Turjaremete

Turjaremete (Тур'ї Ремети)
Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Terület	Kárpátalja
Járás	Ungvári járás
Község	Turjaremete község (2020–)
Rang	falu
Alapítás éve	1451
Irányítószám	89221
Népesség
Teljes népesség	3340 fő (2001) +/-
Népsűrűség	683,59 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	204 m
Terület	4,886 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 42′ 51″, k. h. 22° 35′ 38″48.714166666667, 22.593888888889
Turjaremete Pozíció Kárpátalja térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Turjaremete témájú médiaállományokat.

Turjaremete (ukránul: Тур'ї Ремети) település Ukrajnában, Kárpátalján, az Ungvári járásban.

Fekvése

Perecsenytől keletre, a Turja-patak partján, Ószemere, Nagyturjaszög és Rákó közt fekvő település. Keresztülfolyik rajta a Turja, amelybe itt ömlik bele a Turica. Innen érhető el a természeti szépségekben gazdag Turica völgye is.

Története

Turjaremetén a 19. század elején a napóleoni háborúk után ide száműzött francia tisztek meghonosították a békahús (rántott ill. párolt békacomb) fogyasztását.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Remete (Turja), orosz-tót falu, Ungh vmegyében, Ungvárhoz északkeletre 3 1/3 mfdnyire: 230 r., 715 g. kath., 14 evang., 45 zsidó lak. Gör. kath. paroch. templom. Emlitést érdemel itt a Turja vizén állitott vashámor, melly egy a legjelesebbek, legvirágzóbbak közül honunkban. – Öntetnek itt kályhák, gyertyatartók, s eféle más vasművek. Itt öntetett Csokonai Vitéz Mihálynak is Debreczenben álló siremléke. F. u. a kamara.”

A trianoni béke előtt Ung vármegye Perecsenyi járásához tartozott. Az első világháborút követően a mesterségesen létrehozott Csehszlovákiához csatolták, majd 1939 márciusától ismét Magyarországhoz tartozott 1944 őszéig, amikor a szovjet csapatok megszállták.

Ennek következtében 1945-ben az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, s ezzel együtt a Szovjetunió részévé vált. 1991 óta a független Ukrajna része.

A településen egykor vasöntöde is működött, mely híres volt öntöttvaskályháiról. A vasgyár bezárása után munkásai szétszéledtek. Az itt készült szép mívű öntöttvaskályhák egyes darabjai ma már csak egyes múzeumokban lelhetők fel.

A 2010-es évekre ez maradt Kárpátalja egyetlen települése, ahol kereskedelmi célból békát gyűjtenek. Az állatokat április-májusban hálókkal, vagy akár puszta kézzel gyűjtik a Turja-patakban. Mivel azonban egy-egy szezonban akár 50 ezer békát is fognak, köztük védett fajokhoz tartozókat is, biológusok szerint ez veszélyt jelenthet a patak élővilágára.

Népessége

1910-ben 2041 lakosából 446 magyar, 334 szlovák, 1237 ruszin volt; ebből 481 római katolikus, 1290 görögkatolikus, 218 izraelita volt.

Nevezetességek

• Szent György Vértanú római katolikus templomát 1854-ben Hám János püspök emelte a régi, kicsiny kápolna helyett. 1961-ben bezárták, és csak 1989-ben adták vissza. 1996-ban új szárny is épült hozzá. Anyakönyvet 1883-tól vezetnek.

• Postás emlékmű. Valószínűleg a világon egyedülálló emlékművet 1838-ban, Fekete Fedir postás halála után, az ő emlékére állították a község hálás lakói, mivel a postás hosszú éveken keresztül gyalogosan hordta a leveleket Perecsenyből a falu lakóinak.

• Hucul lótenyészete.

Hírességek

• 1925. október 15-én Turjaremetén született Ádám Magda nemzetközi hírű történész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora. Nem tekinthető talán véletlennek, hogy kutatási területe a Kisantant létrejöttének körülményei és történetének vizsgálata, a két világháború közötti magyar külpolitika elemzése; a trianoni békeszerződés meghatározó nemzetközi tényezőinek tárgyalása, valamint a dunai államok egymás közötti viszonyainak kutatása lett.

Hivatkozások

• A turjaremetei hucul lovakról: [1]