Isztáncs
| Isztáncs (Stanča) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Kassai |
| Járás | Tőketerebesi |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1330 |
| Polgármester | Ján Hančin |
| Irányítószám | 076 16 |
| Körzethívószám | 056 |
| Forgalmi rendszám | TV |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 415 fő (2017. dec. 31.)[1] +/- |
| Népsűrűség | 77 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 120 m |
| Terület | 5,50 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Isztáncs
Pozíció Szlovákia térképén
| |
| é. sz. 48° 34′ 08″, k. h. 21° 39′ 28″Koordináták: é. sz. 48° 34′ 08″, k. h. 21° 39′ 28″ | |
| Isztáncs weboldala | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Isztáncs (szlovákul: Stanča) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.
Fekvése[szerkesztés]
Tőketerebestől 12 km-re délnyugatra, a Helmec-patak jobb oldalán fekszik.
Története[szerkesztés]
1326-ban „Stanch” néven említik először, nevét egykori birtokosáról kapta. A 15. században helyi nemesek birtoka. A 16.-17. század fordulóján sokáig lakatlan volt. 1601-ben 16 háza közül csak 8 volt lakott, a tőketerebesi uradalomhoz tartozott. 1690-ben itt tartották a görögkatolikus szinódust. A 18. században az Aspremont család a birtokosa. 1787-ben 41 házában 322 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „ISTANZ. vagy Istancza. Zemplén Várm. földes Ura G. Áspermont Uraság, fekszik Keletsénnek szomszédságában.”[2]
1828-ban 72 házát 540-en lakták. Lakói 1831-ben részt vettek a koleralázadásban.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Isztáncz, orosz falu, Zemplén vmegyében, Tőke-Terebeshez délre 1 1/2 mfld: 19 r., 520 g. kath., 7 zsidó lak., g. kath., paroch. templommal, 507 hold szántófölddel. F. u. gr. Erdődy.”[3]
Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Isztáncs, tót kisközség a Helmecz-patak mentén. Van 74 háza és 445, nagyobbára gör.-kath. vallású lakosa. Postája, távírója és vasúti állomása Upor. XV. századbeli birtokosai a Isztáncsiak. 1447-ben Isztáncsi Miklóst szolgálja, 1460-ban már az Isztáncsiakkal a Csapiak osztozkodnak rajta. 1474-ben a Kecseti családot iktatják egyes részeibe s ebben az időben az Erdélyi családnak is volt itt része. A XV. században a község neve állandóan Stáncs. Az 1598-iki összeírás csak Homonnai Györgyöt említi birtokosául, később azonban az Alvinczyek is szereznek itt részeket, majd az Uporyak és Lorántffyak, kiknek révén Rákóczy-birtok lesz. 1730-ban a Bégányiak zálogbirtoka, de az újabb korban már az Aspremont grófoké. Most nincs nagyobb birtokosa. A XVII. századbeli pestis ennek a községnek sem kegyelmezett. 1690. november 4-én itt görögkatholikus zsinatot tartottak, melyen 40 lelkész fogadta el az uniót. 1831-ben és 1873-ban a kolera dühöngött a faluban. Gör. kath. temploma 1792-ben épült.”[4]
1920-ig Zemplén vármegye Gálszécsi járásához tartozott.
1964 és 1991 között Uporral és Zemplénkelecsénnyel együtt alkotta Zemplénújhely (Zemplínska Nová Ves) községet. Azóta újra önálló település.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 443-an, többségében magyarok lakták, jelentős szlovák kisebbséggel.
2001-ben 429 lakosából 410 szlovák, 13 cigány volt.
2011-ben 424 lakosából 392 szlovák, 13 cigány.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent kassai vértanúk tiszteletére szentelt, római katolikus temploma.
- Görögkatolikus temploma 1789-ben épült.
További információk[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2019
- ↑ Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.hu. [2018. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. július 18.)
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2018. július 18.)
|
