Császlóc
| Császlóc (Часлівці) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Terület | Kárpátalja | ||
| Járás |
| ||
| Község | Szürte község | ||
| Rang | falu | ||
| Alapítás éve | 1427 | ||
| Irányítószám | 89435 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | ismeretlen | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 0,0010 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Császlóc témájú médiaállományokat. | |||
Császlóc (ukránul: Часлівці [Csaszlivci], oroszul: Часлoвци [Csaszlovci]) falu Ukrajnában, Kárpátalján, az Ungvári járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Ungvártól 10 km-re, Kereknyétől 2 km-re délre található.
Nevének eredete
[szerkesztés]Neve a szláv Csaszlav személynévből származik.
Története
[szerkesztés]A község illetve a környék történetéről az első említésre méltó esemény 1060-ból való, amikor Béla herceg, a későbbi I. Béla, a lengyelországi Chaslaw-ból szerzeteseket telepített a környékre. 1083-ban kőtemplomot szenteltek itt, mely Szent László 3. törvénykönyvének másolatát is őrizte. E templom a tatárjárásig állt fenn. A tatárjárásról kevés leírás maradt, de a fennmaradt templomi értékek azt valószínűsítik, hogy nem végeztek komolyabb pusztítást. Nevének következő említése 1263-ból való, ekkor „Chaslouch” néven említették.
Az első írásos emlék a szatmári plébánia emlékkönyvében található. E szerint a falu 1333-1337-ben 10 garas pápai tizedet fizetett. A falu 1338-tól Szerednye várának tartozéka. A Károly Róbert idejéből származó adólajstrom szerint a Császlóciak Ung vármegye legjelentősebb nemesei között voltak, a község pedig gazdasági szempontból a 8. helyen volt számontartva a vármegye települései között. 1444-ben a Császlóci család férfiága kihalt.
A 16. században a Dobó család birtoka volt. 1547-ben a templomot protestáns hittérítők foglalták el, a betolakodók lerombolták a védőfalat és a monostort is. A falut 1668-ban Petrovay János kapta örökbe. Birtokosa 1681-töl 1692-ig gróf Forgács András. Utóda, Petrovay Antal Ung vármegye követeként vett részt az 1774-es országgyűlésen. Ugyanebben az évben gróf Eszterházy Károly elrendelte a templom újjáépítését, amit 1795-re fejeztek be.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „CSASZLÓTZ. Csaszlovetz. Orosz falu Ungvár Vármegyében, földes Urai külömbféle Urak, fekszik Kereknyének szomszédságában, mellynek filiája, Ungvártól másfél mértföldnyire. Határjának jó voltához, ’s szép vagyonnyaihoz képest, első Osztálybéli.”[1]
1802 és 1805 között Petrovay József kastélyt építtetett Császlócon, amely még ma is áll. Az 1848-1849-es szabadságharcban a falu lakossága mellett a Petrovay család is részt vett, méghozzá Petrovay Ákos, aki Bem tábornok seregében őrnagyi rangban szolgált.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Csaszlócz, orosz-tót falu, Ungh vármegyében, Unghvárhoz délre 1 1/4 mfdnyire: 353 r., 360 g. kath., 6 ref. 26 zsidó lak. Róm. kath. fiók-szentegyház. Derék urasági lakházak. Jó föld. Erdő. F. u. Petrovay István, b. Béhmer, Fodor s m.”[2]
A petrovayak után a Cziburok lettek a falu földbirtokosai, akik közül az utolsó Czibur Sándor volt. 1911-ben Szentmihályi Lajos lett a falu plébánosa, aki papi teendői mellett gyógyítással is foglalkozott. Kizárólag gyógynövényekből készített orvosságokkal gyógyított. A trianoni békéig Ung vármegye Ungvári járásához tartozott. Ekkor Csehszlovákiához csatolták.
Szentmihályi Lajos annyira sikeres volt, hogy 1927-ben ungvári orvosok sikertelen merényletet követtek el ellene. Nevét ma a falu főutcája őrzi.
1938–44 között Császlóc visszakerült Magyarországhoz. A háború szele 1944-ben érte el a falut. A faluban élő zsidó családokat elhurcolták. A Czibur család 1944 őszén menekült el Császlócról. Ugyanebben az évben a Magyar Királyi Hadsereg hadi szolgálatra hívta be a falu munkaképes férfiait, ahol lövészárkot kellett ásniuk. A 15 elhurcolt férfi közül csak 3-an tértek haza.
1945-ben Szovjetunióhoz csatolták a települést. A háború után megkezdődött a kolhozosítás, Császlócot közigazgatásilag összevonták a szomszédos Kereknyével.
1991 óta Ukrajnához tartozik. A 2. világháborúban elhurcoltak emlékére a KMKSZ császlóci alapszervezete 2002-ben emlékművet állított a templom-kertben. 2003-ban a lakosság népszavazással döntötte el, hogy különválik Kereknyétől.
Jelenleg a faluban magyar nyelvű óvoda és elemi iskola működik, a 750 fős lakosság 75%-a magyarnak vallja magát, és rendszeresen megszerveznek olyan hagyományőrző eseményeket, mint az anyák-napi szereplések, szüreti bálok, falunapok és batyus bálok.
Népessége
[szerkesztés]- 1910-ben 559 lakosából 551 magyar lakosa volt Ebből 229 római katolikus, 209 görögkatolikus, 46 izraelita volt.
- 2005-ben 700 lakosából 520 (70%) a magyar.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Római katolikus temploma 14. századi, a 19. században bővítették, ekkor épült a templomot övező kőkerítés is, melynek falában a stáció képei láthatók. A templomot a 20. században felújították, ekkor nyerte mai formáját. Szentélyében a 18. században freskókat fedeztek fel, de ezek létét újabb kutatások még nem erősítették meg.
Források
[szerkesztés]- A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 ISBN 963 85683 3 X
- ↑ Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2025. március 31.)
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára | Országleírások | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2025. március 31.)
