Bodrogszentes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Bodrogszentes (Svätuše)
Református templom
Református templom
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásTőketerebesi
Turisztikai régióBodrogköz
Rang község
Polgármester Liszkai Gusztáv
Irányítószám 076 83
Körzethívószám 056
Forgalmi rendszám TV
Népesség
Teljes népesség 842 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség83 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság120 m
Terület10,16 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bodrogszentes (Szlovákia)
Bodrogszentes
Bodrogszentes
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 26′, k. h. 21° 55′Koordináták: é. sz. 48° 26′, k. h. 21° 55′
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bodrogszentes témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Bodrogszentes (szlovákul: Svätuše, korábban Plešany) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Királyhelmectől 4 km-re, nyugatra található.

Története[szerkesztés]

1245-ben „Scuntes” néven említik először. Már ekkor állt a Mindenszentek tiszteletére szentelt, római katolikus temploma. 1423-ban 37 lakott és 12 üres portát számoltak össze a faluban. Birtokosai többek között a Csapi, Kerecsenyi és Csicseri családok voltak. 15411548-ban már csak 5-18 lakott portája létezett. A 17. században a Balassa, Sennyey, Vécsey és Dőry családok birtoka.

1796-ban Vályi András ezt írja róla: „SZENTES. Magyar falu Zemplén Várm. földes Urai Gr. Sennyei, és több Urak, lakosai katolikusok, és többen reformátusok, fekszik Nagy-Kövesdhez közel, Véke, Nagy Gereshez sem meszsze; határja 2 nyomásbéli, jó fekete nyirok a’ szántóföldgye, réttye apró szénát termő, szép sík mező az egész határja, erdeje nints, szőleje kevés, tseresznyéből több hasznot vesznek, mint borokból; a’ helység felett van egy hegy, mellyben olly lapos kövek vannak, hogy minden faragás nélkűl padlázatra lehet fordítani; határos vele Keresztúr nevű puszta, melly a’ Leleszi Uradalomhoz tartozik, van szép erdeje, gyékényes és nádas tava is; határos vele ismét Abaháza puszta is, mellyet a’ Szentesi lakosok, mint határokban lévőt szántyák, és használlyák.”[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Szentes, magyar falu, Zemplén vmegyében, Király-Helmecz fiókja, 82 kath., 659 ref., 56 zsidó lak., ref. anyatemplommal. Szántófölde 841 h. F. u. többen. Ut. p. Ujhely.”[3] A 19. század végén pusztított filoxérajárvány elszegényítette a főként szőlőtermelésből élő községet.

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Bodrogszentes, kisközség a Bodrogközben, 175 házzal és 939 református vallású magyar lakossal. Körjegyzőségi székhely. A postája és a távírója Királyhelmeczen van, a vasúti állomása pedig Perbenyiken. A Szentesi, másként Makó család ősi fészke. 1377-ben Zenthesi Makó fia Pálé, kinek fiágon magva szakadván, női ágon 1411-ben a Csapiak, 1423-ban a Kerecsényiek osztozkodnak rajta, 1438-ban pedig a Csicseriek és a vele osztályos családok. 1444-ben Pike Balázs az ura. 1453-ban ismét egy Makó nevű ura bukkan fel, de egy évvel később Eszenyi (Ezen) Istvánt iktatják egyes részeibe. 1465-ben Bacskai István és Tárkányi István, 1493-ban Czékei János és a Zétényiek, 1499-ben pedig Zenthesi Benedek is birtokosokúl szerepelnek. A XVI. század elején, 1507-ben Semsei Ferenczet iktatják egyes birtokrészeibe, 1550-ben Skaricza Mátyást, 1558-ban SoósJánost, 1580-ban Golopy Gáspárt, 1590-ben Kornis Dorottyát, 1594-ben Rákóczy Zsigmondot és Ferenczet, de az 1598-iki összeírás már ismét más birtokosokat sorol fel, ú. m. Kún Gáspárt, Melith Pált, Anárcsy Istvánt, Bakos Jánost, 'Sennyey Istvánt, Paczoth Ferenczet, Pinkóczy Ferenczet és Herczeg Ferenczet. 1613-ban Paczoth Ferencz özvegye Balassa Anna, 1629-ben 'Sennyey Sándor, 1654-ben a Tárkányiak is birtokosok. 1688-ban a Tárkányi és 'Sennyey részt 'Sennyey III. István kapja. A 'Sennyeyeket 1742-ben a Dőryek követik, de ez a rész 1800-ban ismét a 'Sennyeyeké lesz. 1693-ban Vécsey Sándort is egy rész birtokába iktatják. 1808-ban Szimay Antal kap egy részre királyi adományt, de vele együtt Bémer Antal is birtokos itt, azután még a báró Ghillányi, Ibrányi, Nemessányi és Gyulay családok. Most gróf Mailáth Józsefnek és NyomárkayJózsefnek van itt nagyobb birtokuk. A község határában, a Pilis-hegyen, valamely nagyobb épületnek a nyomai láthatók, melyet a hajdani szentesi vár maradványainak tartanak. Református temploma ősrégi és előrésze, a toronynyal, román stilben épült. 1423-ban már fönnáll ez a kőtemploma, melynek tornya akkor leomlott. A templom szentélye korai gót stílű s a hajónak külső falában szintén csúcsíves ú. n. "szamárhátú" befalazott ajtó látható. Belsejét 1794-ben újították meg utoljára és karzatját magyaros díszítésű fabetéttel látták el. Szentes közelében fekszik Abaháza-puszta, hajdan község és 1434-ben Palóczi Zsigmond birtoka. 1437-ben Pike Balázs, 1445-ben Csorba András, 1465-ben Bacskai István és Tárkányi István, 1493-ban Czékei János vannak említve birtokosaiként. 1550-ben Skaricza Mátyás, 30 évvel később Golopy Gáspár a birtokosa, de 1629-ben már praedium és 'Sennyey Sándor az ura. Első, ősi birtokosa azonban az Abaházy család volt. A község határában több kőbánya van.[4]

1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része. Kultúrházát 1941. november 8-án avatták fel.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 966-an, túlnyomórészt magyarok lakták.

2001-ben 914 lakosából 872 magyar és 33 szlovák.

2011-ben 842 lakosából 780 magyar és 41 szlovák.

Gazdasága[szerkesztés]

  • Kőbánya
  • Mezőgazdaság

Híres emberek[szerkesztés]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A jelenkori református templom építésének pontos ideje ismeretlen, azonban egy 1228-ban íródott oklevél már említi. A román stílusban épített templomot a 15. században egy villámcsapás rombolása után gótikus stílusban átalakították. A belső, fakazettás, festett mennyezetet és a karzatot a beregi templomok mintájára, az 1794-es felújításkor készítették. A karzat homlokzatán magyar nyelvű festett vers írja le az akkori felújítást. Legutóbb 1907-ben bővítették egy északi apszissal Sztehlo Ottokár tervei szerint. Tornya és kegyúri kara a 13. századból való. A riolitból faragott, román stílusú portálé anyagában és formájában emlékeztet a közeli karcsai temploméra.[6] Tetőszerkezetét 2006-ban újították fel, festett kazettás mennyezetének restaurálási munkálatai 2007-ben kezdődtek.

Képtár[szerkesztés]

Református templom[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2018. március 20.)
  5. Tóth László (szerk.): Szlovákiai magyar írók arcképcsarnoka, SZMIT, 2009
  6. Bogoly János - Regionális Múzeum Királyhelmec - e-mail: bogoly.janos@szm.sk

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bodrogszentes témájú médiaállományokat.