Tiszaásvány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Tiszaásvány (Тисаашвань)
Tiszaásvány címere
Tiszaásvány címere
Közigazgatás
Ország  Ukrajna
Terület Kárpátalja
Járás Ungvári járás
Rang község
Polgármester Ferkó Csaba
Irányítószám 89599
Népesség
Teljes népesség 852 fő (2001) +/-
Magyar lakosság 815
Népsűrűség 4,06 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 102-107 m
Terület 0,21 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Tiszaásvány (Ukrajna)
Tiszaásvány
Tiszaásvány
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 48° 25′ 20″, k. h. 22° 16′ 14″Koordináták: é. sz. 48° 25′ 20″, k. h. 22° 16′ 14″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tiszaásvány témájú médiaállományokat.

Tiszaásvány (ukránul Тисаашвань (Tiszaasvany / Tysaashvan'), 1995-ig Мінєралноє (Minyeralnoje / Minieralnoye)) falu Ukrajnában Kárpátalján az Ungvári járásban. Közigazgatásilag hozzá tartozik a két világháború között létrehozott Tiszaújfalu (Тисауйфалу) is.

Fekvése[szerkesztés]

A Latorca és a Tisza között, Csaptól délkeletre 3 km-re fekszik. Ungvártól 25 km-re van. A folyószabályozásokig Ásványt a Tisza és a Latorca gyakran fenyegette árvizeivel.

Szomszédos települések Csarondahát (Червоне), Csap (Чоп), Eszeny (Есень).

A település 1000-től 1920-ig, majd 1938-tól 1944-ig Magyarországhoz tartozott (Ung vármegye), 1920 és 1938 között a csehszlovák Podkarpadská Rus, 1945-től Kárpátalja része. A település körüli földeket őserdők borították az 1850-es évekig, amikortól is fokozatosan kiirtották azokat.

Nevének eredete[szerkesztés]

„Tiszaásvány … 1357: Asuan … Az Ásvány helynév a magyar régi nyelvi ásvány, »mesterséges árok, ásott tó, kút« főnévből alakult. Megkülönböztető szerepű Tisza- előtag a folyó mellékére utal…” Lásd még a Győr vármegyei Ásvány nevének etimológiáját az Ásványráró lapon.

Történelem[szerkesztés]

A Gutkeled nemzetség szerzeményi birtoka. A falu keletkezéséről egy monda is megemlékezik:

Állítólag a király egyszer erre utazott, és rákiáltott kocsisára: „Csapj közzé, fiam, Salamon, mert ittragadunk ebbe az ásványba!” Nos ez a királyi mondás három falunak adta nevét. Ezek a falvak: Csap, Salamon és Ásvány.

1282-ig a Gutkeled nemzetség tagjai voltak tulajdonosok a helységben, mikor a leszármazott Bacskayak birtoka idegen kézre került. 1286-ban Bacskay András Baksa Tamásnak adta Ásvány falut. 1329-ben az Eszenyieké lett. A 15. században Szabolcs vármegye területéhez tartozott. 1413-ban Aswan, 1446-ban Azzonau alakban szerepelt. A 16. században csak a Szürtey-családé. 1555-ben nemesi birtokok volt, de leégett, így 1567-ben nem szerepel az adózó helyiségek között. Később a császári csapatok, majd a tatárok pusztították el. 1599-ben 4 házból állt, ekkor Bocskai István birtoka volt, akinek hűtlensége után a kincstárra szállt. 1675-ben I. Lipót király Vécsey Sándornak és testvérének adományozta. A 17. század végén 2 jobbágy és 3 zsellér család lakta, 1715-ben 5, 1720-ban 7 jobbágyháztartást írtak össze. Lakói az akkori földesuraikkal, a Horvátokkal és báró Balsákkal tértek át a református vallásra. Vályi András leírása 1796-ból: „ÁSVÁNY. Elegyes lakosú magyar falu Ungvár Vármegyében, birtokosai több Uraságok, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik erdőség között, Kis Ráth, és felső Lyikéhez Szabolts Vármegyében nem meszsze, Latortza, és Tisza vizeivel békerített helyen, gazdag erdei, szántó földgyei vagynak; de az áradások néha károkat okoznak lakosainak; első Ostálybéli.”[1]

1848-ban Ásványban megalakult a nemzetőrség 18 fővel.

