncé's Lemonade Can (and Can't) Do for Tidal". The New Yorker. 2025. június 15. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 15.
  329. ↑ Phillips 2023b, p. 148; Thompson 2025, p. 80.
  330. ↑ Fine 2025, 10. o.
  331. ↑ Hall, James (2022. július 29.). "Beyoncé, Renaissance Review: Forget the Politics and Party with This Vast Superclub of an Album". The Daily Telegraph. 2022. július 28. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. július 3.
  332. ↑ Brickner-Wood, Brady (2022. július 29.). "The Surprising Southern Dance Roots of Beyoncé's 'Renaissance'". Texas Monthly. 2022. július 31. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 15.
  333. ↑ Lester 2024, 320–335. o.
  334. ↑ Shepherd, Julianne Escobedo (2024. április 1.). "Beyoncé: Cowboy Carter". Pitchfork. 2024. április 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2026. január 3.
  335. ↑ Yahr, Emily (2024. március 17.). "Beyoncé Has a Country Hit. How Will Country Radio Handle That?". The Washington Post. 2025. július 23. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 29.
  336. ↑ "Why Was Beyoncé Snubbed by the Country Music Association Awards? Experts Cite a Few Reasons". NBC News. 2024. szeptember 11. 2024. november 11. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 29.
  337. ↑
  338. ↑ Malone, Chris (2017. szeptember 29.). "5 Times Beyonce Sang in Spanish Before 'Mi Gente'". Billboard. 2025. szeptember 13. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 4.
  339. ↑ "The secret behind Beyonce's Latin crossover hit". Reuters. 2007. augusztus 9. Hozzáférés: 2025. június 4.
  340. ↑ Perricone 2024, 117. o.
  341. 1 2 Rosen, Jody (2014. június 3.). "Beyoncé: The Woman on Top of the World". The New York Times. 2021. április 11. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 4.
  342. ↑ Pareles, Jon (2005. augusztus 1.). "Empowerment, Allure and a Runway's Flair". The New York Times. 2024. május 5. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 4.
  343. ↑ Richards, Chris (2006. szeptember 6.). "Beyonce's B'Day Is Nothing to Celebrate". The Washington Post. 2012. november 4. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 4.
  344. ↑ Gabbara, Princess (2018. június 27.). "A Ranking Of Beyoncé's Dangerously In Love Tracklist". Vibe. Hozzáférés: 2025. július 30.
  345. ↑ Stone, Rolling (2024. április 1.). "The 70 Greatest Beyoncé Songs". Rolling Stone. 2025. június 6. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. július 30.
  346. ↑ Finney, Tim. "Beyoncé: B'Day". Pitchfork. 2011. június 29. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. július 30.
  347. ↑ Pareles, Jon (2007. augusztus 6.). "Romance as a Struggle That She Will Win". The New York Times. 2015. április 3. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2011. július 23.
  348. ↑ "Beyonce, David Cook have new CDs". Today. 2008. december 8. Hozzáférés: 2025. július 30.
  349. 1 2 Gabbara, Princess (2018. november 18.). "A Ranking of Beyonce's 'I Am... Sasha Fierce' Deluxe Tracklist". Vibe. Hozzáférés: 2025. június 29.
  350. ↑ Rogers, Ray (2011. május 11.). "Beyoncé: The Billboard Music Awards Q&A". Billboard. 1–3. o. 2018. április 8. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2011. július 13.
  351. ↑ Cummings, Jozen (2011. augusztus 15.). "Beyoncé Gets Intimate With Fans at Roseland". The Wall Street Journal. 2012. február 25. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2011. augusztus 20.
  352. ↑ Corner, Lewis (2011. június 28.). "Beyoncé: '4'". Digital Spy. Hozzáférés: 2025. július 30.
  353. ↑ Empire, Kitty (2013. december 13.). "Beyoncé: Beyoncé – Review". The Observer. 2020. szeptember 23. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2013. december 13.
  354. ↑ "Beyoncé Wows Country Stars With 2016 CMAs Performance Of 'Daddy Lessons'". 2016. november 3. 2024. június 15. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. július 31.
  355. ↑ Kot, Greg (2016. április 26.). "Review: Beyonce's 'Lemonade' contains singer's most fully realized music yet". The Ledger. Hozzáférés: 2025. július 31.
  356. ↑
  357. ↑ Tingen, Paul (2022. október). "Stuart White: Recording & Mixing Beyoncé". Sound on Sound. 2024. március 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. július 31.
  358. ↑ Caldwell, Conor (2024. április 30.). "The genius of Cowboy Carter is Beyoncé's accent – a musicologist explains". The Conversation. 2025. január 28. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. július 31.
  359. ↑ Zemler, Emily (2024. március 29.). "Beyoncé's Country Album Cowboy Carter Also Showcases Her Opera Skills". Rolling Stone. 2024. március 29. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. július 31.
  360. ↑ "The 200 Greatest Singers of All Time". Rolling Stone. 2023. január 1. 2023. január 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2023. január 1.
  361. ↑ Iddon & Marshall 2020, 51. o.
