Csabaháza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Csabaháza (Čabalovce)
Čabalovce, Grécko-katolícky kostol.jpg
Csabaháza címere
Csabaháza címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásMezőlaborci
Turisztikai régióLaborcmente
Rang község
Polgármester Helena Zjanová
Irányítószám 067 16 (pošta Výrava)
Körzethívószám 057
Forgalmi rendszám ML
Népesség
Teljes népesség349 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség17 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság400 m
Terület21,40 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Csabaháza (Szlovákia)
Csabaháza
Csabaháza
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 14′, k. h. 21° 58′Koordináták: é. sz. 49° 14′, k. h. 21° 58′
A Wikimédia Commons tartalmaz Csabaháza témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Csabaháza (1899-ig Csabalócz, szlovákul: Čabalovce, ukránul: Csabalivci) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Mezőlaborci járásában. Csabalóc és Sterkóc egyesülésével jött létre.

Fekvése[szerkesztés]

Mezőlaborctól 5 km-re délkeletre, a Laborc és a lengyel határ között fekszik.

Története[szerkesztés]

Csabalóc[szerkesztés]

1494-ben „Chabaloch” néven említik először, mint Barkóczy Miklós birtokát. Később az Erdődy családé, majd 1557-től 5 portával a homannai uradalom része, majd a 18. században a Hadik-Barkóczy család tulajdona. 1715-ben 18 lakott és 11 elhagyott ház állt a faluban. 1787-ben 50 háza volt 382 lakossal.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „CSABALÓTZ. Orosz falu Zemplén Vármegyében, földes Ura Gróf Barkótzy Uraság, fekszik hegyek között, nem meszsze Szterkótzhoz egy völgyben, és sokkal alább való Szterkótznál, sovány tulajdonságaihoz képest, harmadik Osztálybéli.[2]

1828-ban 49 ház állt itt 361 lakossal.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Csabalócz, orosz falu, Zemplén vgyében, Papina fiókja: 6 róm., 352 g. kath., 6 zsidó lak., 709 hold szántófölddel. F. u. gr. Barkóczy. Ut. p. Homonna.[3]

1890 és 1900 között sok lakosa kivándorolt a tengerentúlra.

Sterkóc[szerkesztés]

A hozzá tartozó Sterkóc is a Csabaházi birtokhoz tartozott. 1494-ben „Zterkocz” alakban említik először. 1694-ben egy járvány következtében majdnem a teljes lakosság elpusztult. A 18. században új birtokosai, a Szirmayak telepítették be újra. 1787-ben 41 házban 280 lakosa élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „STERKÓCZ. Orosz falu Zemplén Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai oroszok, fekszik Csabalócz, és Viravához fél órányira; határja 2 nyomásbéli, földgye hegyes, agyagos, leginkább zabot, középszerűen pedig tatárkát, kölest, árpát, és tavaszi búzát terem; erdeje van, piatza Homonnán.[2]

1828-ban 39 háza volt 298 lakossal.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Sterkócz, orosz falu, Zemplén vmegyében, Papina fiókja, 296 g. kath. lak., 289 h. szántófölddel. F. u. Kéry, Bernáth, Boronkay, Szirmay.[3]

Csabaháza[szerkesztés]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Csabaháza, azelőtt Csabalócz-Szterkócz. A gácsi határszélen fekvő ruthén kisközség, melynek lakosai nagyobb részben gör. katholikusok. 93 háza és 550 lakosa van. Postája, távírója és vasúti állomása Mezőlaborcz. Hajdan két különálló község volt. Csabalócz 1494-ben Erdődi Bakócz Miklós birtoka. 1548-ban Erdődy Pétert, de két évvel később már Drugeth Imrét, Gábort, Gáspárt és Ferenczet iktatják itt be. 1569-ben Rákóczy György, Kálnássy Ferencz és Deregnyey Pál kap rá kir. adományt, 1587-ben pedig Malikóczy Miklóst és Gábort találjuk itt. 1598-ban az akkori összeírás Wiczmándy Mártont, Palocsay Györgyöt, Homonnay Istvánt, Györgyöt és Borbálát nevezi meg birtokosaiul. Közben Pethő Jánosnak és Forgách Simonnak is voltak itt részeik. Azután a Barkóczyak lettek az urai és most is a Barkóczyaknak van itt nagyobb birtokuk. Szterkócz egész az 1694-iki összeírásig ugyanazokat uralta, a kiket Csabalócz; de az említett összeírásban már puszta helyként szerepel. Későbbi birtokosai azután a Szirmay, Kéry, Bernáth és Boronkay családok. A község lakosait 1831-ben és 1873-ban a kolera pusztította, 1889-ben pedig a falu nagy része leégett. A faluban levő gör. kath. templom 1741-ben épült.[4]

1914-1915-ben orosz katonák elpusztították. 1920 előtt Zemplén vármegye Mezőlaborci járásához tartozott. Lakói mezőgazdaságból éltek.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 552, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.

2001-ben 349 lakosából 156 szlovák és 150 ruszin volt.

2011-ben 358 lakosából 166 szlovák és 113 ruszin.

Nevezetességei[szerkesztés]

Görögkatolikus temploma 1741-ben épült barokk stílusban.

További információk[szerkesztés]

Források[szerkesztés]