Homonnarokitó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Homonnarokító (Rokytov pri Humennom)
Rokytov pri Humennom v zime.jpg
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásHomonnai
Rang község
Első írásos említés 1379
Polgármester Jozef Drobňák
Irányítószám 067 13
Körzethívószám 057
Forgalmi rendszám HE
Népesség
Teljes népesség282 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség12 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság231 m
Terület25,68 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Homonnarokító (Szlovákia)
Homonnarokító
Homonnarokító
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 05′ 53″, k. h. 21° 59′ 26″Koordináták: é. sz. 49° 05′ 53″, k. h. 21° 59′ 26″
Homonnarokító weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Homonnarokító témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Homonnarokitó (szlovákul: Rokytov pri Humennom, ukránul: Rokityiv kolo Humennoho) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Homonnai járásában. Homonnarokitó és Izbugyarokitó egyesülésével jött létre.

Fekvése[szerkesztés]

Homonnától 22 km-re északra, a Laborctól keletre fekszik.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint a község területe már a késői kőkorszakban lakott volt.

A mai települést 1379-ben egy birtokvita kapcsán említik először.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „ROKITO. Homonna Rokito. Orosz falu Zempl. Várm. földes Ura Szirmay Uraság, lakosai ó hitüek, határja 2 nyomásbéli; Izbugya Rokitótól egy árok választya-el, földgye közép termékenységű.[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Rokitó, (Homonna), orosz falu, Zemplén vmegyében, Papina fil., 350 g. kath. lak. Ut. p. Homonna.[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Homonnarokitó, ruthén kisközség a Viravka völgyében, 74 házzal és 398 gör. kath. vallású lakossal. Postája, távírója és vasúti állomása Koskócz. A XVI. század óta a homonnai uradalomhoz tartozott és a Drugethek voltak az urai. Később aztán az Almásyaké lett, majd a báró Luzsénszkyaké, most pedig a késmárki takarékpénztárnak van itt nagyobb birtoka. Gör. kath. temploma a XVIII. század elején épült. Az egyház birtokában 1714-ből való ezüst-kehely és szentséghordó szelencze van, melyet Rokitóy Jakab ajándékozott az egyháznak.[4]

1920 előtt Zemplén vármegye Homonnai járásához tartozott.

Homonnarokitót és Izbugyarokitót 1970-ben egyesítették.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 426, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.

2001-ben 339 lakosából 250 szlovák, 50 ruszin és 30 ukrán volt.

2011-ben 307 lakosából 180 szlovák és 106 ruszin.

Lásd még[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]