Rio de Janeiro

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rio de Janeiro
Montagem Rio de Janeiro.jpg
Rio de Janeiro címere
Rio de Janeiro címere
Rio de Janeiro zászlaja
Rio de Janeiro zászlaja
Becenév: Cidade Maravilhosa
(csodálatos város)
Közigazgatás
Ország  Brazília
Állam Rio de Janeiro
Alapítás éve 1565 március 1.
Polgármester Eduardo Paes
Irányítószám 20000-000
Körzethívószám +55 21
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség 6 476 631 fő (2015. júl. 1.)[1]
Népsűrűség 5348,1 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 1021 m
Terület 1182,296 km²
Időzóna BST (UTC-3)
Térkép
Elhelyezkedése
Elhelyezkedése
Elhelyezkedése
Rio de Janeiro (Brazília)
Rio de Janeiro
Rio de Janeiro
Pozíció Brazília térképén
d. sz. 22° 54′ 30″, ny. h. 43° 11′ 47″Koordináták: d. sz. 22° 54′ 30″, ny. h. 43° 11′ 47″
Rio de Janeiro weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rio de Janeiro témájú médiaállományokat.

Rio de Janeiro (jelentése: január folyója) Brazília második legnagyobb városa, az azonos nevű, Rio de Janeiro állam fővárosa. 1960-ig Brazília fővárosa, a 19. századig a brazil császárok koronázóvárosa.

Röviden csak Rio, híres a szambáról, illetve a hotelekkel körbevett Copacabana, Ipanema, és Leblon nevezetű tengerpartjairól. Különösen ismert az évente megrendezett Karneváljáról, a tengerpart melletti jellegzetes morró Cukorsüveg-hegyről, a Maracanã Stadionról és a hatalmas méretű Megváltó Krisztus-szoborról, ami a másik morró, a Corcovado-hegy tetején található. A városban található a Föld harmadik legnagyobb lakott területen belüli erdeje is, a Tijuca-erdő.

A város kivételes természeti környezetével és szépségével a UNESCO világörökségének része, Rio de Janeiro kultúrtáj néven.[2]

2016-ban itt rendezték a nyári olimpiát.[3]

Etimológiai eredet[szerkesztés]

A város előtérben a Megváltó Krisztus szobrával
A város a cukorsüveg-heggyel
A városközpont egy része középen a Szent Sebestyén-katedrálissal (Catedral de São Sebastião do Rio de Janeiro)
A Copacabana nevű part és városrész
A Leblon nevű városrész
Királypálmák (Roystonea oleracea) a Botanikus Kertben

1502-ben újév napján a portugál hajós, Gaspar de Lemos betért egy öbölbe a brazil partoknál (ma Guanabara-öbölnek hívják). A hajós az öblöt egy folyó torkolatának vélte, és elnevezte Rio de Janeirónak, ami „január folyó”-t jelent.[forrás?]

Demográfia[szerkesztés]

Etnikai megoszlás[szerkesztés]

A Brazil Földrajzi és Statisztikai Intézet (IBGE) 2010-es felmérése alapján a lakosság etnikai megoszlása [4]:

  • fehér (kaukázusi) 51,2%
  • keverék (pardo) 36,5%
  • fekete 11,5%
  • kelet-ázsiai 0,7%
  • bennszülött indián 0,1%

Vallási megoszlás[szerkesztés]

A vallási megoszlás 2010-ben [5]:

vallás százalék számban
római katolikus 51,09% 3,229,192
protestáns 23,37% 1,477,021
vallástalan 13,59% 858,704
spiritiszta 5,90% 372,851
Umbanda és Candomblé
afroamerikai vallások
1,29% 72,946
zsidó 0,34% 21,800
Forrás: IBGE 2010.[6]

Népesség[szerkesztés]

A város lakossága közel 6,5 millió fő 2015-ös adatok szerint. Az agglomeráció népességét 2015-ben mintegy 12 millió főre becsülték.[7]

Lakosságának növekedése 1872 óta [8]:

A város részei[szerkesztés]

A 6,5 millió lakosú város közigazgatásilag kilenc nagy kerületre (subprefeituras), 33 közigazgatási régióra (regiões administrativas), összesen 160 al-kerületre (bairros) van felosztva.[9][10] A kerületek négy nagy zónába vannak csoportosítva.

