Hazel O’Connor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hazel O'Connor
Hazel O Connor.jpg
Életrajzi adatok
Született 1955május 16. (60 éves)
Coventry, Warwickshire, angol
Pályafutás
Műfajok New Wave, alternatív, folk, new age
Kapcsolódó előadó(k) Cormac de Barra
Tevékenység énekes

Hazel O'Connor weboldala

Hazel O’Connor (Nagy-Britannia, Warwickshire, Coventry, 1955. május 16. –) angol énekesnő és színésznő. A Magyarországon is bemutatott Üvegtörők (1980) című film tette ismertté, amelynek nemcsak főszereplője volt, hanem ő írta és énekelte az elhangzott betétdalokat is.[1] Később volt még néhány slágere, de viszonylag hamar kiszorult az élmezőnyből. Többször járt hazánkban is, ahol kislemezt készített a KFT együttessel.

Pályafutása[szerkesztés]

A kezdetek[szerkesztés]

Hazel édesapja, Peter O’Connor egy galwayi halász tizenkét gyermekének egyike volt. A férfi 16 éves korában önként belépett a hadseregbe, és részt vett a második világháborúban. Leszerelése után Coventryben telepedett le, ahol feleségül vett egy csinos szállodai portásnőt, Joyce-t. A házaspárnak két gyereke született. Neill és két évvel fiatalabb húga, Hazel. A házaspár nem élt túl boldogan. Hazel a középiskolában kitűnő tanuló volt, főleg a történelem és a német nyelv érdekelte. A németen kívül később még négy nyelvet megtanult. Mindezek mellett szívesen és eredményesen foglalkozott az énekléssel és a tánccal, érdeklődött a színjátszás iránt, és érmeket nyert tornában. Sikeres tanulmányi eredményei ellenére lelkileg kiegyensúlyozatlan volt, hirtelen hangulatváltozásai miatt még pszichiáterhez is elküldték. Végül az egyik tanárnője segített kilábalni neki a lelki problémákból: felhívta a figyelmét arra, hogy muszáj megváltoznia, mert ha ilyen marad, el fogja veszíteni a barátait. 16 évesen elment otthonról, és beutazta az egész világot. Ruhákat készített és árult Amszterdamban, szőlőt szedett Franciaországban, egy trió tagjaként az NSZK-ban állomásozó amerikai katonák előtt lépett fel, egy tánccsoport tagjaként pedig eljutott Tokióba és Bejrútba is. Terepjárón végigutazta a Szaharát. Marrakeshben egy férfi késsel rátámadt, mialatt magányosan sétálgatott a királyi palota kertjében, és megerőszakolta.

Hazatérése után bekapcsolódott a kibontakozó punkmozgalomba. Bátyja akkoriban a The Flys nevű együttes tagjaként tökéletesen képben volt az új mozgalomról és legfontosabb képviselőiről. Hazel megismerkedett a The Clash egyik tagjával, Mick Jonesszal, és végül úgy döntött, megpróbálkozik a komponálással. Bátyját kérte meg arra, hogy segítsen elkészíteni a demofelvételeket. A szalagot elküldte Alan Edwardsnak, aki udvarias levélben válaszolt. Megírta, hogy tetszettek ugyan neki a dalok, de lekötöttségei miatt nem tudja vállalni, hogy O’Connor támogatásával foglalkozzon. Egy listát csatolt azokról, akiknél viszont érdemes lenne próbálkoznia a kezdő énekesnőnek. Az Albion Records cégnél érdeklődést mutattak iránta, de eleinte semmi nem történt. 1979 szilveszterén O’Connort felhívta egy újságíró, hogy beleegyezne-e abba, ha megadná a számát egy tévétársaságnak, ahol éppen egy háromtagú női együttesről terveznek filmet forgatni, punk miliőben. Hazel nem sok reményt fűzött a dologhoz, és szinte azonnal el is felejtette az egészet. Nem sokkal később elvállalta, hogy helyettesíti egyik telefonkezelő barátnőjét az Albionnál. Már a második napon csengett a telefon: a vonal másik végén Esther Charkham szereposztó ügynök volt, aki sürgősen beszélni akart valamelyik fejessel Hazel O’Connor ügyében.

