Borsi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Borsi (Borša)
Községi hivatal
Községi hivatal
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Kassai
Járás Tőketerebesi
Turisztikai régió Tokaj-vidéke
Rang község
Polgármester Varga Anna Tünde
Irányítószám 076 32
Körzethívószám 056
Forgalmi rendszám TV
Népesség
Teljes népesség 1214 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 127 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 102 m
Terület 9,54 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Borsi (Szlovákia)
Borsi
Borsi
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 23′ 45″, k. h. 21° 42′ 49″Koordináták: é. sz. 48° 23′ 45″, k. h. 21° 42′ 49″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Borsi témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Rákóczi kastély

Borsi (szlovákul Borša) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Királyhelmectől 24 km-re délnyugatra, Sátoraljaújhelytől 3 km-re keletre, a szlovák-magyar határ mellett, az Alföldön, a Bodrog jobb partján, a Zempléni-hegység déli lábánál található.[2]

Története[szerkesztés]

A mai község területén már az újkőkorban is éltek emberek. A bükki kultúra emberének emlékeit találták itt meg. A bronzkorban a hallstatti kultúra települése állt itt, ebből a korból bronzeszközök kerültek elő. A 8. századból is találtak itt temetkezéseket, melyeket szlovák kutatók korai szláv síroknak tartanak.[forrás?]

Nevét egy Bors nevű személyről kapta. A bors ótörök szó, jelentése: erős.

1221-ben „Borsy” néven említi először egy fennmaradt oklevél. 1284-ben „Borsi, 1390-ben „Borsy” alakban szerepel a forrásokban. Sárospatak várának uradalmához tartozott. 1284-ben a sátoraljaújhelyi uradalom része. 1322-ben Károly Róbert György fia Mykchnek adományoz itt birtokot.[3] 1387-ben a Perényiek, 1429-ben a Pálóczyak és mások birtoka. 1615-ben a Lorántffy családé. 1557-ben a falu 4 portával adózott.[forrás?]

A falunak 1715-ben 13 adózó háztartása volt. 1787-ben 43 házában 281 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „BORSI. Magyar falu Zemplén Vármegyében, földes Ura Gróf Áspermont Uraság, Bégányiaknak kastellyok vala itten, hajdanában pedig Rákótziaké vólt, fekszik Újhelyhez nem meszsze, sík helyen Bodrog partyához közel, nyárban a’ sok szúnyog miatt lakosai eleget szenyvednek, kelemetes fekvése van, körűlötte erdők vannak, határja két nyomásbéli, ’s minden veteményt bőven hoz, szénája jó, legelője elég, fája tűzre, és épűletre, malma helyben, itatója alkalmatos, eladásra jó módgya Újhelyben, első Osztálybéli.[4]

1828-ban 77 háza és 565 lakosa volt.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Borsi, magyar falu, Zemplén vármegyében, ut. p. Ujhelyhez keletre 1/2 órányira, a Bodrog jobb partján: 116 r., 184 g. kath., 5 evang., 200 ref. lak. Ref. templom. Derék erdő. Szántóföldje 380 h. Régi vára elpusztult. F. u. az Aspremont örök.[5]

