Luciano Pavarotti

Luciano Pavarotti
egy 2002-es koncerten
Életrajzi adatok
Született	1935. október 12. Modena
Elhunyt	2007. szeptember 6. (71 évesen) Modena
Sírhely	Montale Rangone-i temető
Házastársa	Adua Veroni (1961–2000, 1, válás) Nicoletta Mantovani (2003–, 2)
Szülei	Adele Venturi Fernando Pavarotti
Pályafutás
Műfajok	opera, pop
Aktív évek	1955–2006
Kapcsolódó előadó(k)	A Három Tenor
Hangszer	ének
Hang	tenor
Díjak	a francia Becsületrend tisztje (1992) Grammy Legend Award (1998) MusiCares Person of the Year (1998) Nansen Refugee Award (2001) Kennedy Center Honors Commander of the Order of Cultural Merit (2003. november 21.) Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja (1988) Az Olasz Köztársasági Érdemrend főtisztje (1980) Commander of the Order of Merit of the Italian Republic (1976) Szarajevó díszpolgára Classic Brit Awards
Tevékenység	operaénekes filmszínész
Kiadók	Decca Records
Luciano Pavarotti aláírása
Luciano Pavarotti weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Luciano Pavarotti témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Luciano Pavarotti (Modena, 1935. október 12. – Modena, 2007. szeptember 6.) többszörös Grammy-díjas és kétszeres Primetime Emmy-díjas olasz operaénekes, a Három Tenor egyike.

Családja

Luciano Pavarotti az észak-olaszországi Modena városában született egy viszonylag szegény családban, Fernando Pavarotti pékmester és Adele Venturi gyermekeként. A zenével hamar kapcsolatba került, ugyanis az édesapja amatőr tenorként énekelt a modenai kórusban. Az apa bár pékként dolgozott, rajongott az operáért így a kis Luciano a korszak ünnepelt tenoristáinak hanglemezein nőtt fel, így például Enrico Caruso lemezeit hallgatta. Emellett nagy hatással volt rá Giuseppe Di Stefano és a hollywoodi filmek révén népszerűvé vált tenorista és színész, Mario Lanza.

Fiatalkora

Apja hatására kezdett el kórusokban énekelni – a templomi kórusban és a helyi operakórusban is –, de közben kénytelen volt tanítóként, majd később biztosítási ügynökként dolgozni. 19 éves korától kezdve képezte a hangját énektanároknál, Arrigo Pola, majd később Ettore Campogalliani voltak a mesterei. Végül hat kemény év után, 1961-ben debütált Reggio Emilia városában, ahol Puccini Bohémélet című operájában, Rodolfo szerepét énekelte. Pavarotti hangja lírai tenor volt, emiatt elsősorban Bellini és Donizetti operáinak tenor főszerepei feküdtek legjobban a hangjának.

Karrierje

2003-ban, Sztrelnában

A szélesebb körű ismertséget, nemzetközi karrierjének beindulását egy 1963-as beugrás hozta meg: a londoni Covent Gardenben éppen egyik példaképét, Giuseppe Di Stefanót kellett helyettesítenie. Még abban az évben a bécsi Staatsoperben, a londoni Covent Gardenben és az amszterdami Concertgebouw-ban lépett fel. 1965-ben lépett fel először a milánói Scalában, 1968-ban a New York-i Metropolitanben.

Az 1972-es Metropolitan-beli előadás után lett világhírű, ahol Donizetti Az ezred lánya című operájában, Tonio áriájában („Ah! Mes amis") egymás után kilenc magas „c"-t énekelt ki. Emiatt a nézők 17 alkalommal tapsolták vissza a színpadra.

A világhír tévés szereplések és rangos koncertmeghívások sorával járt, és Pavarotti ekkor már egyike volt a legismertebb operaénekeseknek.

Egymás után debütálhatott a világ leghíresebb operaházaiban: 1973-ban a párizsi Opéra Garnier-ben és a chicagói Lyric operában.

Amikor 1977-ben elindították a Közvetítések a Metropolitanből című televíziós sorozatot, ő volt az első művek főszereplője.

Az első Grammy-díjait is ebben az időszakban kapta, és ezeket még számos más elismerés követte később.

