Duran Duran

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Duran Duran
Duran Duran.jpg
Információk
Eredet Birmingham UK
Alapítva 1978
Aktív évek 1978 -
Műfaj rock, new wave, pop rock, szintipop, alternatív rock
Kiadó Capitol Records
EMI
Parlophone
Hollywood Records
Epic Records
Sony Music
Kapcsolódó előadók Arcadia, The Power Station, Neurotic Outsiders, The Devils
Tagok
Simon Le Bon
Nick Rhodes
John Taylor
Roger Taylor
Korábbi tagok
Andy Taylor
Sterling Campbell
Warren Cuccurullo
Stephen Duffy
Andy Wickett
Simon Colley
Alan Curtis
Jeff Thomas

A Duran Duran weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Duran Duran témájú médiaállományokat.

A Duran Duran egy 1978-ban alakult brit szintipop, new wave együttes. 1981-ben jelent meg első stúdióalbumuk, a Duran Duran, amelyet még tizenhárom követett. Legnagyobb sikereiket az 1980-as években érték el, többek között olyan dalokkal, mint a Girls on Film, a Rio, a Save a Prayer, a The Reflex, a The Wild Boys vagy a Notorious.

A zenekar története[szerkesztés]

A kezdetek[szerkesztés]

Az együttes nevét a Barbarella című Jane Fonda-film szereplőjétől kölcsönözte. Alakulásukat követően először Hazel O’Connor előzenekaraként játszottak. Többször jelentős változásokon mentek keresztül. A Duran Duran a klasszikus öt fős felállással 1980. július 9-én adta első koncertjét a birminghami The Rum Runnerben.[1]

Az első sikerek és a világhír (1980-82)[szerkesztés]

Az együttes első albuma nem várt sikert aratott. A Duran Duran album első kislemeze elérte a tizenkettedik helyet a UK Top 20 slágerlistán. A harmadik kislemez a Girls on Film pedig harmadik helyig jutott ugyanezen a listán. Később 1981-ben elkezdték az első amerikai turnéjukat németországi és brit koncertekkel kiegészítve.

A világszintű sikert a második albumuk a Rio hozta meg, amin négy UK Top 20 szám is szerepelt (a My Own Way, a Rio, a Hungry Like the Wolf és végül a Save a Prayer). Az album megjelenése után turnéztak többek közt Ausztráliában, Japánban és az Egyesült Államokban is. Diana hercegnő a kedvenc együtteseként a Duran Duran-t nevezte meg és a brit média a Fab Five becenevet adta nekik, ezzel a Beatles-re (the Fab Four) utalva.

Amerikában először ,,new romantic" albumként adták ki a Rio-t, ami így nem igazán volt sikeres. '82 novemberében újra kiadták, már dance albumként elképesztő sikereket ért el, hat hónappal európai megjelenése után. Az MTV szinte folyamatosan játszotta a Hungry Like the Wolf-ot, ezzel a kislemezt és az albumot is a US Top 20-be tolva. A siker egyik kulcsa a folyamatos videoklipek és ezzel a gyakori TV szereplés volt.

1983-85: A Fab Five[szerkesztés]

1983 elején újra kiadtál az első albumukat Amerikában ezzel megint újabb sikereket értek el és az ,,Is There Something I Should Know?" kislemez az első helyen debütált a UK Top 20 slágerlistán és közben elérte a negyedik helyet az Egyesült Államokban is.

"Volt egy dedikálásunk a Girls on Film megjelenése után egy boltban a Times Square-en. Nem tudtunk kijutni a boltból. A rendőröknek le kellett zárniuk az utcát" - mondta Nick Rhodes.

1983-ban jelent meg a Seven and the Ragged Tiger, amin rajta volt többek között a Union of the Snake kislemez is, ami ezzel az ötödik top ötig jutó Duran Duran szám lett az évben, három különböző albumról. Ezek után adtak ki még két kislemezt a New Moon on Monday-t és a The Reflex-et, ami első lett az Amerikai és a Brit slágerlistákon.

A következő turnéjuk közben felvették az első koncert albumukat, ami az Arena címet kapta és tartalmazta a Wild Boys című számot is, ami kislemezként második helyig jutott az Egyesült Államokban és Angliában is. 1984-ben két Grammy-díjat is bezsebeltek. Közben a Save a Prayer is egyre nagyobb sikernek örvendett Észak-Amerikában és tizenhatodik lett a Billboard Hot 100 slágerlistán. 1984 végén az együttes tagja volt a Band Aid ,,Do They Know It's Christmas?" jótékonysági kislemezének, többek közt George Michael és Sting mellett.