Az itteni birtokot 1892-ben a Széchyektől a Windischgrätz család vette meg. Lakói mezőgazdasággal és bognármesterséggel foglalkoztak.[forrás?]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Borsi, bodrogmenti magyar kisközség 122 házzal és 716, nagyobbrészben gör. kath. vallású lakossal. Postája, távírója és vasúti állomása Sátoraljaújhely. Hajdan ennek határrésze volt, a Borsi mellett, de már a Bodrogon túl fekvő Kovácsi (Koazth) várával együtt. Nevét némelyek Bors vezértől származtatják. Már a százdi apátság 1067-iki alapító levelében szerepel Terra Borsu alakban. A váradi Regestrum is említi 1221-ben. 1219-ben a pataki vár tartozéka volt. IV. Béla 1264-ben Csősz Kércsnek adományozza, de IV. László 1284-ben visszaadja Ujhely várának s e szerint a pataki vár után Ujhely várának volt tartozéka. Ez időben Borsiszer néven van említve. A XIII. század végén Kányi Tamás foglalta el erőszakkal, de Borsa Lóránt a király megbízásából visszafoglalta s ekkor Róbert Károly a maga részére elcseréli a Micz bán utódoktól. 1387-ben Perényi Miklós kap rá kir. adományt. 1429-ben ismét az ujhelyi vár tartozéka és a Palócziak az urai. 1456-ban Vissói Lukácsnak is van itt birtoka, 1499-ben pedig Csáktornyai Ernuszt Jánosnak. 1563-ban Domby Annát és Henyey Miklóst, 1578-ban Henyey Margitot és Zeleméry Miklóst iktatják részeibe. 1598-ban is ő az ura, de 1615-ben Lorántffy Mihályé és ezen a réven a Rákóczyaké lesz. A XVIII. század első felében, a Rákóczyak női ágán, az Aspremont grófi családé lett. III. Károly herczeg Trautsohn Donáthnak adományozta és még ebben az időben is Borsiszer néven szerepel. 1730-ban a Bégányiak zálogos birtoka. 1780-ban a Trautson családnak magva szakadván, a kir. kamara birtokába került, majd a Rákóczyak után, leányágon, a gróf Erdődyekre, ezektől vétel útján a Széchenyiekre, kiktől 1892-ben herczeg Windischgrätz 100,000 forintért vásárolta meg. Itt áll a Rákóczyak hajdan híres várkastélya, mely állítólag még IV. Béla király idejében épült. A várkastély alatt alagút vezet, mely, mielőtt beomlott volna, állítólag, Borsitól, Ujhely alatt a sárospataki várig vonult s ezen az alagúton át menekült - a hagyomány szerint - II. Rákóczy Ferencz, midőn 1701 május havában a császáriak elől Borsiba futott. E várkastélyban született 1676 márcz. 27-én II. Rákóczy Ferencz. A várkastély saroktornyát, a hol az a szoba volt, melyben a nagy szabadsághős legelőször látta meg a napvilágot, emléktáblával jelölték meg, melyet 1882 június 11-én nagy ünnepségek között lepleztek le. Az emléktábla felírata a következő: „Itt született II. RÁKÓCZI FERENCZ 1676. év márczius 27-én. Egyes hű hazafiak és törvényhatóságok áldozatkészségéből

emelték a sátoralja-ujhelyi turisták 1881. évben.” Ezek a turisták pedig Sátoraljaújhely lelkes, hazafias polgárai voltak, a kik gyakran rándultak ki Borsiba, hogy a szabasághős szülőhelyén kegyeletük adóját leróják. A falunak csak református temploma van, mely nagyon régi s építési ideje ismeretlen. A község több ízben elpusztult; 1865-ben egészen leégett, legutóbb pedig 1905. márczius 29-én egy része égett porrá.[6]

A trianoni diktátumig Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartozott, ezután a csehszlovák állam része lett. 1938 és 1944 között újra Magyarország része volt.

A második világháború után a falu magyar lakosságának egy részét áttelepítették Magyarországra, helyükre szlovákok települtek.[2]

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 783-an lakták, ebből 778 magyar, 3 szlovák és 2 egyéb nemzetiségű.[7]

2011-ben 1214 lakosából 644 szlovák és 545 magyar.