Rio de Janeiro leghíresebb városrészei között található:

Rio de Janeiro önkormányzati területének zónánkénti felosztása
  Nyugati zóna (Zona Oeste)
  Északi zóna (Zona Norte)
  Déli zóna (Zona Sul)
  Központi zóna (Zona Central)

Adminisztratív területek[szerkesztés]

Zónák és a hozzájuk tartozó al-kerületek (bairros) [11]:

  • Központi zóna (Zona Central)
Bairro de Fátima, Benfica, Caju, Castelo, Catumbi, Central do Brasil, Centro, Cidade Nova, Estácio, Gamboa, Lapa, Paquetá, Praça Mauá, Rio Comprido, Santa Teresa, Santo Cristo, São Cristóvão, Saúde, Triagem, Vasco da Gama
  • Északi zóna (Zona Norte)
Abolição, Acari, Água Santa, Alto da Boa Vista, Anchieta, Andaraí, Barros Filho, Bonsucesso, Bento Ribeiro, Brás de Pina, Cachambi, Campinho, Cascadura, Cavalcante, Coelho Neto, Colégio, Complexo do Alemão, Cordovil, Costa Barros, Encantado, Engenheiro Leal, Engenho de Dentro, Engenho Novo, Fundão, Grajaú, Guadalupe, Higienópolis, Honório Gurgel, Ilha do Governador, Irajá, Jacaré, Jacarezinho, Jardim América, Lins de Vasconcelos, Madureira, Mangueira (de framstående sambaskolorna), Manguinhos, Maracanã, Marechal Hermes, Maria da Graça, Méier, Olaria, Oswaldo Cruz, Parada de Lucas, Parque Anchieta, Parque Colúmbia, Pavuna, Penha, Piedade, Praça da Bandeira, Quintino Bocaiúva, Ramos, Riachuelo, Ricardo de Albuquerque, Rocha, Rocha Miranda, Sampaio, São Francisco Xavier, Tijuca, Todos os Santos, Turiaçu, Vaz Lobo, Vicente de Carvalho, Vieira Fazenda, Vigário Geral, Vila Cruzeiro (favela i Penha), Vila da Penha, Vila Isabel, Vila Kosmos, Vista Alegre
  • Déli zóna (Zona Sul)
Arpoador, Botafogo, Catete, Copacabana, Cosme Velho, Flamengo, Gávea, Glória, Humaitá, Ipanema, Jardim Botânico, Lagoa, Laranjeiras, Leblon, Leme, Rocinha, São Conrado, Urca, Vidigal
  • Nyugati zóna (Zona Oeste)
Bangu, Barra de Guaratiba, Barra da Tijuca, Camorim, Campo Grande, Cosmos, Deodoro, Gericinó, Grumari, Guaratiba, Inhoaíba, Itanhangá, Jacarepaguá, Joá, Magalhães Bastos, Mallet, Paciência, Padre Miguel, Pedra de Guaratiba, Realengo, Recreio dos Bandeirantes, Santa Cruz, Senador Camará, Sepetiba, Sulacap, Taquara, Vargem Grande, Vargem Pequena, Vila Valqueire

Történelem[szerkesztés]

A várost 1565. március 1-jén Estácio de Sá alapította. Rio de Janeiro 1763-tól 1960-ig – amikor a kormány átköltözött Brazíliavárosba – főváros volt. 1808 és 1815 között a Portugália, Brazília és Algarve Királyságnak (Portugália akkori neve) a fővárosa volt.