Az áttörés[szerkesztés]

A tévéfilmből mozifilm lett, az Üvegtörők, amely egy fiatal énekesnő, Kate karrierjének története. A lány a semmiből kerül be a zeneiparba, ahol hamar a csúcsra jut, ám a sikernek megvan az ára is: végül idegszanatóriumban köt ki, és csak halovány esélye van a visszatérésre. A film nagy sikert aratott, és Hazelt napok alatt sztárrá tette. A Variety Club az év színésznőjévé választotta, az általa írt filmzene pedig dupla platinalemez lett, melyet a Brit Filmakadémia az év filmzenealbumának jelölt. A BAFTA O’Connort is jelölte a legígéretesebb új felfedezettnek járó díjra. A nagylemez 28 hétig szerepelt a brit albumlistán, ahol az 5. helyig jutott. A kislemezre kimásolt dalok közül a Will You? és az Eighth Day voltak különösen sikeresek. A lemezbemutató turnéra az énekesnő egy addig ismeretlen birminghami zenekart vitt magával, a Duran Durant. Ez volt a csapat első lehetősége, hogy nagyközönség előtt lépjen fel, és a siker lemezszerződést hozott számukra az EMI-nál. A Breaking Glass LP-t követték az újabbak, melyek közül a Sons and Lovers és a Cover Plus voltak különösen sikeresek. Előbbiről a D-Days, utóbbiról a (Cover Plus) We’re All Grown Up és a Hanging Around lettek slágerek. A siker persze számos problémával járt együtt: O’Connor perbe fogta első lemezcégét, mert a vállalat szerinte kisemmizte őt. A bírósági procedúra ellenére O’Connor továbbra is készített új lemezeket, koncertezett Angliában, Írországban, Európában és az Egyesült Államokban. E koncerteken saját együttese, a Megahype kísérte, melynek bátyja is a tagja volt.

A színésznő[szerkesztés]

Mivel dalai egyre ritkábban kerültek fel a slágerlistákra, O’Connor színészi feladatokat is vállalt. Televíziós szereplései közül a Jangles és a Fighting Back fogadtatása volt különösen kedvező. Énekesnőt játszott a Channel 4 Prospects című sorozatának egyik epizódjában. Színpadon játszott például a Száll a kakukk fészkére manchesteri előadásában, a Londonban színre vitt Nightshootban és a Dublinban előadott The Raven Beckonsban.

A visszatérés[szerkesztés]

1996. október 12-én Hazel egy kuriózumnak számító koncert résztvevője volt. A koncertet a Budapest Sportcsarnokban tartotta a KFT együttes mintegy 15 ezer néző előtt. O’Connor ekkor egy dublini stúdióban tartózkodott, a budapesti színpad mögötti óriási kivetítőn élőben kapcsolták őt, és úgy énekelte el az együttessel a Strange in a Strange Land című dalt. 1997-ben Hazel új nagylemezt vett fel 5 in the Morning címmel, melynek elkészítésében Gerard Kiely zenei producer, társszerző és gitáros támogatta. Az albumról a Na Na Na című felvétel lett népszerű, különösen Skóciában. Az 1980-as évek elején Undercover Plus címmel Hazel már kiadta élete addigi történetét, az ezredfordulón pedig a Beyond Breaking Glass című színpadi show keretében idézte fel a pályáját. Az Edinburghi fesztiválon nagy sikere lett a műsornak, mellyel O’Connor végigturnézta Angliát, és elvitte az előadást Hollandiába, Ausztráliába és Kanadába is. 2002-ben szerződést kötött az Invisible Hands Music céggel. A megállapodás értelmében friss felvételei mellett az 1990-es években készült anyagai is újra megjelentek, mint például egy addig kiadatlan koncertlemez, az Acoustically Yours, illetve a 5 in the Morning és a Live in Berlin is újabb köntösben került vissza a lemezboltokba. 2003-ban az új cég A Singular Collection címmel kiadta az első hivatalos Hazel O’Connor-válogatást, mely az énekesnő teljes pályafutásáról keresztmetszetet ad. Új dal is került a korongra, méghozzá Hazel jó barátja, George Michael One More Try című slágerének feldolgozása. A kísérőegyüttes dobosa Carlos Hercules volt, aki 2006-ban George Michael kísérőegyüttesének tagja lett, korábban pedig Annie Lennoxszal és Beverly Knighttal dolgozott együtt. A One More Try kislemezen is megjelent, és újra felkeltette az érdeklődést az énekesnő iránt. 2005-ös albumán – Hidden Heart – szerepel egy duett Moya Brennannal és Bob Reynoldsszal.