1985: Mellékprojektek[szerkesztés]

1985-ben a zenekar ha fel nem is oszlott, de ideiglenesen két részre vált. John Taylor és Andy Taylor szerettek volna elszakadni a Duran Duran hangzásától és keményebb stílust képviselni, ezért Tony Thompson dobossal és Robert Palmer énekessel megalakították a The Power Station nevű formációt, amely egy stúdióalbumot jelentetett meg a zenekar nevével azonos címmel és két Top 10-es kislemezt. A Power Station 1986 késő tavaszán feloszlott.

Ugyanakkor a Duran Duran „másik fele” – Nick Rhodes, Simon Le Bon és Roger Taylor – Arcadia néven szintén zenekart hozott létre. Nekik egy lemezük (So Red the Rose) és egy további kislemezük (Say the Word) jelent meg.

1985. május 6-án jelent meg a zenekar A View to a Kill című kislemeze, melynek címadó dala az azonos című James Bond-film főcímdala is volt. Magyarul a film Halálvágta címmel jelent meg. A dalhoz a film részleteit is felhasználva videoklipet forgattak a párizsi Eiffel-toronyban. Ez volt a klasszikus felállás utolsó közös munkája

Ezek után sokan úgy gondolták, hogy a Duran Duran soha nem lesz ugyanaz az együttes.

1986-89: A Le Bon, Rhodes, Taylor trió[szerkesztés]

1986-ban az együttes két nagyon fontos tagját vesztette el Andy és Roger Taylor személyében. Roger Taylor esetében először csak egy egy éves rövid szünetről volt szó, de a gitáros később bejelentették, hogy véglegesen távozik. Később egy 2004-es interjúban elmondta távozásának okát: "Egyszerűen fáradt voltam. Nagyon nehéz öt év volt. Soha nem álltunk meg. Folyamatosan turnéztunk, dalokat írtunk és vettünk fel. Nagyon elfáradtam."

Miután Andy Taylor is távozott átmenetileg Steve Ferrone dobolt és Nick Rhodes szerepelt gitárral az új Notorious albumon, majd 1986 végén Warren Cuccurullo lett véglegesen is tagja az együttesnek. Vele vették fel a Notorious fennmaradó részét és adták ki ugyanazon év októberében. Az album felvételéből egy dokumentumfilm is készült Three to Get Ready címmel. Ugyan a Notorious második helyet ért el Amerikában és hetediket Nagy-Britanniában, az együttes maga mögött hagyta azt a stílust, amivel berobbantak a köztudatba a 80-as évek elején. 1987 végén pedig dobosként Sterling Campbell lett az együttes dobosa.

A Duran Duran nehezen tudott kilépni a tini-példakép imidzsből.

A következő album a Big Thing 1988-ban jelent meg, többek között az All She Wants Is (4. Amerikáben) és az I Don't Want Your Love (az utolsó UK Top 10-es szám 1993-ig) kislemezzel. Az album leginkább kísérletezés volt. Próbálták keverni az elektronikus zenét a Duran Duran szintipop hangzásával.

1989-91: Megint öten, a Decade és a Liberty[szerkesztés]

1989 végén és a kilencvenes évek elején a szintipop veszített a népszerűségéből és inkább a hip hop, a techno és az alternatív rock kapott teret. A Big Thing turné után megint öt tagja lett a Duran Durannak, miután Warren Cuccurullo és Sterling Campbell is teljes tag lett. 1989 végén megjelent egy összeállítás album Decade: Greatest Hits címmel, amin a Duran Duran legsikeresebb számai kaptak helyet az elmúlt tíz évből.

1990-ben megjelent a Liberty album, ami kevésbé volt sikeres. Angliában a Top 10-ben debütált, de hamar lekerült a slágerlistákról. A két kislemez (a "Violence of Summer (Love's Taking Over)" és a "Serious") csak közepes sikereket értek el. Most először nem turnézott egy album népszerűsítéséért.

1991 elején Sterling Campbell elhagyta az együttest, hogy David Bowie-val és a Soul Asylum-mal dolgozzon.

1992-96: A visszatérés[szerkesztés]

1993 elején a Duran Duran megint kiadott egy albumot, ami az együttesről kapta a nevét és The Wedding Album-ként is ismert (az album borítóján a tagok szüleinek esküvői fotói szerepeltek). Az első kislemez az Ordinary World hónapokkal a tervezett megjelenés előtt került kiadásra. A harmadik helyet érte el Amerikában és a hatodikat Angliában és megnyerte a nagy presztízsű Ivor Novello díjat.

