Nagykapos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Nagykapos (Veľké Kapušany)
Veškovce.JPG
Nagykapos címere
Nagykapos címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásNagymihályi
Turisztikai régióAlsó-Zemplén
Rang város
Első írásos említés 1214
Polgármester Petrikán Péter
Irányítószám 079 01
Körzethívószám 056
Forgalmi rendszám MI
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség 9406 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség318 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság109 m
Terület29,61 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagykapos (Szlovákia)
Nagykapos
Nagykapos
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 33′ 00″, k. h. 22° 04′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 33′ 00″, k. h. 22° 04′ 30″
Nagykapos weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagykapos témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nagykapos (szlovákul: Veľké Kapušany) város Szlovákiában, a Kassai kerület Nagymihályi járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Kassától 72 km-re délkeletre, az Ung és Latorca folyók között fekszik.

Története[szerkesztés]

Ősi település, egykor fontos forgalmi gócpont, már 1214-ben szerepel a leleszi alapítólevélben [1]. Ekkor birtokosa a leleszi prépostság volt. Szent Miklósnak szentelt temploma az 1332 és 1337 között felvett pápai tizedjegyzékben már szerepel, János és Benedek papjait külön is megemlítik. 1417-ben már mezőváros vásártartási joggal. 1427-ben a település nagyobb része a homonnai Drugeth család tulajdona. Nagykapos sem menekült meg a mohácsi csatavesztést követő trónviszály következményeitől.

A szépen gyarapodó mezővárost 1530 táján a Drugethek egyik sarja és Losonczy Antal elfoglalta és kirabolta, majd Ferdinánd király vezére, Serédy Gáspár szerezte vissza a leleszi prépostnak. A 16. századtól a virágzás korszaka köszöntött a településre, területén élénk kereskedelem folyt és fejlődött az ipar is, melyet a megalakult céhek nagy száma is jelez. A megyeszékhely Ungvár mellett itt is folyt megyei törvénykezés és közelében néha megyei közgyűléseket is tartottak.

A kuruc harcok nagyon visszavetették Nagykapos fejlődését, lakossága megcsappant, céhei megszűntek. Teljesen azonban nem néptelenedett el. II. József uralkodása után a jászói prépostság birtoka lett. Plébániatemplomát a premontreiek alapították.

A 18. század végén, 1799-ben Vályi András így ír róla: „KAPOS. Kis, és Nagy Kapos. Két magyar faluk Ungvár Várm. földes Urak a’ K. Kamara, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszenek Csicserhez nem meszsze, mellynek filiáji, földgyeik jók, fájok, réttyek, legelőjök bőven, makkoltatások hasznos, a’ sertés hús itten igen oltsó.[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról: „Kapos (Nagy), Ungh v. magyar m. v., Kis-Kapos szomszédságában: 231 római, 30 g. kath., 814 ref., 34 zsidó lak. Ref. anyaszentegyház, sok urasági épülettel, számos nemes lakossal. Határa róna, s igen termékeny, szénája bőséggel; körülötte több apró tavak találtatnak, mellyek közt legnagyobb az Ortói. Makkos erdeje derék. F. u. a jászói prépostság.[3]

1914-ben Kiskapost, Ungcsepelyt és Veskócot csatolták hozzá [2]. 1920-ig Ung vármegye Nagykaposi járásának székhelye volt, majd az újonnan létrehozott csehszlovák államhoz csatolták. 1938-1945 között ismét Magyarország része.

Népesség[szerkesztés]

Testvérváros[szerkesztés]

Nagykapos magyar testvérvárosa Elek.

Magyar óvoda[szerkesztés]

2005-ben Nagykaposon magyar óvodát nyitottak – az ilyen intézménynyitás rendkívül ritka a szlovákiai magyar kisebbség legújabb történetében. Az oktatás ezen szintje a városban azonban továbbra is messze nem tükrözi az etnikai viszonyokat. A legutolsó népszámlálás szerint a város lakóinak 57%-a volt magyar. A magyar óvodába 2005/2006-ban 86 gyerek járt, a tőle 200 méterre lévő szlovák óvodába azonban 168-an.[4]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Nagykapos temploma a 14. században már állt. A 16. századtól a reformátusoké, de a 18. század elején elpusztult. 1784 és 1787 között újjáépítették, de 1794-ben leégett. 1839-ben újabb tűzvész pusztította, ezután teljesen felújították. Mai formáját 1889-ben nyerte el. A templom falán található az Erdélyi János emléktábla.
  • Erdélyi János mellszobra a magyar tanítási nyelvű általános iskola udvarán.[5]
  • Római katolikus plébániatemploma Szent Simon és Júdás Tádé apostolok tiszteletére 1815 és 1816 között épült Kiskaposon. A premontrei rend építtette klasszicista stílusban. Jelenlegi formáját többszöri felújítás után nyerte el.
  • Szent István szobor. Bukóczy Imre tokaji szobrászművész alkotását 2001-ben avatták fel. Az avatóünnepség keretében Elek város által adományozott zászlót a református templomban helyezték el.[6]
  • Millecentenáriumi emlékmű. Borsi Antal sárospataki szobrászművész alkotását 1996. augusztus 25-én avatták fel a városháza előtt. Az emlékművet huszonegy ung-vidéki község és a nagykaposi polgárok adományaiból emelték.[7]
  • Turul szobor[8].
  • Ferencz György szobrászművész Tisztelet az öregkornak című alkotását 2005 novemberében avatták fel az idősek otthona előtt. A ladmóci mészkőből készült szobor egy virágban elhelyezett idős női arcot ábrázol.

Híres emberek[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár (hu nyelven). www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2018. július 22.)
  3. Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek | Kézikönyvtár (hu nyelven). www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2018. július 22.)
  4. ujszo.com
  5. Új Szó 2001. április 5-i lapszáma
  6. Az Új Szó 2001. augusztus 20-i lapszáma.
  7. Az Új Szó 1996. augusztus 26-i lapszáma.
  8. Dobszay János (2012): Kis madárhatározó. HVG, 2012. december 22. 51–52. szám, 16–18.

További információk[szerkesztés]