Felsővirányos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Felsővirányos (Vyšná Sitnica)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásHomonnai
Rang község
Első írásos említés 1408
Polgármester Oliver Halas
Irányítószám 094 07 (pošta Nižná Sitnica)
Körzethívószám 057
Forgalmi rendszám HE
Népesség
Teljes népesség370 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség39 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság193 m
Terület9,79 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Felsővirányos (Szlovákia)
Felsővirányos
Felsővirányos
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 05′ 48″, k. h. 21° 47′ 16″Koordináták: é. sz. 49° 05′ 48″, k. h. 21° 47′ 16″
Felsővirányos weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Felsővirányos (1899-ig Felső-Szitnyicze, szlovákul: Vyšná Sitnica, korábban Horný Žitnice) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Homonnai járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Homonnától 25 km-re északnyugatra fekszik.

Története[szerkesztés]

1408-ban említik először.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SITNICZE. Alsó, és Felső Sitnicze. Két tót falu Zemplén Várm. földes Urok Gr. Barkóczy Uraság, lakosaik katolikusok, fekszenek egymáshoz közel, Kosarócznak szomszédságában; dombos, veres agyagos határjok 3 nyomásbéli, gabonát, árpát, és zabot terem; erdejek van tőlgyes, és bikkes; szőlejek nints, piatzok Homonnán, és Varannón.[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Felső-Szitnyicze, tót falu, Zemplén vmegyében, Jankócz fiókja: 216 kath., 8 zsidó lak., 379 h. szántófölddel. F. u. b. Vécsey.[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Felsővirányos, azelőtt Felső-Sitnyicze. Kisközség 47 házzal, 357 lakossal, a kik mindannyian tótajkúak és nagyobb részben római katholikusok. Postája Homonnaolyka, távírója Kelcse és vasúti állomása Homonna. Előbb Bakócz-birtok, azután a kir. kamaráé, majd a Perényiek kapják és végre a Pethő család birtokába jut. Az újabb időben a Vécseyek, Barkóczyak, Jekelfalussyak, Dessewffyek és a Szirmayak a földesurai. Most azonban nagyobb birtokosa nincsen. A község határában nagyobb gőzfűrésztelep van. A gör. és róm. katholikusoknak itt közös templomuk van, mely 1892-ben épült. Van itt egy újabb úrilak is, melyet a mult század vége felé Szinnyei Félixné építtetett és ez most a Szinnyey családé.[4]

1920 előtt Zemplén vármegye Sztropkói járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 458, többségben szlovák lakosa volt, jelentős német kisebbséggel.

2001-ben 412 lakosából 400 szlovák volt.

2011-ben 387 lakosából 382 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]