A második kislemez megint meglepően nagy sikert aratott. A Come Undone hetedik lett az Egyesült Államokban és ötödik az Egyesült Királyságban. John Taylor ebben az időszakban gondolkozott rajta, hogy elhagyja az együttest, de végül maradt.

Ekkor volt az együttes addigi legnagyobb turnéja. Többek közt kiegészítve Közel-Keleti, Dél-Afrikai és Dél-Amerikai helyszínekkel. Hét hónap után szüneteltették a turnét Simon Le Bon betegsége miatt, majd hat hét után folytatták a koncertezést még egy fél évig (többek közt Izraelben, Thaiföldön és Indonéziában).

1995-ben jelent meg a Thank You album, amivel Roger Taylor dobod visszatért az együttesbe.

1997-2000: John Taylor távozása és a második trió[szerkesztés]

A Thank You turné után John Taylor bejelentette, hogy elhagyja az együttest, miután megalapította a B5 Records-t, turnézott a Neurotic Outsiders-zel és újra alapította a The Power Station-t. John távozása után már csak két hosszú távú Duran Duran tag maradt és Cuccurullo, aki eldöntötte, hogy a Duran Duran név alatt folytatja a karrierjét.

1997-ben jelent meg a Medazzaland album (amelynek négy számán még hallható John Taylor), ami megint csak egy kisérletezgetős alvum volt a Big Thing után. Az egyetlen kislemez az albumról, amit Amerikában is kiadtak az az Electric Barbarella volt, ami az első kislemez volt a világon amit online is meg lehetett venni. Ezen év októberében 52-dik helyig jutott a szám. Angliában soha nem adták ki az albumot.

1998-ban megjelent a Greatest Hits album, ami a Duran Duran elmúlt 20 évének legsikeresebb számait tartalmazta.

1998. június 27-én az együttes játszott a Diana hercegnő tiszteletére rendezett koncerten, családja külön kérésére.

2000-ben megjelent a Pop Trash című album.

2001-2006: Újraegyesülés[szerkesztés]

A klasszikus öt fős felállás a 2000-es évek elején állt újra össze. Cuccurullo pedig elhagyta az együttest, hogy a Missing Persons-zal dolgozzon tovább. Két napra rá jelentették be, hogy újraalakul a Duran Duran a régi felállással. Cuccurullo még játszott néhány koncerten Japánban.

A 2003-as MTV Music Awards-on megkapták a Lifetime Achievement díjat. Ugyanígy megkapták a Lifetime Achievement díjat a Q magazintól és az ezzel egyenlő Outstanding Contribution díjat 2004-ben a BRIT Awards-on.

A következő turnéjuk nagyon sikeres volt. Folyamatos telt ház volt a koncerteken Amerikában, Új-Zélandon és Ausztráliában. A Super Bowl XXXVIII döntőjén előadták a Wild Boys-t, ami több millió nézőt jelentett világszerte. Februárban több helyen is kiadták az új számuk, a ,,(Reach up for the) Sunrise" egy remix verzióját. A brit média megint Fab Five-ként kezdett utalni az együttesre és a valaha volt egyik legjobb együttesnek nevezték őket. A hazatérésüket Angliába egy 14 stadionos turnéval ünnepelték 2004 áprilisában (köztük öt telt házas koncert a Wembley-ben). Novemberben kiadtak egy DVD-t a turnéról "Duran Duran: Live from London" címmel.

Harmincot szám felvétele után az együttes aláírt egy két-albumos szerződést az Epic Records-val 2004 júniusában, majd kiadták az "Astronaut"-ot októberben. Az első kislemez a (Reach up for the) Sunrise volt, ami első helyet ért el a Billboard US Dance-en és ötödik helyig jutott a UK Singles slágerlistán. Ez a legmagasabb pozíció, amit egy Duran Duran szám elért a A View to a Kill óta 1985-ben. A második kislemez a "What Happends Tomorrow" a UK slágerlistán 11. helyen debütált februárban.

A 2005-ös világszintű turné után az ötvenedik Ivor Novello Awards Ceremony-n megkapták a PRS Outstanding Contribution to British Music díjat. Később a nyáron a Duran Duran koncertezett Rómában a Circus Maximus-ban.

