Patakófalu
| Patakófalu (Стужіця) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Ukrajna |
| Terület | Kárpátalja |
| Járás |
|
| Község | Fenyvesvölgy község |
| Rang | falu |
| Alapítás éve | 1559 |
| Irányítószám | 89010 |
| Körzethívószám | +380 03135 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 981 fő (2001)[1] |
| Népsűrűség | 15,28 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 406 m |
| Terület | 65,575 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 01′ 25″, k. h. 22° 36′ 42″49.023611°N 22.611667°EKoordináták: é. sz. 49° 01′ 25″, k. h. 22° 36′ 42″49.023611°N 22.611667°E | |
 Patakófalu
Pozíció Kárpátalja térképén
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Patakófalu témájú médiaállományokat. | |
Patakófalu (ukránul: Стужіця) település Ukrajnában, Kárpátalján, az Ungvári járásban.
Fekvése
[szerkesztés]A Keleti-Beszkidekben, Nagybereznától északkeletre, Újszék és Határhegy közt fekvő település. A falu a Sztuzsica-patak mellett alakult ki. Hozzá tartozik Patakújfalu.
Nevének eredete
[szerkesztés]Neve szláv víznév eredetű, a falu ugyanis a Sztuzsica-patak mellett jött létre. Jelentése az ukrán, hucul eredetű sztuzsa szó képzővel ellátott változata, melynek magyar jelentése: hideg, fagy, nagy hideg.
Története
[szerkesztés]Patakófalu (Sztuzsica) nevét 1599-ben említette először oklevél Ósztuzsica néven. 1768-ban „O Sztuzsicza”, 1773-ban „O-Sztuzsicza” formában írják. Patakújfalu (Új Sztuzsica) is létezett már ekkor különálló településként.
A 18. század végén Vályi András így ír róluk: „STUSICZA. Ó, és Új Stusicza. Két tót falu Ungvár Várm. lakosaik leginkább ó hitüek, fekszenek egymáshoz közel; határjaik meglehetősek.”[2]
1800-körül „Ó-Sztussicza” alakban említik.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a falu(k)ról: „Ó-Sztuzsicza, orosz falu, Ungh vmegyében, 4 r., 352 g. kath., 14 zsidó lak., g. kath. paroch. templommal, kalló, fűrész, lisztmalmokkal. F. u. a kamara. Ut. p. Ungvár.
Uj-Sztuzsicza, orosz falu, Ungh vmegyében, Ó-Sztuzsiczától északra közel a gallicziai, zempléni, és unghi határok összejövetelénél: 6 r., 277 g. kath., 10 zsidó lak. Fenyves erdő. F. u. a kamara.”[3]
Mai Patakófalu nevét az 1903-as településrendezés során kapta, a korábban vele szomszédos Patakújfalu (régebben Új Sztuzsica) nevétől való megkülönböztetésképpen. 1913-ban „Patakófalu” – illetve az akkor még tőle független szomszéd települést „Patakújfalu” – néven írták.
A trianoni béke előtt mindkét település Ung vármegye Nagybereznai járásához tartozott. Az első világháborút követően a mesterségesen létrehozott Csehszlovákiához csatolták, majd 1939 márciusától ismét Magyarországhoz tartoztak 1944 őszéig, amikor a szovjet csapatok megszállták őket.
Ennek következtében 1945-ben az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, s ezzel együtt a Szovjetunió részévé vált a két település. 1966-ban csatolták Patakújfalut Patakófaluhoz. 1991 óta a független Ukrajna része.
Népessége
[szerkesztés]- 1910-ben 578 lakosából 14 magyar, 564 ruszin volt; ebből 551 görögkatolikus, 27 izraelita volt.
- 2001-ben 981-en lakták.
| 2001 | 981
|
A népesség anyanyelv szerinti megoszlása a teljes népesség %-ában (2001)[4]
Nevezetességek
[szerkesztés]- Görögkatolikus fatemploma 1771-ben már állt, Szent Miklós tiszteletére szentelték. Anyakönyvet 1826-tól vezetnek.
Források
[szerkesztés]- Sebestyén Zsolt: Kárpátaljai helynév-magyarázatok
- Magyar katolikus lexikon
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ 2001-es ukrajnai népszámlálás
- ↑ Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2025. szeptember 25.)
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára | Országleírások | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2025. szeptember 25.)
- ↑ Table: 19A050501_02_021. Distribution of the population by native language, Zakarpatska oblast (1,2,3,4) (angol nyelven). All-Ukrainian Population Census. State Statistics Service of Ukraine, 2001. [2022. április 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. március 18.)
További információk
[szerkesztés]- A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 ISBN 963 85683 3 X
