Újhely (Szlovákia)
| Újhely (Slovenské Nové Mesto) | |
 | |
| Sátoraljaújhely és a Ronyva-patak mentén leválasztott része, a mai Újhely. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Kassai |
| Járás | Tőketerebesi |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1918 |
| Polgármester | Ján Kalinič |
| Irányítószám | 076 33 |
| Körzethívószám | 056 |
| Forgalmi rendszám | TV |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1100 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 81 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 102 m |
| Terület | 13,38 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Újhely
Pozíció Szlovákia térképén
| |
| é. sz. 48° 24′ 00″, k. h. 21° 40′ 15″Koordináták: é. sz. 48° 24′ 00″, k. h. 21° 40′ 15″ | |
| Újhely weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Újhely témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Újhely (más néven Szlovákújhely, Kisújhely vagy Tótújhely, szlovákul: Slovenské Nové Mesto 
kiejtése✩) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.
Fekvése[szerkesztés]
Sátoraljaújhely a Trianoni békeszerződést követően Csehszlovákiához csatolt része a Ronyva-patak bal partján. Az 1920-as évek elején szlovák telepesekkel benépesített Sátoraljaújhely vasútállomásából, valamint a közeli Karlatanyából és Kistanyából vált önálló községgé.[2] Közúti átkelőhely Magyarország és Szlovákia között.
Története[szerkesztés]
Újhely 1920-ig Sátoraljaújhely városának része, amely Zemplén vármegye székhelye volt. Története megegyezik a város történetével. Az első világháború idején a mai temető területén barakkok álltak, melyekben katonai kórház működött. Sátoraljaújhely város területének kettévágására stratégiai okokból volt szükség. Az új csehszlovák állam ugyanis csak így tudta ellenőrzése alatt tartani a Kassa-Munkács vasútvonalat, melynek egyik állomása Sátoraljaújhely volt. Így a trianoni diktátum után a város vasútállomása és környéke minden egyéb szempont mérlegelése nélkül a csehszlovák oldalra került.
Az átkerült rész – melyet korábban Gyártelepnek neveztek – először még nem volt önálló község, hanem közigazgatásilag Borsi fennhatósága alá rendelték. A helyi közigazgatás csak 1922-ben alakult meg. Az első családi házak az egykori Windischgraetz-major felosztása után épültek fel. A telepesek első nagyobb hulláma 1926 és 1928 között érkezett, a szlovákosítás jegyében Sztropkó és Eperjes környéki szlovák földművesek voltak, akik földjeiket a magyar birtokosoktól megvásárolták. Ideköltözésük után közülük sokan vasutasok, kereskedők, kézművesek, gyári munkások lettek. A településen kezdetben nem volt iskola, a gyerekek 1923-ig – az iskola elkészültéig, mely a vasút felvételi épületében létesült – Borsiba jártak iskolába. Újhely a lakosság növekedésével egyre inkább kisvárosi jelleget öltött, mely a környékbeli falvak gazdasági, kulturális és kereskedelmi központja lett. A lakosság nagy része zsidó volt, akik számos üzletet nyitottak és 1931-ben az istentiszteletek céljára egy 19. századi épületet zsinagógává alakítottak át. A katolikus istentiszteleteket ebben az időben még az iskola épületében tartották. A második világháború után a korábbi zsinagógát alakították át katolikus templommá. A vámhivatal és a rendőrség épülete 1932-ben készült el.