Brazília második legnagyobb és legsűrűbben lakott városa, 1261 négyzetkilométeren fekszik és 5 850 500 fős lakossággal rendelkezik. Neve egy tévedés eredményeképpen jött létre, ugyanis 1502-ben a gyarmatosítók azt hitték a Guanabara-öbölről, hogy folyótorkolat, és mivel január volt, ezért a „Január folyója” nevet adták neki. Érdekesség, hogy a Rióban született embereket „carioca”-nak hívják, a szó eredeti, indián jelentése: a fehér ember háza. A carioca szó ma azonban utal a rióiak kedvességére, a szépségre, vidámságra, a könnyed életstílusra és a szórakozásra is, valamint a másik ember iránti aggódást és szeretetet is kifejezi.

A várost és az öböl szigeteit a franciák 1555-ben Nicolau Durand de Villegaignon vezetésével elfoglalták, és az akkori százfős francia jelenlét négyszáz főre nőtt. Mivel a franciák szövetkeztek a tamaio indiánokkal, komoly fenyegetést jelentettek a portugál gyarmat városára. Az inváziót csak tíz évvel később tudták felszámolni Estácio de Sá vezetésével, akit egy hadiflottával közvetlenül Portugáliából küldtek útnak. Sikeresen kiűzte az indiánokat és a franciákat egyaránt, és ő lett Rio de Janeiro alapítója.

A 16. században Rio lakossága csupán 3850 főre volt tehető, elsősorban indiánok, valamint 750 portugál és 100 afrikai. A város magja a Castelo volt, itt építették a legtöbb lakóépületet, boltot, templomot, illetve itt volt a jezsuiták kollégiuma is. A város fő gazdálkodási területe a cukornádtermesztés és a halászat volt. Mivel főleg a cukornádültetvényeken történő munka igen emberigényes volt, Brazília bekapcsolódott az afrikai rabszolga-kereskedelembe. Az első rabszolgák Angolából érkeztek. A halászat szintén igen fontos részét képezte az életnek, a bálnavadászatok során az állat húsán kívül 1-1 bálnából közel 16 hordó olajat és több száz tonna húst nyertek. Egészen a XIX. századig a halolajat használták a világításra, és csak a századfordulón tértek át a gázvilágításra.

1693-tól, az első aranylelőhely felfedezésétől a város kereskedelmi tevékenysége nagy mértékben felerősödött, mivel rajta keresztül bonyolódott az aranykereskedelem. Brazília függetlenségének kivívásáig az aranyat közvetlenül Portugáliába szállították.

A 17. században a város lakossága már elérte a 12 000 főt, és a hivatalos vallás a katolikus lett. Ebben az időben 3 nagyobb keresztény rend telepedett itt le és épített kolostort: - a bencések a São Bento kolostort - a ferencesek a Santo Antoniót - a carmeliták a Carmót.

A jezsuiták befolyása olyan nagy volt, hogy közvetítő szerepet töltöttek be a portugálok és az indiánok között. A jezsuiták tehát egyre nagyobb gazdagságra és politikai befolyásra tettek szert, amíg a portugál udvarral történő szembehelyezkedésük miatt 1759-ben az udvar összes vagyonukat elkobozta, és mintegy 200 papot űztek ki.

Mivel a város a XVIII. században már 50 000 lakossal rendelkezett, szükségessé vált a város ivóvízzel történő ellátása. Ezért a Carioca folyót szabályozták, és megépítették az Arcos de Lapa-t, amelyen keresztül a folyó vizét a városközpontba szállították. Később a Carioca folyó a városépítési tervek következtében a felszín alá került.

Rio de Janeiro 1763-ban vált az ország fővárosává, amikor Pombal márki Salvadorból ide helyezte át a gyarmat székhelyét, és egészen 1960-ig, Brazíliaváros megépítéséig az is maradt.

