Kázmér (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kázmér (Kazimír)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Kassai
Járás Tőketerebesi
Turisztikai régió Zemplén
Rang község
Első írásos említés 1270
Polgármester Jozef Toma
Irányítószám 076 13
Körzethívószám 056
Forgalmi rendszám TV
Népesség
Teljes népesség 861 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 87 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 154 m
Terület 9,93 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kázmér (Szlovákia)
Kázmér
Kázmér
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 31′ 36″, k. h. 21° 35′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 31′ 36″, k. h. 21° 35′ 00″
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kázmér (szlovákul: Kazimír) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában. Kis- és Nagykázmér egyesülése révén jött létre.

Fekvése[szerkesztés]

Tőketerebestől 19 km-re délnyugatra, a magyar határ mellett fekszik.

Története[szerkesztés]

A települést 1270-ben „Kamer” néven említik először. 1296-ban „Kazmer”, 1334-ben „Kazmeyr” néven szerepel az írott forrásokban. Kázmér vára valószínűleg a tatárjárás után, a 13. század közepén épült. 1274-ben említik először Füzér várának tartozékaként. 1364-ben az egri káptalan összeírásában említik. A 15. században már két település: Kis- és Nagykázmér állt a helyén.

Kiskázmér[szerkesztés]

Kiskázmért 1427-ben „Also Kazmer” alakban említik először, a Kázméry család birtoka volt. 1720-ban nemesi község.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Kis Kázmér. Tót falu Abaúj Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Ronyva vize mellett, Fűzérhez 3/4 mértföldnyire, legelője szoross, fája nincs elég, piatza is távól esik.[2]

1828-ban 37 házában 263 lakos élt.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Kázmér (Kis), orosz falu, Abauj vmegyében, Zemplén vmegye szélén: 5 r. kath. 186 g. kath., 15 evang., 11 ref., 14 zsidó lak.[3]

A 19. század végén a Vay család a birtokosa. Lakói mezőgazdasággal, gyümölcstermesztéssel, erdei munkákkal foglalkoztak. Később a közeli nagybirtokokon dolgoztak.

Borovszky monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Kiskázmér, tót kisközség 39 házzal és 220 lakossal, kiknek nagyobb része gör. kath. vallású. Postája Nagykázmér, távírója és vasúti állomása Legenyemihályi. Hajdan Abauj vármegyéhez tartozott és csak 1881-ben csatolták Zemplénhez. Akkoriban Alsókázmér néven is emlegették. Ősrégi község, mely már 1254-ben a Kázméry családé. E család tagjai ülnek itt egyedül 1549-ig, a mikor Sztrithey Györgyöt, 1590-ben a Kaki Atyay családot és két évvel később Vékey Istvánt iktatják egyes részeibe. 1598-ban Báthory István az ura. 1690-ben, a Kázméry család kihaltával, I. Lipót a Barlogh családnak adományozza, melytől női ágon Beőthyné Bencze Évára szállott. 1770-ig ennek az örököseié volt, de azután házasság útján Nedeczky Nepomuk Jánosnak jutott. Utána a gróf Törökök voltak az urai, majd a Keresztes, Horváth, és Ecsedy családok. Most nincs nagyobb birtokosa. Templom nincsen a faluban.[4]

1920-ig Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. Kis- és Nagykázmért 1960-ban egyesítették.

Nagykázmér[szerkesztés]

Nagykázmér külön 1454-ben szerepel először a forrásokban „Nagykazmer” alakban. A Török, majd a Berchtold család birtoka volt. 1715-ben 9 háztartása adózott. 1787-ben 77 házában 556 lakos élt. A 18. században a községben szeszfőzde működött.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Nagy Kázmér, Magyar, és tót falu Zemplén Várm. földes Urai G. Török, és több Uraságok, lakosai elegyesek, fekszik Kis Kázmér, és Kolbásának szomszédságában, hegyes, és térséges határja 3 nyomásbéli, gabonát, és árpát terem, erdeje igen kevés, szőleje nints, tér nélkűl is szűkölködik, piatza Újhelyben és Kassán.[2]

1828-ban 82 háza volt 612 lakossal, akik főként mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Kázmér (Nagy), tót-magyar-orosz falu, Zemplén vármegyében, Abauj vmegye szélén, Ujhelyhez északra 3 órányira: 218 római, 150 g. kath., 107 evang., 83 ref., 45 zsidó lak. Van itt r. kath. plebánia s egy elpusztult szentegyház; evang. templom, derék kastély és szép kert; 796 h. szántóföld. F. u. gr. Török.[3]

Borovszky monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Nagykázmér, kisközség 93 házzal és 522 lakossal, kiknek egy harmada magyar, a többi tót és róm. kath. vallású. Körjegyzőségi székhely. Saját postája van, távírója és vasúti állomása Legenyemihályi. A Kázméry család ősi fészke és névadó községe. E család és osztályos atyafiai voltak birtokosai még a XVI. században is. Az 1598-iki összeírás Kázméry Istvánt és Lajost, Balogh Istvánt, Vékey Istvánt és Pétert és Ladmóczy Györgyöt említi uraiként. 1745-ben Beőthy Imre és Mihály is részbirtokosa. 1774-ben pedig a Beőthy családon kívül Kazinczy Péter, Szemere László, Ecsedy János, Paizsos János, Pandák Mihály, Fűzy András és Keresztessy László a birtokosai. Újabban a gróf Török család volt a földesura s most gróf Berchtold Kázmérnak van itt nagyobb birtoka és kastélya, melyet még a gróf Török család építtetett. Hajdan vára is volt. Ősi templomának a község határában némi romjai láthatók. A község lakosai hitel- és fogyasztási szövetkezetet tartanak fenn. Az 1663-iki pestis nem kímélte meg ezt a községet sem. A faluban három templom van ú. m. róm. kath., ev. ref. és ág. h. evangelikus. A két utóbbinak az építési idejét nem ismerjük, az első 1769-ben épült.[4]

1920-ig Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. Nagy- és Kiskázmért 1960-ban egyesítették.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben Kiskázmért 184-en, Nagykázmért 531-en, többségében szlovákok lakták, jelentős magyar kisebbséggel.

2001-ben 882 lakosából 878 szlovák volt.

2011-ben 861 lakosából 841 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Egykori vára a 13. században épült, mára már csak egyetlen fala áll.
  • Szent István király tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1768-ban épült. 1837-ben klasszicista stílusban építették át.
  • Evangélikus temploma a 19. század elején létesült.
  • Református temploma a korábbi templom alapjain a 19. század végén készült.
  • Klasszicista kastélya 1840 körül épült fel.

Lásd még[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. ^ a b Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  3. ^ a b Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek | Arcanum Kézikönyvtár (hu nyelven). www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2017. október 17.)
  4. ^ a b Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2017. október 17.)