Parnó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Parnó (Parchovany)
Parchovany - roman catholic.JPG
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásTőketerebesi
Rang község
Első írásos említés 1652
Polgármester Juraj Guzej
Irányítószám 076 62
Körzethívószám 056
Forgalmi rendszám TV
Népesség
Teljes népesség1914 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség84 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság111 m
Terület23,23 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Parnó (Szlovákia)
Parnó
Parnó
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 45′ 00″, k. h. 21° 42′ 50″Koordináták: é. sz. 48° 45′ 00″, k. h. 21° 42′ 50″
Parnó weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Parnó témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Parnó (szlovákul Parchovany) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában. Kisbosnya tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Gálszécstől 9 km-re, északkeletre fekszik.

Története[szerkesztés]

Első írásos említése 1272-ből származik. 1320-ban „Parnow” néven említik, 1321-ben a Baksa család birtoka. 1330-ban „Perno”, 1355-ben „Pernow” a neve. 1398-ban a Csapiaké, később – rokonaiké – az Eszenyieké. 1439-ben „Parnow” néven szerepel az írott forrásokban. Várkastélya 1447-ben Csapi Ákosé volt. 1598-ban a Rákóczi és Bocskai családé a falu. 1633-ban Bocskai István erdélyi fejedelem a várkastélyból keltezte egyik levelét. 1656-ban említik elhanyagolt kastélyát, amelynek 1670-ben már csak kövei látszottak. A falut 1672-ben a Molnár család szerezte meg. 1715-ben 9 ház nélküli és 19 házas jobbágytelke volt. 1787-ben 98 házában 862 lakosa élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „PÁRNO. Tót falu Zemplén Vármegyében, földes Urai több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik n. k. Bosniczához 1/2 fertály, északr. Szecs Polánkához 1 órányira, térséges határja két nyomásbéli, gabonát, árpát terem, erdeje, szőleje nints, piatza Kassán van.”[2]

A 19. században az Andrássyak birtoka lett, akik sokat építettek a községben. 1828-ban 127 háza volt 961 lakossal. Lakói mezőgazdasággal és állattartással, később az Andrássyak birtokán sajtkészítéssel és lótenyésztéssel foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Parnó, tót falu, Zemplén vgyében, Gálszécshez 1 mfdnyire: 768 romai, 96 g. kath., 43 evang., 5 ref., 47 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Vizimalom a Tapoly vizén. Kastély. 1729 hold szántóföld. F. u. Molnár. Ut. p. Vecse.”[3]

Várkastélyát a 19. században az Andrássyak újjáépítették. 1901-ben leégett, de rendbehozták.

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Parnó, a terebesi völgyben fekvő tót kisközség, 273 házzal és 1370, nagyobbára róm. kath. vallású lakossal. Van saját postája, távírója és vasúti állomása. Első írott nyomát 1399-ben találjuk, a mikor a leleszi konvent Eszenyi Imrét iktatja egész Parnó birtokába. 1419-ben Fodor Miklósé. 1474-ben a Kecseti család a földesura, azután a Csapyak s 1479-ben a Körtvélyesi Fodor család bírják. 1493-ban Tárczai Jánost, 1469-ben a váczi püspökséget iktatják némely részeibe. Az 1598-iki összeírás csak Rákóczy Zsigmondot említi birtokosául, később a Bocskayaknak is van benne részük. Ez időtájt Pernov néven is említik. 1611-ben Telegdi Borbála is részes benne, 1654-ben Verebély Jánost, 1754-ben Kakas Józsefet és Kovács Júliát iktatják némely birtokrészekbe. 1672-ben Molnár János, 1674-ben pedig Barkóczy István kap reá királyi adományt. Ez időtájt itt a Molnár család nagy, négyszögű várkastélyt építtetett. 1774-ben Molnár János, Kéry Pál, Máriássy Ferencz és Szilassy János a földesurai. Most gróf Andrássy Géza uradalmának egyik központja s nagyszabású, díszes kastély emelkedik benne, melyet a régi Molnár-féle várkastély némely részének felhasználásával, gróf Andrássy Manó építtetett. A kastély ízlésesen gondozott nagy parkban áll. 1901 augusztus 1-én leégett, de azóta ismét lakható állapotba helyezték s most várja újjáépítését. Az uradalomnak itt téglagyára is van. Parnóról vette nevét a Parnay család. 1663-ban itt is pusztított a pestis. Ide tartoznak Parnó-major és Kincses-puszta, mely utóbbi már az árpádházi királyok korában község volt és Kenchus, azután Kenches, majd Kinches alakban említik nevét. Első birtokosául, 1358-ban, a Szerdahelyieket ismerjük, 1429-ben pedig Abaházi László is birtokosa. Később a Szerdahelyieken kívül a Csapyak és osztályos társaik osztozkodnak rajta. Birtokosai továbbá: 1512-ben Csebi Pogány Zsigmond, 1548-ban Istvánffy Pál, 1561-ben Méray Anna és Serédy Gáspár, azután Vékey Ferencz bán, ki a maga részét 1570-ben leányára, Csapy Gergelynére hagyja. 1598-ban a Rákóczy Zsigmondé, azután a Telegdyek, a Csapyak, de velük együtt Bornemisza János öröklik, később azután ez a rész is a Molnár és a Kéry családok birtokába kerül. A báró Fischer család megszerzi egy részét. Most ez is gróf Andrássy Gézáé, kinek itt nagy gazdasága és sajtgyára van. Parnó közelében feküdt hajdan Andrásháza is, mely a XV. században előfordul, de azután nyoma vész.[4]

A trianoni diktátumig Zemplén vármegye Gálszécsi járásához tartozott.

A második világháborúban pusztult el végleg a várkastély.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 1519-en, többségben szlovákok lakták, jelentős magyar kisebbséggel.

2001-ben 1887 lakosából 1676 szlovák és 206 cigány volt.[5]

2011-ben 1946 lakosából 1567 szlovák és 245 cigány.

Nevezetességei[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2017
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Samu, Borovszky; P�sztor: [http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/index.html Magyarorsz�g v�rmegy�i �s v�rosai]. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2018. december 7.)
  5. Kárpát-medencei Magyar Kutatási Adatbázis