Bodzásújlak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Bodzásújlak (Novosad)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásTőketerebesi
Rang község
Polgármester Jozef Jastrab
Irányítószám 076 02
Körzethívószám 056
Forgalmi rendszám TV
Népesség
Teljes népesség 1018 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség67 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság123 m
Terület15,26 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bodzásújlak (Szlovákia)
Bodzásújlak
Bodzásújlak
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 32′, k. h. 21° 44′Koordináták: é. sz. 48° 32′, k. h. 21° 44′
Bodzásújlak weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Bodzásújlak (szlovákul: Novosad) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Tőketerebestől 12 km-re, délre fekszik.

Története[szerkesztés]

Területén már az újkőkorban éltek emberek, a bükki kultúra emberének települése állt itt.

A települést 1318-ban „Vylok” néven említik először, ekkor egy Roland nevű nemes birtoka volt. 1390-ben a Losonczy család birtoka, később több nemes családé. A 18. században az Almássyak a birtokosok. 1715-ben 39 ház nélküli és 17 házas jobbágytelke volt. 1787-ben 115 házában 894 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Bodzás Újlak. Tót falu Zemplén Várm. földes Ura Almásy Uraság, lakosai többfélék, fekszik Barants, és Jesztrebhez nem meszsze; fekete agyagos, homokos, térséges földgye 3 nyomásbéli, gabonát, és árpát terem, erdeje, szőleje nints, rét nélkűl is szűkölködik, piatza Kassán, vagy Újhelyben.[2]

1828-ban 155 háza volt 1172 lakossal. Lakói mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel, szénégetéssel foglalkoztak. 1831-ben részt vettek az ún. koleralázadásban.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Ujlak (Bodzás-), Zemplén vm. orosz-tót-magyar mv., ut. p. Ujhelyhez északra 2 mfdnyire: 226 romai, 850 g. kath., 4 evang., 163 ref., 30 zsidó lak. Gör. kath. és ref. templom. Szántófölde 1936 hold s közép termékenységü; bort is termeszt. F. u. Almásy.[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Bodzásújlak, a Tapoly-Ondava völgyén fekvő tót kisközség. Van 229 háza és 1201, túlnyomó számban gör. kath. vallású lakosa. E község már 1254-ben említtetik, a mikor itt a vármegye gyűlést tartott. Akkoriban Róland nádor volt az ura. 1390-ben a Losonczyak birtoka, kik azt a Rakamaziaknak zálogosítják el, 1471-ben viszont a Rakamaziaktól Zeöld Bálint bírja zálogban. 1477-ben Rozgonyi Rajnald, 1511-ben az Ujlaki Nagy család van említve birtokosai között. 1548-ban a garanyi vár tartozéka és Losonczy István az ura. 1574-ben Koppáni Szabó Jánost is birtokba iktatják és 1598-ban Forgách Zsigmond szerepel itt, a ki 1620-ban II. Ferdinándtól adományt kap reá. Közben, 1589-ben, Losonczy Anna révén, férje, Ungnad Kristóf is birtokosa, 1633-ban Pálffy Kata is, a mikor Boczas-Újlak alakban van említve. 1686-ban a terebesi pálosoknak is van itt részbirtokuk, 1750-ben pedig Okolicsányi Jánosnak is, de 1753-ban Forgách Ádámot iktatják birtokába. A mult század elején az Almásy családnak volt itt birtoka és most is a gróf Almásy Pál hitbizományához tartozik. 1663-ban a pestis, 1831-ben pedig a kolera pusztította lakosait, mely utóbbi alkalommal a faluban pórlázadás ütött ki. A községben két templom van, melyek közül a gör.-kath. templom építési ideje ismeretlen; a ref. templomot pedig hajdan a pálosok klastrom-temploma volt. Egyik harangja 1414-ből való. Az egyház egy vert ezüstből készült áldozati kelyhet őriz, mely 1836-ból való.1856-ban az egész község, mindkét templomával együtt, 1904-ben pedig 168 családnak a lakóháza leégett. A község körjegyzőségi székhely. Ide tartozik Láp-puszta. A faluban van posta, de távírója Velejtén, vasúti állomása meg Uporon van. E község táján fekhetett hajdan Szent-András elpusztult helység, mely a XV. században Zenth-Andreas alakban van emlitve.[4]

1900 és 1910 között sok lakosa kivándorolt a tengerentúlra. 1920-ig Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartozott. A háború után lakói főként a környező nagybirtokokon dolgoztak. 1938 és 1944 között Magyarországhoz tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 1035-en, többségében szlovákok lakták, jelentős magyar kisebbséggel.

2001-ben 988 lakosából 951 szlovák volt.

2011-ben 1018 lakosából 967 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Református temploma 1500 körül épült késő gótikus stílusban. 1798 és 1805 között bővítették.
  • Görögkatolikus temploma 1795-ben épült.
  • A református parókia épülete 1820-ban készült.

További információk[szerkesztés]

Források[szerkesztés]