Ismertebb lemezei[szerkesztés]

Kislemezek, maxik[szerkesztés]

  • 1979 Ee-I-Adio
  • 1980 Writing on the Wall
  • 1980 Eighth Day / Monsters in Disguise #5 UK Singles Chart
  • 1980 Give Me an Inch / If Only #41 UK Singles Chart
  • 1980 Waiting / Sons and Lovers
  • 1981 D-Days / Time Is Free #10 UK Singles Chart
  • 1981 Will You / Sons and Lovers #8 UK Singles Chart
  • 1981 Zoo (Csak az NSZK-ban)
  • 1981 Do What Do You / Waiting
  • 1981 (Cover Plus) We're All Grown Up / White Room #41 UK Singles Chart
  • 1981 Hanging Around / Hold On / Not For You #45 UK Singles Chart
  • 1982 Calls the Tune / Eighth Day (Live) / Give Me An Inch (Live) #60 UK Singles Chart
  • 1982 Men of Good Fortune / D-Days (New Version)
  • 1982 That's Life / Waiting
  • 1984 Just Good Friends
  • 1984 Tell Me A Story Now / The Man I Love
  • 1984 Don't Touch Me / Bring It On Home to Me
  • 1984 Cuts Too Deep
  • 1985 Stranger in a Strange Land
  • 1985 Why Don't You Answer
  • 1985 Push and Shove (Chris Thompsonnal)
  • 1986 Fighting Back / Reach
  • 1986 Today Could Be So Good
  • 1986 We Tried Boy (Didn't We?)
  • 1987 And I Dream (David Easterrel)
  • 1990 Heat of the Night
  • 1993 My Friend Jack
  • 1993 Tell Me Why
  • 1998 Na, Na, Na
  • 2004 One More Try

Albumok[szerkesztés]

  • 1980 Breaking Glass #5 UK
  • 1980 Sons and Lovers
  • 1981 Cover Plus #32 UK
  • 1984 Smile
  • 1984 Greatest Hits
  • 1990 Alive and Kicking in L.A.
  • 1993 To Be Freed
  • 1993 Over the Moon… Live
  • 1995 Private Wars
  • 1998 5 In The Morning
  • 1997 Live in Berlin
  • 2000 Beyond the Breaking Glass
  • 2000 L. A. Confidential – Live
  • 2002 Acoustically Yours
  • 2002 Ignite
  • 2003 A Singular Collection – The Best of Hazel O'Connor
  • 2005 Hidden Heart
  • 2005 Fighting Back – Live
  • 2008 Smile (az 1984-es album bónuszfelvételekkel kiegészített új kiadása)
  • 2010 Breaking Glass Now (az 1980-ban kiadott Breaking Glass album dalainak újrafelvett változata bónuszfelvételekkel)
  • 2010 Bluja Project
  • 2011 I Give You My Sunshine

Jegyzet[szerkesztés]

  1. Az enwiki szerint Hazel első filmje a That Was Girls Come First (1975) című szexfilm volt, melyben teljesen meztelenül volt látható, illetve egy szerelmi jelenete is volt egy fürdőkádban a partnerével, John Hamill-lel.

Külső hivatkozások[szerkesztés]