Ugrás a tartalomhoz

Csörgő

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csörgő (Čerhov)
A csörgői vasútállomás
A csörgői vasútállomás
Csörgő címere
Csörgő címere		 Csörgő zászlaja
Csörgő zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásTőketerebesi
Rangközség
PolgármesterPavol Balogh
Irányítószám076 81
Körzethívószám056
Forgalmi rendszámTV
Népesség
Teljes népesség745 fő (2025. dec. 31.)[1]
Népsűrűség96 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság129 m
Terület8,53 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 27′ 42″, k. h. 21° 38′ 26″48.461667°N 21.640556°EKoordináták: é. sz. 48° 27′ 42″, k. h. 21° 38′ 26″48.461667°N 21.640556°E
Csörgő weboldala
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Csörgő témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Csörgő (szlovákul: Čerhov kiejtéseⓘ) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Sátoraljaújhelytől 7 km-re északra, Tőketerebestől 19 km-re délre, a magyar határ mellett, a Ronyva-patak partján fekszik. Érinti a Kassa–Ágcsernyő–Csap-vasútvonal.

Története

[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint a falu területe már az újkőkorban lakott volt.

1329-ben említik először, ekkor Tokaj várának tartozéka volt. 1377-ben „Chergow”, 1429-ben „Cergew” alakban említik. 1398-ban nemesi birtok, később részben nemes családok tulajdonában állt. 1557-ben 8 adózó portája volt. A 17. század második felében elnéptelenedett. 1720-ban 3 adózó háztartást számoltak itt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „CSÖRGŐ. Szabad puszta Zemplén Vármegyében, fekszik Lasztótz mellett.”[2]

1828-ban 60 házában 496 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel, bognármesterséggel foglalkoztak. 1831-ben lakói részt vettek a kolerafelkelésben. A 19. században a Vay, a Sennyei és a Széchényi családok birtoka volt.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Csörgő, tót falu, Zemplén vgyében, Lasztócz fiókja, 169 kath., 5 ref., 140 zsidó lak. Ut. p. Ujhely.”[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Csörgő, Sátoraljaújhely közelében fekvő tót kisközség. 86 házat és 608, nagyobb részben gör. kath. vallású lakost számlál. Van postája, távírója és vasúti állomása. Honfoglalás korabeli helység. Nevét említi már az 1067-ben alapított százdi apátság jószáglevele. A Csörgei család fészke és innen vette előnevét a Csörgői Farkas család is. A mult század elején puszta volt s csak később települt újra községgé. Legrégibb birtokosán kívül, 1378-ban, Tolchvai Jánost ismerjük. 1395-ben Csirke Margit, három évvel később Debreő István és fiai is birtokosai között említtetnek, 1410-ben pedig Toronyai Pál, 1415-ben a Csicseri család és 1416-ban Legenyei Csontos Bertalan a földesurai. 1418-ban Csicseri Fodor Ferenczet iktatják birtokába, de 1446-ban már az Uporiak, két évvel később Legenyei Dorottya és 1474-ben a Nyársapáthi család is birtokosa. 1479-ben Zerdahelyi Ferencz kap itt részeket, 1481-ben pedig a Czékey család is. 1511-ben birtokosaiként szerepelnek Czékey Petronella és János, Bánffi Péter, Eödönffi Imre, Dobó Zsófia, Gerendi László és Upori Borbála, 1569-ben pedig Barkóczy László, 1581-ben Melith Pál, 1588-ban Melith István és Duleszkai Horváth Menyhért, míg az 1598-iki összeírás Herendics Györgyöt, Patikárius Györgyöt, Czobor Mihályt és Alaghy Ferenczet sorolja fel birtokosaiul. 1599-ben a sárospataki uradalomhoz csatolják s előbb Ruszkai Dobó Ferencz, majd Alaghy Menyhért lesz az ura. Az Alaghyaknak magva szakadván, 1631-ben 'Sennyey Pongrácz fia Sándor kap rá kir. adományt. 1722-ben Pintér Mártont, 1730-ban pedig Héricz Mártont, azután a Tárczay családot is birtokosai között találjuk, de ezeken kívül a mult század elején még gróf Aspremontnak, a Wiczmándy és a Kazinczy családoknak is volt itt birtokuk. Most gróf Széchenyi Sándornak és báró 'Sennyey Gézának van itt nagyobb gazdaságuk s az utóbbinak szép úrilaka is. Ezt a községet is meglátogatta 1663-ban a pestis és 1831-ben a kolera, a mikor a lakosság itt is fellázadt. A faluban katholikus templom van, de építési ideje meg nem állapítható.”[4]

1900 és 1910 között sokan kivándoroltak a tengerentúlra. A trianoni diktátumig Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartozott. 1938 és 1944 között ismét Magyarország része.

Népessége

[szerkesztés]
Népességi statisztikák (10 év)[5]
Év:1995.2005.2015.2025.
Lakosság662810760745
Különbség +22,35 % -6,17 % -1,97 %
Népességi statisztikák[5]
Év2024.2025.
Lakosság754745
Eltérés-1,19 %

1910-ben 460-an, többségében magyar anyanyelvűek lakták, jelentős szlovák kisebbséggel.

  • 2001-ben 830 lakosából 789 fő szlovák és 28 cigány; a magyarok száma 7 fő volt.
  • 2011-ben 819 lakosából 764 fő szlovák és 8 magyar volt.
  • 2021-ben 749 lakosából 667 szlovák és 5 magyar (0,67%) volt.[6]

Nevezetességei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Population of Slovakia by gender – municipalities (annually), 2026. március 31., 2026. április 1.
  2. ↑ Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) / Hungarian Electronic Library. mek.oszk.hu. [2022. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 11.)
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
  4. ↑ Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2018. január 11.)
  5. 1 2 Počet obyvateľov podľa pohlavia - obce (ročne) [om7101rr_obce=AREAS_SK]. Statistical Office of the Slovak Republic, 2026. március 31. (Hozzáférés: 2026. március 31.)
  6. ↑ SODB2021 - Population - Basic results. www.scitanie.sk. (Hozzáférés: 2022. január 27.)

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Csörgő&oldid=28653760”