Fényes Elek leírása 1851-ből: „Ásvány, magyar falu, Ungh vgyében, Unghvárhoz délre 2¾ mfdnyire: 5 kath., 356 ref., 12 zsidó lak. Ref. anyaszentegyház. Termékeny határa a Tisza és a Latorcza közé szorult.”[2] Ásvány 1920 előtt Ung vármegye Nagykaposi járás Tiszaháti körjegyzőséghez tartozott. Már az 1919. szeptember 10-én megkötött saint-germain-i béke értelmében Ásvány Csehszlovákia része lesz, de majd csak a trianoni békeszerződés megkötése (1920. június 4.) után csatolják el, ekkor a Podkarpatska Rus (Kárpátalja) Ungvári járásához kerül, ami az Ungvári megye (Užhorodská župa) része volt. Az első bécsi döntést követően (1938. november 2.) visszacsatolták Magyarországhoz. 1940-ben Ásvány Ung vármegye Ungvári járás Csapi körjegyzőségének része volt.

A második világháború végén a csapi vasúti csomópontért vívott harcok során 1944-ben közel egy hónapon át folytak a hadműveletek a kis Tisza-parti falu területén. 1944-ben a sztálinisták 53 férfit hurcoltak el a településről az úgynevezett „málenykij robot” során, köztük négy 17 évest, azaz kiskorút. Közülük 19-en soha nem tértek haza családjukhoz. 1945. június 29-e után az Ukrán SZSZK-hoz csatolták Tiszaásványt is a szovjet–csehszlovák szerződés értelmében, akárcsak Csapot és Tiszasalamont.

1948-ban végbement a föld kollektivizálása. Létrehozták a Micsurin kolhozt. 1950-ben egyesült a csapi Győzelem kolhozzal, végül mindazokat a földeket, amelyek a település környékén voltak az eszenyi Avangard kolhoz kapta meg. Az itteniek jelentős része már akkor is a vasútnál, valamint Csap és Ungvár iparvállalatainál dolgozott. Ekkor a falu neve Mineralne volt. 1991. november 25-én a területi tanács elnöksége határozatot hozott, melyben visszaállították a község eredeti nevét – Tiszaásvány. 1991-től a független Ukrajna része. Jelenleg könyvtára, orvosi rendelője helyben. Néhány évvel ezelőtt korszerű üzemanyag-állomást építettek a település határában. Kultúrháza 200 férőhelyes, általános iskolájába 80 gyerek tanul, óvodájába 25 csöppség jár.

Népesség[szerkesztés]

  • 1869 – 291 fő
  • 1890 – 316 fő, magyar 309 fő (97,8%), német 7 fő
  • 1900 – 356 fő
  • 1910 – 404 fő
  • 1940 – 474 fő, magyar 472 fő
  • 1944 – 686 fő
  • 1969 – 851 fő
  • 1982 – 884 fő
  • 1989 – 856 fő, magyar 883 fő
  • 1991 – 867 fő, magyar 836 fő
  • 1992 – 872 fő, magyar 834 fő
  • 2001 – 852 fő, magyar 815 fő (95,7%), ukrán 4%
  • 2005 - 844 fő, magyar 821 fő

Emlékhelyei, nevezetességei[szerkesztés]

Az 1796-ban épült fatemplomot és harangtornyot, mint műemléket 1927-ben Kassára szállították. A jelenlegi református temploma 1937-1943 között épült. A falu közössége 1992-ben emlékművet állított a sztálinizmus és a második világháború helyi áldozatainak. A község szülötte Ónody Géza neves pedagógus, több tankönyv szerzője. Emléktáblája néhány éve az általános iskola falán látható.

Gazdaság[szerkesztés]

A tiszaásványiaknak a szovjet érában egy ideig önálló gazdaságuk volt, amelyet később az eszenyi Avangard Kolhozhoz csatoltak. Az itteniek jelentős része már akkor is a vasútnál – a közeli rendező és rakodó pályaudvaron –, valamint Csap és Ungvár iparvállalatainál dolgozott. A kolhoz felbomlása után másfél hektárjával szétosztották a területet. Az itteni gazdák főként burgonyát, gabonaféléket termesztenek, jószágot tartanak. A helybéli gazdaasszonyok a fölösleges tejet, túrót, tejfelt a csapi piacon értékesítik. Az utóbbi években feljövőben a fóliás zöldségtermesztés. Néhány évvel ezelőtt tizenkét taggal megalakult a helyi gazdaszövetség. A településen kisebb fafeldolgozó üzem működik, ahol a házakra nyílászárókat készítenek. Az építőblokkokat gyártó műhely fél tucat dolgozót foglalkoztat. A községben közel fél tucat vegyesbolt, kávézó működik.

Közlekedés[szerkesztés]

A település mellett halad el a Csap–Bátyú–Munkács–Lviv-vasútvonal. A helység megközelíthető a BeregszászNagydobronyCsap-Ungvár országúton is.

Testvértelepülés[szerkesztés]

Magyarország Ásványráró, Magyarország, Győr-Moson-Sopron megye, 2016. augusztus 13.-a óta.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]