A nyolcvanas években, 1981-ben Philadelphiában versenyt indított fiatal tehetségek számára, és a győztesekkel együtt lépett fel a gálaműsorban. Ő énekelte az 1990-es olaszországi labdarúgó világbajnokság hivatalos dalát, Puccini Nessun Dorma című dalát. Még ugyanebben az évben állt össze a Három Tenor Plácido Domingo, José Carreras és Pavarotti részvételével. Később a futball világbajnokságon is együtt énekeltek Los Angelesben, Párizsban és Japán Jokohama városában.

Pavarotti nagyszabású szabadtéri koncerteket is adott, mivel szándékában állt, hogy a legszebb áriákból és a legnépszerűbb dalokból összeállított műsorával azokhoz is szólhasson, akik amúgy nem tudnak, vagy nem akarnak operaházakba járni. 1991-ben 150 ezres hallgatóság előtt lépett fel a londoni Hyde Parkban, két évvel később pedig félmilliónál is többen hallgatták a New York-i Central Parkban, de énekelt az Eiffel-torony lábánál is, 300 ezer néző előtt.

Luciano Pavarotti 2006. február 10-én lépett utoljára közönség elé, Puccinitől a Nessun Dormát adta elő a 2006-os torinói téli olimpiai játékok megnyitó ünnepségén. 2007. szeptember 6-án hajnalban, egy hónappal 72. születésnapja előtt hasnyálmirigyrákban hunyt el.

Díjai, elismerései

• Noce d'Oro Nemzeti Díj
• Luigi Illica Nemzetközi Díj
• Arany Orfeusz 1. díja
• 1978: Grammy-díjat kapott "Best Classical Vocal Soloist Performance"; valamint a további években még négy Grammyt
• 1998: "Grammy Legend Award"
• 2001: World Social Award

Lemezei (válogatás)

Szólóalbumok

Cím	Média	Év
Primo Tenore	CD	1971
Luciano Pavarotti – O Sole Mio – Favourite Neapolitan Songs	CD	1979
Gálakoncert a Royal-Albert-Hallban	CD	1982
Mattinata	CD	1983
Passione; Nápolyi dalok	CD	1985
Mancini, Henry: Volare	CD	1987
Pavarotti at Carnegie Hall	CD	1988
Tutto Pavarotti – Songs and Arias	CD	1989
Pavarotti a Hyde Parkban	CD	1991
Mamma	CD	1991	Decca
Opera-Duettek	CD	1991
Áriák	CD	1991
Pavarotti in Concert	CD	1991
The Essential Pavarotti – A Selection Of His Greatest Recordings	CD	1991
A Night In Central Park	CD	1994
Az egész szívem a tiéd	CD	1994
Pavarotti Plus	CD	1995
The Classic Christmas Album	CD	1996
Pavarotti Hits And More	CD	1997
The Greatest Tenors of the Century	CD	1998
The Essential Romantic Collection	CD	2001
Live Recital	CD	2001
Italian Popular Songs	CD
The Pavarotti Edition	CD
O Holy Night		2005
Pavarotti, Luciano – The Best		2005

Operák

Cím	Média	Év
Gioachino Rossini: Stabat Mater	CD	1971
Giacomo Puccini: Bohémélet	CD	1973
Puccini: Pillangókisasszony	CD	1974		Pietro Mascagni: Parasztbecsület	CD	1978
Gaetano Donizetti: A kegyencnő	CD	1978
Donizetti: Requiem	CD	1980
Rossini: Tell Vilmos	CD	1980
Giuseppe Verdi: Traviata	CD	1981
Arrigo Boito: Mefistofele	CD	1985
Vincenzo Bellini: Norma	CD	1988
Verdi: Aida	CD	1989
Donizetti: Stuart Mária	CD	1990
Donizetti: Szerelmi bájital	CD	1990
Verdi: Luisa Miller	CD	1991
Verdi: Otello	CD	1991
Verdi: Rigoletto	CD	1991
Verdi: Az álarcosbál	CD	1991
Vincenzo Bellini: Alvajáró	CD	1991
Umberto Giordano: Andrea Chénier	CD	1991
Bellini: Puritánok	CD	1991
Donizetti: Az ezred lánya	CD	1991
Pietro Mascagni; Parasztbecsület/Ruggero Leoncavallo: Bajazzók	CD	1991
Puccini: Pillangókisasszony	CD	1991
Puccini: Tosca	CD	1991
Puccini: Turandot	CD	1991
Donizetti: Lammermoori Lucia	CD	1991
Richard Strauss: A rózsalovag	CD	1991
Bellini: Beatrice di Tenda	CD
Verdi: Traviata	CD	1992
Leoncavallo: Bajazzók	CD	1993
Puccini: Manon Lescaut	CD	1993
Verdi: Macbeth	CD	1994
Verdi: Trubadúr	CD	1995
Verdi: A lombardok	CD	1997
Rossini: Kis ünnepi mise; Stabat Mater	CD	1998
Verdi: Trubadúr	CD	1998
Verdi: Álarcosbál	CD	1998
Amilcare Ponchielli: Gioconda 2005	CD	2005
Verdi: Ernani	CD	2005
Arrigo Boito: Mefistofele	CD	2005
Wolfgang Amadeus Mozart: Idomeneo	CD	2006
Rossini: Tell Vilmos	CD	2006
Donizetti: Szerelmi bájital	CD	2006
Verdi: Trubadúr	CD	2007