2006-2008: A Red Carpet Massacre és Andy Taylor második távozása[szerkesztés]

2006 elején a Duran Duran feldolgozta John Lennon Instant Karma! számát az Amnesty International által szponzorált Make Some Noise kampánynak. A szám később feltűnt bónusz számként a Instant Karma: The Amnesty International Campaign to Save Darfur című albumon. Ezen kívül felléptek a Nobel-díj átadón és a 2006-os téli olimpián is. Ebben az időszakban már 15 számot írtak meg a meg nem jelent Reportage albumra. Később szeptemberben találkoztak Justin Timberlake-kel és a producer Timbaland-da. A találkozás után egy számot vettek fel Timberlake-kel és három számuknak volt a producere Timbaland. Andy Taylor 2006 októberében másodszorra is elhagyta a zenekart, ezután Dom Brown gitáros csatlakozott a Duran Duranhoz mint stúdiózenész és a túrnék résztvevője. Taylor távozása után az együttes törölte a Reportage albumot és felvettek egy újat Red Carpet Massacre címmel.

2007 júliusában az együttes kétszer is fellépett a Wembleyben. Az első Diana hercegnő tiszteletére tartott koncert volt, 10 évvel a halála után. Szeptemberben kiadták a számot, amin Justin Timberlake-kel dolgoztak "Falling Down" címmel . December 3-án adták ki a Red Carpet Massacre-t. Az albumot kilenc koncerttel népszerűsítették az Ethel Barrymore színházban.

2008 májusában az amerikai turnéjuk közben a You Vegas-szal együtt játszottak. Később a nyáron játszottak a Louvre-ben is. Ezzel a Duran Duran lett az első, amelyik előadhatott a 18. századi múzeumban.

2008 júliusában, Párizsban Mark Ronsonnal lépett fel egy exkluzív koncerten az együttes. A koncerten a Ronson által feldolgozott Duran Duran slágereket játszották együtt. A Red Carpet Massacre az Astronaut-tal ellentétben nem volt túlságosan sikeres és nem túl pozitív visszajelzéseket kapott.

2009-12: All You Need Is Now[szerkesztés]

2009-ben az együttes felbontotta a szerződését az Epic Records-zal.

2010 novemberében bejelentették a tizenharmadik stúdióalbumuk az All You Need Is Now érkezését. Az albumot az S-Curve Records-on keresztül adták ki. Az album producere megint csak a Grammy-díjas Mark Ronson volt. Az album 2010. december 21-én jelent meg és elérte az első helyet 15 országban az online letöltéseket tekintve (iTunes). Az első kislemez az albumról az ,,All You Need Is Now" december 8-ától ingyenesen letölthető volt világszerte. 2011 márciusában bejelentettek egy világszintű turnét az album népszerűsítésére. A turné 2011. március 16-án kezdődött meg Austinban (Texas).

Néhány nappal az együttes első kiadott kislemezének a harmincadik évfordulójára kiadták az All You Need Is Now-t. Az albumon tizennégy szám található meg (öttel több, mint az eredeti digitális kiadáson - a "Mediterranea", az "Other People's Lives", a "Too Bad You're So Beautiful", a "Diamond in the Mind" és a "Return to Now"). A megjelenés után egy videóban Rhodes megemlítette négy új szám készülését ("Too Close to the Sun", "Early Summer Nerves", "This Lost Weekend" és "Networker Nation"). Angliában 11., Amerikában pedig (Billboard) 29. helyen debütált az album.

2011 februárjában Milánban megkapták a Style Icons of the 20th Century díjat és a város kulcsát a polgármester Letizia Moratti-tól.

2011 májusában az európai turné nagy részét vagy le kellett mondani, vagy időpontokat kellett változtatni Le Bon gégegyulladása miatt.

Az együttes 2012 májusában bejelentette, hogy fel fognak lépni a 2012-es olimpia megnyitóján július 27-én. Ők képviselték Angliát, Snow Patrol (Észak-Írország), a Stereophonics (Wales) és Paolo Nutini (Skócia) mellett. 2012 augusztusában 18 hónapnyi turnézás után (már csak egy hét volt hátra) le kellett mondaniuk az Észak-Amerikai turné további időpontjait Nick Rhodes vírusos megbetegedése miatt.

2013-napjainkig: Paper Gods[szerkesztés]

2013-ban kezdett el dolgozni az együttes a 14. stúdióalbumon. A korábbi Red Hot Chili Peppers gitáros John Frusciante is velük dolgozott az albumon.

