Petrik
| Petrik (Petrikovce) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Kassai |
| Járás | Nagymihályi |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1411 |
| Polgármester | Mária Vadasová |
| Irányítószám | 072 06 |
| Körzethívószám | 056 |
| Forgalmi rendszám | MI |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 191 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 33 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 103 m |
| Terület | 5,74 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Petrik
Pozíció Szlovákia térképén
| |
| é. sz. 48° 32′ 50″, k. h. 21° 51′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 32′ 50″, k. h. 21° 51′ 30″ | |
| Petrik weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Petrik (szlovákul: Petrikovce) község Szlovákiában, a Kassai kerület Nagymihályi járásában.
Fekvése[szerkesztés]
Nagymihálytól 26 km-re délre, a régi Laborc (most holtág) és az Ondava találkozása közelében fekszik.
Története[szerkesztés]
1411-ben említik először.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „PETRIK. Petrikovce. Tót falu Zemplén Vármegyében, földes Ura Orosz, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és másfélék is, fekszik Maczának szomszédságában, mellynek filiája; határja ollyan, mint Ráskáé, első osztálybéli.”[2]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Petrik, tót-orosz falu, Zemplén vmegyében, Málcza fil., 390 rom., 216 gör. kath., 10 ref., 31 zsidó lak. Gör. kath. templom. 572 hold szántóföld. F. u. többen. Ut. p. N.-Mihály.”[3]
Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Petrik, tót kisközség a mezőlaborczi vasútvonal mentén. Van 77 háza és 396, nagyobb részben római kath. vallású lakosa, de csak a gör. katholikusoknak van templomuk. Postája Málcza, távírója és vasúti állomása Bánócz. 1411-ben már szerepel s ekkor a Buttkayak, Ráskayak s a Márkiak kapnak rá királyi adományt. 1449-ben Málczay Lászlót, 1457-ben Upori Jánost, 1461-ben Maraki Margitot, 1488-ban Melith Istvánt, 1498-ban Szrithey Lászlót és Horkai Györgyöt iktatják némely részeibe. 1507-ben Ibrányi László, 1546-ban Fejérthóy János, 1553-ban Wiczmándy Ferencz, Buttkay Péter és Lippó Orsolya, de 1581-ben Málczay György, 1588-ban Duleszkai Horváth Menyhért, 1592-ben Palaticz Anna és Bánóczy Simon kapnak itt részeket. Az 1598-iki összeíráskor Czobor Mihály, Zokoly Péter, Basó Mihály özvegye, Palaticz János és Bánóczy Simon a birtokosai. 1600-ban Melith Györgyöt, 1635-ben Rákóczy Andrást és Székely Annát, 1693-ban meg Básthy Lászlót uralja. 1730-ban Isák Istvánnak is van benne része. 1774-ben Orosz Pál, Stépán Ferencz, Szent-Léleky Imre, Vécsey Imre és Pajzsos Zsigmond bírják. Később még a Vékey és az Aiszdorfer családok szereznek itt birtokot. Ezidőszerint nincsen nagyobb birtokosa.”[4]
1920-ig Zemplén vármegye Nagymihályi járásához tartozott, majd az újonnan létrehozott csehszlovák államhoz csatolták. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 403, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 208 lakosából 204 szlovák volt.
2011-ben 188 lakosából 182 szlovák.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2018. szeptember 8.)
További információk[szerkesztés]
|
Ez a szlovákiai Kassai kerület-beli településről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
