Márk (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Márk (Markovce)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásNagymihályi
Turisztikai régióAlsó-Zemplén
Rang község
Első írásos említés 1281
Polgármester Valéria Eľková
Irányítószám 072 06
Körzethívószám 056
Forgalmi rendszám MI
Népesség
Teljes népesség993 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség112 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság101 m
Terület8,02 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Márk (Szlovákia)
Márk
Márk
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 35′ 30″, k. h. 21° 50′ 50″Koordináták: é. sz. 48° 35′ 30″, k. h. 21° 50′ 50″
Márk weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Márk (szlovákul: Markovce) község Szlovákiában, a Kassai kerület Nagymihályi járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Nagymihálytól 22 km-re délre, az Ondava mellett fekszik.

Története[szerkesztés]

1281-ben említik először. A 15. században az Izsépy, Cseley, Doby és Ricsey családok birtoka. A 18. században az Orosz család a tulajdonos a községben. 1787-ben 55 házában 457 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „MÁRK. Tót falu Zemplén Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik Kácsándhoz, és Málczához 1/4 órányira, térséges határja 3 nyomásbéli, búzát, gabonát, zabot, árpát, ’s tengerit terem, erdeje, szőleje nints, száraz esztendőben legelővel bővelkedik, piatza Nagy Mihályon, és Újhelyben.[2]

Első iskolájáról 1816-ban történik említés. 1828-ban 98 háza volt 734 lakossal.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Márk, tót-magyar-orosz falu, Zemplén vmegyében, Málcza fil. 360 romai, 220 g. kath., 90 ref., 55 zsidó lak., 820 hold szántóföldekkel. F. u. többen.[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Márk, kisközség 109 házzal és 554 tótajkú s nagyobbára róm. kath. vallású lakossal. Postája, távírója és vasúti állomása Bánócz. Hajdan Márk, Mirch, Mérk, Mirk és Merk neveken szerepelt. Legősibb birtokosa a Márki család volt, de 1220-ban a Buttkayak kapnak rá királyi adományt. A XV. század elején két Márk szerepel s az egyiknek a Márkiak, a másiknak 1405-ben az Isépy, Cselei s a Dobi családok a földesurai. 1406-ban Varjú Mátyást is némely részeibe iktatják. 1423-ban a Lasztócziakat is itt találjuk, 1425-ben Ricsei Ambrus, 1436-ban a Csók család is birtokosa. Ez időben vára is említve van, mely valószínűleg egy a málczai várral, miután egykorú birtokosai is ugyanazok s a két község is szomszédos egymással. 1498-ban Sztrithey Lászlót és Horkai Györgyöt, 1507-ben Ibrányi Lászlót, 1546-ban Fejérthóy Jánost, 1553-ban a Wiczmándyakat, Buttkayakat s a Málczayakat, 1576-ban, a mikor Alsó- és Felső-Mirk szerepel, Leökös Imrét, 1581-ben Málczay Györgyöt, 1588-ban a Melith és Horváth családokat, 1592-ben Bánóczy Simont és Palaticz Annát iktatják némely részeibe. Az 1598-iki összeírás tíz birtokosát sorolja fel, névszerint Soós Andrást, Czobor Mihályt, Bánóczy Simont, Nyárády Albertet, Lórántffy Lászlót, Palocsay Györgyöt, Zokoly Pétert, Palaticz Jánost, Wiczmándy Kristófot és Wiczmándy Miklós özvegyét. 1635-ben a Lorántffy-rész Rákóczy András és felesége kapja, s 1693-ban Básthy Lászlót iktatják egy kúriába. 1730-ban Isák Istvánnak is van itt birtoka. Ezeket követik a Stépán, Orosz, Nempty, Vékey, Galambos, Szívy, Fekete, Vass és Wiczmándy családok. Most nagyobb birtokosa nincs. A község gör. kath. temploma 1816-ban épült. Ide tartozik Zámiska-tanya.[4]

1920-ig Zemplén vármegye Nagymihályi járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 597, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 760 lakosából 670 szlovák volt.

2011-ben 895 lakosából 721 szlovák.

Neves személyek[szerkesztés]

  • Itt született 1931-ben Ladislav Deák szlovák történész, aki Közép-Európa és a Balkán történetével foglalkozott a két világháború között.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére épített görögkatolikus temploma 1816-ban épült. 1925-ben megújították.

Források[szerkesztés]

  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2017
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2018. szeptember 10.)

További információk[szerkesztés]