Takcsány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Takcsány (Stakčín)
Az ortodox templom
Az ortodox templom
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásSzinnai
Turisztikai régióFelső-Zemplén
Rang község
Első írásos említés 1567
Polgármester Ján Kerekanič
Irányítószám 067 61
Körzethívószám 057
Forgalmi rendszám SV
Népesség
Teljes népesség2435 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség15 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság252 m
Terület167,74 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Takcsány (Szlovákia)
Takcsány
Takcsány
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 00′ 10″, k. h. 22° 14′ 30″Koordináták: é. sz. 49° 00′ 10″, k. h. 22° 14′ 30″
Takcsány weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Takcsány témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Takcsány (1899-ig Sztakcsin, szlovákul: Stakčín) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Szinnai járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Szinnától 5 km-re, északkeletre fekszik.

Kataszteri területek[szerkesztés]

Története[szerkesztés]

A település a vlach jog alapján keletkezett a 15. században, 1492-ben „Staccyn” alakban említik először. 1567-ben „Ztaxin” néven szerepel írott forrásban. A homonnai uradalomhoz tartozott, 1585-ben gróf homonnai Drugeth János a birtokosa; később a Szirmay családé. 1600-ban 61 ház állt a faluban, már ekkor állt a falu temploma is. 1612-ben malma és fűrésztelepe is volt. Kereskedelemmel az itt élő öt zsidó család foglalkozott. 1641 és 1645 között kolerajárvány pusztított. 1657-ben a lakosság pótlására ruszinokat telepítettek ide. Lakói mezőgazdasággal, favágással, fuvarozással, szénégetéssel foglalkoztak.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SZTAKCSIN. Orosz falu Zemplén Várm. földes Ura Szirmay Uraság, lakosai ó hitüek, fekszik Jalova, és Koloniczához is 1 órányira; határja 2 nyomásbéli, hegyes, és sárga ritka agyagos, egyveles földgye leginkább zabot terem, középszerűen gabonát, kevés árpát, tatárkát, és krompélyt; erdeje van, legelővel bővelkedik, piatzok Ungváron, és Homonnán.[3]

A 19. században az Ocskayak tulajdonában találjuk.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Sztakcsin, orosz falu, Zemplén vmegyében, Szinna fiókja: 63 r., 1024 g. kath., 6 ref., 6 zsidó lak. Gör. anyatemplom. 1532 h. szántóföld. Erdő. Örökös földesura: gr. Vandernath. Ut. p. Nagy-Mihály. Ruszka (Orosz), orosz f., Zemplén vgyében a gallicziai határszélen: 720 g. kath., 13 zsidó lak. G. paroch. templom. 994 hold szántófölddel, nagy erdővel. Osztronicza, orosz falu, Zemplén vmegyében, Szinna fil., 4 rom., 303 gör. kath., 12 zsidó lak., 217 hold szántófölddel. Ut. p. Szobráncz. Zuella, Zemplén v. orosz f. Galliczia határszélén: 2 romai, 598 gör. kath., 10 zsidó lak. G. paroch. templom; hegyes, sziklás, sovány határ. F. u. Szirmay. Ut. p. Nagy-Mihály.[4]

A 19. század második felében a faluban gőzfűrész üzem létesült.

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Takcsány, azelőtt Sztakcsin. Ruthén kisközség a Cziróka-folyó mentén, 175 házat számlál és 1226 lakosa van, kik gör. kath. vallásúak. Saját postája van, távírója Szinna. A homonnai uradalom tartozéka volt és újabbkori birtokosai a Szirmayak voltak. Most Hering Gottfriednek van itt nagyobb birtoka és csinos úrilaka, melyet, noha részben újabb keletű, a mult század második felében báró Frőhlich építtetett. Ugyancsak Hering Gottfriedé az itteni nagyszabású gőzfűrészgyár is. Az 1870-es években és 1903-ban vízáradás okozott sok kárt a községben. Gör. kath. temploma 1772-ben épült.[5]

1912-ben megépült a községet Homonnával összekötő vasútvonal, mely sokat lendített a fejlődésén. Ebben az időben sok lakosa vándorolt ki a tengerentúlra. 1920 előtt Zemplén vármegye Szinnai járásához, 1939-től 1945-ig ismét Magyarországhoz, a Kárpátaljai kormányzóság Ungi közigazgatási kirendeltségéhez tartozott.

