Taxisblokád

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A világgazdasági változások következtében 1990-ben az olaj világpiaci ára megduplázódott.[1] 1990-ben az október 23-ai 1956-os ünnepségek után, két nappal Antall József miniszterelnök kórházba vonulását követően, a taxisblokád a magyarországi benzináremelés elleni tüntetés volt, melynek során több ezer taxis és fuvarozó bénította meg három napra Budapestet és az ország több városát.[2] A blokád ideje alatt csak a tűzoltók, a mentők, valamint az országból kivonuló szovjet csapatok közlekedhettek zavartalanul. Ez volt a demokratikus Magyarország első igazi nagy tömegtüntetése, a tüntetés során senki sem tudhatta, hogy fog reagálni az új államhatalom. A helyzet ugyan súlyos volt, de mind a rendőrség, mind a honvédség vezetői kijelentették, nem kívánnak erőszakhoz folyamodni.

A tüntetés előzményei[szerkesztés]

Az Antall-kormány 1990. október 25-én, csütörtökön este ~65 százalékos benzináremelést jelentett be, mely következtében 56 forintra emelkedett a normálbenzin ára literenként.[3] Az áremelést az öbölháború miatti olajár-növekedés és a szovjet olajszállítás akadozása okozta. A kormány ezzel az intézkedéssel próbálta elrettenteni az embereket a nagymértékű felvásárlástól, mivel az országnak csak 3-4 napra volt elég olajtartaléka.

A kormány képtelen volt kezelni a válságot: a kórházban lévő miniszterelnököt helyettesítő Horváth Balázs belügyminiszter majdnem kiesett az Országház ablakából.

A taxisok kivonultak a Országház elé és kérték, hogy vonják vissza a döntést, mert így a megélhetésük kerül veszélybe. Siklós Csaba közlekedési miniszter azonban elutasította a követelésüket, mondván, nincs erre mód, az ország kényszerhelyzetben van. Erre a taxisok az utcára vonultak, és az ország több pontján megbénították a forgalmat.

Technikai feltételek[szerkesztés]

A taxisblokád sikere alapvetően két dolognak volt köszönhető: 1990-ben Budapesten több taxis volt, mint New Yorkban: közel húszezren dolgoztak engedéllyel és legalább ötezren feketén. Összehasonlítva 2013-ban már csak hozzávetőlegesen hatezer taxi futott a főváros útjain.[4] A siker másik tényezője az volt, hogy a taxisoknak olyan kommunikációs hálózatuk volt, amivel akkor csak a rendőrség, a mentőszolgálat és a hadsereg rendelkezett. Mobiltelefon híján a CB rádió biztosította azt a kommunikációs rendszert, amely lehetővé tette az országot megbénító demonstrációt.

Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a CB kommunikáció nem titkosított, tehát bárki (így a rendészeti egységek is) le tudja hallgatni, ennek ellenére a szervezés sikeres volt. Sokak szerint ez is oka volt az ún. CEPT szabvány bevezetésének,[5] gyakorlatilag a CB rádiózás élve temetésének.

A blokád időrendben[szerkesztés]

Október 25-én este fél 10-re dr. Barna Sándor, Budapest rendőrfőkapitánya a következőkben állapodott meg a taxisok képviselőjével, Horváth Pállal: a taxisok szabad közlekedést biztosítanak a Lánchídon, ennek fejében viszont a belügyminiszter már reggel 8 órakor tárgyalásokat kezd velük a benzin árának alakításáról. A taxisok megígérték azt is, hogy a többi hídon időnként átengednek járműveket.

Másnap, október 26-án délre az ország főútvonalain „összeomlott” a közlekedés, ám a taxisok megígérték, hogy továbbra is biztosítják az utak járhatóságát. Közben az Árpád híd pesti hídfőjénél rendőri erődemonstráció kezdődött, de a több ezres tömeg nem engedte át a rendőröket a hídon. Horváth Balázs belügyminiszter utasítására a rendőrség meghátrált. Később Barna Sándor, Budapest rendőrfőkapitánya kijelentette: amennyiben parancsot kap a tömegek elleni erőszakos fellépésre, lemond tisztségéről.

