Ugrás a tartalomhoz

Kistéglás

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kistéglás (Тийглаш)
Kistéglás címere
Kistéglás címere
Közigazgatás
Ország Ukrajna
TerületKárpátalja
Járás
KözségSzürte község
Rangfalu
Alapítás éve1870
Irányítószám89432
Népesség
Teljes népesség551 fő (2001) +/-
Népsűrűség344,38 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság105 m
Terület1,6 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 29′ 16″, k. h. 22° 13′ 55″48.487778°N 22.231944°EKoordináták: é. sz. 48° 29′ 16″, k. h. 22° 13′ 55″48.487778°N 22.231944°E
Kistéglás (Kárpátalja)
Kistéglás
Kistéglás
Pozíció Kárpátalja térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Kistéglás témájú médiaállományokat.

Kistéglás (ukránul: Тийглаш [Tijglas]) falu Ukrajnában, Kárpátalján, az Ungvári járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

A Latorcától északra fekszik. Ungvártól 16 km-re található. A folyószabályozásokig Téglást a Latorca gyakran fenyegette árvizeivel.

Nevének eredete

[szerkesztés]

A magyar tégla főnév képzős melléknévi származékából keletkezett. A település valamelyik jelentős épülete téglából volt.

Története

[szerkesztés]
Kereszt a falu végén

A lakosság megtelepedését az ingoványos, földművelésre csak néhol alkalmas talaj igencsak megnehezítette. Téglás első lakói a Latorcán létesített révnél alkalmazásban lévő családok voltak.

Az 1787-es (és 1869-es összeíráskor is) a Szerednyei járáshoz (Szürte) tartozott.

Az írások tanúsága szerint 150 évvel ezelőtt a révnél már vendégfogadó is állt. A Csap-Ungvár főútvonal mentén elterülő község – éppen a két város közelsége miatt – az utóbbi 150 évben jelentős változáson ment keresztül. Az 1880-as népszámláláskor már önálló településként számolják.[1] 1890-ben közel 100 ház áll itt. Az 1920. évi trianoni béke előtt Ung vármegye Nagykaposi járásához tartozott. Ekkor Csehszlovákiához csatolták. 1938–44 között visszakerült Magyarországhoz.

A második világháborúban hat téglási férfi halt hősi halált. A sztálinisták 1944 őszén 50 férfit hurcoltak el a faluból málenykij robotra, közülük öten meghaltak.

1945-ben a Szovjetunióhoz csatolták.[2] 1991 óta Ukrajna része.

Közigazgatásilag 1869-től 2003-ig Szürtéhez tartozott, így ebben az időszakban népszámlálási adatokban is közösen szerepelnek.

Népesség

[szerkesztés]
  • 1890 – 471 fő
  • 1910-ben 487 lakosából 454 magyar, 12 német volt; ebből 205 római katolikus, 224 görögkatolikus, 45 református volt
  • 1940 – 550 fő
  • 1944 – 531 fő
  • 1989-ben 647 lakosából 615 fő magyar, 304 fő férfi és 343 fő nő[3]
  • 1991-ben 651 lakosából 614 fő magyar
  • 2001-ben 551[4] lakosából 457 fő (82,9%) magyar, 93 (16,9%) ukrán, (0,2%) egyéb[5]

Gazdasága

[szerkesztés]

A kolhozrendszer megszűnését követően (2000 tavasza) a téglásiak között fölosztották a földet. Ezek jelentős részét két újonnan megalakult mezőgazdasági KFT vette bérbe. A téglási határban jelenleg 14 farmer gazdálkodik. A mezőgazdasági termelők többsége szemes terményt termel, jószágot nevel. Feljövőben van az intenzív zöldségtermesztés. A településen teherszállító vállalat, gépkocsijavító és asztalosműhely működik.

Közlekedés

[szerkesztés]

A település mellett halad el a Csap–Ungvár–Szambir–Lviv-vasútvonal. A falun halad keresztül a Ungvár-Csap országút.

Emlékhelyei, nevezetességei

[szerkesztés]

A római katolikus templomot 1933-ban építették.

Híres szülöttek

[szerkesztés]
  • Madarassy Erzsébet (1886-1915)[6]

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. 1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 1. A népesség főbb adatai községek és népesebb puszták, telepek szerint (1912) | Könyvtár | Hungaricana. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2022. január 23.)
  2. Szlovákiai Magyar Adatbank » 1945. június 29. (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2021. április 12.)
  3. Az Ungvári járás településeinek nemi összetétele (1989) (idegen nyelven)
  4. Kárpátaljai települések népessége, a 2001-es népszámláláskor (ukrán nyelven). [2017. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. december 30.)
  5. Az Ungvári járás településeinek nyelvi összetétele (ukrán nyelven). (Hozzáférés: 2024. december 31.)
  6. [https://www.mke.hu/lyka/14/117-118-madar.htm Madarassy Erzs�bet, M�v�szet, 1915]. www.mke.hu. (Hozzáférés: 2024. január 7.)

Források

[szerkesztés]