1980-ban a Sztarinai-víztározó felduzzasztásakor az ivóvízbázis védelme miatt 7 község (Zellő, Újszomolnok, Szedreske, Dara, Nagypolány, Oroszruszka, Cirókaófalu) teljes lakosságát (összesen mintegy 3500 embert) kitelepítették és területüket Takcsányhoz csatolták. A község területe ezzel több mint négyszeresére nőtt. Cirókaófalu területe víz alá került, a többi községet a földdel tették egyenlővé.[6]

Cirókaófalu[szerkesztés]

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SZTARINA. Orosz falu Zemplén Várm. földes Ura Révész Uraság, lakosai ó hitüek, fekszik Darával öszve kaptsolva, n. k. Polenához 3/4, n. ny. pedig Jalovához 1/4 órányira; hegyes, vőlgyes, sárga agyagos, kavitsal elegyes földgye 2 nyomásbéli, leginkább zabot, középszerűen pedig gabonát, árpát, kölest, tatárkát, és krompélyt terem, erdeje középszerű, bővelkedik legelővel, szűkölködik kenyér dolgában, piatza Homonnán, és Ungváron.[3]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Sztarina és Dara, orosz falu, Zemplén vmegyében, 518 g. kath. lak., s paroch. templommal. Ut. posta Nagymihály 6 óra.[4]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Czirókaófalu, azelőtt Sztarina. Ruthén kisközség, körjegyzőségi székhely. Van 149 háza és 835 gör. kath. vallású lakosa. Hajdan Dara községgel volt egyesítve és urai a Drugethek voltak. A XVIII. században a Roll családé lett, majd a Révészeké, báró Detróé és Gottesman Rezsőé. Most Hering János Gottfriednek van itt nagyobb birtoka és régi kuriája. A falubeli gör. kath. templom 1775-ben épült. A községnek van saját postája; távírója Szinna, vasúti állomása pedig Homonna.[5]

1920 előtt Zemplén vármegye Szinnai járásához tartozott, majd az újonnan létrehozott csehszlovák államhoz csatolták. 1939 és 1945 között ismét Magyarország része.

1980-ban területét elárasztották és Takcsányhoz csatolták.

Nagypolány[szerkesztés]

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „POLENA. Orosz falu Zemplén Vármegyében, földes Ura Révész Úr, lakosai többen ó hitüek, fekszik n. k. Ruszkához 1/2, n. ny. Sztarina Dorához 3/4 órányira, határja két nyomásbéli, vőlgyes, sárga agyagos, többnyire zabot, középszerűen gabonát, árpát, kölest, tatárkát, és krompélyt terem, erdeje vagyon, bővelkedik legelővel, piatzok Ungváron, és Homonnán.[3]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Polána, orosz falu, Zemplén vmegyében, Szinna fil., 15 romai, 717 gör. kath., 14 zsidó lak. Gör. anyatemplom. Hegyes, sovány határ. 1229 hold szántóföld. Vizimalom. F. u. Révész. Ut. p. Szobráncz.[4]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Nagypolány, a gácsi határszélen fekvő ruthén kisközség, melynek azelőtt Nagypolena volt a neve, de a XVII. századig Paulova Polena néven szerepelt. A sztropkói vár tartozéka volt s az újabb korban a gróf Keglevich s a Révész családok birtokolták; legújabban pedig Reichenbach Alfonz szerezte meg. 1663-ban a pestis tizedelte meg lakosait, 1891-ben pedig a falu nagyobb része leégett. Itt van a körjegyzőség székhelye. Házainak száma 118, nagyobbára gör. kath. vallású ruthén lakosaié pedig 741. A gör. kath. templom 1732-ben épült, s az egyház igen régi, értékes szentségtartót őriz. A faluban van posta, de távírója Szinnán, vasúti állomása meg Homonnán van.[5]

1920 előtt Zemplén vármegye Szinnai járásához tartozott, majd az újonnan létrehozott csehszlovák államhoz csatolták. 1939 és 1945 között ismét Magyarország része.

1980-ban a falut lerombolták területét Takcsány külterületéhez csatolták.

Oroszruszka[szerkesztés]

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „RUSZKA. Orosz falu Zemplén Várm. földes Ura Szirmay Uraság, lakosai ó hitüek, fekszik n. k. Runyinához 1, n. ny. Polenához fél órányira; határja hegyes, vőlgyes, agyagos, és kavitsos, két nyomásbéli, leginkább zabot, középszerűen árpát, kölest, tatárkát, és krompélyt terem; bővelkedik legelővel, és erdővel; piatzok Ungváron, és Homonnán.[3]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Ruszka (Orosz), orosz f., Zemplén vgyében a gallicziai határszélen: 720 g. kath., 13 zsidó lak. G. paroch. templom. 994 hold szántófölddel, nagy erdővel.[4]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Zemplénoroszi, előbb Oroszruszka, ruthén kisközség a Cziróka völgyében. Van 111 háza és 702 gör. kath. vallású lakosa. Postája Nagypolány, távírója Szinna, vasúti állomása Homonna. Hajdan a homonnai uradalomhoz tartozott s újabbkori birtokosai a Szirmayak voltak. Most Solbrich Pálnak van itt nagyobb birtoka. A község határában antraczit található. Görög katholikus temploma 1798-ban épült és 1889-ben megújították.[5]

1920 előtt Zemplén vármegye Szinnai járásához tartozott, majd az újonnan létrehozott csehszlovák államhoz csatolták. 1939 és 1945 között ismét Magyarország része.

