Magyarsas

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Magyarsas (Zemplínske Jastrabie)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásTőketerebesi
Rang község
Első írásos említés 1272
Polgármester Miroslav Maďar
Irányítószám 076 05
Körzethívószám 056
Forgalmi rendszám TV
Népesség
Teljes népesség674 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség61 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság115 m
Terület10,73 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Magyarsas (Szlovákia)
Magyarsas
Magyarsas
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 30′ 00″, k. h. 21° 46′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 30′ 00″, k. h. 21° 46′ 30″
Magyarsas weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Magyarsas (1899-ig Magyar-Jesztreb, szlovákul: Zemplínske Jastrabie) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Tőketerebestől 15 km-re, délre fekszik.

Története[szerkesztés]

Területén már a történelem előtti időkben is éltek emberek. A bükki, a hallstatti kultúra, valamint a római kor településének maradványait találták a határában.

Első írásos említése az 1290 és 1292 között készített pápai tizedjegyzékben történik. 1419-ben Imreghi András és Cséke György birtoka. Később a Pálóci, Dobó és Mányoki család birtoka. Az 1470-es években Czékei Jánosé, a 17. században a Keresztessy és Bernáth családé. A 18. században a Bernáth és Bánffy családnak állt itt kúriája. 1663-ban és 1831-ben súlyos járványok tizedelték a lakosságot. 1725-ben 24 lakatlan és csak 7 lakott ház állt a faluban. 1767-ben a Bernáth, Csernell, Kossuth és Rhédey családok birtokoltak a faluban.[2]1787-ben 79 házában 469 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „JESZTREB. Magyar, és Tót helység Zemplén Várm. földes Urai Bernát, Rédey, és Kossút Urak, lakosai elegyesek, fekszik Céke Ujlaknak szomszédságában, az Újhelyi Járásban, hegyes, völgyes, homokos határja 3 nyomásbéli, gabonát, és árpát terem, erdője tsekély, szőleje nints, rét nélkűl szűkölködik, piatzok Kassán, és Újhelyben.[3]

1828-ban 82 ház állt a településen 603 lakossal. Lakói földműveléssel, szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Magyar-Jesztreb, magyar-orosz falu, Zemplén vmegyében, Zemplénhez éjszakra 1 mfldnyire: 147 r., 239 g. kath., 3 evang., 172 ref., 28 zsidó lak., ref. szentegyházzal, s rom. kath. kápolnával. Van szőlőhegye, 1047 hold szántófölde. F. u. Rhédey, Bernáth s m. Ut. p. Velejte.[4]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Magyarsas, azelőtt Magyar-Jesztreb, magyar és tót kisközség 110 házzal és 578, nagyobbára róm. kath. vallású lakossal. Postája Czéke, távírója Sátoraljaújhely s a legközelebb eső vasúti állomása Upor. 1419-ben Cseke Györgyöt és Imreghi Andrást iktatják birtokába. Azután földesurai a Pálócziak is, kik a maguk részét a Dobi és a Monaky családnak zálogosítják el. 1478-ban Czékei Jánost is birtokosai között találjuk. 1510-ben Eödönffy Pétert, Gerendy Lászlót és 1520-ban Bánffy Pétert, Eödönffy Imrét, Dobó Zsófiát, Gerendy Lászlót és Czékey Jánost iktatják némely részeibe. 1561-ben Soós János is birtokosa, s az 1598-iki összeírásban Soós András, István és Ferencz és Bánczy János özvegye vannak bejegyezve. 1700 táján a Buttkay és a Bernáth családok, azután a Szeghy család, az újabb korban pedig a Rédey, Kossuth, Szepsy és a Bernáth családok bírták. Ezidőszerint Bernáth Győzőnek és Gyulának van itt nagyobb birtokuk s az elsőnek régi kúriája, melyet még Bánffy Péter építtetett; örökösödés révén a Keresztesy családé volt és házasság útján a XVII. században került a Bernáth család kezére, mely azt azután 1843-ban átalakíttatta. Ezt a községet sem kímélte meg a XVII. században a pestis s 1831-ben a kolera. Lakosai szintén résztvettek a pórlázadásban. A községben a reformátusoknak van templomuk, mely ősrégi, de az átalakításokkal elrontották. Dűlőnevei közül figyelmet érdemelnek a Bacsó-Rét, Binyő, Viadal és Akasztódomb nevezetűek.[5]

1920-ig Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartozott, majd az újonnan létrehozott csehszlovák államhoz csatolták. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része.

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 604 lakosából 392 szlovák és 114 magyar anyanyelvű volt.

1890-ben 592 lakosából 395 szlovák és 123 magyar anyanyelvű volt.

1900-ban 578 lakosából 173 szlovák és 405 magyar anyanyelvű volt.

1910-ben 562 lakosából 159 szlovák és 397 magyar anyanyelvű volt.

1921-ben 603 lakosából 457 csehszlovák és 92 magyar volt.

1930-ban 642 lakosából 603 csehszlovák és 10 magyar volt.

1941-ben 705 lakosából 150 szlovák és 549 magyar volt.

1941-ben 607 lakosából 599 szlovák és 5 magyar volt.

2001-ben 643 lakosából 633 szlovák és 6 magyar volt.

2011-ben 660 lakosából 635 szlovák és 5 magyar.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére szentelt, római katolikus temploma.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2019
  2. 1767 urbárium
  3. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  4. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  5. Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2018. augusztus 18.)