Újhely (Szlovákia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Újhely (Slovenské Nové Mesto)
Sátoraljaújhely és a Ronyva-patak mentén leválasztott része, a mai Újhely.
Sátoraljaújhely és a Ronyva-patak mentén leválasztott része, a mai Újhely.
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásTőketerebesi
Rang község
Első írásos említés 1918
Polgármester Ján Kalinič
Irányítószám 076 33
Körzethívószám 056
Forgalmi rendszám TV
Népesség
Teljes népesség1096 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség81 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság102 m
Terület13,38 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Újhely (Szlovákia)
Újhely
Újhely
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 24′ 00″, k. h. 21° 40′ 15″Koordináták: é. sz. 48° 24′ 00″, k. h. 21° 40′ 15″
Újhely weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Újhely témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Újhely (más néven Szlovákújhely, Kisújhely vagy Tótújhely, szlovákul: Slovenské Nové Mesto Loudspeaker.svg kiejtése) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Sátoraljaújhely a trianoni diktátum után Csehszlovákiához csatolt része a Ronyva-patak bal partján. Az 1920-as évek elején szlovák telepesekkel benépesített Sátoraljaújhely vasútállomásából, valamint a közeli Karlatanyából és Kistanyából vált önálló községgé.[2] Közúti átkelőhely Magyarország és Szlovákia között.

Története[szerkesztés]

Újhely 1920-ig Sátoraljaújhely városának része, amely Zemplén vármegye székhelye volt. Története megegyezik a város történetével. Az első világháború idején a mai temető területén barakkok álltak, melyekben katonai kórház működött. Sátoraljaújhely város területének kettévágására stratégiai okokból volt szükség. Az új csehszlovák állam ugyanis csak így tudta ellenőrzése alatt tartani a Kassa-Munkács vasútvonalat, melynek egyik állomása Sátoraljaújhely volt. Így a trianoni diktátum után a város vasútállomása és környéke minden egyéb szempont mérlegelése nélkül a csehszlovák oldalra került.

Az átkerült rész – melyet korábban Gyártelepnek neveztek – először még nem volt önálló község, hanem közigazgatásilag Borsi fennhatósága alá rendelték. A helyi közigazgatás csak 1922-ben alakult meg. Az első családi házak az egykori Windischgraetz-major felosztása után épültek fel. A telepesek első nagyobb hulláma 1926 és 1928 között érkezett, a szlovákosítás jegyében Sztropkó és Eperjes környéki szlovák földművesek voltak, akik földjeiket a magyar birtokosoktól megvásárolták. Ideköltözésük után közülük sokan vasutasok, kereskedők, kézművesek, gyári munkások lettek. A településen kezdetben nem volt iskola, a gyerekek 1923-ig – az iskola elkészültéig, mely a vasút felvételi épületében létesült – Borsiba jártak iskolába. Újhely a lakosság növekedésével egyre inkább kisvárosi jelleget öltött, mely a környékbeli falvak gazdasági, kulturális és kereskedelmi központja lett. A lakosság nagy része zsidó volt, akik számos üzletet nyitottak és 1931-ben az istentiszteletek céljára egy 19. századi épületet zsinagógává alakítottak át. A katolikus istentiszteleteket ebben az időben még az iskola épületében tartották. A második világháború után a korábbi zsinagógát alakították át katolikus templommá. A vámhivatal és a rendőrség épülete 1932-ben készült el.

1938-ban az első bécsi döntés értelmében a település visszakerült Magyarországhoz és a várostól korábban elszakított részt visszacsatolták Sátoraljaújhelyhez. A város lakói nagy örömmel gázoltak át a korábbi határfolyón, a Ronyva-patakon.[3] A szlovák lakosság egy része elmenekült, az iskolában bevezették a magyar nyelvű tanítást. Magyarország német megszállása után 1944 május 21-én a település zsidó lakosságát is koncentrációs táborokba hurcolták.[4]

A szovjet hadsereg 1944. december 3-án foglalta el a várost és vele együtt a mai község területét. Ez azt is jelentette, hogy a települést elszakították Sátoraljaújhelytől és a később újraszervezett Csehszlovákiához került. Az iskolában közben szlovákul tanítottak, míg északról újabb szlovák lakosok érkeztek a jobb megélhetés reményében és persze a település is gazdagodott, hiszen új családi házak is épültek, miközben a nagybirtokokat felosztották. A település zsinagógját a helyi katolikusok vették birtokba.[forrás?] 1949. július 1-én megalakult a földműves szövetkezet. 1947-óta jégpince és hűtőház, 1948-óta borüzem, 1953-tól pékség, 1966-tól takarmányszárító működik a településen. 1993-ban a független szlovák állam megalakulásával Újhely Szlovákia része.

Népessége[szerkesztés]

2001-ben 1072-en lakták, ebből 927 szlovák és 130 magyar.

2011-ben 1086 lakosából 829 szlovák, 106 roma és 98 magyar.

Nevezetességei[szerkesztés]

Képtár[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2017
  2. SZLOVÁKÚJHELY [SLOVENSKÉ NOVÉ MESTO] /KÖZSÉG/, telepulesek.adatbank.sk
  3. Magyar Világhíradó, 1938. [2012. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 26.)
  4. Halálvonatok 1944-ben a kassai lista. holokausztmagyarorszagon.hu. (Hozzáférés: 2018. február 21.)

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Slovenské Nové Mesto
A Wikimédia Commons tartalmaz Újhely (Szlovákia) témájú médiaállományokat.