Nagybereznai járás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nagybereznai járás
Uzsoki görögkatolikus fatemplom
Uzsoki görögkatolikus fatemplom
Nagybereznai járás címere
Nagybereznai járás címere
Nagybereznai járás zászlaja
Nagybereznai járás zászlaja
Közigazgatás
Ország Ukrajna
Terület Kárpátalja
Rang ukrajnai járás
Székhely Nagyberezna
Megszűnés éve2020. július 17.
Népesség
Teljes népesség26 258 fő (2019. jan. 1.)[1] +/-
Népsűrűség32,46 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület809 km²
Elhelyezkedése
Nagybereznai járás (Ukrajna)
Nagybereznai járás
Nagybereznai járás
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 48° 53′ 28″, k. h. 22° 39′ 01″Koordináták: é. sz. 48° 53′ 28″, k. h. 22° 39′ 01″
Térkép
Velykobereznyanskyi-Raion.png
Nagybereznai járás weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagybereznai járás témájú médiaállományokat.

A Nagybereznai járás (ukránul: Великоберезнянський район) egykori közigazgatási egység Ukrajna Kárpátontúli területén 1946–2020 között. Kárpátalja északnyugati sarkában helyezkedett el; keletről a Volóci, délről a Perecsenyi járással, nyugatról Szlovákiával, északról Lengyelországgal, északkeletről pedig a Lvivi területtel volt határos.

Jelenlegi formájában 1953-ban szervezték meg, de része volt a történelmi Magyarország közigazgatási beosztásának is Ung vármegye egyik járásaként, majd a két világháború közötti időszakban Csehszlovákiában is tovább létezett, majd 1939 és 1944 között ismét Magyarországhoz, ekkor az Ungi közigazgatási kirendeltséghez tartozott. Tulajdonképpen csak az 1940-es évek végétől 1953-ig szűnt meg átmenetileg, amikor a Szovjetunióban nagy méretű járásokat hoztak létre.

A 2020. júliusi ukrajnai közigazgatási reform során megszüntették.

Történelem[szerkesztés]

A járási közigazgatási hivatal és a járási tanács épülete Nagybereznán

A környék a magashegyek miatti zord időjárás miatt sokszor sokáig lakatlan területnek számított. Nagyberezna környékének legkorábbi leletei a vaskorból valók.

Az első írásos említés a környékről 1409-ból való. 1427-ben már az ungvári Drugeth család birtokához tartozott, majd 1691-ben Bercsényiékhez került a terület. A környék kultúráját tekintve inkább a lengyelországi galíciai területek hagyományait követte ebben az időben, vallása ortodox, majd görögkatolikus volt.

A 18. század végétől fokozatosan erősödik a szlovák hatás a térségben. 1894-ben épült a járást délnyugat–északkeleti irányban átszelő Csap–Ungvár–Szambir–Lviv-vasútvonal, amely Ungvár és Lviv között teremtett kapcsolatot.

A terület 1920-tól Csehszlovákia része lett, 1940-ben Magyarország szállta meg, majd többször harcok színhelye volt. 1945-ben végül a Szovjetunióhoz kerül, majd 1991-től a független Ukrajna részeként működik tovább a terület.

Gazdaság[szerkesztés]

A Nagybereznai járás legnagyobb bevétele mára elsősorban a turizmusból származik. A környék egyike Ukrajna azon vidékeinek, ahol az idegenforgalom tényleg magas színvonalon működik. A vidék másik fontos megélhetési forrása az erdőgazdálkodás és az ásványvíz felhasználás.

Népesség[szerkesztés]

A járás ritkán lakott, lakossága elsősorban ruszin (ukrán) (93%) nemzetiségű. Őket számban a romák (3%) és a szlovákok (1%) követik. Az itt élők nagy része a Szovjetunió elnyomása ellenére megtartotta görögkatolikus vallását.

Települések[szerkesztés]

(Zárójelben az ukrán név szerepel.)

Városi jellegű települések[szerkesztés]

Községi tanácsok[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ukrán Statisztikai Hivatal: Чисельність наявного населення України на 1 січня 2019 року (ukrán nyelven). Ukrán Statisztikai Hivatal, 2019. (Hozzáférés: 2019. június 25.)