Bodrogszentmária
Bodrogszentmária (Svätá Mária) | |||
Községi hivatal | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szlovákia | ||
Kerület | Kassai | ||
Járás | Tőketerebesi | ||
Rang | község | ||
Polgármester | Hornyák István (MKP) | ||
Irányítószám | 076 35 | ||
Körzethívószám | 056 | ||
Forgalmi rendszám | TV | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 532 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 44 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 98 m | ||
Terület | 12,94 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 25′ 57″, k. h. 21° 50′ 39″48.432500°N 21.844100°EKoordináták: é. sz. 48° 25′ 57″, k. h. 21° 50′ 39″48.432500°N 21.844100°E | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Bodrogszentmária témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Bodrogszentmária (más néven Szentmáriafölde, szlovákul: Svätá Mária) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.
Fekvése
[szerkesztés]Királyhelmectől 10 km-re nyugatra, a Bodrog és a Latorca bal partján fekszik. Pálfölde tartozik hozzá.
Története
[szerkesztés]A régészeti leletek tanúsága szerint területén már az újkőkorszakban is emberi település állt. Számos lelet került elő a korai bronzkorból és a római korból is. Korai szláv és honfoglalás kori magyar település maradványait is megtalálták a területén.
1261-ben „Villa Sancte Marie”, „Villa Maria”, „Zenthmaria” néven említik először. 1359-ben „Zenmaria” volt a neve. Az egri püspökség birtoka volt, majd a 16. században Garany várának tartozéka. 1557-ben 4 porta után adózott. 1715-ben 3 lakott és 15 ház nélküli jobbágytelke volt. 1787-ben 28 házában 180 lakosa élt.
1796-ban Vályi András ezt írja róla: „SZENT MÁRIA. Magyar falu Zemplén Várm. földes Ura az Egri Püspökség, és Bónis Úr, lakosai katolikusok, fekszik Czekének, Pálföldének, és Rádnak szomszédságjokban; határjában Latorcza, Bodrog vizével öszve ütközvén, vizenyős esztendőkben ezeknek károkat okoznak; réttye tsátés és sásos szénát termő; erdeje tőlgyes, és mivel jó nagy motsáros helyen fekszik, igen hasznos makktermő; itt Nagy Bóld. Aszszony napján nagy bútsú tartatik; Titze víz ér választya-el Pálföldtől, melly sok helységek körűl tekergősen tsavarogván, Zemplén Vára alatt szakad a’ Bodrogba; lakosai jó szőlőmívelők.”[2]
1804-től a kassai püspökségé. 1828-ban 50 háza és 385 lakosa volt. Lakói halászattal, mezőgazdasággal, szőlészettel foglalkoztak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Szent-Mária, magyar falu, Zemplén vmegyében, Zemplénhez közel, a Bodrogközben, 230 rom., 63 g. kath., 45 ref., 7 zsidó lak., 188 h. szántófölddel, erdővel. F. u. az egri káptalan. Ut. p. Ujhely.”[3]
Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Bodrogszentmária, a Ticze folyó mellett fekvő magyar kisközség, melynek azelőtt egyszerűen Szentmária volt a neve. Van 66 háza és 501, túlnyomó számban róm. kath. vallású lakosa. Az egri püspökség ősi birtoka. IV. Bélának az egri püspökség jogait megerősítő oklevelében már Szent István óta a püspökséghez tartozó faluként van említve. 1534-ben Garany várához csatolták és ekkor Losonczy István és Forgách Zsigmond voltak az urai. 1598-ban rövid ideig Melith Pál is birtokosául szerepel. 1603-ban Árky Andrást és Miskolczy Simont iktatják egy itteni nemesi kúria birtokába, 1615-ben pedig Girincsy Istvánt, 1627-ben Melith Györgyöt, 1635-ben Pesty Andrást egyes részeibe, de 1638-ban özv. Forgáchné, szül. Pálffy Kata a Forgách-féle részt visszaadja az egri püspökségnek s ezé az még a XVIII. század végén is. Majd a kassai püspökségé lesz, mely itt ma is birtokos. 1831-ben a kolera dúlt lakosai között, s e miatt ezek fellázadtak; 1888-ban pedig árvíz okozott nagy kárt. Katholikus templomának építési ideje ismeretlen. A községnek Szomotor a postája, távírója és vasúti állomása.”[4]
1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1924-ben nagy árvíz pusztított a községben. 1938 és 1944 között újra Magyarország része.
1956-ban Pálföldével egyesítették.
Népessége
[szerkesztés]1910-ben 348-an, túlnyomórészt magyarok lakták.
2001-ben 578 lakosából 506 magyar és 70 szlovák.
2011-ben 575 lakosából 495 magyar és 58 szlovák.
2021-ben 532 lakosából 398 magyar (74,8%), 117 szlovák, 1 ruszin, 1 bolgár, 1 egyéb, 14 ismeretlen nemzetiségű.[5]
Nevezetességei
[szerkesztés]- Kegykápolnája a falu határában, egy régi Mária-jelenés helye közelében 1995-ben épült. A kápolnához évente kétszer, májusban és októberben zarándokol el a Felső-Bodrogköz hívő népe.
Képtár
[szerkesztés]-
Kétnyelvű helységnévtábla
-
Üdvözlőtábla
-
Buszmegálló
-
Katolikus templom
-
Feszület
-
Világháborús emlékmű
-
Községi hivatal
-
Az 1831-es felkelés emléktáblája a községi hivatal falán
-
Felszabadulási emléktábla
-
Óvoda
-
Sportklub
-
Könyvtár
-
Református templom (Pálfölde)
-
Temetői nagykereszt (Pálfölde)
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2018. március 17.)
- ↑ SODB2021 - Population - Basic results. www.scitanie.sk. (Hozzáférés: 2023. március 2.)