Parnó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Parnó (Parchovany)
Parchovany - roman catholic.JPG
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásTőketerebesi
Turisztikai régióAlsó-Zemplén
Rang község
Első írásos említés 1652
Polgármester Juraj Guzej
Irányítószám 076 62
Körzethívószám 056
Forgalmi rendszám TV
Népesség
Teljes népesség 1914 fő (2017. dec. 31.)[1]
Népsűrűség84 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság111 m
Terület23,23 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Parnó (Szlovákia)
Parnó
Parnó
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 45′ 00″, k. h. 21° 42′ 50″Koordináták: é. sz. 48° 45′ 00″, k. h. 21° 42′ 50″
Parnó weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Parnó témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Parnó (szlovákul Parchovany) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában. Kisbosnya tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Gálszécstől 9 km-re, északkeletre fekszik.

Története[szerkesztés]

Első írásos említése 1272-ből származik. 1320-ban „Parnow” néven említik, 1321-ben a Baksa család birtoka. 1330-ban „Perno”, 1355-ben „Pernow” a neve. 1398-ban a Csapiaké, később – rokonaiké – az Eszenyieké. 1439-ben „Parnow” néven szerepel az írott forrásokban. Várkastélya 1447-ben Csapi Ákosé volt. 1598-ban a Rákóczi és Bocskai családé a falu. 1633-ban Bocskai István erdélyi fejedelem a várkastélyból keltezte egyik levelét. 1656-ban említik elhanyagolt kastélyát, amelynek 1670-ben már csak kövei látszottak. A falut 1672-ben a Molnár család szerezte meg. 1715-ben 9 ház nélküli és 19 házas jobbágytelke volt. 1787-ben 98 házában 862 lakosa élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „PÁRNO. Tót falu Zemplén Vármegyében, földes Urai több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik n. k. Bosniczához 1/2 fertály, északr. Szecs Polánkához 1 órányira, térséges határja két nyomásbéli, gabonát, árpát terem, erdeje, szőleje nints, piatza Kassán van.”[2]

A 19. században az Andrássyak birtoka lett, akik sokat építettek a községben. 1828-ban 127 háza volt 961 lakossal. Lakói mezőgazdasággal és állattartással, később az Andrássyak birtokán sajtkészítéssel és lótenyésztéssel foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Parnó, tót falu, Zemplén vgyében, Gálszécshez 1 mfdnyire: 768 romai, 96 g. kath., 43 evang., 5 ref., 47 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Vizimalom a Tapoly vizén. Kastély. 1729 hold szántóföld. F. u. Molnár. Ut. p. Vecse.”[3]

Várkastélyát a 19. században az Andrássyak újjáépítették. 1901-ben leégett, de rendbehozták.

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Parnó, a terebesi völgyben fekvő tót kisközség, 273 házzal és 1370, nagyobbára róm. kath. vallású lakossal. Van saját postája, távírója és vasúti állomása. Első írott nyomát 1399-ben találjuk, a mikor a leleszi konvent Eszenyi Imrét iktatja egész Parnó birtokába. 1419-ben Fodor Miklósé. 1474-ben a Kecseti család a földesura, azután a Csapyak s 1479-ben a Körtvélyesi Fodor család bírják. 1493-ban Tárczai Jánost, 1469-ben a váczi püspökséget iktatják némely részeibe. Az 1598-iki összeírás csak Rákóczy Zsigmondot említi birtokosául, később a Bocskayaknak is van benne részük. Ez időtájt Pernov néven is említik. 1611-ben Telegdi Borbála is részes benne, 1654-ben Verebély Jánost, 1754-ben Kakas Józsefet és Kovács Júliát iktatják némely birtokrészekbe. 1672-ben Molnár János, 1674-ben pedig Barkóczy István kap reá királyi adományt. Ez időtájt itt a Molnár család nagy, négyszögű várkastélyt építtetett. 1774-ben Molnár János, Kéry Pál, Máriássy Ferencz és Szilassy János a földesurai. Most gróf Andrássy Géza uradalmának egyik központja s nagyszabású, díszes kastély emelkedik benne, melyet a régi Molnár-féle várkastély némely részének felhasználásával, gróf Andrássy Manó építtetett. A kastély ízlésesen gondozott nagy parkban áll. 1901 augusztus 1-én leégett, de azóta ismét lakható állapotba helyezték s most várja újjáépítését. Az uradalomnak itt téglagyára is van. Parnóról vette nevét a Parnay család. 1663-ban itt is pusztított a pestis. Ide tartoznak Parnó-major és Kincses-puszta, mely utóbbi már az árpádházi királyok korában község volt és Kenchus, azután Kenches, majd Kinches alakban említik nevét. Első birtokosául, 1358-ban, a Szerdahelyieket ismerjük, 1429-ben pedig Abaházi László is birtokosa. Később a Szerdahelyieken kívül a Csapyak és osztályos társaik osztozkodnak rajta. Birtokosai továbbá: 1512-ben Csebi Pogány Zsigmond, 1548-ban Istvánffy Pál, 1561-ben Méray Anna és Serédy Gáspár, azután Vékey Ferencz bán, ki a maga részét 1570-ben leányára, Csapy Gergelynére hagyja. 1598-ban a Rákóczy Zsigmondé, azután a Telegdyek, a Csapyak, de velük együtt Bornemisza János öröklik, később azután ez a rész is a Molnár és a Kéry családok birtokába kerül. A báró Fischer család megszerzi egy részét. Most ez is gróf Andrássy Gézáé, kinek itt nagy gazdasága és sajtgyára van. Parnó közelében feküdt hajdan Andrásháza is, mely a XV. században előfordul, de azután nyoma vész.[4]

A trianoni diktátumig Zemplén vármegye Gálszécsi járásához tartozott.

A második világháborúban pusztult el végleg a várkastély.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 1519-en, többségben szlovákok lakták, jelentős magyar kisebbséggel.

2001-ben 1887 lakosából 1676 szlovák és 206 cigány volt.[5]

2011-ben 1946 lakosából 1567 szlovák és 245 cigány.

Nevezetességei[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2017
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Samu, Borovszky; P�sztor: [http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/index.html Magyarorsz�g v�rmegy�i �s v�rosai]. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2018. december 7.)
  5. Kárpát-medencei Magyar Kutatási Adatbázis