A város életében nagy fordulópontot jelentett, amikor 1807-ben a Napóleon hadai elől menekülő udvar (I. Mária királynő és János régens herceg) Rióba érkezett, az akkori 50 000-es lélekszámú város lakossága pedig 65 000 főre emelkedett. A város akkori gazdaságának legjelentősebb részét a rabszolga-kereskedelem adta, mivel akkoriban Rio volt a legnagyobb rabszolga-importőr, az udvart szolgáló személyzet és a cukornádültetvények munkaerőigénye miatt. Azonban a város intézményrendszere is fejlődésnek indult, János régens herceg bankokat, színházat, kórházat, iskolát, nyomdát és kutatóintézményeket alapított. Létrehozta a máig is közkedvelt botanikus kertet, például itt honosították meg először a teát is. 1816-ban a művészeti élet is felpezsdült, festők, szobrászok és építészek érkeztek a városba. Szintén ekkor jött ide Jean Baptista Debret és Nicolau Taunay francia festők, akik a brazil élet mindennapjait örökítették meg festményeiken, valamint a szobrász August Taunay, és az építész Granjean de Montigny is.

Amikor 1816-ban az anyakirálynő meghalt, fiát, János régens herceget királlyá koronázták, és visszahívták az anyaországba, ezért János Brazíliát a fiára, Péter régens hercegre hagyta. A 19. század a császárság kora Brazíliában. A már a század elején elkezdődött függetlenségi harcok ez idő tájt felerősödtek, míg végül 1822. szeptember 7-én Péter régens herceget I. Péter néven Brazília császárává koronázták. Ezzel a lépéssel Brazília alkirályságból önálló császársággá vált, azonban a politikai és gazdasági helyzet változatlan maradt a változások során. I. Péter erősen centralizált államtanácsot hozott létre, leverte a Portugáliához hű felkeléseket és hódító hadjáratokat folytatott Uruguay ellen. A belpolitikai és gazdasági nehézségek végül arra a lépésre késztették, hogy elfoglalja Portugália közben megüresedett trónját, a trónt fiára, az akkor 5 éves II. Péterre hagyta 1831-ben.

A sok nehézség ellenére ez az időszak a kávétermesztés csúcspontja is egyben, mely a város fejlődésére igen jótékony hatással volt. A jelentősebb kávéültetvények és a kikötő között vasúti vonalakat, illetve hajójáratokat létesítettek. A Botafogo és Copacabana között alagutat építettek, a járdákat kikövezték, az utakon kiépítették a közvilágítást, valamint kidolgozták a szennyvízelvezető hálózatot is. A város lakossága ekkor már meghaladta a 800 000 főt.

1888. május 13. ismét fordulópont Brazília és Rio életében, ugyanis Izabella, a császár lánya apja távollétében aláírta (a világon utolsóként) a rabszolgák felszabadításáról szóló törvényt („Ley Aurea”). Ez az új helyzet megoldhatatlan feladat elé állította az uralkodót. Hirtelen kiesett az olcsó munkaerő, késtek a bevándorlások támogatásához szükséges intézkedések, melyek hiányáért a nagybirtokosok a császárt okolták. Az egyházzal is megromlott a viszony, miután azt alárendelték az államnak. A legnagyobb problémát azonban a katonaság jelentette, mely az uruguayi, paraguayi és argentínai ütközetekben megedződött, nagyobb hatalmat követelt magának. Ezért 1889. november 15-én kikiáltották a köztársaságot. A köztársaság élére Manuel Deodoro da Fonseca marsall került, ő Brazília első elnöke, vele kezdődött el a katonák uralma, és 1891-ben megszületett Brazília alkotmánya, mely az Egyesült Államok alkotmányának mintájára készült.