  362. ↑ Welang 2022, 102. o.
  363. ↑ Robinson, Joanna (2016. augusztus 3.). "Beyoncé's Lemonade Songwriter on the Surprising Truth Behind 'Becky With the Good Hair'". Vanity Fair. Hozzáférés: 2025. június 8.
  364. ↑ Vineyard, Jennifer (2005. október 4.). "Beyoncé Shoots Down Jay-Z Marriage Rumors in Vanity Fair Interview". MTV News. 2011. június 24. dátummal az eredeti címről archiválva.
  365. ↑ Ward 2017, 147. o.
  366. ↑ Capetola, Matt (2013. december 18.). "Why Does Beyoncé's New Album Ignore Gay Fans?". Slate. 2025. július 23. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 29.
  367. ↑ Trier-Bieniek 2016, 204. o.
  368. ↑ Sources for Beyoncé's albums after Beyoncé (2013) exploring history and politics:
  369. ↑ Cox, Jamieson (2016. április 25.). "Beyoncé's 'Visual Album' Lemonade Sets a New Standard for Pop Storytelling". The Verge. Hozzáférés: 2020. június 7.
  370. ↑ Baade & McGee 2021, 101. o.
  371. ↑ Hawkes, Rebecca (2016. május 4.). "Beyoncé's New Album: Why Is It Called Lemonade, What Do the Lyrics Mean, Plus All You Need to Know". The Daily Telegraph. 2016. november 8. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. július 30.
  372. ↑ Lordi 2017, 140. o.
  373. ↑ Victorian, Brande (2022. július 29.). "'renaissance' Is a Love Letter to the Black Queer Roots of Dance Music". Essence. 2023. december 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 29.
  374. ↑ Artsy, Avishay (2024. március 26.). "Beyoncé's Country Roots". Vox. 2024. március 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 29.
  375. ↑ Maher, Natalie (2020. március 27.). "It's Caroline Polacheck's Dream World; We Just Live in It". Harper's Bazaar. 2023. január 17. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2023. január 17.
  376. ↑ Nelson, Keith Jr. (2020. április 10.). "Respect the Pen! Sean Garrett Reveals What's 'Specifically Special' About Beyoncé's Songwriting Process". Revolt. Hozzáférés: 2025. július 4.
  377. ↑ Battan, Carrie (2022. augusztus 3.). "Beyoncé's 'Renaissance' Shocks Some Life Into a Culture Gone Inert". The New Yorker. 2022. augusztus 4. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. július 4.
  378. ↑ Lordi 2020, 107. o.
  379. ↑ Princiotti 2025, 89. o.
  380. ↑ Brooks & Martin 2019, 237. o.
  381. ↑ St. Félix, Doreen (2024. április 1.). "Beyoncé Won't Burn Down the Barn with 'Cowboy Carter'". The New Yorker. 2025. február 23. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. július 4.
  382. ↑ Trust, Gary (2025. november 14.). "The Top Songwriters of the 21st Century on the Hot 100: Full List". Billboard. Hozzáférés: 2025. november 26.
  383. ↑ Lang, Cady (2022. július 29.). "Why Artists Like Beyoncé Have So Many Songwriters on Albums". Time. 2025. július 9. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. augusztus 6.
  384. ↑ Kritselis, Alex (2014. május 4.). "Beyonce Is Great, But... She Steals from Other Artists". Sunday Independent. 2021. október 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2020. augusztus 24. – via PressReader.
  385. ↑ Aniftos, Rania (2022. augusztus 3.). "Beyoncé's Renaissance Controversies, From Kelis Sample to Lyric Changes". Billboard. Hozzáférés: 2025. augusztus 2.
  386. ↑ "Beyoncé, Top Stars Tip Their Hats to Michael Jackson". People. 2009. június 27. 2009. június 30. dátummal az eredetiből archiválva.
  387. ↑ "Michael Jackson Returns to Stage". BBC News. 2006. november 16. 2023. július 30. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2023. augusztus 16.
  388. ↑ "One-On-One With the Great Beyoncé Transcript". Yahoo! News. 2011. október 11. 2014. július 14. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. június 7.
  389. ↑ Fox, Imogen; Chilvers, Simon (2008. május 2.). "Spirit of the Beehive". The Guardian. Hozzáférés: 2025. június 8.
  390. ↑ Corrine, Amber (2023. szeptember 5.). "Diana Ross Serenades Beyoncé On Her Birthday at Los Angeles Renaissance Show". Vibe. Hozzáférés: 2025. június 8.
  391. ↑ Caldwell, Rebecca (2001. július 21.). "Destiny's Child". The Globe and Mail. R1. o. 2021. október 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2018. május 9.
  392. ↑ Sangweni, Yolanda. "Beyonce: 'I Always Wanted to Be Just like Whitney Houston'". Essence. 2023. március 25. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2023. március 25.
  393. ↑ Arenofsky 2009, 80. o.
  394. ↑ "The 50 Best R&b Albums of the '90s". Complex. 2021. október 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2014. július 24.