1938-ban az első bécsi döntés értelmében a település visszakerült Magyarországhoz és a várostól korábban elszakított részt visszacsatolták Sátoraljaújhelyhez. A város lakói nagy örömmel gázoltak át a korábbi határfolyón, a Ronyva-patakon.[3] A szlovák lakosság egy része elmenekült, az iskolában bevezették a magyar nyelvű tanítást. Az "önálló" szlovák állam revíziós politikával válaszolt a területveszteségeire. 1940-ben a Salzburgi tárgyalásokon Tiso, Tuka és Mach delegációja memorandumot nyújtott át Hitlernek, amely tartalmazta Újhely vidékének Szlovákiához való csatolásának szándékát és lakosságcsere megvalósítását.[4]
Magyarország német megszállása után 1944 május 21-én a település zsidó lakosságát is koncentrációs táborokba hurcolták.[5]
A szovjet hadsereg 1944. december 3-án foglalta el a várost és vele együtt a mai község területét. Ez azt is jelentette, hogy a települést elszakították Sátoraljaújhelytől és a később újraszervezett Csehszlovákiához került. Az iskolában közben szlovákul tanítottak, míg északról újabb szlovák lakosok érkeztek a jobb megélhetés reményében és persze a település is gazdagodott, hiszen új családi házak is épültek, miközben a nagybirtokokat felosztották. A település zsinagógáját a helyi katolikusok vették birtokba.[forrás?] 1949. július 1-én megalakult a földműves szövetkezet. 1947-óta jégpince és hűtőház, 1948-óta borüzem, 1953-tól pékség, 1966-tól takarmányszárító működött a településen. 1993-ban a független szlovák állam megalakulásával Újhely Szlovákia része.
Népessége[szerkesztés]
1921-ben 522 lakosából 83 magyar, 56 orosz, 10 zsidó, 266 csehszlovák, 8 egyéb nemzetiségű és 99 állampolgárság nélküli volt. Ebből 254 római katolikus, 168 görög katolikus, 59 református, 18 izraelita, 5 evangélikus és 18 egyéb vallású volt.
1930-ban 678 lakosából 22 magyar, 28 zsidó, 2 ruszin, 1 német, 540 csehszlovák, 1 egyéb nemzetiségű és 84 állampolgárság nélküli volt. Ebből 325 római katolikus, 91 görög katolikus, 81 református, 47 izraelita, 26 evangélikus és 108 egyéb vallású volt.
1941-ben 579 lakosából 568 magyar és 4 szlovák volt.
1970-ben 1062 lakosából 158 magyar és 900 szlovák volt.
1980-ban 1077 lakosából 151 magyar és 909 szlovák volt.
1991-ben 964 lakosából 229 magyar és 720 szlovák volt.
2001-ben 1072-en lakták, ebből 927 szlovák és 130 magyar volt.
2011-ben 1086 lakosából 829 szlovák, 106 cigány és 98 magyar volt.
2021-ben 1100 lakosából 858 szlovák, 112 magyar (10,1%), 86 cigány, 5 cseh, 2 ukrán, 1 lengyel, 1 rutén, 35 ismeretlen nemzetiségű.[6]
Nevezetességei[szerkesztés]
- Római katolikus temploma a 19. században épült. Eredetileg zsinagóga volt.
- A tokaji bor fő szlovákiai termelőhelye, pincészete országos hírű. Mint Sátoraljaújhely egykori része, a történelmi Tokaj-hegyaljai borvidékhez tartozik.
Képtár[szerkesztés]
Kétnyelvű helységnévtábla
Utcanévtábla
Óvoda
Községi hivatal
M. R. Štefánik mellszobra a községi hivatal tanácstermében
A községi hivatal tanácsterme
A vasútállomás
Tűzoltószertár
Alapiskola
Szent Flórián szobra
Utcakép
A Ronyva patak, a túlparton Sátoraljaújhely
A Ronyva hídja
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census
- ↑ SZLOVÁKÚJHELY [SLOVENSKÉ NOVÉ MESTO] /KÖZSÉG/, telepulesek.adatbank.sk
- ↑ Magyar Világhíradó, 1938. [2012. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 26.)
- ↑ Janek István 2013: Sovětská diplomacie o vytváření slovensko-maďarských vztahů v letech 1939-1940. Slovanský přehled 99/1-2, 95.
- ↑ Halálvonatok 1944-ben a kassai lista. holokausztmagyarorszagon.hu. (Hozzáférés: 2018. február 21.)
- ↑ SODB2021 - Population - Basic results. www.scitanie.sk. (Hozzáférés: 2022. január 27.)
További információk[szerkesztés]
