Alsóvirányos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Alsóvirányos (Nižná Sitnica)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásHomonnai
Turisztikai régióFelső-Zemplén
Rang község
Polgármester Stanislav Rakár
Irányítószám 094 07
Körzethívószám 057
Forgalmi rendszám HE
Népesség
Teljes népesség316 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség36 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság187 m
Terület9,17 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Alsóvirányos (Szlovákia)
Alsóvirányos
Alsóvirányos
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 04′ 04″, k. h. 21° 47′ 38″Koordináták: é. sz. 49° 04′ 04″, k. h. 21° 47′ 38″
Alsóvirányos weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Alsóvirányos (1899-ig Alsó-Sitnyicze, szlovákul: Nižná Sitnica, korábban Dolný Žitnice) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Homonnai járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Homonnától 18 km-re északnyugatra, az Olyka-patak jobb oldalán fekszik.

Története[szerkesztés]

1408-ban említik először. Lakói földműveléssel, favágással foglalkoztak.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Alsó, és Felső Sitnicze. Két tót falu Zemplén Várm. földes Urok Gr. Barkóczy Uraság, lakosaik katolikusok, fekszenek egymáshoz közel, Kosarócznak szomszédságában; dombos, veres agyagos határjok 3 nyomásbéli, gabonát, árpát, és zabot terem; erdejek van tőlgyes, és bikkes; szőlejek nints, piatzok Homonnán, és Varannón.[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Alsó-Szitnyicze, tót falu, Zemplén vmegyében, Jankócz fiókja: 298 r., 18 g. kath. lak., 729 h. szántófölddel. F. u. gr. Barkóczy. Ut. post. N.-Mihály.[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Alsóvirányos, azelőtt Alsó-Sitnyicze. Kisközség, 52 házzal és 278 róm. kath. vallású, tótajkú lakossal. Első írott nyomát 1494-ben találjuk, a mikor Erdődi Bakócz Miklós az ura. Azután a kir. kamaráé lett, majd Perényi Gáboré, míg 1596-ban Pethő János kapott rá kir. adományt. Később a Bukovszky, majd a gróf Barkóczy és a báró Dessewffy család tulajdonába került, most azonban nagyobb birtokosa nincs. 1663-ban a pestis pusztította lakosait. Róm. kath. temploma 1600 körül épült. A falunak Homonnaolyka a postája, Kelcse a távírója és Homonna a vasúti állomása.[4]

1920 előtt Zemplén vármegye Sztropkói járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 263, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 368 lakosából 366 szlovák volt.

2011-ben 331 lakosából 330 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Római katolikus temploma 1768-ban épült barokk-klasszicista stílusban.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]