Halloween

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Halloween
A halloween szimbóluma, a töklámpás (Jack-o'-lantern)
A halloween szimbóluma, a töklámpás (Jack-o'-lantern)

Ünneplik eredetileg az angolszász országokban (Írország, Skócia, Amerikai Egyesült Államok, Kanada), de mára az egész világon elterjedt
Tartalma, jelentése Ősi kelta halotti kultusz ünnepe, boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek éjszakája
Ideje október 31.
Népszokások samhain
Kapcsolódó ünnep halottak napja (keresztény)
mindenszentek (katolikus)
Ijesztő, de egyszerűen elkészíthető tradicionális ír Halloween maszk a 20. század elejéről, Museum of Country Life, Írország

A halloween ősi kelta hagyományokból kialakult ünnep október 31. éjszakáján, amit elsősorban az angolszász országokban tartanak, bár mára már az egész világon elterjedt szokássá vált.

Az ünnep őse a pogány kelta boszorkányok, kísértetek és egyéb démonok ünnepe, a samhain volt október 31-én, amely egy kelta halálisten, a druidák istene, Crom Cruach(en) kultuszában gyökerezik. A május 1-jei beltane ünnep az október 31-ei samhain ünnep „ellenpontjaként” az esztendő „napos” felének eljövetelét jelentette, amin emberáldozatokat is bemutattak a druidák.[1]

A Halloween ünnepben idővel összemosódott a római Pomona, a gyümölcsfák és kertek istennőjének ünnepe; a Parentalia, a holtak tiszteletének szánt nap; a Lemuralia ünnep, ami a római vallásban olyan ünnep volt, amelynek során az ókori rómaiak ördögűzési rítusokat hajtottak végre, hogy kiűzzék a halottak rosszakaratú és félelmetes szellemeit a házaikból; valamint a pogány kelta samhain ünnep, amit október 31-én tartottak, és amit ők az óév utolsó napjának is tekintettek. A druidák hite szerint a szellemek, azok közül is inkább a gonoszak, ilyenkor látogattak fel az élő emberekhez az alvilágból.[2]

Az Október 31-ét követő napon, szinte az angolszász országokkal egyidőben ünnepel a katolikus kereszténység is. A kereszténység elterjedésével az őskeresztény szokásokat a pogány ünnepekhez igazították az ősi szokások betiltása helyett. Így az egykori kelta halottkultuszhoz kapcsolódó téli napforduló időpontjában megtartott pogány ünnep a keresztény mindenszentek ünnepévé vált (omnium sanctorum). A nyugati egyház liturgiájába IV. Bonifác pápának köszönhetően került be, miután a Hadrianus római császár a pápának ajándékozta a pogány istenek tiszteletére épült római Pantheont. A pápa átalakíttatta az Agrippa tervei alapján emelt hatalmas templomot, és 609. május 13-án felszentelte. A Pantheon eredetileg Bosszúálló Jupiternek, Venusnak és Marsnak volt szentelve. Bonifác a pogány szentélyt Szűz Máriának és a vértanúknak ajánlotta. A krónikák szerint több mint 28 kocsi hordta a keresztény vértanúk csontjait a római katakombákból a templom főoltárába. A szent ereklyék ekkor kerültek először olyan helyre, amely azelőtt pogány istenek tiszteletére épült, így vált a minden pogány isten temploma keresztény Mindenszentek templomává. III. Gergely pápa a 800-as évekbena Szent Szűz, minden apostol, vértanú, hitvalló, s a földkerekségen elhunyt minden tökéletes igaz ember” emléknapját november 1-re helyezte át.[3] A Mindenszentek november 1-i főünnepét követő ünnepnap pedig, amikor a »küzdő egyház« (ecclesia militans) a »szenvedő egyházról« (ecclesia patiens) emlékezik meg. A római katolikus egyház november 2-án tartja a Halottak napját, amely ekkléziológiailag a "szenvedő egyház" (ecclesia patiens) ünnepe.,

A protestáns keresztények a reformáció napját ünneplik október 31-én, annak emlékére, hogy a hagyomány szerint 1517-ben ezen a napon függesztette ki Luther Márton a wittenbergi vártemplom ajtajára a bűnbocsátó levelek árusításával kapcsolatos 95 tételét

Szent Patrik működésének hatására, aki az 5. század második felében tevékenykedett misszionáriusként Írországban, a kereszténység és a kelta pogányság keveréke, a Culdee-i kelta kereszténység (en) jött létre. Az ősi druida hit megfért az új tanításokkal és egészen addig virágzott, míg az angol hódítók el nem foglalták és meg nem semmisítették. Írországban október 31. éjszakája a mindenszentek éjszakája (All Hallows' Eve) nevet kapta. November első napja volt a keresztény ünnepnap, a mindenszentek napja (All Saints' Day vagy All Hallow's Day).

Etimológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A halloween elnevezés a nyugati germán óangol nyelv, a mai angol őséből származik. A »szent« jelentésű hālig melléknévből, illetve ennek a főnévi megfelelőjéből a hallow »szent, szent ember« jelentésű szóból. Az All-Hallows-Eve kifejezésből, ahol az utolsó szó az evening (»este«) szó régies változata. Az egész kifejezés a Mindenszentek keresztény ünnep előtti éjszakát jelölte. A kifejezés 1556-ból maradt fenn először, és ennek terjedt el később a skót változata, a Hallowe’en, ugyanis a skót nyelvben az „eve” megfelelője az „even”, s ez rövidült „e'en”, illetve „een” alakká.[4]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tradicionális ír Jack O’Lantern, a halálra vigyorgó Halloween lámpás a angolul:"Rutabaga" (en) vagy Swedish turnip (latinul: Brassicca napus) nevű növény gumójából[5]
Kelta druida főpap szent tölgyfaággal. Hitük szerint Samhain ünnepén az élők és a holtak világa közti korlát megszűntét tisztelték, az őszi napéjegyenlőség és a leghosszabb téli nap között
A Snap Apple Night ír ünnep is a Halloweenhez kapcsolódik, a középkorban október 31-én tartották, az esemény elnevezése arra a játékra (angolul: bobbing for apples) utal, amikor az ünnepen résztvevők hátrakötött kézzel próbálták megenni a madzagokra kötött vagy a víz tetején úszkáló almákat

A halloween eredete a római időkre nyúlik vissza, amikor a rómaiak elfoglalták a Brit-sziget jelentős részét. A római hódítások során Gallia integrálódott a Római Birodalomba, így a kelta kultúra ünnepeinek elemei kezdtek a római ünnepek hagyományaival összemosódni. A pogány kelta hagyományok közt szerepelt az őszi samhain ünnep, amit a kelta napisten tiszteletére rendeztek. Ekkor a mai Nagy-Britannia és Észak-Franciaország területén élő kelták megünnepelték a kelta újévet, amely október 31. éjszakájára esett, és megköszönték a napistennek, hogy a földet és a termést gazdaggá tette.

Úgy hitték, hogy ezen az éjszakán az elmúlt évben meghaltak lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel a lelkek ezen az éjjelen vándorolnak a holtak birodalmába. Az emberek a szellemeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék vándorlásukat. A kereszténység elterjedésével később Halloweennek nevezett pogány kelta ünnep napjának éjszakája jelentette a sötétség kezdetét, mert a kelták úgy hitték, hogy a napisten Crom Cruach ekkor a halál és a sötétség istenének fogságába kerül. Október 31-én, az újév előestéjén Samhain összehívta a halottakat, akik különböző formákban jelentek meg: rossz lelkek, gonosz állatok figuráit öltötték magukra. A kelta papok egy hegytetőn, a szent tölgy alatt gyülekeztek, tüzet gyújtottak és termény- és állatáldozatokat mutattak be, majd a tűz körül táncoltak. Reggel minden családnak adtak ebből a parázsból, hogy új tüzeket gyújthassanak velük, melyek elűzik a gonosz szellemeket és melegen tartják az otthonokat.

Az emberek állatbőröket vettek magukra és Crom Cruach bálványisten tiszteletére háromnapos ünnepet tartottak. Ez volt az ősi ünnep, melynek pogány szokásai keveredtek aztán más ünnepekkel. Amikor a rómaiak elfoglalták a kelta területeket, ők is megtartották a saját szokásaikat. Bár időpontjában eltért, de több hasonló római ünnep is elvegyült a kelta halálkultusz ünnepével, úgyhogy mai állapotában ez az autentikusnak ismert pogány ünnep mediterrán elemeket is tartalmaz. A római Feralia a tavasz egyik legnagyobb ünnepségsorozata, a holtak emléknapja (innen a holtakról való emlékezés rituáléja), melyet az akkori naptár szerint február 13. és 21. között tartottak. A Feralia ünnepét követte február 22-én a Caristia, ami az ókori Róma egyik vidám ünnepe volt, amikor a birodalom lakói megkülönböztetett figyelmet fordítottak családtagjaikra és vidámsággal oldották föl a Feralia komorságát. A családfő áldozatot mutatott be Lares-nek, az otthont oltalmazó, a családokat védő istenségnek, s rajta keresztül az ősök szellemének is, hálája jeléül, amiért egész évben óvták őket, és részük lehetett az aznapi ünnepi ételekben. A másik hasonló római ünnep pedig a Pomona-nap volt: Pomonának, a gyümölcstermésért felelős isteni szellemnek, a gyümölcsfák és kertek istennőjének, numennek az ünnepnapja, ami november 1-jére esett.[6]

