Borsi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Borsi (Borša)
Községi hivatal
Községi hivatal
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Kassai
Járás Tőketerebesi
Turisztikai régió Tokaj-vidéke
Rang község
Polgármester Varga Anna Tünde
Irányítószám 076 32
Körzethívószám 056
Forgalmi rendszám TV
Népesség
Teljes népesség 1214 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 127 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 102 m
Terület 9,54 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Borsi (Szlovákia)
Borsi
Borsi
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 23′ 45″, k. h. 21° 42′ 49″Koordináták: é. sz. 48° 23′ 45″, k. h. 21° 42′ 49″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Borsi témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Rákóczi kastély

Borsi (szlovákul Borša) község Szlovákiában a Kassai kerület Tőketerebesi járásában, Királyhelmectől 24 km-re délnyugatra, Sátoraljaújhelytől 3 km-re keletre a szlovák-magyar határ mellett, a Bodrog jobb partján, az Alföldön a Zempléni-hegység déli lábánál.[2] Nevét egy Bors nevű személyről kapta. A bors ótörök szó, jelentése: erős. 1221-ben Borsy néven említi fennmaradt oklevél.

Története[szerkesztés]

A mai község területén már az újkőkorban is éltek emberek. A bükki kultúra emberének emlékeit találták itt meg. A bronzkorban a hallstatti kultúra települése állt itt, ebből a korból bronzeszközök kerültek elő. A 8. századból is találtak itt temetkezéseket, melyeket szlovák kutatók korai szláv síroknak tartanak.[forrás?]1221-ben Borsy néven említik először. 1284-ben Borsi, 1390-ben Borsy alakban szerepel a forrásokban. Sárospatak várának uradalmához tartozott. 1284-ben a sátoraljaújhelyi uradalom része. 1322-ben Károly Róbert György fia Mykchnek adományoz itt birtokot.[3] 1387-ben a Perényiek, 1429-ben a Pálóczyak és mások birtoka. 1615-ben a Lorántffy családé. 1557-ben a falu 4 portával adózott.[forrás?]

A falunak 1715-ben 13 adózó háztartása volt. 1787-ben 43 házában 281 lakos élt. 1828-ban 77 háza és 565 lakosa volt. Az itteni birtokot 1892-ben a Széchyektől a Windischgrätz család vette meg. Lakói mezőgazdasággal és bognármesterséggel foglalkoztak.[forrás?]

A trianoni békeszerződésig Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartozott, ezután a csehszlovák állam része lett. 1938 és 1944 között újra Magyarország része volt.

A második világháború után a falu magyar lakosságának egy részét áttelepítették Magyarországra, helyükre szlovákok települtek.[2]

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 783 lakos volt, ebből 778 magyar, 3 szlovák és 2 egyéb nemzetiségű volt.[4]

2011-ben 1214 lakosából 644 szlovák és 545 magyar volt.

A Rákóczi-várkastély[szerkesztés]

A Rákóczi-várkastélyt Hennyey Miklós ónodi, majd később füzéri várnagy, Perényi Gábor familiárisa építette. Perényitől a birtokadományt 1559-ben kapta, amelyet Miksa császár 1563-ban erősített meg. Hennyey Miklóst I. Miksa király, német-római császár koronázásakor negyedmagával aranysarkantyús vitézzé ütötték. Hennyey részt vett Szigetvár 1556-os sikeres megvédésében, halálát 1566-ban régi barátja és sógora mellett a gyulai vár ostroma során lelte. Első felesége Dombay Anna (Werbőczy István unokája) 1564-ben hunyhatott el. Leányukat, Hennyey Margitot 1566-1567. körül vehette feleségül Zeleméri Kamarás Miklós, az egri hős Dobó István unokaöccse, aki a Debrecen környékén fekvő Zelemérről származott, s akinek családja többek közt Tarcalon, Tállyán, Tokajban rendelkezett birtokokkal és ez idő tájt a kassai kapitányság alatt szolgált. A borsi kastélyt 1568. és 1579. közt építette át.[5][6] A 2006. telén kutatói felügyelet mellett folyt felújítások során az északnyugati sarokbástya emeleti padlószintje alatt feltárt boltozatvállban és lenyomatban egy a jelenleginél magasabb belső szintű, reneszánsz épület maradványait fedezhetjük fel.[7] Így feltételezhetjük, hogy a kastély előzményeként már állott itt egy nívós épület, amelynek építője a már említett Hennyey Miklós, Zeleméry apósa lehetett.[8] Zeleméri Kamarás Miklós lányának házasságával került a kastély előbb Lorántffy Mihály tulajdonába 1602-ben, majd I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna házassága révén került a Rákóczi birtokok közé.[6]

A kastély első írásos említése 1593-ból maradt fenn castellum megjelöléssel.[6] Az 1631-ben és 1638-ban kelt helyiségleltárak (inventáriumok) szerint az épületet ekkorra kibővítették a ma is látható északnyugati bástyával és az északi, női termeket magábafoglaló palotaszárnnyal.[6] 1638-ra az épületet tovább bővítették, megépült a nyugati szárny déli szakasza, egy déli palotaszárny, benne vendégek számára fenntartott szobákkal és feltehetően a ma romjaiban látható déli sarokbástya. Az épülettől délre, a Bodrog felé reneszánsz kert terült el, északnyugat felé egy négyköves malom a Ronyva duzzasztott tavával, a töltés előtt kis filagória. A kastély mennyezetei „aranyos gombosak”, míves kiképzésűek.[9] A bővítést feltehetően Lorántffy Zsuzsanna végeztette el, elsősorban a déli, női szárny kiépítésére koncentrálódtak a feladatok. Érdekesség, hogy ebben az időben az ebédlő palotában a 12 fős asztal mellett egy kis asztalt is találunk, két kis székkel. E "nagypalota" mellett nyílt az "Úrfiak palotája" -a későbbi II. György, erdélyi fejedelem és Zsigmond szobája. Mellette a tanító szobája nyílt.[9]

