Újhely (Szlovákia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Újhely (Slovenské Nové Mesto)
Sátoraljaújhely és a Ronyva-patak mentén leválasztott része, a mai Újhely.
Sátoraljaújhely és a Ronyva-patak mentén leválasztott része, a mai Újhely.
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Kassai
Járás Tőketerebesi
Turisztikai régió Alsó-Zemplén
Rang község
Első írásos említés 1918
Polgármester Ján Kalinič
Irányítószám 076 33
Körzethívószám 056
Forgalmi rendszám TV
Népesség
Teljes népesség 1086 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 81 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 102 m
Terület 13,38 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Újhely (Szlovákia)
Újhely
Újhely
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 24′ 00″, k. h. 21° 40′ 15″Koordináták: é. sz. 48° 24′ 00″, k. h. 21° 40′ 15″
Újhely weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Újhely témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Újhely (más néven Szlovákújhely, Kisújhely vagy Tótújhely, szlovákul: Slovenské Nové Mesto Loudspeaker.svg kiejtése) község Szlovákiában a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Sátoraljaújhely a trianoni békeszerződés után Csehszlovákiához csatolt része a Ronyva patak bal partján Az 1920-as évek elején szlovák telepesekkel benépesített Sátoraljaújhely vasútállomásából, valamint a közeli Karlatanyából és Kistanyából vált önálló községgé.[2] Közúti átkelőhely Magyarország és Szlovákia között.

Története[szerkesztés]

Újhely 1920-ig Sátoraljaújhely városának része, amely Zemplén vármegye székhelye volt. Története megegyezik a város történetével. Az első világháború idején a mai temető területén barakkok álltak, melyekben katonai kórház működött. Sátoraljaújhely város területének kettévágására stratégiai okokból volt szükség. Az új csehszlovák állam ugyanis csak így tudta ellenőrzése alatt tartani a Kassa-Munkács vasútvonalat, melynek egyik állomása Sátoraljaújhely volt. Így a trianoni békeszerződés után a város vasútállomása és környéke minden egyéb szempont mérlegelése nélkül a csehszlovák oldalra került.

Az átkerült rész, melyet korábban Gyártelepnek neveztek először még nem volt önálló község, hanem közigazgatásilag Borsi fennhatósága alá rendelték. A helyi közigazgatás csak 1922-ben alakult meg. Az első családi házak az egykori Windischgraetz-major felosztása után épültek fel. A telepesek első nagyobb hulláma 1926 és 1928 között érkezett, a szlovákosítás jegyében Sztropkó és Eperjes környéki szlovák földművesek voltak, akik földjeiket a magyar birtokosoktól megvásárolták. Ideköltözésük után közülük sokan vasutasok, kereskedők, kézművesek, gyári munkások lettek. A településen kezdetben nem volt iskola, a gyerekek 1923-ig az iskola elkészültéig, mely a vasút felvételi épületében létesült Borsiba jártak iskolába. Újhely a lakosság növekedésével egyre inkább kisvárosi jelleget öltött, mely a környékbeli falvak gazdasági, kulturális és kereskedelmi központja lett. A lakosság nagy része zsidó volt, akik számos üzletet nyitottak és 1931-ben az istentiszteletek céljára egy 19. századi épületet zsinagógává alakítottak át. A katolikus istentiszteleteket ebben az időben még az iskola épületében tartották. A második világháború után a korábbi zsinagógát alakították át katolikus templommá. A vámhivatal és a rendőrség épülete 1932-ben készült el.

1938-ban az első bécsi döntés értelmében a település visszakerült Magyarországhoz és a várostól korábban elszakított részt visszacsatolták Sátoraljaújhelyhez. A város lakói nagy örömmel gázoltak át a korábbi határfolyón a Ronyva-patakon.[3] A szlovák lakosság egy része elmenekült, az iskolában bevezették a magyar nyelvű tanítást. Magyarország német megszállása után a zsidó lakosságot koncentrációs táborokba hurcolták.

A szovjet hadsereg 1944. december 3-án foglalta el a várost és vele együtt a mai község területét. Ezzel a települést újra elszakították Sátoraljaújhelytől és visszakerült Csehszlovákiához. Az iskolában újra szlovákul tanítottak. Északról újabb szlovák telepesek érkeztek, újabb családi házak épültek, a nagybirtokokat felosztották. Az üres zsinagógát a katolikusok vették birtokba. 1949. július 1-én megalakult a földműves szövetkezet. 1947-óta jégpince és hűtőház, 1948-óta borüzem, 1953-tól pékség, 1966-tól takarmányszárító működik a településen. 1993-ban a független szlovák állam megalakulásával Újhely Szlovákia része lett.

Népessége[szerkesztés]

2001-ben 1072 lakosából 927 szlovák és 130 magyar volt.

2011-ben 1086 lakosából 829 szlovák, 106 roma és 98 magyar volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

Képtár[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Újhely (Szlovákia) témájú médiaállományokat.