Gálszécs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Gálszécs (Sečovce)
Municipality building in Sečovce.jpg
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásTőketerebesi
Rang város
Első írásos említés 1255
Polgármester Jozef Gamrát
Irányítószám 078 01
Körzethívószám 056
Forgalmi rendszám TV
Népesség
Teljes népesség 8236 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség252 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság136 m
Terület32,66 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gálszécs (Szlovákia)
Gálszécs
Gálszécs
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 42′ 08″, k. h. 21° 39′ 11″Koordináták: é. sz. 48° 42′ 08″, k. h. 21° 39′ 11″
Gálszécs weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gálszécs témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Gálszécs (szlovákul Sečovce) város Szlovákiában a Kassai kerület Tőketerebesi járásában. Albény és Kohány tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Kassától 37 km-re keletre fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a szláv seč (= erdőirtás) főnévből ered, előtagja Gál zólyomi főispánra utal aki 1376-ban a falu birtokosa volt.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már az újkőkorban is éltek emberek. A város központjában a bükki kultúra tárgyi emlékeit tárták fel. A későbbi korokból a bronzkor, a hallstatti és laténi kultúra településeinek nyomaira bukkantak. Kerületek elő leletek a kelta, a római korból és a korai szláv időszakból a 7.9. századból is. A mai település első írásos említése 1245-ből származik, amikor IV. Béla király megerősíti Széccsel szomszédos birtokaiban az Aba nembeli Pétert. A következőkben 1320-ban említik Szécs néven. 1376-ban Gál zólyomi ispán birtoka, magyar nevét is róla kapta. 1437-ben Gálszécsnek már vásártartási és vámszedési joga volt. A településnek egykor vára volt, melyet 1439-ben a husziták építettek. 1451-ben Rozgonyi Lőrinc sikertelenül ostromolta, 1457-ben Mátyás foglalta el. 1460 körül Perényi István ostrommal foglalta el. Későbbi sorsa ismeretlen, nyoma nem maradt. 1601-ben innen indította Bocskai a Habsburg ellenes felkelést. 1633-ban pestisjárvány pusztított. 1647-ben a török, 1676-ban a kurucok pusztították a települést. A 18. századig magyar többségű településre szlovákok, ruszinok és zsidók települtek. A magyar és ruszin lakosság nagyrészt elszlovákosodott. 1830-ban földrengés rázta meg a városkát, majd 1831-ben a kolera szedett áldozatokat, ugyanebben az évben tűzvész is pusztított. 1873-ban újabb kolerajárvány tört ki.

Vályi András szerint "GÁLSZÉTS. Tót mező Város Zemplén Vármegyében, földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, ó hitűek, evangelikusok, és reformatusok, fekszik napkel. Kohányhoz fél, ésszak. Kerepléhez egy, nap nyugot. Tarnokához is egy órányira, térséges határja három nyomásbéli, gabonát, árpát terem, erdője van, szőleje kevés, és a’ legalább való bort termő, víz nélkűl szűkölködik, piatza Kassán."[2]

Fényes Elek szerint "Gálszéch, orosz-tót-magyar mváros, Zemplén vmegyében, egy kies vidéken, Ujhelyhez északra 5 1/2 mfdnyire: 548 római, 703 gör. kath., 4 n. e. óhitü, 35 evang., 120 ref., 249 zsidó lak. Római és görög kath., ref. anyatemplom. Synagóga. Vizi malom. Népes országos vásárok. Ékesiti a Szemere uraság 4 tornyu kastélya. Szántóföldje 2530 hold, s jó mivelés mellett mindent megterem. 1255-ben ezen helység Purusztyán (Borostyán) várhoz tartozott, s az Aba nemzetségbül származott Peteuroz Péter birta. Fiának hütlensége miatt Miczbán gróf fiainak adatott 1320-ban. 1402-ben Comes Gál de Zéch zólyomi főispány a helységet mezővárosi rangra emelte, s vásárokat hozott be. 1603 a Bocskay zendülés itt vevé kezdetét, 1685 egy része a helységnek b. Fischer Mihálynak, másik része a Homonnai Drugetheknek ajándékoztatott. Mostani földes urai: b. Fischer, Szemere, Kálhásy, Puky, Tomsics, s m. t. Ut. p. Vécse."[3]

A trianoni békeszerződésig Zemplén vármegye Gálszécsi járásának székhelye volt.

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 3134 lakosából 1725 szlovák, 771 német és 503 magyar anyanyelvű volt. Ebből 1108 római katolikus, 1015 izraelita, 843 görög katolikus, 118 református és 50 evangélikus vallású volt. Kohány 880 lakosából 803 szlovák és 48 magyar anyanyelvű volt.

1890-ben 3053 lakosából 1760 szlovák és 557 magyar anyanyelvű volt. Kohány 870 lakosából 678 szlovák és 184 magyar anyanyelvű volt.

1900-ban 3173 lakosából 1690 szlovák és 1170 magyar anyanyelvű volt. Kohány 760 lakosából 699 szlovák és 45 magyar anyanyelvű volt.

1910-ben 3284 lakosából 1442 magyar, 1416 szlovák, 288 német és 133 egyéb anyanyelvű volt. Ebből 1342 római katolikus, 945 izraelita, 845 görög katolikus, 121 református és 31 evangélikus vallású volt. Kohány 755 lakosából 616 szlovák és 112 magyar anyanyelvű volt.

1921-ben 3380 lakosából 2285 csehszlovák, 579 zsidó és 387 magyar volt. Kohány 851 lakosából 823 csehszlovák és 17 magyar volt.

1930-ban 3930 lakosából 2644 csehszlovák és 251 magyar volt. Kohány 939 lakosából 867 csehszlovák, 21 zsidó és 50 személy állampolgárság nélküli volt.

1991-ben 6705 lakosából 6542 szlovák és 14 magyar volt.

2001-ben 7819 lakosából 7498 szlovák és 17 magyar volt.

2011-ben 8236 lakosából 6223 szlovák, 1308 cigány és 19 magyar volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szűz Mária tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1494-ben gótikus stílusban épült. Később többször átépítették, legutóbb a II. világháború után, 1954-ben újították.
  • Görögkatolikus temploma 1757-ben épült, 1954-ben újjáépítették.
  • Református temploma 1623-ban épült a 19. században megújították.
  • Kastélya a 19. század első felében épült, a második világháborúban jelentős károkat szenvedett.
  • A római katolikus előtt álló Pieta szobor 18. századi alkotás, eredetije ma a templomban van a templom előtt a másolata áll.
  • A zsinagóga 1873-ban épült.

Jegyzetek[szerkesztés]

  • Sklenčár, P. - Magyar, J. 2018: Kostol nanebovzatia Panny Márie v Sečovciach.

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gálszécs témájú médiaállományokat.