Szinyér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Szinyér (Svinice)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásTőketerebesi
Rang község
Első írásos említés 1337
Polgármester Kondás Magdolna
Irányítószám 076 37
Körzethívószám 056
Forgalmi rendszám TV
Népesség
Teljes népesség 234 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség44 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság100 m
Terület5,26 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szinyér (Szlovákia)
Szinyér
Szinyér
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 27′ 30″, k. h. 21° 52′ 50″Koordináták: é. sz. 48° 27′ 30″, k. h. 21° 52′ 50″
Szinyér weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szinyér (szlovákul: Svinice) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Királyhelmectől 9 km-re, északnyugatra fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

A pápai tizedjegyzékben a Zyner, Zynyer nevet tüntetik fel. A következő századokban a leírt név némileg változik, de a kiejtés vélhetően változatlan maradt. A 18. század második felétől Szinyér. Ezt a nevet 1948-ig megőrizte a falu és a név csak ekkor esett áldozatául a szlovákosítási hullámnak. Az új szlovák nevet a sertés jelentésű szóból származtatták, ami teljesen önkényes, hiszen semmilyen hagyomány nem indokolja. Ha a szlovákosítók kicsit utánajárnak, akkor arra jönnek rá, hogy más módon is választhattak volna nevet. A Szinyér szó ugyanis keleti szláv eredetű és összefügghet a Tice valamely szürke vagy kék erével (szinyij, szinyoje).

Története[szerkesztés]

Területén honfoglalás kori magyar temetőt tártak fel, ez a falu korai magyar betelepülését bizonyítja. Mivel azonban neve szláv eredetűnek tűnik, valószínűleg első lakosai még szlávok lehettek. Már 1311-ben feltűnik itt egy „Scynereg” név, mely 1319-ben „Sciner” alakban megismétlődik, ezek forrásai azonban még nem említik egyértelműen mint települést. A falut az 1332 és 1337 között felvett pápai tizedjegyzék „Zyner”, „Zynyer” alakban említi először. 1444-ben „Zwyner” néven szerepel korabeli forrásban. Helyi nemes családok birtoka volt. 1557-ben a Perényiek 4 portát bírtak a településen. 1712-ben a kuruc háborúk és a nagy pestisjárvány után 6 elhagyott és 2 lakott háza volt. 1773-ban már egyértelműen mai magyar nevén „Szinyér” alakban említik. 1787-ben 32 házában 250 lakos élt.

1796-ban Vályi András ezt írja róla: „SZINYÉR. Magyar falu Zemplén Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Rádhoz nem meszsze; határja is ollyan, mint Rádé, réttye kevés, hanem némelly szükségeit tóldgya az Eszenkei pusztából.” [2]

1828-ban 57 háza volt 433 lakossal, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. A 19. században a Semsey és Liszy családok birtokolták. A falu később is megőrizte mezőgazdasági jellegét.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Szinyér, magyar falu, Zemplén vmegyében, a Bodrogközben, 141 r., 77 gör. kath., 120 ref., 9 zsidó lak. Szántófölde 410 hold, s bő termékenységü. F. u. Sós, Tiszta s m. Ut. p. Ujhely.”[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Szinyér, magyar kisközség a Bodrogközön. 65 háza van, 335 lakossal, kiknek nagyobb része római katholikus. Postája Rad, távírója Királyhelmecz, vasúti állomása Perbenyik. A Szinyéri család ősi fészke és névadó községe. A hagyomány szerint várkastélya is volt, melynek azonban ma már nyoma sincsen. 1419-ben Cseke Györgyöt és Imreghi Andrást iktatják „Szynyr” birtokába. 1446-ban a Csebiek zálogos birtoka. 1458-ban Palóczi Lászlót s 1478-ban Czékei Jánost iktatják „Zinyir” némely részeibe, 1510-ben pedig Dobó Zsófiát, Eödönffi Pétert, Gerendi Lászlót, Bánffi Pétert és Czékei II. Jánost. Ez időben a Tárczaiak is birtokosai, kiket 1551-ben a Dobók követnek. 1598-ban Barkóczy László, Soós István és Kristóf, Vinnay Kristóf és Melith Pál, 1774-ben Tiszta János, Soós László és Szikszay Boldizsár a földesurai. Később kizárólag a Soósoké. Most Liszy Ede örököseinek és Fröhlich Ágostonnak van itt nagyobb birtokuk. Nevénél fogva említésre méltó a Törökliget dűlő.”[4]

1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott, ezután az új csehszlovák állam része lett. 1938 és 1944 között újra Magyarországhoz tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 344-en, túlnyomórészt magyarok lakták.

2001-ben 237 lakosából 221 magyar és 19 cigány.

2011-ben 234 lakosából 208 magyar és 21 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Református temploma a 13. század második felében épült késő román-kora gótikus stílusban. A 15. század első felében átépítették, sekrestyével, toronnyal bővítették. Belső falfestményei 16. századiak.
  • Római katolikus temploma a 20. század első felében készült.
  • Evangélikus templomát 1929-ben létesítették.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]