1980-ban a falut lerombolták területét Takcsány külterületéhez csatolták.

Szedreske[szerkesztés]

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „OSZTROSZNICZA. Orosz falu Zemplén Várm. földes Ura a’ Religyiói Kintstár, lakosai ó hitűek, fekszik Szmolnyik, és Zuellához 3/4 órányira, határja két nyomásbéli, zabot középszerűen, árpát, tavaszi búzát, kölest, gabonát keveset terem, földgye igen sovány, hegyek, és kövekből áll, erdeje elég van, és legelője is.[3]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Osztronicza, orosz falu, Zemplén vmegyében, Szinna fil., 4 rom., 303 gör. kath., 12 zsidó lak., 217 hold szántófölddel. Ut. p. Szobráncz.[4]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Szedreske, azelőtt Osztrozsnicza. Ruthén kisközség 39 házzal és 167 gör. kath. vallású lakossal. Postája Nagypolány, távírója Zemplén-Szinna, vasúti állomása Homonna. Hajdan a homonnai uradalomhoz tartozott, de azután a Drugethek a terebesi pálosoknak adományozták. A rend eltörlése után a vallásalapé lett, majd az eperjesi püspökségé és káptalané s most is ezeké. Gör. kath. temploma 1826-ban épült.[5]

1920 előtt Zemplén vármegye Szinnai járásához tartozott, majd az újonnan létrehozott csehszlovák államhoz csatolták. 1939 és 1945 között ismét Magyarország része.

1980-ban a falut lerombolták területét Takcsány külterületéhez csatolták.

Zellő[szerkesztés]

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „ZUELLA. Orosz falu Zemplén Várm. földes Ura Szirmay Uraság, lakosai orosz vallásúak, fekszik Osztrozniczához, és Szmolnikhoz nem meszsze; határja két nyomásbéli, zabot középszerűen, árpát, tavaszi búzát, kölest, gabonát keveset, és ritkán szokott teremni; földgye igen sovány, erdeje elég van.[3]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Zuella, Zemplén v. orosz f. Galliczia határszélén: 2 romai, 598 gör. kath., 10 zsidó lak. G. paroch. templom; hegyes, sziklás, sovány határ. F. u. Szirmay. Ut. p. Nagy-Mihály.[4]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Zellő, azelőtt Zuella, ruthén kisközség a bácsi határszélen. Van 73 háza és 436 gör. kath. vallású lakosa. Postája Nagypolány, távírója és vasúti állomása Homonna. A homonnai uradalomhoz tartozott s annak sorsában osztozott. Az újabb korban a Szirmayak voltak az urai. Most nincsen nagyobb birtokosa. A hagyomány szerint már a XIV. században volt temploma. Mostani gör. kath. temploma 1795-ben épült.[5]

1920 előtt Zemplén vármegye Szinnai járásához tartozott, majd az újonnan létrehozott csehszlovák államhoz csatolták. 1939 és 1945 között ismét Magyarország része.

1980-ban a falut lerombolták területét Takcsány külterületéhez csatolták.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 1375-ben többségében ruszinok lakták, jelentős lengyel és magyar kisebbséggel.

2001-ben 335 lakosából 282 szlovák, 42 ruszin volt.

2011-ben 2477 lakosából 1677 szlovák, 480 ruszin, 192 roma és 58 ukrán.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Kastélya a 18. század második felében épült, eredetileg rokokó stílusban. A 19. század elején átépítették, körülötte park található.
  • Régi görögkatolikus temploma 1772-ben készült, helyén 1992-ben épült fel a mai templom.
  • A Szentháromság tiszteletére szentelt ortodox templomát 1947 és 1952 között létesítették orosz historizáló stílusban.
  • Az iskola előtt látható Alexander Duchnovič görögkatolikus pap és író emlékműve, aki itt töltötte gyermekéveit. Nevét viseli az eperjesi ruszin színház.
  • A község határában található a Cirókán 1983-1988 között felduzzasztott Sztarinai-víztározó, mely Kassa és Eperjes ivóvízellátását szolgálja.

Lásd még[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]