Halloween jelképei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középkori ábrázolás, a mindent elemésztő pokol kapujáról
Tipikus amerikai Halloween ikon, a halálra vigyorgó töklámpással pózoló kisgyermek, levelezőlapon

A belsejében mécsessel világító töklámpás lett az idők folyamán a Halloween legfontosabb kelléke, illetve tradicionális szimbóluma. A faragott sütőtök először az aratási idényhez kapcsolódott, jóval azelőtt, hogy a Halloween jelképévé vált volna az Egyesült Államokban.[7] A kivájt töklámpás angol elnevezése „Jack O'Lantern”, azaz „Lámpás Jack”.

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Töklámpás témájú médiaállományokat.

A töklámpás legendája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy ír legenda szerint nevét egy Jack O'Lantern nevű részeges kovácsról kapta. A legenda szerint egy szép napon odament a részeges Jackhez az ördög és hívta a pokolba, de előtte felajánlotta, hogy igyanak még meg egy italt. Jack azonban nem akart vele tartani, ezért hát furfangos cselt eszelt ki. Ravasz módon megkérte, hogy válasszon egy almát az almafájáról, mire az ördög felmászott a fára. Jack tudta, hogy mitől fél az ördög, ezért a fa oldalára egy keresztet rajzolt. Az ördög nagyon megrettent a kereszttől és nem is mert lemászni, kénytelen volt a fa ágán kucorogni. Az ördög addig-addig egyezkedett a furfangos kováccsal, míg az megígértette vele, hogy ha leengedi a fáról, cserébe gondoskodik róla, hogy Jack (aki életében sok rosszat tett) ne kerüljön a pokolba. Jack ekkor megengedte hogy lemásszon a fáról az ördög - aki abban a pillanatban el is tűnt. Azonban amikor Jack meghalt, lelke a menny és a pokol között rekedt: a mennybe nem engedték be, mivel élete során sokat részegeskedett és bűnös módon élt, de az ördög sem akarta a pokolba befogadni, mert nagyon haragudott Jackre a régi csínye miatt. Jack arra kérte az ördögöt, hogy legalább egy kis fényt adjon neki, hogy megtalálja a visszautat az élők világába. Végül az ördög megszánta és egy örökké izzó fadarabot dobott Jacknek a pokol katlana alatt lobogó tűz parazsából, amit nyugtalan lelkének szánt. Az izzó parazsat Jack egy kivájt takarmányrépa (rutabaga, svéd karórépa) belsejébe tette világító lámpásnak,[8] s azóta lelke ennek a takarmányrépa-lámpácskának a fényénél keresi megnyugvását.[9][10]

A legenda sok egyéb változata is létezik az angolszász nyelvterületen, köztük Fukar Jack (Stingy Jack) története is, az öreg részeges kovácsról, aki szeretett mindenkit megtréfálni, de egyszer eladta a lelkét az ördögnek...[11][12]

A legenda egy másik ismert változata szerint amikor az ördög el akarta vinni a pokolba a részeges kovácsot, Jack csele az volt, hogy meggyőzte az ördögöt, hogy változtassa magát pénzérmévé, mellyel fizetheti az italukat a kocsmában. Az ördög úgy is tett, Jack azonban a pénzt zsebre tette egy ezüst kereszt mellé, mely megakadályozta, hogy az ördög visszaváltozzon eredeti alakjába.[13]

Az ír néphagyományt követő Amerikában a legendában eredetileg szereplő takarmányrépát a narancssárga színű, Amerikában őshonos, látványosabb, könnyen vigyorgósra kivájható sütőtök növény váltotta fel.

Halloween Amerikában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Halloween Amerikába témájú médiaállományokat.

Amerikában Halloweenkor az ajtó előtt jelmezbe öltözött gyerekek jelennek meg, akik Trick or treat!,[14] szabadon fordítva: „Csokit vagy csínyt!”, "Csokit vagy csalunk!" vagy "Adsz vagy kapsz" kiáltással szólítják fel a lakókat állásfoglalásra, hasonlóan a magyar betlehemezéskor elhangzó „ha nem adnak szalonnát, kifúrom a gerendát!” kiáltáshoz. Elméletileg az ajtónyitónak van lehetősége „csínyt”, azaz játékos fenyegetést választani, de ez nem jellemző gyakorlat. Általában a gyerekek édességet kapnak, a felnőttek pedig jót szórakoznak. Amerikában többnyire baráti társaságban, jelmezbált rendezve ülik meg ezt az ünnepet.