1644-ben Esterházy nádor I. Rákóczi György ellen vonuló serege elfoglalta és feldúlta.[10] A Rákócziak Borsiban elsősorban Munkács felé vezető útjukon szálltak meg, erről a kevés forrás árulkodik, I. Rákóczi Ferenc több fejedelmi intézkedését itt datálta.[11]

1676-ban Zrínyi Ilona Munkácsról Regécre vezető útja közben szállt meg, a véletlennek köszönhető, hogy II. Rákóczi Ferenc március 27-én itt született meg.[12] A születésének helye feltehetően az azóta megsemmisült délnyugati sarokbástyában, a fejedelemnői lakosztály lehetett.

1684-ben a magyargyűlöletéről hírhedt Kollonich Ignácz jezsuitáinak és a labancoknak kezére került a kastély és minden Rákóczi-birtok.[forrás?] 1688-ban a „rebellisek” (Thököly seregeinek maradványaként martalóckodó "szabadcsapatok") felgyújtják a labanclaktanyaként szolgáló kastélyt.[6] 1694-ben Rákóczi Prágából való visszatértekor a kastély még romos állapotban volt, egyes helyiségeit elkezdték tatarozni.[13]

1711-ben a szatmári béke után a kastély Rákóczi Julianna férje, Aspremont Henrik tulajdonába került, tőle a Trautschonok vették kézhez, 1780 körül az egri érsek révén az Esterházyak kezére kerül. Később több birtokos kezén fordul meg, de a Lorántffy Zsuzsanna által kiépített reneszánsz udvarház már sosem nyerte vissza eredeti fényét.[14]

A 20. század elején keleti szárnyát lebontották.[forrás?] Az 1940-es évek elején Lux Kálmán és fia Lux Géza végeztek helyreállítási munkákat a kastélyban, és a tervek szerint múzeum kialakítására került volna sor az épületben.[6][15]

A második világháború után a kastély újra Csehszlovákiához tartozott és a 70-es évekig lakásként és raktárként hasznosították. Ezután kezdődött meg az épület kiürítése és műemléki kutatása, valamint a legszükségesebb állagvédelmi munkák elvégzése.[6]

2000-ben elkezdődött a kastély felújítása, amelyet a kis falu polgármesteri hivatala, Szabó Mihály polgármester szervezett, elsősorban szlovák és magyar állami és európai uniós keretek felhasználásával. A terveket a budapesti Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központtól Wittinger Zoltán[16] építész és a kassai prof. phD Pásztor Péter építészmérnök közösen készítette el. A tervek szerint a kastélyban múzeum, konferenciaközpont, könyvtár, internet-kávézó, szálloda és étterem nyílik. 2005-ben több földszinti helyiséget felújítottak, 2006-ban pedig a születés emlékszobája újult meg.[17]

További nevezetességei[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

Képtár[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  • Köpeczi Béla – R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc, 3. jav. kiadás, Bp., 2004, Osiris Kiadó, ISBN 9633895081

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Borsi témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. ^ a b c d e Lásd: Borsi a Szlovákiai Magyar Adatbank oldalán
  3. Katona Csaba 2013: Rákóczi-iratok Hollandiából 1956–2006 - egy irategyüttes fél évszázados története. Levéltári Szemle 63/4, 79–84.
  4. Szlovákia településeinek adatbázisa
  5. Rákóczi kastély Borsi, Szlovákia, Rekonstrukciós program 1999–2001.
  6. ^ a b c d e f g Lásd: A nagyságos fejedelem szülőhelye: Borsi reneszánsz kastélya
  7. Kárpáti János: A borsi várkastély kutatása 2006. Kézirat, Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ Dokumentumtára.
  8. A 2003-as adatok korábbi épület nyomait nem igazolják, azonban a 2006-os kutatások fellelik ennek nyomát.- Lásd: Wittinger Zoltán: A borsi kastély helyreállítása. - In: Műemlékvédelem, ISSN 0541-2439, 2008. (52. évf.), 1. sz., 46-53. p.
  9. ^ a b 1638. évi inventárium
  10. Lásd: Kövekbe zárt régmúlt - Felső-Bodrogköz jellemzése
  11. pl.: Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 22. kötet - 338 - 339. oldal
  12. ^ a b Lásd: Köpeczi Béla – R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc
  13. 1694. évi inventárium
  14. Wittinger Zoltán: A borsi kastély helyreállítása. - In: Műemlékvédelem, ISSN 0541-2439, 2008. (52. évf.), 1. sz., 46-53. p.
  15. Lásd: Lux Géza - Magyar életrajzi lexikon
  16. Wittinger Zoltán oldala
  17. Lásd: Wittinger Zoltán: A borsi kastély helyreállítása. - In: Műemlékvédelem, ISSN 0541-2439, 2008. (52. évf.), 1. sz., 46-53. p.