Este 6 órára a tárgyalások újrakezdődtek, a kormány szerint egy általános üzemanyagár-visszaállításra nincs lehetőség, azonban léteznek olyan technikai megoldások, amelyek megkönnyíthetik a taxisok munkáját.

Október 27-én, szombat hajnalra ideiglenes megállapodás született, ennek értelmében a taxisok felfüggesztik a blokádot, és vasárnap délelőtt folytatják a tárgyalásokat az Érdekegyeztető Tanáccsal együtt. A taxisok többsége, többek között az SZDSZ-es politikusok bátorításara, ezzel nem értett egyet, és tovább folytatták a tüntetést.[6] Mindeközben az országban az autós közlekedés szintén megbénult, buszok sem tudtak közlekedni. Nem volt rendes az élelmiszer-ellátás, volt ahol 4-5 órákat kellett sorba állni a kenyérért.

Szombaton délután 3-kor Ausztria üzemanyagszállítmányokat ajánlott fel Magyarországnak azonnali segítségként az üzemanyag-áremelés és az útlezárások miatt kialakult helyzet enyhítésére.

Este 10 órakor a kormány bejelentette, hogy reális lehetőséget lát literenként 10–12 forintos kedvezményre, illetve kompenzációra, szakmai tárgyalások során megállapítandó mennyiségi keretek között. A nyugodt érdekegyeztetésnek azonban feltétele, hogy az útelzárások az egész országban megszűnjenek.

Ám este 11-kor a Belügyminisztérium kiadott egy, a korábbi nyugodt megállapodással ellentétes, erőszakos hangvételű közleményt az országos rendőrfőkapitány, Szabó Győző aláírásával, amelyben a taxisokat felszólították a blokád beszüntetésére. A kormány a hadsereg bevetésén gondolkozott[forrás?], Göncz Árpád akkori köztársasági elnök azonban, mint a hadsereg főparancsnoka, erre nem adott engedélyt. A feszült helyzetet a Magyar Televízió Napzárta című műsora oldotta fel, amelyben Szabó Győző egyértelműen kijelentette, hogy nem lesz erőszakos rendőri beavatkozás a taxisokkal szemben.

Október 28-a, vasárnap este 9 óra: A dél óta tartó többszöri érdekegyeztető tárgyalásokon elfogadták a 12 forintos literenkénti kompenzációt, ezután a taxisok megszüntették a blokádot, és az utak felszabadultak.

Politikai vonatkozások[szerkesztés]

Ezt követően a Országgyűlés tavaszi ülésszakán Göncz Árpád köztársasági elnök a parlament elé terjesztette a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslatot. A törvénynek aktualitást adó taxisblokádnak országosan több százezer résztvevője volt, akik a hatályos törvények alapján bűncselekményeket követtek el, mivel a tüntetést nem jelentették be 72 órával annak kezdete előtt, illetve közérdekű üzem működését bénították meg. A közkegyelemről szóló törvény megalkotásával az állam lemondott a felelősségre vonásról.

Az elégedetlenségi mozgalomba bekapcsolódtak a pártok is: az ellenzékben lévő SZDSZ politikusai a barikádokon szónokoltak, az MDF pedig a kormány melletti szimpátiatüntetést szervezett.

Az ellenzékben lévő Fidesz frakcióvezetője, Orbán Viktor a háromnapos válság után a parlamentben elmondott beszédében úgy fogalmazott: hazudott a kormány, mivel még a bejelentés előtt is tagadta, hogy áremelésre készül.

Források[szerkesztés]

  1. A Nyugat az MDF-kormány mellé állt, magyarhirlap.hu
  2. Mementó 1990: a taxisblokád története és következményei, hvg.hu
  3. Mementó 1990: a taxisblokád története és következményei (magyar nyelven). hvg.hu, 2010. október 25. (Hozzáférés: 2013. szeptember 15.)
  4. Munkába vittük a főpolgármestert, Index.hu, 2013. július 29.
  5. Az adóteljesítmény 4 wattban való korlátozása kenguru74.eoldal.hu: CB rádiózás
  6. Kulin Ferenc: Morális próbatétel - taxisblokád. cikke a Magyar Időkben.

További információk[szerkesztés]