  395. ↑ Frere-Jones, Sasha (2006. április 3.). "Mariah Carey's Record-Breaking Career". The New Yorker. 2021. október 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2010. július 25.
  396. ↑ Mitchell, Gail (2009. október 1.). "Beyonce: The Billboard Cover Story". Billboard. 2024. október 7. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 8.
  397. ↑ "15 Musicians Inspired By Prince's One-of-a-Kind Style". GQ. 2016. április 21. 2025. május 14. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 8.
  398. ↑ Chan, Stephanie (2014. október 31.). "Beyonce Dresses up as Janet Jackson for Halloween". The Hollywood Reporter. 2023. március 25. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. július 4.
  399. ↑ "Beyoncé picks her favourite songs, from Lauryn Hill to Sade". BBC News. 2020. június 16. 2020. június 24. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 8.
  400. ↑ Jones, Ellen E. (2018. március 24.). "Dinner Party Soundtracker to Timeless Muse: Exploring the Sade Complex". The Guardian. Hozzáférés: 2025. június 8.
  401. ↑ Faruqi, Osman (2022. augusztus 2.). "Donna Summer's Influence on Beyonce's 2022 Album Renaissance". The Sydney Morning Herald. 2022. szeptember 30. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 8.
  402. ↑ "Beyonce Pays Tribute to the Middle East with Arab Designers, Musical Choices at Dubai Show". Arab News. 2023. január 22. Hozzáférés: 2024. február 24.
  403. ↑ Bennett, Jessica (2024. január 11.). "10 Singers Directly Influenced By Mary J. Blige: Beyoncé, Monica, And More". Vibe. Hozzáférés: 2025. június 8.
  404. ↑ Hansen, Lena (2020. március 31.). "We Lost Selena 27 Years Ago Today: How the Late Singer Has Inspired Today's Stars". People. 2021. augusztus 9. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 8.
  405. 1 2 Watson, Margeaux (2006. szeptember 1.). "Beyonce Tells Us About Her Influences". Entertainment Weekly. 2025. június 8. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 8.
  406. ↑ Watson, Margeaux (2006. augusztus 30.). "Beyonce: What Influences My Music". Entertainment Weekly. 2023. március 26. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2023. március 26.
  407. ↑ Calcagno, Michael; Denis, Kyle (2022. augusztus 16.). "Here Are All the Shout-Outs On Beyoncé's 'Break My Soul (The Queens Remix)'". Billboard. 2022. augusztus 16. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 8.
  408. ↑ Oppenheim, Maya (2017. július 24.). "Never-Seen-Before Clip Surfaces of Michelle Obama at Beyoncé's Birthday Party". The Independent. 2025. június 8. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 8.
  409. ↑ Rodrigues & Przybylo 2018, 339. o.
  410. ↑ Alvarez, Gabriel (2011. július 19.). "Beyoncé: Mighty Fly (2011 Cover Story & Gallery)". Complex. 2021. október 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2011. augusztus 1.
  411. ↑ Mahlmeister, Chrissy. "Beyoncé Wears Custom Jean-Michel Basquiat-Inspired Minx Nails". MTV News. 2021. október 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. június 7.
  412. ↑ Walsh, Kathleen (2024. december 25.). "31 Photos of Young Cher That Prove She's Never Once Played a Look Safe". Glamour. 2025. július 5. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. július 5.
  413. ↑ Bennett, Jessica (2023. október 2.). "Every Single Beyoncé Renaissance World Tour Costume and Outfit, Ranked". Vibe. Hozzáférés: 2025. július 5.
  414. ↑ Cairns, Dan (2009. május 10.). "YouTube plays part in Beyoncé Knowles' life". The Times. 2009. május 14. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. december 15.
  415. ↑ Strong, Catherine; Macrossan, Phoebe (2025. április 8.). "Friday essay: From Bowie to Bieber – the under-appreciated art of the music video". The Conversation. 2024. május 10. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. augusztus 2.
  416. ↑ Hans, Simran (2020. január 25.). "Melina Matsoukas: 'I Didn't Grow Up Seeing Dark-Skinned People Fall in Love on Screen'". The Guardian. Hozzáférés: 2025. június 8.
  417. ↑ Rosenthal, Jeff (2013. december 16.). "Director Jonas Åkerlund on 'Haunted,' 'Superpower,' and Beyoncé's Many Virtues". Vulture. 2017. augusztus 30. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 8.
  418. ↑ Brown, N. (2014. március 12.). "Director Jake Nava Takes Us BTS of Beyonce's Music Videos [Video]". Vibe. Hozzáférés: 2025. június 8.
  419. 1 2 Tillet, Salamishah (2023. december 2.). "Why Beyoncé Should Be Considered an Auteur". The New York Times. Hozzáférés: 2026. január 3.
  420. ↑ Platon, Adelle (2016. április 24.). "These Directors & Cinematographers Helped Make Beyonce's Lemonade a Visual Masterpiece". Billboard. Hozzáférés: 2026. január 3.
  421. ↑ Lincoln, Kevin (2016. április 25.). "With Lemonade, Beyoncé Shows That She's a Brilliant Filmmaker, Too". Vulture. Hozzáférés: 2026. január 3.