A Halloween nagyon fontos ünneppé vált Észak-Amerikában. Azonban a korábbi vidám ünnepekkel ellentétben, Halloweenkor megnőtt a gyermekeiket féltő szülők száma: féltik őket az idegenektől és az utcán járó sok kocsitól. A szülők egy része ezért nem is engedi ki édességet gyűjteni a gyermekeit - mindezt annak ellenére, hogy a mérgezett cukorkákról tudósító szóbeszédeket mindezidáig nem sikerült igazolni.[15] Ugyanakkor minden év október 31-én megrendezik a New York’s Village Halloween Felvonulást New York Greenwich Village városrészében. A több mint egy mérföld (1,6 km) hosszan haladó, ötvenezer jelmezes résztvevő – táncosok, művészek, cirkuszi előadók, zenekarokat és színészeket szállító kocsik – évről évre kétmillió nézőt vonz a helyszínre, és körülbelül százmillióan követik a tévében.

Véres Boszorkány ujjak süti (Bloody Fingers Halloween Cake), a hagyományos amerikai ünnepi sütemény Halloweenra
Mobiltelefonáló New York-i boszorkány Halloweenkor (2014)

Az egész angolszász világban a Halloween a gyerekek ünnepe is. Előestéjén partikat rendeznek mindenfelé, és sokan jelmezekbe öltözve régi, babonás szokások felelevenítésével, bűvészkedéssel, társasjátékokkal múlatják az időt. Az amerikai ünnepen a gyermekek édességért háztól-házig körbejáró szokásának eredete az írországi óhazába nyúlik vissza, nagy valószínűséggel az ír, angol és skót bevándorlók hozták magukkal, és honosították meg az Egyesült Államokban.

Halloween Európában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európában a Halloween hosszú időre feledésbe merült. Néhány helyen elvétve jelmezbe öltöztek, és tökdíszeket helyeztek el a lakásban, de ez a szokás is hanyatlóban volt. A halloween egy speciális angolszász ünnep maradt egészen a legutóbbi időkig és csak a televíziózás korában lett belőle egy egyre általánosabban elterjedt, és már sokkal inkább elüzletiesedett világi, semmint vallásos ünnep. Világszerte történő elterjedését valószínűleg a népszerű amerikai ponyvakultúra (képregények, filmek) is segítették.

Halloween Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon a Halloween ünnep a 2000-es évek elején kezdett elterjedni, rekvizitumai főleg a gyermekek és egyetemisták körében népszerűek. Mára a jelmezkölcsönzők számára kiemelkedő üzlet és nagy forgalmat jelent az angolszász népszokás eltorzított[16] magyarországi változata,[17] bár megjelenését bőven éri kritika is. A mára már elüzletiesedett, hagyományos angolszász protestáns ünnep, alapvetően amerikai filmekből[18] és képregényekből vált ismertté Magyarországon. Sokan valódi hagyományok és előzmények nélküli divatnak, a magyar kultúrközegben idegennek és néhány horrorisztikus kellékét visszataszítónak tartják.[19] "A keresztények gyertyáit – amelyeket elhunyt szeretteink sírján gyújtunk – akarják ugyanabban az időpontban kigúnyolni a szörnyeket ábrázoló töklámpásokkal."[20]

Halloween és az újpogány vallások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anton Szandor LaVey, az amerikai Sátán Egyházának alapítója, a sátánimádat legnagyobb ünnepének nevezte a Halloween-éjszakát

Anton Szandor LaVey, a modern sátánizmus (Sátán Egyháza)[21] alapítója a sátánimádat legnagyobb ünnepének tekintette a Halloween-éjszakát.[22] A különböző jelenkori újpogány vallásokban (wicca stb) az egyik legfontosabb ünnepnapként tartják számon a Halloweent. A neopogány vallások a kereszténység előtti vallásokat próbálják újjáéleszteni.[23]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nicholas Rogers: Halloween: From Pagan Ritual to Party Night, Oxford University Press, USA, 2003, ISBN 0-19-516896-8
  • Diane C. Arkins: Halloween: Romantic Art and Customs of Yesteryear, Pelican Publishing Company 2000, ISBN 1-56554-712-8
  • McColman, Carl: Complete Idiot's Guide to Celtic Wisdom, Alpha Press, 2003, ISBN 0-02-864417-4

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Halloween témájú médiaállományokat.