Közös produkciók(Pavarotti & Friends, The Three Tenors)

Cím	Média	Év
The Three Tenors – In Concert – Rome 1990	CD	1990
The Three Tenors – Paris 1998	CD	1998
The Best of the 3 Tenors	CD	2002
The Very Best Of The Three Tenors	CD	2004
Pavarotti & Friends	CD	1992
Pavarotti & Friends 2	CD	1995
Pavarotti & Friends for War Child	CD	1996
Pavarotti & Friends Together For The Children Of Bosnia	CD	1996
Pavarotti & Friends For The Children Of Liberia	CD	1998
Pavarotti & Friends For The Children Of Guatemala And Kosovo	CD	1999
Pavarotti & Friends for Cambodia and Tibet	CD	2000

Egyéb tevékenységei

Filmen – a televízióban – DVD-n

• A Mondj igent Giorgiónak! („Yes, Giorgio") (1982) film főszerepét játszotta el, amely azonban nem hozta meg a várt sikert.

Könyv

Önéletrajzát „Én, Luciano Pavarotti" címen adta ki.

Közös felvételek

A Három Tenor mellett fellépett több könnyűzenei produkcióban is, jótékonysági céllal közös felvételt készített Miss Sarajevo címmel a U2 együttessel. 2003-as Ti Adoro című lemezén többek között a legendás rockgitárossal, Jeff Beckkel is dolgozott együtt. Fellépett a Queen emlékkoncertjén, ahol Brian Mayjel közösen a Too Much Love Will Kill You című Queen-dalt adták elő. Jótékonysági célból fellépett Jon Bon Jovival is, akivel a Let It Rain című számot adta elő, majd több mint 30 gyermekénekes vokállal élőben a Viva Forever című dalt a Spice Girlsszel.

Humanitárius tevékenysége

Nagyon fontosnak tartotta a jótékonykodást, több jótékonysági koncerten vett részt világszerte és a boszniai háborút követően, boszniai művészek számára létrehozta a Pavarotti Music Centert Mostarban. 1994-ben hozták létre a Pavarotti és Barátai elnevezésű jótékonysági alapítványt, amelynek célja a koncertekből és a lemezeladásokból származó bevételekkel a hátrányos helyzetű gyermekeket támogatása. Az alapítvány sikeresnek bizonyult: sok pénzt sikerült eljuttatni a rászorulóknak többek közt a boszniai és iraki árváknak vagy akár az angolai iskolaépítési programot is meg lehet említeni.

Magyarul megjelent művei

• Pavarotti–William Wright: A pék fia és a kilenc magas cé; ford. Fantó Lilla; Zeneműkiadó, Bp., 1983
• Pavarotti–William Wright: Pavarotti; diszkográfia Dános Gábor, ford. Fantó Lilla; 2. kiad.; EMB, Bp., 1991

Források

• Ki kicsoda? Biográf kiadó, 1994
• http://www.zene.hu/mazeszak/reszletek.php?id=2041
• www.origo.hu/zene/20070906-elhunyt-luciano-pavarotti.html
• www.theatre.org.hu/index.php?id=1631&cid=27521

További információk

• Hivatalos oldal
• Luciano Pavarotti az Internet Movie Database oldalon (angolul)
• Review of The King and I at Bookreporter.com
• Review of The King and I at theage.com.au
• Aláírása
• Gyászhirdetése
• Részvétkönyve