  422. ↑
  423. ↑ "EU rules mean it'll be lights out for acts like Beyoncé". The Guardian. 2018. április 30. Hozzáférés: 2025. augusztus 2.
  424. ↑ Jones-Smith, Sarah (2025. július 26.). "As Beyoncé's Cowboy Carter tour draws to a close, Blue Ivy emerges as a star". ABC News. Associated Press. Hozzáférés: 2025. augusztus 2.
  425. ↑ Dailey, Hannah (2025. július 11.). "Beyoncé Swaps Flying Car for Levitating Horse Following Technical Mishap on Cowboy Carter Tour". Billboard. 2025. július 15. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. augusztus 2.
  426. ↑ Bennett, Jessica (2023. október 2.). "Every Single Beyoncé Renaissance World Tour Costume and Outfit, Ranked". Vibe. Hozzáférés: 2025. július 5.
  427. ↑ Hosking, Patrick; Wighton, David (2007. augusztus 8.). "Beyoncé Wearing One of My Dresses Is Harmony". The Times. 2011. június 15. dátummal az eredeti címről archiválva.
  428. ↑ Ellen, Barbara (2009. május 23.). "Music review: Beyoncé, Hallenstadion, Zürich". The Guardian. Hozzáférés: 2025. szeptember 5.
  429. ↑ Jones, Alice (2009. május 26.). "Beyoncé, 02 Arena, London". The Independent. Hozzáférés: 2025. szeptember 5.
  430. ↑ Caramanica, Jon (2018. április 15.). "Review: Beyoncé Is Bigger Than Coachella". The New York Times. Hozzáférés: 2026. január 3.
  431. ↑ Clarke, Naomi (2023. május 21.). "Beyoncé has adoring fans singing in the rain". The Times. Hozzáférés: 2026. január 3.
  432. ↑ Farber, Jim (2009. június 21.). "Beyoncé Shows 'Fierce' and Softer Sides in Tour Kickoff at the Garden". New York Daily News. 2011. március 11. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2025. július 7.
  433. ↑ Easter, Makeda (2018. április 22.). "Is Beyoncé the greatest performer...ever? We took an informal poll". Los Angeles Times. Hozzáférés: 2025. szeptember 5.
  434. ↑ "Beyoncé is the greatest human who ever lived". Dazed. 2023. május 30. Hozzáférés: 2025. szeptember 5.
  435. ↑ Jones 2025, 154. o.
  436. ↑ Johnson, Caitlin A. (2006. december 13.). "Beyoncé on Love, Depression, and Reality". CBS News. 2008. december 8. dátummal az eredetiből archiválva.
  437. ↑ Sullivan, Emmet (2008. november 18.). "Beyoncé 'Still Can't Believe' Justin Was Her Backup Dancer". People. 2008. december 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2011. február 27.
  438. ↑ MacInnes, Paul (2008. október 24.). "Beyoncé? We Think You Mean Sasha Fierce". The Guardian. Hozzáférés: 2025. június 8.
  439. ↑ Crosley, Hillary (2010. február 26.). "Beyoncé Says She 'Killed' Sasha Fierce". MTV News. 2011. június 4. dátummal az eredeti címről archiválva.
  440. ↑ "Beyoncé Prepares for Revel Concerts (Part 2)". Rap-Up. 2012. május 25. 2021. október 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2012. május 28.
  441. ↑ Cupp, S.E. (2013. február 5.). "A Plea to Beyonce". MSNBC. Hozzáférés: 2025. június 8.
  442. ↑ Trier-Bieniek 2016, 76. o.
  443. ↑ Thompson, Arienne (2013. január 9.). "Beyonce sizzles on cover of GQ". USA Today. Hozzáférés: 2025. június 8.
  444. ↑ Touré (2009. február 15.). "Cover Story: A Woman Possessed: Rolling Stone". Rolling Stone. 2009. május 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2025. június 8.
  445. ↑ Trier-Bieniek 2016, 165. o.
  446. ↑ "Becoming ... Beyoncé". People. 2004. június 22. Hozzáférés: 2025. június 8.
  447. ↑ Goodman, Jessica (2016. május 20.). "Inside the Making of Destiny's Child's 'Bootylicious' 15 Years Later". Entertainment Weekly. Hozzáférés: 2025. június 8.
  448. ↑ McCaffrey 2004, 25. o.
  449. ↑ Iddon & Marshall 2020, 26. o.
  450. ↑ Peñate 2022, 57. o.
  451. ↑ Bertsche 2014, 211. o.
  452. 1 2 Shand-Baptiste, Kuba (2018. augusztus 10.). "The Meaning of Beyoncé: A Dispatch from Inside the Beyhive". The Guardian. 2025. január 15. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 21.
  453. ↑ Wallace 2017, 189. o.
  454. ↑ Chili, Alexis (2012. április 25.). "Motherhood Makes Beyoncé Feel 'More Beautiful Than Ever'". People. 2021. október 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2013. március 8.
