Végaszó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Végaszó (Kolbasov)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Eperjesi
Járás Szinnai
Turisztikai régió Felső-Zemplén
Rang község
Első írásos említés 1548
Polgármester Jana Sidorová
Irányítószám 067 66
Körzethívószám 057
Forgalmi rendszám SV
Népesség
Teljes népesség 90 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 6 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 299 m
Terület 15,97 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Végaszó (Szlovákia)
Végaszó
Végaszó
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 00′ 20″, k. h. 22° 23′ 00″Koordináták: é. sz. 49° 00′ 20″, k. h. 22° 23′ 00″
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Végaszó, (1899-ig Kolbaszó, szlovákul: Kolbasov, ukránul: Kolbaszov község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Szinnai járásában. 2011-ben 90 lakosából 56 szlovák és 33 ruszin volt.

Fekvése[szerkesztés]

Szinnától 24 km-re északkeletre a Krajna vidéken fekszik.

Története[szerkesztés]

A település a vlach jog alapján soltész általi betelepítéssel keletkezett a 14. század második, vagy a 15. század első felében a homonnai uradalom területén. 1548-ban "Kolbazo" néven említik először, a homonnai, majd a 17. századtól a sztropkói uradalomhoz tartozott. Ezután a tőketerebesi pálos kolostor faluja, akik 1830-ban átadták az eperjesi görög katolikus püspökségnek. Kezdetben a faluban csak néhány szalmatetős házikó állt, mintegy 30 lakossal. 1600-ban 10 ház állt a településen. 1715-ben 13, 1720-ban 6 adózó háztartása volt. 1828-ban 40 házában 300 lakosa élt. A faluban egykor vízimalom és fűrésztelep működött. Lakói főként erdei munkások és idénymunkások voltak.

Vályi András szerint "KOLBÁSZO. Orosz falu Zemplén Várm. földes Ura a’ Religyiói Kintstár, az előtt a’ Terebesi Paulinus Atyáknak birtokok vala, lakosai ó hitűek, fekszik Alsó Priszlophoz 1, felső Ulicshoz is egy órányira, határja két nyomásbéli, leg inkább zabot, középszeűen árpát, kölest; tatárkát, és krompélyt terem, elegyes sovány, kavitsos a’ födlgye, erdeje elég, piatza Homonnán, és Ungváron." [2]

Fényes Elek szerint " Kolbócz, Zemplén vmegyében, orosz falu, Sztropkó fil. 2 római, 320 g. kath., 3 zsidó lak. 561. h. szántóföld. F. u. többen. Ut. p. Orlik." [3]

Zemplén vármegye monográfiája szerint "Véraszó, azelőtt Kolbaszó, ruthén kisközség 55 házzal és 328 gör. kath. vallású lakossal. Postája, távírója és vasúti állomása Nagyberezna. Előbb a homonnai, majd a sztropkói uradalomhoz tartozott. Azután a terebesi pálosok birtoka lett, később a vallásalapé s végre az eperjesi káptalané, mely itt most is birtokos. Gör. kath. temploma 1880-ban épült." [4]

1910-ben 372, többségben ruszin lakosa volt, jelentős német kisebbséggel. 1920 előtt Zemplén vármegye Szinnai járásához tartozott. A falu 1944. október 26-án szabadult fel. 1945. december 6-án banditák 11 zsidó lakost végeztek ki a faluban.

2001-ben 130 lakosából 110 szlovák, 10 ruszin volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Szentháromság tiszteletére szentelt görög katolikus temploma 1880-ban épült.
  • Zsidó temető.
  • első világháborús hősi temető.
  • Az 1945. december 6-án meggyilkolt 11 zsidó lakos emléktáblája.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914.   Zemplén vármegye.