A Rákóczi-várkastély[szerkesztés]

A Rákóczi-várkastélyt Hennyey Miklós ónodi, majd később füzéri várnagy, Perényi Gábor familiárisa építette. Perényitől a birtokadományt 1559-ben kapta, amelyet Miksa császár 1563-ban erősített meg. Hennyey Miklóst I. Miksa király német-római császár koronázásakor negyedmagával aranysarkantyús vitézzé ütötték. Hennyey részt vett Szigetvár 1556-os sikeres megvédésében, halálát 1566-ban régi barátja és sógora mellett a gyulai vár ostroma során lelte. Első felesége Dombay Anna (Werbőczy István unokája) 1564-ben hunyhatott el. Leányukat, Hennyey Margitot 1566-1567. körül vehette feleségül Zeleméri Kamarás Miklós, az egri hős Dobó István unokaöccse, aki a Debrecen környékén fekvő Zelemérről származott, s akinek családja többek közt Tarcalon, Tállyán, Tokajban rendelkezett birtokokkal és ez idő tájt a kassai kapitányság alatt szolgált. A borsi kastélyt 1568. és 1579. közt építette át.[8][9] A 2006. telén kutatói felügyelet mellett folyt felújítások során az északnyugati sarokbástya emeleti padlószintje alatt feltárt boltozatvállban és lenyomatban egy, a jelenleginél magasabb belső szintű, reneszánsz épület maradványait fedezhetjük fel.[10] Így feltételezhetjük, hogy a kastély előzményeként már állott itt egy nívós épület, amelynek építője a már említett Hennyey Miklós, Zeleméry apósa lehetett.[11] Zeleméri Kamarás Miklós lányának házasságával került a kastély előbb Lorántffy Mihály tulajdonába 1602-ben, majd I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna házassága révén került a Rákóczi birtokok közé.[9]

A kastély első írásos említése 1593-ból maradt fenn castellum megjelöléssel.[9] Az 1631-ben és 1638-ban kelt helyiségleltárak (inventáriumok) szerint az épületet ekkorra kibővítették a ma is látható északnyugati bástyával és az északi, női termeket magábafoglaló palotaszárnnyal.[9] 1638-ra az épületet tovább bővítették, megépült a nyugati szárny déli szakasza, egy déli palotaszárny, benne vendégek számára fenntartott szobákkal és feltehetően a ma romjaiban látható déli sarokbástya. Az épülettől délre, a Bodrog felé reneszánsz kert terült el, északnyugat felé egy négyköves malom a Ronyva duzzasztott tavával, a töltés előtt kis filagória. A kastély mennyezetei „aranyos gombosak”, míves kiképzésűek.[12] A bővítést feltehetően Lorántffy Zsuzsanna végeztette el, elsősorban a déli, női szárny kiépítésére koncentrálódtak a feladatok. Érdekesség, hogy ebben az időben az ebédlő palotában a 12 fős asztal mellett egy kis asztalt is találunk, két kis székkel. E "nagypalota" mellett nyílt az "Úrfiak palotája" – a későbbi II. György, erdélyi fejedelem és Zsigmond szobája. Mellette a tanító szobája nyílt.[12]

1644-ben Esterházy nádor I. Rákóczi György ellen vonuló serege elfoglalta és feldúlta.[13] A Rákócziak Borsiban elsősorban Munkács felé vezető útjukon szálltak meg, erről a kevés forrás árulkodik. I. Rákóczi Ferenc több fejedelmi intézkedését itt datálta.[14]

1676-ban Zrínyi Ilona Munkácsról Regécre vezető útja közben szállt meg, így a véletlennek köszönhető, hogy II. Rákóczi Ferenc március 27-én itt született meg.[15] A születésének helye feltehetően az azóta megsemmisült délnyugati sarokbástyában, a fejedelemnői lakosztály lehetett.