2015. június 15-én jelentette be az együttes az új albumának a címét, a Paper Gods-ot.[2] Maga az album szeptember 11-én jelent meg és még ugyanazon a héten megjelent a Pressure Off című kislemez. A zenekar ismertségét és elismertségét mind a mai napig jól mutatja, hogy a Billboard 200-as listán az album a 10. helyen debütált,[3] illetve Olaszországban a 2., Hollandiában a 4., míg az Egyesült Királyságban az 5. helyezést érte el.

2016 júliusában bejelentették, hogy a turné harmadik részére Nick Rhodes helyét MNDR veszi át. "Amilyen hamar csak lehet visszatérek, de addig jó kezekben lesznek az együttes és a rajongók is."

[4]

Kiadóik[szerkesztés]

1980-1999: EMI Capitol/Parlophone

1999–2001: Hollywood Records

2001–2004: Kiadó nélkül

2004–2009: Epic Records/Sony BMG

2010–2012: Tapemodern/S-Curve Records

2015–napjainkig: Warner Bros. Records

Tagok[szerkesztés]

Jelenlegi tagok[szerkesztés]

  • Simon Le Bon – énekes (1980–napjainkig), gitár (1997–2001; 2015–napjainkig)
  • John Taylor – basszus, vokalista (1980–1997, 2001–napjainkig), gitár, vokalista (1978–1980)
  • Nick Rhodes – billentyűk, hangeffektek, vokalista (1978–napjainkig)
  • Roger Taylor – dob, ütőhangszerek (1979–1986, 1995, 2001–napjainkig)

Korábbi tagok[szerkesztés]

  • Stephen Duffy – énekes (1978–1979), basszus (1978), dobok (stúdió: 1978, koncert és stúdió: 1978–1979)
  • Simon Colley – basszus (1978–1980)
  • Andy Wickett – énekes (1979–1980)
  • Alan Curtis – gitár (1979–1980)
  • Jeff Thomas – énekes (1980)
  • Andy Taylor – gitár, vokalista (1979–1987, 2001–2006)
  • Warren Cuccurullo – gitár, vokalista (1986–2001), basszus (1997–2001)
  • Sterling Campbell – dobok (1988–1991)

Turnézó előadók[szerkesztés]

  • Lamya – vokalista (1993-1996)
  • Dominic Brown – gitár, vokalista (2006–napjainkig)
  • MNDR – billenytűk (2016)
  • Erin Stevenson – vokalista (2016-napjainkig)
  • Anna Ross - vokalista (2005-napjainkig)
  • Simon Willescroft - szaxofon és billentyűk (2006-napjainkig)

Időszakok[szerkesztés]

Duran Duran-koncertek Magyarországon[szerkesztés]

Diszkográfia és videográfia[szerkesztés]

Bővebben: Duran Duran-diszkográfia

Stúdióalbumok[szerkesztés]

Válogatásalbumok[szerkesztés]


Koncertalbumok[szerkesztés]

  • Arena (1984)
  • Live from London (2005)
  • Live at Hammersmith 82! (2009)
  • A Diamond in the Mind: Live 2011 (2012)

Videográfia[szerkesztés]

  • Duran Duran (1983)
  • Duran Duran Video 45 (1984)
  • Dancing on the Valentine (1984)
  • Sing Blue Silver (1984)
  • Arena (An Absurd Notion) (1984)
  • 6ix by 3hree (1988)
  • Decade: Greatest Hits (1989)
  • Greatest (1998)
  • Live from London (2005)
  • Live at Hammersmith '82! (2010)
  • A Diamond in the Mind: Live 2011 (2012)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 1980–1995 timeline, Duran Duran (angolul) (Hozzáférés: 2016. május 10.)
  2. Duran Duran Announce Title & Release Date of Upcoming New Album, Duran Duran, 2015. június 15. (angolul) (Hozzáférés: 2016. május 10.)
  3. Duran Duran’s PAPER GODS is the Band’s Highest-Charting Album on the Billboard Top 200 in 22 Years, Duran Duran, 2015. szeptember 21. (angolul) (Hozzáférés: 2016. május 10.)
  4. https://en.wikipedia.org/wiki/Duran_Duran
  5. Koncertek teljes listája a zenekar hivatalos honlapján (angolul)
  6. Duran Duran Budapesten, Passio.hu (Hozzáférés: 2016. május 10.)
  7. Duran-Duran koncert június 28-án a Budapest Sportarénában!, koncert.hu, 2012. március 20. (Hozzáférés: 2016. május 10.)
  8. Inkei Bence: Egy hamis hang nélkül. A Duran Duran az Arénában, Origo.hu, 2012. június 29. (Hozzáférés: 2016. május 10.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Duran Duran témájú médiaállományokat.
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap