Szalók (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szalók (Slavkovce)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásNagymihályi
Rang község
Első írásos említés 1302
Polgármester Iveta Pavliková
Irányítószám 072 17
Körzethívószám 056
Forgalmi rendszám MI
Népesség
Teljes népesség689 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség66 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság101 m
Terület9,8 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szalók (Szlovákia)
Szalók
Szalók
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 36′ 10″, k. h. 21° 55′ 20″Koordináták: é. sz. 48° 36′ 10″, k. h. 21° 55′ 20″
Szalók weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szalók (szlovákul: Slavkovce) község Szlovákiában, a Kassai kerület Nagymihályi járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Nagymihálytól 18 km-re délre, a Laborc és az Ondava között fekszik.

Története[szerkesztés]

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SZALÓK. Magyar, és tót falu Zemplén Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai elegyesek, fekszik Butykához 2/4, Hegyihez 1/4, n. k. Deregnyő Mezővároshoz 3/4 óránnyira; térséges fekete agyagos, és homokos határja 3 nyomásbéli, leginkább búzát, gabonát tengerit; középszerűen pedig árpát, és zabot terem; erdeje kitsiny, szőleje nints, legelővel bővelkedik; piatza Újhelyben, Ungváron, és N. Mihályon.[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Szalók, orosz-magy. falu, Zemplén vmegyében, Hegyi fiókja, 132 r., 304 g. kath., 4 evang., 128 ref., 50 zsidó lak. Gör. kath. és ref. templom. 807 hold szántóföld. Vizimalom. F. u. többen. Ut. p. N. Mihály.[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Szalók, magyar kisközség a Sárközön, 99 házzal s 527, nagyobbára gör. kath. vallású lakossal. Postája Butka, távírója Deregnyő, vasúti állomása Bánócz. Első ízben 1315-ben találkozunk vele, a mikor az Ákos nembeli Mihály mester kap rá királyi adományt. Ez a Mihály mester volt a Pazdicsi, másként Szalóki család őse. 1403-ban Zsigmond király Zalouk földjét Kerecsenyi Mátyásnak, Némethfalussi Györgynek, Liszkai Miklósnak és Ruffus, másként Rőtt Miklósnak adományozza. 1421-ben Rőtt Miklós a maga birtokának felét Sempsey Istvánra hagyja, kit utódok hiányában örökbe fogadott. 1444-ben a Rozgonyiaknak, 1463-ban a Csapyaknak, ez időtájt a leleszi konventnek, 1475-ben a Buttkay családbelieknek s 1490-ben a Csontos, Harkányi és Korcsvai családoknak is van itten részük. 1521-ben Izbugyai Bernátot, 1526-ban Bekényi Benedeket és Kenderessi Jánost, 1547-ben Deregnyei Erzsébetet, 1563-ban Péchy Gáspárt, Kapy Ferenczet és Sólyom Pétert iktatják némely részeibe. Az 1598-iki összeírás 9 birtokosát sorolja fel s ezek Rákóczy György és Ferencz, Duka Péter, Eödönffy Kristóf, Morvay János, Nagymihályi Zsigmond özvegye, Budaházy Farkas, Daróczy Pál és Csicsery János özvegye. 1635-ben Rákóczy Andrást és nejét, Zékely Annát iktatják részeibe. 1774-ben a Barkóczy család, Nedeczky János, Szirmay Sándor, Szücs Pál, Horváth Pál, Bodó László, Liszkay József, Budaházy László és a Stépán családok a földesurai, azután a Kazinczy, Ibrányi, Nozdroviczky, Kossuth és Egry családok. Most özv. Kossuth Mihályné báró Horváth Leopoldinának és gróf Lónyay Gábornak van itt nagyobb birtokuk. Lakosai 1831-ben, a kolerajárvány következtében, fellázadtak. Két temploma közül a görög katholikus 1801-ben, a református pedig 1830 körül épült.[4]

1920-ig Zemplén vármegye Nagymihályi járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 543-an, többségében szlovákok lakták, jelentős magyar kisebbséggel.

2001-ben 611 lakosából 524 szlovák és 42 cigány volt.

2011-ben 648 lakosából 594 szlovák és 23 ukrán.

Neves személyek[szerkesztés]

  • Itt született 1712-ben Kelecsényi Ignác magyar Jézus-társasági áldozópap.
  • Itt született 1854-ben ifjabb Roskovics Ignác magyar egyházi és zsánerfestő, az ún. müncheni realizmus jellegzetes képviselője.

Források[szerkesztés]

  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2017
  2. Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.hu. [2018. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 13.)
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2018. szeptember 13.)