Felsővirányos
| Felsővirányos (Vyšná Sitnica) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Homonnai |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1408 |
| Polgármester | Oliver Halas |
| Irányítószám | 094 07 (pošta Nižná Sitnica) |
| Körzethívószám | 057 |
| Forgalmi rendszám | HE |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 322 fő (2025. dec. 31.)[1] |
| Népsűrűség | 39 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 193 m |
| Terület | 9,79 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
| Felsővirányos weboldala | |
![]() | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Felsővirányos témájú médiaállományokat. | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Felsővirányos (1899-ig Felső-Szitnyicze, szlovákul: Vyšná Sitnica, korábban Horný Žitnice) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Homonnai járásában.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Homonnától 25 km-re északnyugatra fekszik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1408-ban említik először.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SITNICZE. Alsó, és Felső Sitnicze. Két tót falu Zemplén Várm. földes Urok Gr. Barkóczy Uraság, lakosaik katolikusok, fekszenek egymáshoz közel, Kosarócznak szomszédságában; dombos, veres agyagos határjok 3 nyomásbéli, gabonát, árpát, és zabot terem; erdejek van tőlgyes, és bikkes; szőlejek nints, piatzok Homonnán, és Varannón.”[2]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Felső-Szitnyicze, tót falu, Zemplén vmegyében, Jankócz fiókja: 216 kath., 8 zsidó lak., 379 h. szántófölddel. F. u. b. Vécsey.”[3]
Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Felsővirányos, azelőtt Felső-Sitnyicze. Kisközség 47 házzal, 357 lakossal, a kik mindannyian tótajkúak és nagyobb részben római katholikusok. Postája Homonnaolyka, távírója Kelcse és vasúti állomása Homonna. Előbb Bakócz-birtok, azután a kir. kamaráé, majd a Perényiek kapják és végre a Pethő család birtokába jut. Az újabb időben a Vécseyek, Barkóczyak, Jekelfalussyak, Dessewffyek és a Szirmayak a földesurai. Most azonban nagyobb birtokosa nincsen. A község határában nagyobb gőzfűrésztelep van. A gör. és róm. katholikusoknak itt közös templomuk van, mely 1892-ben épült. Van itt egy újabb úrilak is, melyet a mult század vége felé Szinnyei Félixné építtetett és ez most a Szinnyey családé.”[4]
1920 előtt Zemplén vármegye Sztropkói járásához tartozott.
Népessége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Év: | 1995. | 2005. | 2015. | 2025. |
|---|---|---|---|---|
| Lakosság | 451 | 402 | 377 | 322 |
| Különbség | -10,86 % | -6,21 % | -14,58 % |
| Év | 2024. | 2025. |
|---|---|---|
| Lakosság | 325 | 322 |
| Eltérés | -0,92 % |
1910-ben 458, többségben szlovák lakosa volt, jelentős német kisebbséggel.
2001-ben 412 lakosából 400 szlovák volt.
2011-ben 387 lakosából 382 szlovák.
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A Rózsafüzér királynője tiszteletére szentelt, római katolikus templomát 1767-ben építették.
Külső hivatkozások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Population of Slovakia by gender – municipalities (annually), 2026. március 31., 2026. április 1.
- ↑ "Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár". www.arcanum.hu. 2018. június 12. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. szeptember 26.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség
- 1 2 "Počet obyvateľov podľa pohlavia - obce (ročne) [om7101rr_obce=AREAS_SK]". Statistical Office of the Slovak Republic. 2026. március 31. Hozzáférés: 2026. március 31.

