Bodrogszög

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bodrogszög (Klin nad Bodrogom)
Bodrogszög régi helynévtáblája (1944-ig)
Bodrogszög régi helynévtáblája (1944-ig)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Kassai
Járás Tőketerebesi
Turisztikai régió Bodrogköz
Rang község
Polgármester Balogh Éva
Irányítószám 076 31 (pošta Streda nad Bodrogom)
Körzethívószám 056
Forgalmi rendszám TV
Népesség
Teljes népesség 213 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 58 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 98 m
Terület 3,66 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bodrogszög (Szlovákia)
Bodrogszög
Bodrogszög
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 23′ 03″, k. h. 21° 43′ 28″Koordináták: é. sz. 48° 23′ 03″, k. h. 21° 43′ 28″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bodrogszög témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Bodrogszög (szlovákul Klin nad Bodrogom) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Királyhelmectől 22 km-re délnyugatra, a magyar határ mellett, a Bodrog bal partján található.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét onnan kapta, hogy az eredeti település a Bodrog folyó és a Páltó szögletében (szögében) feküdt.

Története[szerkesztés]

1332-ben a pápai tizedjegyzékben „Zeg” alakban említik először. 1378-ban „Zek”, 1479-ben „Zewg” néven szerepel az írott forrásokban. Határában állott 13. századi vára, melyet 1317-ben Ákos Mikcs foglalt el Károly Róbert részére. A vár valószínűleg ekkor pusztult el, többé nem említik és helye sem ismert.

1378-ban Szögi Pál fia Mikcs birtoka, majd a Széchy családé. 1487-ben a Thárczy család zálogbirtoka lett. A 16. század közepén a Perényi, a Bacskay, és a Serédy családok tulajdonában áll, a század végén viszont már a Herczeg, a Szennyesy és a Bodó családoké. 1549-ben az egri püspökség dézsmajegyzékében „Zegh” néven említik. 1557-ben 4 nemesi és 4 jobbágyportája volt. A 17. század elején a Herczegek mellett az Illésházyak, Berzeviczyek, Daróczyak, majd a Kissek, Bellaváryak és Dőryek nevei szerepelnek az okiratokban. 1715-ben 3 házas és 6 ház nélküli jobbágytelke volt. A 18. században Krucsay Márton, Mudrányi Pál és a Ramocsházy család a birtokosai. 1787-ben 21 háza és 119 lakosa volt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SZŐGH. Magyar falu Zemplén Várm. földes Ura Szögyényi Uraság, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Alsó-Bereczkinek szomszédságában, Bodrogvize mellett, melly annyira elmosta már partyát, hogy a’ szekérrel való béjárás veszedelmes; határja Bereczkiéhez hasonlító, azon kivűl, hogy kevés réttye is vagyon.[2]

A 19. században a Szögyény és a Kossuth család birtoka. 1828-ban 36 házában 183 lakosa élt. Lakói mezőgazdasággal, gyümölcstermesztéssel, állattartással foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Bodrogh-Szögh, magyar falu, Zemplén vmegyében, a Bodrog bal partján, Újhelyhez 1 órányira: 73 r., 30 g. kath., 7 evang., 230 ref., 15 zsidó lak. Ref. szentegyház. Földje 153 hold, rétje, legelője bőven. F. u. Szőgyényi.[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Bodrogszög, bodrogvölgyi magyar kisközség 34 házzal és 281, nagyobbára gör. kath. vallású lakossal. Postája, távírója és vasúti állomása Bodrogszerdahelyen van. Legrégibb birtokosául 1378-ból Mics, a szögi Pál fia, „Myth filius Pauli de Zugh”, emlittetik; azután a Széchi családot ismerjük, mely 1487-ben a Thárczaiaknak zálogosítja el. Ez időben Szögh, Zewgh alakban szerepel. 1582-ben Herczegh Ferencz lesz részbirtokosa, 1588-ban pedig Szennyesy Erzsébet és Bodó György. Ebben az időben Darholczi Pál is előfordul. 1610-ben Illésházy István nádor Berzeviczy Andrásnak, Sándornak és Jánosnak adományozza, 1611-ben azonban Daróczy Ferencz kap itt új adományt. 1665-ben Kiss Istvánt iktatják valamely itteni birtokrészbe és egy kuriába és 1665-ben Bellaváry Dávid is némely részekhez jut. 1695-ben Jobaházi Dőry András is birtokosa; 1732-ben Krucsay Márton, 1757-ben Mudrányi Pál, 1760-ban a Ramocsaházyak, 1773-ban Krucsay Borbála és Ramocsaházy István, a mult század elején Szögyény Imre az urai, most pedig Kossuth Lajosnak van itt nagyobb birtoka. 1882-ben majdnem az egész falu leégett. A faluban két templom van. Róm. kath. templomának építési ideje ki nem puhatolható, a református templom pedig 1500 körül épült; ez ma már romladozó állapotban van.[4]

A trianoni diktátumig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. A háború után lakói mezőgazdaságból, szőlőtermesztésből éltek. 1938 és 1944 között ismét Magyarország része volt.

1961-ben Bodrogszerdahelyhez csatolták, de 1990-től újra önálló község lett.

Népessége[szerkesztés]

A községet 1910-ben 276-an, túlnyomórészt magyarok lakták.

2011-ben 213 lakosából 103 szlovák és 102 magyar.

Nevezetességei[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Források[szerkesztés]