  455. ↑ Nostro, Lauren; Patterson, Julian (2012. december 10.). "1. Beyoncé – the 100 Hottest Female Singers of All Time". Complex. 2021. október 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2012. december 12.
  456. ↑ Wallace, Amy (2013. január 9.). "Miss Millennium: Beyoncé". GQ. 1. o. 2013. január 16. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. január 19.
  457. ↑ Viera, Bené. "Vh1's 100 Sexiest Artists [Complete List]". VH1. 2013. március 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. március 10.
  458. ↑ Waterhouse, Jonah (2023. június 14.). "12 Celebrities Who Rarely (If Ever) Do Interviews". Elle. Hozzáférés: 2025. augusztus 2.
  459. ↑ Kandangwa, Sumnima (2023. december 7.). "Who are the top 10 most-followed celebrities on Instagram in 2023?". South China Morning Post. Hozzáférés: 2025. július 15.
  460. ↑ Frank, Julia (2015. augusztus 25.). "Beyoncé, Kim Kardashian, Taylor Swift: who are the most followed celebrities on Instagram?". Vogue. Hozzáférés: 2025. július 15.
  461. 1 2 Jones, Vanessa E. (2007. augusztus 5.). "Bewitched. Bothered. Beyoncé. 1". Boston Globe. 2012. január 30. dátummal az eredeti címről archiválva.
  462. ↑ Ellis, Nicquel Terry (2023. december 2.). "Beyoncé's Platinum Renaissance Look Was Triggering for Some in the Black Community. Here Is Why". CNN. Hozzáférés: 2025. június 8.
  463. ↑ Gee, Madelyn (2023. december 5.). "Beyoncé's 'Renaissance' look sparks debate about colorism and 'white-fishing'". The Post-Standard. Hozzáférés: 2025. június 30.
  464. ↑ Sweney, Mark (2008. augusztus 8.). "Beyoncé Knowles: L'oreal Accused of 'Whitening' Singer in Cosmetics Ad". The Guardian. Hozzáférés: 2025. június 12.
  465. ↑ "Beyoncé L'oreal Ad Controversy Inspires Black Community Backlash". NBC News.
  466. ↑ Alexander, Ella (2013. május 30.). "H&m for All: A Healthy Start". Vogue. Hozzáférés: 2013. május 30.
  467. ↑ "Beyoncé Knowles: Biography – Part 2". People. 2007. május 4. dátummal az eredetiből archiválva.
  468. ↑ Goldsmith, Belinda (2007. szeptember 13.). "Beyoncé Tops Fashion List". Reuters. 2011. június 24. dátummal az eredeti címről archiválva.
  469. ↑ Sources for Beyoncé being one of the most greatest entertainers of all time: Sources for Beyoncé being one of the most influential artists of all time:
  470. 1 2 3 4 Unterberger, Andrew (2024. december 3.). "Billboard's Greatest Pop Stars of the 21st Century: No. 1 — Beyoncé". Billboard. Hozzáférés: 2025. január 2.
  471. ↑ Sources citing Beyoncé as the defining artist of the 2000s: Sources citing Beyoncé as the defining artist of the 2010s:
  472. ↑ Rosen, Jody (2013. február 20.). "Her Highness". The New Yorker. Hozzáférés: 2025. június 8.
  473. ↑ Sources for Beyoncé's albums being the greatest in history: Sources for Beyoncé's songs being the greatest in history: Sources for Beyoncé's music videos being the greatest in history: Sources for Beyoncé's performances being the greatest in history:
  474. ↑
  475. ↑ Benitez-Eves, Tina (2024. április 1.). "4 Ways Beyoncé Transformed the Music Industry". American Songwriter. Hozzáférés: 2025. január 2.
  476. ↑ Trier-Bieniek 2016, 190. o.
  477. ↑
  478. ↑ Henry, Phillip (2018. december 13.). "Five Years Later, "Beyoncé" Is Still One of the Most Important Moments in Music". Teen Vogue. Hozzáférés: 2021. április 9.
  479. ↑ Steiner, Robert (2025. január 2.). "How Surprise Albums Fueled Kendrick, Beyoncé, Taylor Release Strategies". Variety. Hozzáférés: 2025. szeptember 21.
  480. ↑
  481. ↑ Watts, Marina (2024. november 27.). "Taylor Swift Ranked No. 2 Greatest Pop Star by 'Billboard' as Fans Believe Beyoncé Will Claim the Top Spot". People. Hozzáférés: 2025. november 4.
  482. ↑
  483. ↑ In-Depth. "What Does Beyoncé's 'Lemonade' Tell Us About Genre?". Fuse. 2020. augusztus 3. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2020. április 14.
  484. ↑ Hilton, Robin (2019. október 15.). "The 2010s: 5 Ways Beyoncé Defined the Decade in Music: All Songs Considered". NPR. Hozzáférés: 2025. június 8.
  485. ↑ Nast, Condé. "Sabrina Carpenter Creates Her Self Portrait". Vanity Fair. Hozzáférés: 2025. szeptember 2.
  486. ↑ Ross, Sean (2014. február 27.). "Ross On Radio: An R&B Comeback, Almost". Billboard. Hozzáférés: 2025. december 3.
