Kisberezna
| Kisberezna (Малий Березний) | |
| Szent Péter és Pál templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Terület | Kárpátalja |
| Járás |
|
| Község | Bercsényifalva-Kisberezna község |
| Rang | falu |
| Alapítás éve | 14. század |
| Irányítószám | 89040 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1571 fő (2001)[1] |
| Népsűrűség | 0,02 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 193 m |
| Terület | 54 218 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kisberezna témájú médiaállományokat. | |
Kisberezna[2] (ukránul: Малий Березний [Malij Bereznij][2]) falu Ukrajnában, Kárpátalján, az Ungvári járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Az Ung és Ublya-patak összefolyásánál fekszik,[3] az ukrán–szlovák határtól 3 km-re. Szomszédos települések: északnyugatra Ugar (Szlovákia), északra Nagyberezna, délkeletre Mircse.
Története
[szerkesztés]A falu a 14. század második felében települt. Először 1398-ban említette oklevél „Kysberzna” néven. Nevét szláv eredetűnek tartják: a bereza (nyírfa) szó ragozott nyírfás, nyírjes, alakja. A kis előtag pedig megkülönböztetés a szomszédos Nagybereznától. 1427-ben „Kysberezna”, 1451-ben „Berezna”, 1773-ban „Kis-Berezna” formában említik.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „BEREZNA. Kis Berezna. Tót falu Ungvár Vármegyében, földes ura a’ Királyi Kamara, fekszik az előbbenitöl nem meszsze, különös Isteni tisztelet helye az Oroszoknak, mert Galliczia felől fekvő szomszédságokbol, nem külömben más körűl fekvő helységekböl is ide gyülekeznek bútsú járás végett. Határja gazdag, vagyonnyai elég nevezetesek, ’s az előbbenihez majd hasonlók, első Osztálybéli.”[4]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a településről: „Kis-Berezna, orosz falu, Ungh vgyében, N.-Bereznához délre 3/4 mfdnyire: 24 r., 701 g. kath., 20 zsidó lak., Bazil szerzetes kolostorral és templommal, hova évenként búcsura járnak az e vidéket feles számmal lakó oroszok vagy máskép rusnyákok. F. u. a kamara.”[5]
1851-ben „Kis-Berezna”, 1913-ban „Kisberezna” néven írták.[3] A trianoni béke előtt Ung vármegye Nagybereznai járásához tartozott. Az első világháborút követően a mesterségesen létrehozott Csehszlovákiához csatolták, majd 1939 márciusától ismét Magyarországhoz tartozott 1944 őszéig, amikor a szovjet csapatok megszállták.
Ennek következtében 1945-ben az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, s ezzel együtt a Szovjetunió részévé vált. 1991 óta a független Ukrajna része.
Népessége
[szerkesztés]- 1910-ben 1006 lakosából 85 magyar, 116 német, 1 szlovák, 798 ruszin, 4 horvát és 2 egyéb anyanyelvű volt; vallását tekintve pedig 79 római katolikus, 787 görögkatolikus, 17 református és 123 izraelita.[6]
- 2001-ben 1571-en lakták.
| 1910 | 1 006
|
| 2001 | 1 571
|
A népesség anyanyelv szerinti megoszlása a teljes népesség %-ában (2001)[7]

Közlekedés
[szerkesztés]A települést érinti a Csap–Ungvár–Szambir–Lviv-vasútvonal.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ 2001-es ukrajnai népszámlálás
- ↑ a b Molnár D. István: Névazonosító − Kárpátalja települései magyar és ukrán nyelven (magyar nyelven). Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola. (Hozzáférés: 2022. március 18.)
- ↑ a b Sebestyén Zsolt. Kárpátalja helységnevei (pdf), lektorálta: Dr. Zopus András (magyar nyelven). ISBN 978-973-0-31294-2 (2020). Hozzáférés ideje: 2022. március 18.
- ↑ Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2025. szeptember 8.)
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára | Országleírások | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2025. szeptember 8.)
- ↑ (1912) „A Magyar Szent Korona Országainak 1910. évi népszámlálása. Első rész. A népesség főbb adatai községek és népesebb puszták, telepek szerint.”. Magyar Statisztikai Közlemények Új sorozat (42. kötet), Kiadó: Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2022. március 18.)
- ↑ Table: 19A050501_02_021. Distribution of the population by native language, Zakarpatska oblast (1,2,3,4) (angol nyelven). All-Ukrainian Population Census. State Statistics Service of Ukraine, 2001. [2022. április 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. március 18.)
Források
[szerkesztés]- Fényes Elek: Magyarország történeti földrajza
- Sebestyén Zsolt: Kárpátaljai helységnév-magyarázatok
- A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 ISBN 963 85683 3 X
