Császlóc
Császlóc (Часлівці) | |
Közigazgatás | |
Ország | Ukrajna |
Terület | Kárpátalja |
Járás |
|
Község | Szürte község |
Rang | falu |
Alapítás éve | 1427 |
Irányítószám | 89435 |
Népesség | |
Teljes népesség | ismeretlen |
Földrajzi adatok | |
Terület | 0,0010 km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 48° 32′ 22″, k. h. 22° 18′ 17″48.539444°N 22.304722°EKoordináták: é. sz. 48° 32′ 22″, k. h. 22° 18′ 17″48.539444°N 22.304722°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Császlóc témájú médiaállományokat. |
Császlóc (ukránul: Часлівці [Csaszlivci], oroszul: Часлoвци [Csaszlovci]) falu Ukrajnában, Kárpátalján, az Ungvári járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Ungvártól 10 km-re délre fekszik, Kereknyétől 2 km-re délre van.
Nevének eredete
[szerkesztés]Neve a szláv Csaszlav személynévből származik.
Története
[szerkesztés]A falu 1338-tól Szerednye várának tartozéka, így a 16. században a Dobó család birtoka volt. A község illetve a környék történetéről az első említésre méltó esemény 1060-ból való, amikor Béla herceg, a későbbi I. Béla, a lengyelországi Chaslaw-ból szerzeteseket telepített a környékre. 1083-ban kőtemplomot szenteltek itt, mely Szent László 3. törvénykönyvének másolatát is őrizte. E templom a tatárjárásig állt fenn. A tatárjárásról kevés leírás maradt, de a fennmaradt templomi értékek azt valószínűsítik, hogy nem végeztek komolyabb pusztítást. Nevének következő említése 1263-ból való, ekkor Chaslouch néven említették.
Az első írásos emlék a szatmári plébánia emlékkönyvében található. E szerint a falu 1333-1337-ben 10 garas pápai tizedet fizetett. A Károly Róbert idejéből származó adólajstrom szerint a Császlóciak Ung vármegye legjelentősebb nemesei között voltak, a község pedig gazdasági szempontból a 8. helyen volt számontartva a vármegye települései között. 1444-ben a Császlóci család férfiága kihalt.
1547-ben a templomot protestáns hittérítők foglalták el, a betolakodók lerombolták a védőfalat és a monostort is. A falut 1668-ban Petrovay János kapta örökbe. Birtokosa 1681-töl 1692-ig gróf Forgács András. Utóda, Petrovay Antal Ung vármegye követeként vett részt az 1774-es országgyűlésen. Ugyanebben az évben gróf Eszterházy Károly elrendelte a templom újjáépítését, amit 1795-re fejeztek be. 1802 és 1805 között Petrovay József kastélyt építtetett Császlócon, amely még ma is áll.
Az 1848-1849-es szabadságharcban a falu lakossága mellett a Petrovay család is részt vett, méghozzá Petrovay Ákos, aki Bem tábornok seregében őrnagyi rangban szolgált. A petrovayak után a Cziburok lettek a falu földbirtokosai, akik közül az utolsó Czibur Sándor volt. A Czibur család 1944 őszén menekült el Császlócról.
1910-ben 559 lakosából 551 magyar lakosa volt Ebből 229 római katolikus, 209 görögkatolikus, 46 izraelita volt. A trianoni békeszerződésig Ung vármegye Ungvári járásához tartozott. Ma 700 lakosából 520 (70%) a magyar.
1911-ben Szentmihályi Lajos lett a falu plébánosa, aki papi teendői mellett gyógyítással is foglalkozott. Kizárólag gyógynövényekből készített orvosságokkal gyógyított. Annyira sikeres volt, hogy 1927-ben ungvári orvosok sikertelen merényletet követtek el ellene. Nevét ma a falu főutcája őrzi.
A háború szele 1944-ben érte el a falut. A faluban élő zsidó családokat elhurcolták. Ugyanebben az évben a Magyar Királyi Hadsereg hadi szolgálatra hívta be a falu munkaképes férfiait, ahol lövészárkot kellett ásniuk. A 15 elhurcolt férfi közül csak 3-an tértek haza. Emlékükre a KMKSZ császlóci alapszervezete 2002-ben emlékművet állított a templom-kertben. A háború után megkezdődött a kolhozosítás, Császlócot közigazgatásilag összevonták a szomszédos Kereknyével. Ez az összevonás 2003-ig tartott, akkor a lakosság népszavazással döntötte el, hogy különválik Kereknyétől. Jelenleg a faluban magyar nyelvű óvoda és elemi iskola működik, a 750 fős lakosság 75%-a magyarnak vallja magát, és rendszeresen megszerveznek olyan hagyományőrző eseményeket, mint az anyák-napi szereplések, szüreti bálok, falunapok és batyus bálok.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Római katolikus temploma - 14. századi, a 19. században bővítettek, ekkor épült a templomot övező kőkerítés is, melynek falában a stáció képei láthatók. A templomot a 20. században felújították, ekkor nyerte mai formáját. Szentélyében a 18. században freskókat fedeztek fel, de ezek létét újabb kutatások még nem erősítették meg.
Források
[szerkesztés]- A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 ISBN 963 85683 3 X