  487. ↑ Harris, LaTesha (2021. június 24.). "Beyoncé's '4' Taught Me How To Become And Embrace Being An Emotional Woman". NPR. Hozzáférés: 2025. június 9.
  488. ↑ Nanji, Noor (2024. március 29.). "Beyoncé: Singer praised for 'impressive' country album Cowboy Carter". BBC News. Hozzáférés: 2025. június 9.
  489. ↑ Nash, William (2024. december 3.). "With Beyoncé's Foray Into Country Music, the Genre May Finally Break Free From the Stereotypes That Have Long Dogged It". The Conversation. Hozzáférés: 2025. június 9.
  490. ↑ Burton, David (2025. május 5.). "Disco ain't dead: how Beyoncé resurrected dance music and its queer history for Renaissance". The Conversation. Hozzáférés: 2025. június 9.
  491. ↑ Abad-Santos, Alex (2022. július 29.). "What We Mean When We Say Beyoncé Is 'Saving' House Music". Vox. Hozzáférés: 2025. június 9.
  492. ↑ Chase, JPMorgan (2022. április 14.). "Beyoncé and Drake Credited for the Widespread Recognition of Afrobeats Music". The Sacramento Observer. Hozzáférés: 2025. augusztus 22.
  493. ↑ Leight, Elias (2019. július 16.). "Beyoncé's Lion King: The Gift Suggests a New Direction — and a New Challenge". Rolling Stone. 2019. július 20. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2019. augusztus 11.
  494. ↑ Powell, Jon (2019. április 20.). "9 Ways Beyoncé Became the Business Blueprint for the Music Industry". Revolt. Hozzáférés: 2025. június 9.
  495. ↑ Brubaker 2020, p. 36; Kraaz & Mille 2023, p. 92.
  496. ↑ Suskind, Alex (2019. november 20.). "Best of the Decade: How Beyoncé defined the last 10 years of music". Entertainment Weekly. Hozzáférés: 2025. július 13.
  497. ↑ Peterson, Andrea (2016. július 10.). "Beyoncé Is a Powerful Voice for Black Lives Matter. Some People Hate Her for It". The Washington Post. Hozzáférés: 2025. június 28.
  498. ↑ Dailey, Hannah (2023. október 12.). "Taylor Swift Praises Beyoncé's 'Resilience & Versatility' After 'Eras Tour' Film Premiere". Billboard. Hozzáférés: 2025. június 9.
  499. ↑ Dunworth, Liberty (2023. október 13.). "Taylor Swift says Beyoncé has "been a guiding light throughout my career"". NME. Hozzáférés: 2025. június 9.
  500. ↑ Montgomery, James. "Lady Gaga Recalls Beyoncé's Inspiration in Mtv's 'Inside the Outside'". MTV News. 2021. október 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2014. szeptember 27.
  501. ↑ Zendle, Miriam (2006. november 6.). "Rihanna: Beyonce's my inspiration". Digital Spy. Hozzáférés: 2025. június 9.
  502. ↑ Victor, Ata Owaji (2020. december 23.). "Ariana Grande Tears Up During Discussion About Mariah Carey And Music". Elle. Hozzáférés: 2025. június 9.
  503. ↑ van Meter, Jonathan (2012. február 13.). "Adele: One and Only". Vogue. Hozzáférés: 2025. június 9.
  504. ↑ "Paul Mccartney Inspired by Beyonce". RTÉ. 2013. október 4. 2021. október 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2020. április 7.
  505. ↑ "Beyonce's 'Daddy Lessons' Finding Support From Country Music Community". Billboard. Associated Press. 2016. május 20. Hozzáférés: 2025. június 9.
  506. ↑ Salam, Erum (2024. november 11.). "I Am ... the Syllabus: Course on Beyoncé to Be Offered at Yale University". The Guardian. Hozzáférés: 2025. június 28.
  507. ↑ Cheney, Alexandra (2017. szeptember 22.). "Beyonce 101: The Rise of Teaching Queen Bey in College". Billboard. Hozzáférés: 2025. június 28.
  508. ↑ Thorpe, Vanessa (2019. március 24.). "Beyoncé Effect Fills Galleries with a New Generation of Art Devotees". The Guardian. Hozzáférés: 2025. június 28.
  509. ↑ Chrisafis, Angelique (2019. január 3.). "Beyoncé and Jay-Z Help Louvre Museum Break Visitor Record in 2018". The Guardian. Hozzáférés: 2025. június 28.
  510. ↑ Wallace, Francesca (2016. szeptember 12.). "Watch: Beyoncé Surprises Backup Dancer on Stage with a Proposal". Vogue. Hozzáférés: 2025. június 9.
  511. ↑ Karlin, Lily (2014. augusztus 29.). "Lena Dunham Shares An 'I Woke Up Like This' Selfie". HuffPost. Hozzáférés: 2025. június 9.
  512. ↑ Strause, Jackie (2016. augusztus 2.). "CNN's Angela Rye Quotes Beyonce in Trump-Obama Argument With Corey Lewandowski". The Hollywood Reporter. Hozzáférés: 2025. június 30.