A századforduló grandiózus urbanizációs törekvései nagy lökést adtak a városnak. Francisco de Paula Rodrigues Alves elnöksége alatt Rio de Janeiro egy modern város képét kezdte formálni. Korszerűsítették a kikötőt, kikövezték az utcákat, kiszélesítették a sugárutat és fellendült a város kulturális élete is. Ebben az időben születtek az olyan épületek, mint a Teatro Municipal, az Escola de Beles Artes, Biblioteca Nacional stb. Lecsapolták a betegségeket terjesztő mocsarakat, több hegyet lebontottak, velük töltve fel a mocsárvidéket. 1930-ban Getúlio Vargas elnök bevezeti a 8 órás munkaidőt, a szavazás titkosságát, a nőkre is kiterjesztve azt, bevezette a kötelező és ingyenes elemi oktatást, a weimari alkotmány alapján készült új alkotmányt fogadott el és megnyirbálta az államok önállóságát. Hivatalba lépésekor élte át a kávéválságot, melynek során 6 év alatt mintegy 70 millió zsákot dobtak a tengerbe vagy égettek el.

Brazília a második világháborúban semleges országként vett részt, csupán 1942-ben lépett hadba Németország ellen 30 000 katonával. A háború alatt az exportlehetőségek bővülésével a gazdaság erősödött, ezért Vargas bevezethette a minimálbért, illetve Rio államban létrehozták az acélművet, valamint az ország egyik legnagyobb bányászati és energiai óriásvállalatát, a Campanhia Vale do Rio Doce-t. A lakosság számának növekedésével tizenkét emeletes házakat kezdtek építeni már a '40-es években, a jobb módúak pedig a tengerhez közel kezdték el felépíteni házaikat. A város nagy turisztikai eseménye volt, amikor megépítették a Megváltó Krisztus szobrát.

A '60-as években nagy változást jelentett a város életében, amikor Brazíliaváros (Brasília) vált az ország fővárosává, és a kormányzati és egyéb hivatalokat áthelyezték oda. A város csak 1975-ben lett az azonos nevű állam fővárosa.

A Santa Teresa nevű városrész
A Santa Teresa nevű városrész
Favela- (nyomor-) negyed, Complexo do Alemão
Favela- (nyomor-) negyed, Complexo do Alemão

Gazdaság[szerkesztés]

A város GDP-jének összetétele[12]
Ipar 11,60%
Adók 23,38%
Szolgáltatások 65,52%

Rio de Janeiro Latin-Amerika negyedik leggazdagabb városa Mexikóváros, Sao Paulo és Buenos Aires után.

Rio de Janeiro állam São Paulo után Brazília második legfontosabb ipari állama. Habár a lakosság részaránya nem éri el az összlakosság 9%-át, a GDP 13%-át tudhatja magáénak. A városban székel az ország legfontosabb fejlesztési bankja, a BNDES (Banco Nacional de Desenvolvimento e Social). Az ország legnagyobb magánvállalatai közül 50 Rióban található, és itt vannak a legjelentősebb kőolaj-kitermelő és -forgalmazó vállalatok is. Mezőgazdasági szempontból a legfontosabb a cukornádtermesztés és az ehhez kapcsolódó cukor- és alkoholgyártás. Északnyugaton jelentős a banán- és rizstermesztés is.

Közlekedés[szerkesztés]

Tömegközlekedési térkép

Repülőterek[szerkesztés]

Két fontos repülőtere van:

Városi közlekedés[szerkesztés]

Sport[szerkesztés]

Labdarúgás[szerkesztés]

Futball csapatok
Klub Bajnokság Stadion Alapítva (csapat)
Botafogo FR Série A (1. oszt.) Nilton Santos Stadion 1894
CR Flamengo Série A Maracanã Stadion 1895
Fluminense FC Série A Maracanã Stadion 1902
CR Vasco Série B São Januário Stadion 1898
Madureira Série C Aniceto Moscoso Stadion 1914
Bangu Campeonato Carioca Moça Bonita Stadion 1904
Bonsucesso Campeonato Carioca Leônidas da Silva Stadion 1913

Fő látnivalók[szerkesztés]

Egyéb[szerkesztés]

Panorámák[szerkesztés]

Panorámakép a városról
Panorámakép a városról
Panorámakép Rióról
Panorámakép Rióról

Jegyzetek[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Economy of Rio de Janeiro című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Rio de Janeiro (cidade) című portugál Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rio de Janeiro témájú médiaállományokat.