Kisgereblyés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kisgereblyés (Hrabová Roztoka)
Hrabova Roztoka church.jpg
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásSzinnai
Turisztikai régióFelső-Zemplén
Rang község
Első írásos említés 1568
Polgármester Darina Labaničová
Irányítószám 067 74
Körzethívószám 057
Forgalmi rendszám SV
Népesség
Teljes népesség62 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség8 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság389 m
Terület7,46 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kisgereblyés (Szlovákia)
Kisgereblyés
Kisgereblyés
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 52′ 43″, k. h. 22° 18′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 52′ 43″, k. h. 22° 18′ 00″
A Wikimédia Commons tartalmaz Kisgereblyés témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kisgereblyés (1899-ig Hrabova-Rosztoka, szlovákul: Hrabová Roztoka, ukránul: Hrabova Roztoka) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Szinnai járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Szinnától közúton 35 km-re, légvonalban 16 km-re délkeletre, a Vihorlát oldalában fekszik.

Története[szerkesztés]

1568-ban említik először, a homonnai uradalomhoz tartozott. Neve a szláv roztoka (= szétfolyás) szóból származik. Magyar neve helytelen fordítás eredménye. A falu 1694-ben és 1716-ban elnéptelenedett. A 18. században kassai nemesek a birtokosai.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „ROSZTOK. Hrabo Rosztok, Zemplén Várm. fekszik Ungvár Vármegyének szélénél, Dubravához nem meszsze.[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Rosztóka (Hrabova), orosz f., Zemplén vmegyében, Bereznához 2 órányira: 181 g. kath., 5 zsidó lak., 226 hold szántófölddel, sziklás határral. F. u. gr. Klobusiczky. Ut. post. Szobráncz.[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Kisgerebélyes, azelőtt Hrabovarosztoka, ruthén kisközség 24 házzal és 165 gör. kath. vallású lakossal. Postája Ublya, távírója és vasúti állomása Kisberezna. A homonnai uradalom tartozéka volt, de az 1694-iki portális összeírás alkalmával puszta hely. Újabbkori birtokosai a Klobusitzkyak voltak, kiket Fekete Lőrinczné szül. Pribék Petronella követett. A falu gör. kath. temploma a XVIII. század közepe táján épült. Az egyházközség Mária Terézia korabeli vert ezüst-kelyhet őriz, mely Batyinszky püspök ajándéka.[4]

1920 előtt Zemplén vármegye Szinnai járásához tartozott, majd az újonnan létrehozott csehszlovák államhoz csatolták. 1939 és 1945 között ismét Magyarország része.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 148, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.

2001-ben 74 lakosából 53 szlovák, 13 ruszin, 5 ukrán volt.

2011-ben 63 lakosából 49 szlovák és 10 ukrán.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Nagy Szent Vazul tiszteletére szentelt, görögkatolikus fatemploma a 18. század második felében épült. Barokk ikonosztáza is 18. századi.

Források[szerkesztés]

  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2017
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  3. Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek | Kézikönyvtár. www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2018. december 31.)
  4. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914.  

További információk[szerkesztés]