  513. ↑ Atherton, Ben (2012. január 13.). "CSIRO Unveils Bootylicious Beyoncé Fly". ABC News (Australia). 2021. október 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2012. január 13.
  514. ↑ Denis, Kyle (2023. július 27.). "Beyoncé Wax Figure Debuts at the Edge in New York City". Billboard. Hozzáférés: 2024. február 28.
  515. ↑ The Queens of Pop: Viva La Diva. 2021. augusztus 6. BBC Two.
  516. ↑ Wallenstein, Andrew. "Beyoncé Knowles (Artist)". Variety. Hozzáférés: 2025. június 11.
  517. ↑ "Beyoncé's astronomical career, in numbers – from albums to tour millions". South China Morning Post. 2023. augusztus 27. Hozzáférés: 2025. június 11.
  518. ↑ Pedersen, Erik (2010. február 17.). "Beyoncé Tops Decade's RIAA Sales". Billboard. 2011. március 3. dátummal az eredeti címről archiválva.
  519. ↑ Lamy, Johnathan; Duckworth, Cara; Kennedy, Liz (2010. február 17.). "RIAA Tallies the Decade's Top Gold and Platinum Award Winners". Recording Industry Association of America. 2010. február 21. dátummal az eredeti címről archiválva.
  520. ↑ Singh, Surej (2024. december 18.). "Beyoncé is now the most RIAA-certified female artist in history". NME. Hozzáférés: 2025. július 24.
  521. ↑ "Beyoncé's Historic 'Cowboy Carter Tour' Concludes As Top Grossing Country Tour With More Than $400M". Pollstar. 2025. július 28. Hozzáférés: 2025. július 29.
  522. ↑ Frankenberg, Eric (2025. július 28.). "Beyoncé's Cowboy Carter Tour Wraps as Biggest Country Tour in Billboard Boxscore History". Billboard. Hozzáférés: 2025. július 29.
  523. ↑ Drury, Sharareh (2021. március 15.). "Beyonce Breaks Grammys Record as Most Awarded Female Artist of All Time". The Hollywood Reporter. Hozzáférés: 2025. március 30.
  524. ↑ Grein, Paul (2025. február 3.). "Beyoncé, Kendrick Lamar & More 2025 Grammy Record-Setters". Billboard. Hozzáférés: 2025. június 13.
  525. ↑ McClay, Caché (2025. február 3.). "Beyoncé Wins Album of the Year Award at 2025 Grammys". USA Today. Hozzáférés: 2025. június 13.
  526. ↑ Richwine, Lisa (2024. szeptember 12.). "Taylor Swift wins seven VMAs, tying Beyonce for lifetime lead". Reuters. Hozzáférés: 2025. június 13.
  527. ↑ Grein, Paul (2024. szeptember 12.). "Taylor Swift Ties Beyoncé as All-Time Top VMAs Winner". Billboard. Hozzáférés: 2025. június 13.
  528. ↑ "Most BET Awards won by an individual". Guinness World Records. 2024. november 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. július 28.
  529. ↑ "Most BET Awards nominations for an individual". Guinness World Records. Hozzáférés: 2025. július 28.
  530. ↑ Grein, Paul (2023. március 2.). "Beyonce, Billie Eilish & More Women Who Hold Awards Show Records". Billboard. Hozzáférés: 2023. szeptember 18.
  531. ↑ Jackson, Angelique; MacCary, Julia; Flam, Charna; Tangcay, Jazz (2023. február 23.). "NAACP Image Awards: Scott 'Kid Cudi' Mescudi and Reginald Hudlin Win at Final Night of Virtual Ceremonies". Variety. Hozzáférés: 2024. szeptember 18.
  532. ↑ Jackson, Angelique (2025. február 19.). "NAACP Image Awards: Beyoncé, Blue Ivy Carter, Kendrick Lamar's 'Not like Us' and 'The Six Triple Eight' Cast Win on Night 2 of Virtual Ceremonies". Variety. Hozzáférés: 2025. február 21.
  533. ↑ Ramirez, Erika (2011. május 23.). "Beyonce Accepts Billboard Millennium Award, Delivers Show-Stopping Performance". Billboard. Hozzáférés: 2025. június 13.
  534. ↑ Barshad, Amos (2018. július 25.). "Beyoncé Crushes at the Billboard Music Awards". Vulture. Hozzáférés: 2025. június 13.
  535. ↑ Daniel, Christopher A. (2022. március 1.). "New Edition, Yolanda Adams, Snoop Dogg, Ms. Lauryn Hill And Others Celebrated At The Black Music And Entertainment Walk of Fame". BET. 2025. augusztus 30. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2025. július 13.
  536. ↑ Sominder, Aadrika (2024. szeptember 4.). "Beyoncé Birthday Special: A complete list of every record Queen Bey has broken". Hindustan Times. Hozzáférés: 2025. július 29.
  537. ↑ Hosking, Patrick; Wighton, David (2006. december 15.). "Nominees for the 2007 Golden Globe Awards in Full". The Times. 2007. március 11. dátummal az eredeti címről archiválva.
