Alsómihályi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Alsómihályi (Michaľany)
ZSSK460029 038 Michalany.jpg
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásTőketerebesi
Turisztikai régióAlsó-Zemplén
Rang község
Polgármester Daniel Ceran
Irányítószám 076 14
Körzethívószám +421 (0) 56
Forgalmi rendszám TV
Népesség
Teljes népesség 1918 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség235 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság131 m
Terület8,15 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Alsómihályi (Szlovákia)
Alsómihályi
Alsómihályi
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 30′ 50″, k. h. 21° 37′ 15″Koordináták: é. sz. 48° 30′ 50″, k. h. 21° 37′ 15″
Alsómihályi weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alsómihályi témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Alsómihályi (1899-ig Mihályi, szlovákul Michaľany, Loudspeaker.svg kiejtése [miçɐɫɐni]) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Az Észak-Alföldön, az Eperjes–Tokaji-hegységtől keletre, közvetlenül a magyar-szlovák határ mellett, Tőketerebestől 16 km-re délnyugatra, a Ronyva-patak bal partján fekszik. Vasúton a Kassa–Csap vonalon érhető el.

Története[szerkesztés]

1252-ben említik először, de területe már az újkőkorban is lakott volt, amikor a bükki kultúra települése állt itt. A falu akkor keletkezett, amikor 1252-ben IV. Béla területét Bertold fia Mihálynak, a település névadójának adja. 1273-ban „Kismihaly”, 1289-ben „Mygael”, 1389-ben „Kysmihaly”, 1404-ben „Kismihaly”, 1409-ben „Mygael”, 1459-ben „Mihali” alakban jelenik meg az írott forrásokban. 1405-ben az Isépy, Cseley és Doby családok birtoka, később több nemesi családé. 1787-ben 57 házában 384 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „MIHÁLYI. Magyar, és tót falu Zemplén Várm. földes Urai Szerdahelyi, és több Urak, lakosai elegyesek, fekszik Legenyének, és Lasztócznak szomszédságában, térséges határja három nyomásbéli, gabonát, és árpát terem, erdejek tsekély, rét nélkűl szűkölködik, piatza Kassán, vagy Újhelyben.[2]

1828-ban 76 háza volt 562 lakossal, akik főként mezőgazdaságból éltek. Lakói részt vettek az 1831-ben kitört koleralázadásban.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Mihályi, magyar-orosz falu, Zemplén vmegyében, Abauj vmegye szélén: 103 romai, 100 görög kath., 305 ref., 60 zsidó lak., ref. anyaszentegyházzal, 930 hold szántófölddel. F. u. többen. Ut. p. Velejte.[3]

Borovszky monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Alsómihályi, azelőtt egyszerűen Mihályi. Az ú. n. Ronyvaháton fekvő kisközség, 103 házzal és 575 lakossal, kiknek nagyobb része magyar és ev. ref. vallásu. Postája, távírója és vasúti állomása Legenyemihályi. Ez a község attól a Berthold fia Mihálytól vette a nevét, ki e birtokot 1252-ben IV. Bélától kapta. 1320-ban Tholdi Bothond fia Péteré, de I. Károly 1324-ben Tholdi Istvánnak, másként Monaky Istvánnak adományozza. 1405-ben az Isépi, Cselei és a Dobi családok az urai s ekkor Kis-Mihály néven van említve. 1425-ben Beke Mártont és Ricsey Ambrust iktatják részeibe. 1435-ben a Dobi és a Monaky család birtoka. 1469-ben a birtok fele Szapolyai Imréé, de ez időtájt a Ruszkai Korniss és a Lengyel családoknak is van itt részük. 1527-ben Szapolyai János a maga részét tokaji várnagyának: Lasztóczi Boldizsárnak adományozza. Az 1598-iki összeírás szerint Monaky Péter és Vékey István, Lajos, Mihály és Ambrus a birtokosai. 1665-ben a község felét a fiúsított Monaky Anna, Andrássy Mátyásné bírja, míg a másik felét 1690-ben Barlogh István megveszi Putnoky Magdolnától. Ettől a Beőthy család birtokába kerül, de 1767-ben Nedeczky János lesz az ura. 1774-ben a Lasztóczy-féle részt is a Lasztóczy utódai birtokolják s ekkor Nedeczky János, Bekes József, Galambos István, a Nyomárkay, Kövér, Balogh, Kassay és Kovács családok az urai, ujabban pedig, a Galambos családon kívül, még a Batta s a Paizsoss családok is. Ez időszerint Girzsik Adolf özvegyének van itt nagyobb birtoka. 1663-ban a pestis, 1831-ben a kolera és az ennek nyomában keletkezett pórlázadás zavarta meg a község fejlődését, míg 1827-ben egészen porrá égett. Van itt egy régi úrilak is, melyet még a Nedeczkyek építtettek s ez most özv. Girzsik Adolfnéé. Két temploma közül a róm. kath. templom a XVII. században épült, s 1880-ban megujították. A régi református templom 1785-ben épült, de legújabban lebontották és helyébe újat építettek. A község határában kőolajfinomító gyár van.[4]

A 20. század elején határában kőolajat találtak. 1920-ig Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarország része volt.

Népesség[szerkesztés]

1910-ben 712-en, túlnyomórészt magyarok lakták.

2001-ben 1749 lakosából 1657 fő szlovák, 44 cigány és 42 magyar.

2011-ben 1918 lakosából 1512 fő szlovák, 47 cigány és 24 magyar.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Klasszicista nemesi kúria a 19. század első feléből.
  • A falunak gyermeknéptánc-csoportja, cigány folklórcsoportja és fúvósegyüttese van.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]