1684-ben a magyargyűlöletéről hírhedt Kollonich Ignácz jezsuitáinak és a labancoknak kezére került a kastély és minden Rákóczi-birtok.[forrás?] 1688-ban a „rebellisek” (Thököly seregeinek maradványaként martalóckodó "szabadcsapatok") felgyújtják a labanclaktanyaként szolgáló kastélyt.[9] 1694-ben Rákóczi Prágából való visszatértekor a kastély még romos állapotban volt, egyes helyiségeit elkezdték tatarozni.[16]

1711-ben a szatmári béke után a kastély Rákóczi Julianna férje, Aspremont Henrik tulajdonába került, tőle a Trautschonok vették kézhez, 1780 körül az egri érsek révén az Esterházyak kezére kerül. Később több birtokos kezén fordul meg, de a Lorántffy Zsuzsanna által kiépített reneszánsz udvarház már sosem nyerte vissza eredeti fényét.[17]

A 20. század elején keleti szárnyát lebontották.[forrás?] Az 1940-es évek elején Lux Kálmán és fia, Lux Géza végeztek helyreállítási munkákat a kastélyban, és a tervek szerint múzeum kialakítására került volna sor az épületben.[9][18]

A második világháború után a kastély újra Csehszlovákiához tartozott és a 70-es évekig lakásként és raktárként hasznosították. Ezután kezdődött meg az épület kiürítése és műemléki kutatása, valamint a legszükségesebb állagvédelmi munkák elvégzése.[9]

2000-ben elkezdődött a kastély felújítása, amelyet a kis falu polgármesteri hivatala, Szabó Mihály polgármester szervezett, elsősorban szlovák és magyar állami és európai uniós keretek felhasználásával. A terveket a budapesti Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központtól Wittinger Zoltán[19] építész és a kassai prof. phD Pásztor Péter építészmérnök közösen készítette el. A tervek szerint a kastélyban múzeum, konferenciaközpont, könyvtár, internet-kávézó, szálloda és étterem nyílik. 2005-ben több földszinti helyiséget felújítottak, 2006-ban pedig a születés emlékszobája újult meg.[20]

További nevezetességei[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

Képtár[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  • Köpeczi Béla – R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc, 3. jav. kiadás, Bp., 2004, Osiris Kiadó, ISBN 9633895081

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Borsi témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. ^ a b c d e Lásd: Borsi a Szlovákiai Magyar Adatbank oldalán
  3. Katona Csaba 2013: Rákóczi-iratok Hollandiából 1956–2006 - egy irategyüttes fél évszázados története. Levéltári Szemle 63/4, 79–84.
  4. Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) / Hungarian Electronic Library. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2018. január 17.)
  5. Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek | Kézikönyvtár (hu nyelven). www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2018. január 17.)
  6. Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2018. január 17.)
  7. Szlovákia településeinek adatbázisa
  8. Rákóczi kastély Borsi, Szlovákia, Rekonstrukciós program 1999–2001.
  9. ^ a b c d e f g Lásd: A nagyságos fejedelem szülőhelye: Borsi reneszánsz kastélya
  10. Kárpáti János: A borsi várkastély kutatása 2006. Kézirat, Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ Dokumentumtára.
  11. A 2003-as adatok korábbi épület nyomait nem igazolják, azonban a 2006-os kutatások fellelik ennek nyomát.- Lásd: Wittinger Zoltán: A borsi kastély helyreállítása. - In: Műemlékvédelem, ISSN 0541-2439, 2008. (52. évf.), 1. sz., 46-53. p.
  12. ^ a b 1638. évi inventárium
  13. Lásd: Kövekbe zárt régmúlt - Felső-Bodrogköz jellemzése
  14. pl.: Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 22. kötet - 338 - 339. oldal
  15. ^ a b Lásd: Köpeczi Béla – R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc
  16. 1694. évi inventárium
  17. Wittinger Zoltán: A borsi kastély helyreállítása. - In: Műemlékvédelem, ISSN 0541-2439, 2008. (52. évf.), 1. sz., 46-53. p.
  18. Lásd: Lux Géza - Magyar életrajzi lexikon
  19. Wittinger Zoltán oldala
  20. Lásd: Wittinger Zoltán: A borsi kastély helyreállítása. - In: Műemlékvédelem, ISSN 0541-2439, 2008. (52. évf.), 1. sz., 46-53. p.