Petrik

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Petrik (Petrikovce)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásNagymihályi
Turisztikai régióAlsó-Zemplén
Rang község
Első írásos említés 1411
Polgármester Mária Vadasová
Irányítószám 072 06
Körzethívószám 056
Forgalmi rendszám MI
Népesség
Teljes népesség200 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség33 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság103 m
Terület5,74 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Petrik (Szlovákia)
Petrik
Petrik
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 32′ 50″, k. h. 21° 51′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 32′ 50″, k. h. 21° 51′ 30″
Petrik weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Petrik (szlovákul: Petrikovce) község Szlovákiában, a Kassai kerület Nagymihályi járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Nagymihálytól 26 km-re délre, a régi Laborc (most holtág) és az Ondava találkozása közelében fekszik.

Története[szerkesztés]

1411-ben említik először.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „PETRIK. Petrikovce. Tót falu Zemplén Vármegyében, földes Ura Orosz, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és másfélék is, fekszik Maczának szomszédságában, mellynek filiája; határja ollyan, mint Ráskáé, első osztálybéli.”[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Petrik, tót-orosz falu, Zemplén vmegyében, Málcza fil., 390 rom., 216 gör. kath., 10 ref., 31 zsidó lak. Gör. kath. templom. 572 hold szántóföld. F. u. többen. Ut. p. N.-Mihály.”[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Petrik, tót kisközség a mezőlaborczi vasútvonal mentén. Van 77 háza és 396, nagyobb részben római kath. vallású lakosa, de csak a gör. katholikusoknak van templomuk. Postája Málcza, távírója és vasúti állomása Bánócz. 1411-ben már szerepel s ekkor a Buttkayak, Ráskayak s a Márkiak kapnak rá királyi adományt. 1449-ben Málczay Lászlót, 1457-ben Upori Jánost, 1461-ben Maraki Margitot, 1488-ban Melith Istvánt, 1498-ban Szrithey Lászlót és Horkai Györgyöt iktatják némely részeibe. 1507-ben Ibrányi László, 1546-ban Fejérthóy János, 1553-ban Wiczmándy Ferencz, Buttkay Péter és Lippó Orsolya, de 1581-ben Málczay György, 1588-ban Duleszkai Horváth Menyhért, 1592-ben Palaticz Anna és Bánóczy Simon kapnak itt részeket. Az 1598-iki összeíráskor Czobor Mihály, Zokoly Péter, Basó Mihály özvegye, Palaticz János és Bánóczy Simon a birtokosai. 1600-ban Melith Györgyöt, 1635-ben Rákóczy Andrást és Székely Annát, 1693-ban meg Básthy Lászlót uralja. 1730-ban Isák Istvánnak is van benne része. 1774-ben Orosz Pál, Stépán Ferencz, Szent-Léleky Imre, Vécsey Imre és Pajzsos Zsigmond bírják. Később még a Vékey és az Aiszdorfer családok szereznek itt birtokot. Ezidőszerint nincsen nagyobb birtokosa.[4]

1920-ig Zemplén vármegye Nagymihályi járásához tartozott, majd az újonnan létrehozott csehszlovák államhoz csatolták. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 403, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 208 lakosából 204 szlovák volt.

2011-ben 188 lakosából 182 szlovák.

Források[szerkesztés]

  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2017
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2018. szeptember 8.)

További információk[szerkesztés]