Harcos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Harcos (Zboj)
Pohľad na dedinu, Zboj, okres Snina.jpg
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásSzinnai
Rang község
Első írásos említés 1567
Polgármester Ladislav Ladomirjak
Irányítószám 067 68
Körzethívószám 057
Forgalmi rendszám SV
Népesség
Teljes népesség311 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség8 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság345 m
Terület50,54 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Harcos (Szlovákia)
Harcos
Harcos
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 01′ 42″, k. h. 22° 28′ 53″Koordináták: é. sz. 49° 01′ 42″, k. h. 22° 28′ 53″
Harcos weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Harcos témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Harcos (1899-ig Zboj, szlovákul: Zboj) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Szinnai járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Szinnától 40 km-re északkeletre, az ukrán határ mellett (külterülete a lengyel határt is eléri), a Zboji-patak partján fekszik.

Története[szerkesztés]

1567-ben említik először, amikor a soltészjog alapján ruszinokkal telepítették be. A 17. század végéig a Drugeth család homonnai uradalmához tartozott, majd a 18. században a Csákyaké. 1715-ben 28 háza létezett. 1720-ban malom is működött a településen. 1787-ben már 71 ház állt a faluban.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „ZBOJ. Orosz falu Zemplén Várm. földes Ura Gr. Csáky Uraság, lakosai gör. katolikusok, fekszik d. Ulics Krivához 3/4, é. pedig Novoszeliczához 1/2 órányira; határja 2 nyomásbéli, hegyes, vőlgyes, kősziklás, sovány fejér agyagos, kavitstsal elegyes a’ földgye, leginkább zabot terem, középszerűen kevés árpát, kölest, tatárkát, és krompélyt; erdeje van, legelővel bővelkedik; piatza Homonnán, és Ungváron.[2]

A 19. században a Schmidegh család birtoka. 1828-ban 88 háza volt.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Zboj, Zemplén v. orosz f. közel Gallicziához: 2 romai, 650 g. kath., 13 zsidó lak. Hegyes, erdős, sovány határ. Fenyves és bikkes erdő. 1064 h. szántóföld. Görög anya sz. egyház. Malom. F. u. gr. Schmindegg. Ut. p. Szobráncz.[3]

A 20. században a Lobkowitz családé volt. A század elején területén fűrészüzem létesült.

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Harczos, azelőtt Zboj. Ruthén kisközség 121 házzal és 832 gör. kath. vallású lakossal. Ung vármegye határán fekszik s postája, távírója és vasúti állomása Nagyberezna. A homonnai uradalom tartozéka volt s az újabb korban került a gróf Csákyak birtokába. Most herczeg Lobkovitz Rezsőnek van itt nagyobb birtoka, fűrészgyára és két csinos vadászlaka. Vidéke vonzó, vadregényes. Határában savanyúvíz-forrás bugyog. Czárinka, vagyis királyné nevű dűlőjének van talán valami történeti jelentősége. Gör. kath. temploma 1776-ban épült.[4]

1920 előtt Zemplén vármegye Szinnai járásához tartozott. Az első világháborúban a falu csaknem teljesen elpusztult. 1939 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott. 1941-ben 80 helybeli vonult be a magyar hadseregbe. 1944-ben a falu zsidó lakosságát elhurcolták. A harcokban a falu súlyos károkat szenvedett, környékét teljesen elaknásították. Az aknamezőkön 21 lakos lelte halálát, 22-en pedig súlyosan megsebesültek.

A második világháború után 69 helybeli keresett Csehországban munkát, mások Kassára költöztek. 1945. november 23-án a falut banditák szállták meg és néhány lakost kivégeztek. A buszközlekedés 1947-ben indult meg. 1955-ben posta, 1960-ban iskola épült a településen. Az új templom 1966-ban épült.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 1002, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.

2001-ben 488 lakosából 383 szlovák, 49 ruszin és 32 ukrán volt.

2011-ben 387 lakosából 231 szlovák, 123 ruszin és 11 ukrán.

Nevezetességei[szerkesztés]

A falunak 1706-ban épített, Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt ortodox fatemploma volt, melyet 1966-ban a bártfai falumúzeumba szállítottak. Új, téglából épített temploma ekkor épült a régi helyett.

Híres emberek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]