  538. ↑ Avery 2017, 775–777. o.
  539. ↑ Hipes, Patrick (2022. február 8.). "Oscar Nominations: 'The Power of the Dog', 'Dune' Top List; 'Drive My Car' Among Big Surprises". Deadline Hollywood. Hozzáférés: 2022. február 8.
  540. ↑ Willman, Chris (2021. június 16.). "Pollstar Awards Laud Beyonce, Lady Gaga, Garth Brooks and Others as Touring Artists of the Decade". Variety. 2021. október 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2021. június 17.
  541. ↑ Grein, Paul (2025. augusztus 12.). "Beyoncé Wins Her 1st Primetime Emmy for 'Beyoncé Bowl'". Billboard. Hozzáférés: 2025. augusztus 13.
  542. ↑ Anderson, Trevor; Asker, Jim; Bustios, Pamela; Caulfield, Keith; Frankenberg, Eric; Rutherford, Kevin; Trust, Gary; Zellner, Xander (2025. március 19.). "Billboard's Top 100 Women Artists of the 21st Century Chart, Nos. 100–1". Billboard. 2025. március 19. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. március 19.
  543. ↑ Luhrmann, Baz (2013. április 18.). "Beyoncé: The World's 100 Most Influential People". Time. Hozzáférés: 2025. május 17.
  544. ↑ Holpuch, Amanda (2014. április 24.). "Beyoncé, Clinton and Snowden: Time lists its 100 most influential people". The Guardian. Hozzáférés: 2025. május 17.
  545. ↑ Dijon, Honey (2023. április 13.). "Beyoncé: The 100 Most Influential People of 2023". Time. 2025. szeptember 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2025. május 17.
  546. ↑ Herbert, Geoff (2016. december 5.). "Time Person of the Year: 2016 Finalists Revealed – Who Should Win?". The Post-Standard. 2021. október 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2016. december 8.
  547. ↑ Craig, Matt (2025. december 29.). "Beyoncé Is Now A Billionaire". Forbes. Hozzáférés: 2025. december 29.
  548. 1 2 Rose, Lacey (2008. szeptember 22.). "World's Best-Paid Music Stars". Forbes. 2009. április 7. dátummal az eredeti címről archiválva.
  549. ↑ Fried, Melanie (2010. július 19.). "U2, Beyonce, Britney Make Forbes 'Top-Earning Musicians' List". Billboard. 2022. július 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 20.
  550. ↑ Varga, George (2014. december 11.). "Dr. Dre Is Forbes' Top-Earning 2014 Musician". The San Diego Union-Tribune. 2022. július 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 20.
  551. ↑ Penrose, Nerisha (2017. december 7.). "Diddy, Beyonce, & Drake Top Forbes' Highest-Paid Musicians of 2017 List". Billboard. 2022. július 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 20.
  552. ↑ "Beyoncé & Jay-Z Top Earning Couple". MTV News. 2008. november 21. 2012. október 21. dátummal az eredeti címről archiválva.
  553. ↑ "The Celebrity 100 | 2008". Forbes. 2008. június 11. 2008. június 12. dátummal az eredeti címről archiválva.
  554. ↑ Rose, Lacey (2009. június 3.). "Inside Beyoncé's Entertainment Empire". Forbes. 2009. június 6. dátummal az eredetiből archiválva.
  555. ↑ "The Celebrity 100 | 2010". Forbes. 2010. június 28. 2010. december 27. dátummal az eredeti címről archiválva.
  556. ↑ "The World's Most Powerful Celebrities". Forbes. 2013. 2012. május 18. dátummal az eredetiből archiválva.
  557. ↑ Pomerantz, Dorothy (2014. június 30.). "Beyoncé Knowles Tops the Forbes Celebrity 100 List". Forbes. 2021. október 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2014. július 11.
  558. ↑ "Billboard's Top 50 Money Makers of 2016". Billboard. 2017. július 13. 2021. október 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2017. július 14.
  559. ↑ Greenburg, Zack O'Malley (2019. december 23.). "From Taylor Swift to Dr. Dre: The 10 Top-Earning Musicians of the Decade". Forbes. 2019. december 30. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. május 20.
  560. ↑ Greenburg, Zack O'Malley (2016. július 11.). "Beyoncé and Jay-Z Are the World's Highest-Paid Celebrity Couple of 2016". Forbes. 2021. október 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2016. július 11.
  561. ↑ Mann, Camille (2012. augusztus 8.). "Beyonce and Jay-Z top Forbes' highest-paid celeb couples list". CBS News. Hozzáférés: 2025. július 14.
  562. ↑ "Beyoncé and Jay-Z Are Guinness Book's 'Power Couple'". Essence. 2010. szeptember 20. 2012. október 27. dátummal az eredetiből archiválva.
  563. ↑ Greenburg, Zack O'Malley (2017. május 17.). "Beyoncé and Jay-Z Are Officially A Billion-Dollar Couple". Forbes. 2021. október 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2017. május 17.

Könyvek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Beyoncé_Knowles&oldid=29423324”