Nagytárkány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Nagytárkány (Veľké Trakany)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásTőketerebesi
Turisztikai régióAlsó-Zemplén
Rang község
Első írásos említés 1329
Polgármester Kopasz József
Irányítószám 076 42
Körzethívószám 052
Forgalmi rendszám TV
Népesség
Teljes népesség 1425 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség133 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság101 m
Terület10,68 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagytárkány (Szlovákia)
Nagytárkány
Nagytárkány
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 23′ 30″, k. h. 22° 05′ 40″Koordináták: é. sz. 48° 23′ 30″, k. h. 22° 05′ 40″
Nagytárkány weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nagytárkány (szlovákul: Veľké Trakany) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Királyhelmectől 13 km-re délkeletre, a Tisza jobb partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

A hagyományok szerint nevét Árpád fiától, Tarhostól kapta, aki itt állítólag várat is építtetett.

Élővilága[szerkesztés]

Nagytárkányban 5 gólyafészket tartottak számon, azonban egyikről sincsenek új adatok a fészkelést illetően.[2]

Története[szerkesztés]

A község területén már az újkőkorban emberi település volt. Később a vonaldíszes kerámiák és a pilinyi kultúra népe élt ezen a helyen.

A község tiszaparti részén, a Földvár nevű dűlőben valószínűleg egykor földből épített erősség állt, ennek mára nyoma nem maradt. A falu a 13. század végén már létezett, ekkor a Tárkányiak birtoka. A 14. század elején Tárkány már két faluból, Kis- és Nagytárkányból állt. 1320-ban „Tharkan”, 1324-ben „Tarkan”, 1340-ben „Nog Tharkan” alakban szerepel az írott forrásokban. A 15. század első felében a Nagytárkányi, Perényi és Agárdi családok birtoka. Ekkor már vásártartási joga is volt. A 16. század első felében épült egykori várkastélya, melynek 1550-ben Vékey Ferenc a tulajdonosa. A század végére örökösei, a Palugyay és Paczoth családok a birtokosok. 1557-ben 5 adózó portája volt. A 17. században a Nagytárkányi és 1688-tól a velük rokon Sennyey családé. 1715-ben 5 lakott és 14 lakatlan háza létezett. 1787-ben 63 házában 360-an éltek.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Kis Tárkány, Nagy Tárkány. Két magyar helység Zemplén Várm. földes Urai Sennyei, és több Urak, Sóháza is van, lakosaik katolikusok, és reformátusok; földgyeik jól termők, réttyek, legelőjök, fájok van, piatzok Ungváron, Újhelyben, és Kis-Várdán.”[3]

A 19. században a Sennyei családon kívül a Nátafalussyak, Majláthok és Szigetiek is birtokosok. 1828-ban 75 háza és 578 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Nagy-Tárkány, magyar falu, Zemplén vmegyében, Kis-Tárkányhoz 1/4 órányira a Tisza jobb partján: 301 romai, 150 görög kathol., 96 ref., 50 zsidó lak. Kathol. paroch. templom. Szép kastély. Sóház és sórakhely a Tisza mellett. Szántóföldje 741 hold; rétje, fája, legelője bőven van. F. u. gr. Majláth József és Antal örök.”[4]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Nagytárkány, tiszamenti magyar kisközség. 175 házat számlál és 1107 lakosa van, kiknek nagyobb része róm. kath. vallású. Postája, távírója és vasúti állomása Bély. A Tárkányi család ősi fészke, mely némelyek szerint Árpád fiától, Tarkatzusztól kapta a nevét, a ki itt állítólag várat is építtetett. 1417-ben Nagytárkányi Györgyöt és Perényi Miklóst iktatják birtokába, de 1418-ban helyettök már az Agárdiak szerepelnek. 1550-ben Vékey Ferencz van említve birtokosául s az övé volt a tárkányi várkastély is. 1569-ben Korchma Péter is kap itt részeket s 1570-ben Vékey Ferencz a maga részét unokájának, Palugyay Erzsébetnek hagyományozza. 1579-ben Paczoth Ferenczet és Palugyay Erzsébetet iktatják a Vékey-féle részbirtokba. Az 1598-iki összeírásban Tárkányi János özvegye, Paczoth Ferencz, Korchma János, Gombos György és Gál Mihály szerepelnek birtokosokként. 1629-ben 'Sennyey Sándor is földesura. 1654-ben a Tárkányiak a birtok felére királyi donácziót kapnak és vám- és rév-jogot nyernek, a mi a birtokkal együtt 1688-ban 'Sennyey III. Istvánra száll. 1675-ben a várkastély Szilágyi István kezén van, kit itt, mert I. Lipóttól elpártolni nem akart, darabokra vagdaltak. 1657-ben a lázadók a kastélyban báró 'Sennyey Ferenczet és Terebesy Istvánt is megölték. A 'Sennyey-féle rész 1742-ben a Dőryeké lett s 1800-ban ismét a 'Sennyeyeké, de még ez időtájt a Korchma családnak is volt itt részbirtoka. A mult század első felében kívülök még a Nátafalussy, Mailáth és a Szigethy családoknak is volt, most pedig báró 'Sennyey Bélának van itt birtoka. 1559-ben itt táborozott a Szapolyayak ellen kiküldött Telekessy Imre. 1685-ben ugyancsak itt táboroztak a császári hadak. A hajdani várkastély területén épült az itteni róm. kath. templom, melyet 1894-ben a hajdani várkápolnából átalakítva és kibővítve emeltek. A községben m. kir. dohánybeváltó hivatal van. Jelentőségüknél fogva nevezetesek Remete-pázsit és Ördöngős nevű dűlői. Ide tartozik Nagyliget-tanya is. Némelyek a hajdani Salamon nevű községet is Nagytárkány közelében keresik. 1440-ben a Pányi család, vagy a leleszi levéltárnak egyik statutionális oklevele szerint, Pan Demeter volt az ura.[5]

1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott, majd 1920-ban csehszlovák fennhatóság alá került. 1938 és 1944 között ismét Magyarország része volt, ezután újra Csehszlovákiához csatolták. 1993 óta Szlovákia része.

Miután Magyarország és Szlovákia csatlakozott a schengeni övezethez, a magyar-szlovák határ átjárhatóvá vált. Nagytárkány sikerrel pályázott és 2008 nyarára az európai szomszédsági programnak köszönhetően kiépítette a határig vezető aszfaltozott autóutat.[6] A közúti forgalom számára a 3 km-es közutat mindkét oldalon 2013. augusztus 27-én avatták fel.[7]

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 1120-an, túlnyomórészt magyarok lakták.

2001-ben 1344 lakosából 1115 magyar és 213 szlovák.

2011-ben 1425 lakosából 1115 magyar, 238 szlovák, 8 ukrán, 4 cigány, 3 ruszin, 1 német, 2 egyéb és 54 ismeretlen nemzetiségű.[8]

Neves személyek[szerkesztés]

  • Itt született Sennyey László (1631-1703) magyar egyetemi tanár, útleíró jezsuita szerzetes.

Nevezetességei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]