Magyarsas

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Magyarsas (Zemplínske Jastrabie)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásTőketerebesi
Turisztikai régióAlsó-Zemplén
Rang község
Első írásos említés 1272
Polgármester Miroslav Maďar
Irányítószám 076 05
Körzethívószám 056
Forgalmi rendszám TV
Népesség
Teljes népesség 660 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség61 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság115 m
Terület10,73 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Magyarsas (Szlovákia)
Magyarsas
Magyarsas
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 30′ 00″, k. h. 21° 46′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 30′ 00″, k. h. 21° 46′ 30″
Magyarsas weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Magyarsas (1899-ig Magyar-Jesztreb, szlovákul: Zemplínske Jastrabie) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Tőketerebestől 15 km-re, délre fekszik.

Története[szerkesztés]

Területén már a történelem előtti időkben is éltek emberek. A bükki, a hallstatti kultúra, valamint a római kor településének maradványait találták a határában.

Első írásos említése az 1290 és 1292 között készített pápai tizedjegyzékben történik. 1419-ben Imreghi András és Cséke György birtoka. Később a Pálóci, Dobó és Mányoki család birtoka. Az 1470-es években Czékei Jánosé, a 17. században a Keresztessy és Bernáth családé. A 18. században a Bernáth és Bánffy családnak állt itt kúriája. 1663-ban és 1831-ben súlyos járványok tizedelték a lakosságot. 1725-ben 24 lakatlan és csak 7 lakott ház állt a faluban. 1787-ben 79 házában 469 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „JESZTREB. Magyar, és Tót helység Zemplén Várm. földes Urai Bernát, Rédey, és Kossút Urak, lakosai elegyesek, fekszik Céke Ujlaknak szomszédságában, az Újhelyi Járásban, hegyes, völgyes, homokos határja 3 nyomásbéli, gabonát, és árpát terem, erdője tsekély, szőleje nints, rét nélkűl szűkölködik, piatzok Kassán, és Újhelyben.[2]

1828-ban 82 ház állt a településen 603 lakossal. Lakói földműveléssel, szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Magyar-Jesztreb, magyar-orosz falu, Zemplén vmegyében, Zemplénhez éjszakra 1 mfldnyire: 147 r., 239 g. kath., 3 evang., 172 ref., 28 zsidó lak., ref. szentegyházzal, s rom. kath. kápolnával. Van szőlőhegye, 1047 hold szántófölde. F. u. Rhédey, Bernáth s m. Ut. p. Velejte.[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Magyarsas, azelőtt Magyar-Jesztreb, magyar és tót kisközség 110 házzal és 578, nagyobbára róm. kath. vallású lakossal. Postája Czéke, távírója Sátoraljaújhely s a legközelebb eső vasúti állomása Upor. 1419-ben Cseke Györgyöt és Imreghi Andrást iktatják birtokába. Azután földesurai a Pálócziak is, kik a maguk részét a Dobi és a Monaky családnak zálogosítják el. 1478-ban Czékei Jánost is birtokosai között találjuk. 1510-ben Eödönffy Pétert, Gerendy Lászlót és 1520-ban Bánffy Pétert, Eödönffy Imrét, Dobó Zsófiát, Gerendy Lászlót és Czékey Jánost iktatják némely részeibe. 1561-ben Soós János is birtokosa, s az 1598-iki összeírásban Soós András, István és Ferencz és Bánczy János özvegye vannak bejegyezve. 1700 táján a Buttkay és a Bernáth családok, azután a Szeghy család, az újabb korban pedig a Rédey, Kossuth, Szepsy és a Bernáth családok bírták. Ezidőszerint Bernáth Győzőnek és Gyulának van itt nagyobb birtokuk s az elsőnek régi kúriája, melyet még Bánffy Péter építtetett; örökösödés révén a Keresztesy családé volt és házasság útján a XVII. században került a Bernáth család kezére, mely azt azután 1843-ban átalakíttatta. Ezt a községet sem kímélte meg a XVII. században a pestis s 1831-ben a kolera. Lakosai szintén résztvettek a pórlázadásban. A községben a reformátusoknak van templomuk, mely ősrégi, de az átalakításokkal elrontották. Dűlőnevei közül figyelmet érdemelnek a Bacsó-Rét, Binyő, Viadal és Akasztódomb nevezetűek.[4]

1920-ig Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartozott, majd az újonnan létrehozott csehszlovák államhoz csatolták. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 562-en, többségében magyarok lakták, jelentős szlovák kisebbséggel.

2001-ben 643 lakosából 633 szlovák volt.

2011-ben 660 lakosából 635 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére szentelt, római katolikus temploma.

További információk[szerkesztés]

Források[szerkesztés]