Unghosszúmező
| Unghosszúmező (Довге Поле) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Ukrajna |
| Terület | Kárpátalja |
| Járás |
|
| Község | Baranya község |
| Rang | falu |
| Alapítás éve | 14. század |
| Irányítószám | 89434 |
| Körzethívószám | 312 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 595 fő (2001)[1] |
| Népsűrűség | 283,33 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 108 m |
| Terület | 2,1 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 31′ 31″, k. h. 22° 20′ 33″48.525278°N 22.342500°EKoordináták: é. sz. 48° 31′ 31″, k. h. 22° 20′ 33″48.525278°N 22.342500°E | |
 Unghosszúmező
Pozíció Kárpátalja térképén
| |
Unghosszúmező[2] (más néven Hosszúmező,[3] ukránul: Довге Поле [Dovhe Pole][2]) falu Ukrajnában, Kárpátalján, az Ungvári járásban. Közigazgatásilag Baranya községhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Unghosszúmező Ungvártól 7 km-re délkeletre[3] terül el Császlóc és Nagygejőc között.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A falut a 14. század elején telepítették kis- és nagygejőci lakosok. Első írásos említése 1351-ből származik „Hosszúmező” néven. Első lakói magyarok voltak.[3]
A 17. század végén elpusztult. A 18. századtól beáramló ruszin lakosság miatt fokozatosan elruszinosodott.[3]
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „HOSSZÚ MEZŐ. Orosz falu Ungvár Várm. az Ungvári Uradalomban, lakosai ó hitűek, Kis Rátnak filiája, határja jó, vagyonnyai külömbfélék, eladásra jó módgya van.”[4]
Fényes Elek 1851-ben a következőket írja a faluról: „Hosszúmező, orosz-magyar falu, Ungh vmegyében, Kis-Rát fil., 71 romai, 255 g. kath., 8 zsidó lak. F. u. a kamara. Ut. p. Ungvár.”[5]
Nevét az 1904-es helységnévrendezés során „Latorcamező”-re módosították (bár nem a Latorca mentén fekszik), ezt változtatták később „Unghosszúmező”-re, Ung vármegyére utalva.[3]
A trianoni béke előtt Ung vármegye Ungvári járásához tartozott. Ekkor Csehszlovákiához csatolták. A csehszlovák időben már nem volt magyar tannyelvű iskolája, ekkor ukrán népiskola működött 2 osztállyal. 1938–44 között visszakerült Magyarországhoz.
1945-ben Szovjetunióhoz csatolták a települést. 1944 után sem nyitottak magyar tannyelvű iskolát, ami nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a helyi magyarság asszimilálódik. 1991 óta Ukrajnához tartozik. Az egykori magyar-ruszin vegyes lakosságú település mára elukránosodott.
Népesség
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Az 1881-es népszámláláskor 464 lakosából még 355 magyar volt.
- 1910-ben 413 lakosából 413 magyar anyanyelvű volt; vallását tekintve pedig 113 római katolikus, 274 görögkatolikus, 11 református és 15 izraelita.[6]
| Lakosok száma | 464 | 424 | 413 | 518 | 595 |
| 1881 | 1907 | 1910 | 1944 | 2001 |
A népesség anyanyelv szerinti megoszlása a teljes népesség %-ában (2001)[7]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "2001-es ukrajnai népszámlálás".
- 1 2 Molnár D. István. "Névazonosító − Kárpátalja települései magyar és ukrán nyelven" (magyar nyelven). Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola. Hozzáférés: 2022. március 18.
- 1 2 3 4 5 Sebestyén Zsolt (2020). Kárpátalja helységnevei (pdf) (magyar nyelven). lektorálta: Dr. Zopus András. Nyíregyháza. ISBN 978-973-0-31294-2. Hozzáférés: 2022. március 18.
{{cite book}}: CS1 karbantartás: hely kiadó nélkül (link) - ↑ "Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár". www.arcanum.com. Hozzáférés: 2025. április 2.
- ↑ "Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára | Országleírások | Kézikönyvtár". www.arcanum.com. Hozzáférés: 2025. április 2.
- ↑ "A Magyar Szent Korona Országainak 1910. évi népszámlálása. Első rész. A népesség főbb adatai községek és népesebb puszták, telepek szerint". Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat (42. kötet). Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal. 1912. Hozzáférés: 2022. március 18.
- ↑ "Table: 19A050501_02_021. Distribution of the population by native language, Zakarpatska oblast (1,2,3,4)". All-Ukrainian Population Census (angol nyelven). State Statistics Service of Ukraine. 2001. 2022. április 1. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2022. március 18.
