Bacskó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Bacskó (Bačkov)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásTőketerebesi
Turisztikai régióAlsó-Zemplén
Rang község
Polgármester Jozef Nemčík
Irányítószám 076 61
Körzethívószám 056
Forgalmi rendszám TV
Népesség
Teljes népesség 704 fő (2017. dec. 31.)[1]
Népsűrűség23 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság198 m
Terület27,67 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bacskó (Szlovákia)
Bacskó
Bacskó
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 45′, k. h. 21° 37′Koordináták: é. sz. 48° 45′, k. h. 21° 37′
Bacskó weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bacskó témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Bacskó (szlovákul Bačkov) község Szlovákiában a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Gálszécstől 6 km-re északnyugatra a Bacskó-patak völgyében.

Története[szerkesztés]

Vára a 13. században épült, 1317-ben királyi vár lett. Utoljára 1355-ben említik, amikor Sztritei László és Doncs mester utódai osztoztak meg rajta.

A települést 1320-ban "Bachkow" néven említik először. 1321-ben "Nagh Bachkow", 1355-ben "Nogbochkou", 1458-ban "Bachko" néven szerepel az írott forrásokban. 1320-ban a közeli Purustyán várának szolgálófaluja volt. A 14. században Mikó bán birtoka. A 15. századtól több nemesi családé, valamint a terebesi uradalomé. 1647-ben a Rákóczi és Bocskai családé volt. 1688-ban felégette a császári katonaság. A 19. században a Forgáchok és mások a birtokosai. 1720-ban 13 háztartása volt. 1787-ben 89 házában 681 lakos élt. 1828-ban 91 háza és 670 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, favágással, szeszfőzéssel, fuvarozással foglalkoztak. 1880 és 1910 között lakói közül sokan kivándoroltak a tengerentúlra.

A 18. század végén Vályi András szerint "BACSKÓ. Bacske. Tót falu Zemplén Vármegyében, lakosai ó hitűek, hajdan Botskai Uraságnak birtokában vala, mostani földes Ura Báró Fisser Uraság, fekszik a’ Gálszétsi járásban, az Ország 86úttya mellett, kies térségen. Határja három nyomásbéli, ’s ha trágyáztatik, mindenféle gabonát terem, legelője elég, fája tűzre, és épűletre, malma helyben, itatója alkalmatos, vagyonnyait eladhattya Kassán, és Gálszétsen, a’ hol kapával, ’s kaszával is kereshet, és só fuharozással is, első Osztálybéli."[2]

A 19. század közepén Fényes Elek szerint "Bacskó, orosz-tót falu, Zemplén vgyében, Gálszécshez 3/4 órányira: 198 r., 447 g. kath., 4 ref., 11 zsidó lak. Gör. kath. paroch., r. kath. fiók-szentegyház. Nagy régi kastély. Vendégfogadó. Tágas erdő. 940 hold szántóföld. Hajdan Bocskay birta. A régi Burustyáni várnak omladékait, nem messze a faluhoz most is láthatni. F. u. b. Fischer. Ut. p. Vecse."[3]

Zemplén vármegye századfordulós monográfiája szerint "Bacskó, Abauj-Torna vármegye határán a bacskói patak mellett fekvő tót kisközség. Van 138 háza és 757, legnagyobb részben gör.-kath. vallású lakosa. Ősrégi község, mely a 14. században már Kis és Nagy jelzőkkel Bochkou alakban szerepel. 1321-ben Róbert Károly cserébe adja Micsk fia Gergelynek, a Micskeiek ősének. Ez időben Purustyánvár tartozéka volt. 1317-ben itt a király ellen fellázadt zempléniek súlyos vereséget szenvedtek. 1670-ig a Bocskayak zempléni ágáé volt. Részbirtokosai voltak még a 15. században a Csapiak és osztályos társaik, 1569-ben Rákóczy György, Kálnássy Ferencz és Deregnyey Pál kapnak rá királyi adománylevelet. Az 1598-iki összeírásban Bacskay Miklós, Deregnyey Gergely, Rákóczy Ferencz, Kálnássy Ferencz, Farkas András, Keczer István és Szokoly Péter vannak birtokosokként említve, de két évvel később a Daróczyaknak is van itt részbirtokuk. 1647-ben Rákóczy György és neje, Lorántffy Zsuzsána kap rá kir. adományt, 1663-ban Bocskay István és Soós György az urai. 1693-ban a báró Fischer családé, mely itt pallosjogot nyert. 1754-ben Kácsándy László is részbirtokosa és ugyanakkor Kálnássy Ádám és Ferencz is. A 18. század végén és a mult század elején a báró Fischer, Szemere, Máriássy, Puky, Kálnássy és Forgách családok birják, míg most báró Wersebe Hardtwignak, Forgách Sándor örököseinek, Malcher Bélának és Lászlónak van itt nagyobb birtokuk. Bacskónak hajdan vára, illetőleg várkastélya is volt s itt volt a bacskói uradalom középpontja. 1688-ban a várkastély romokban hevert. A vár tartozékai ekkor a következő községek voltak: Bacskó, Filó, Balgó, Czábócz, Albin, Kohány, Gerenda, Zebegnyő, Tarnóka és Visnyó. Az átalakított várkastély most Wersebe báróé. A Bocskayak alakíttatták át, de tőlük elkoboztatván, a kir. kamara útján báró Fischer Mihály birtokába került és ő építtette 1750 körül a várkastély hátához támaszkodó másik kastélyt, mely most Malcher Béláé és Lászlóé. A 18. század első felében a fél falu lakatlan volt. Később azután valami Ehrenreich nevű birtokos Alsó-Ausztriából hozott oda telepeseket, kik azonban gazdájukkal együtt tönkre mentek. 1663-ban a pestis, 1831-ben a kolera pusztított lakosai között, s a kolera következtében a faluban pórlázadás ütött ki. A község közelében fekszik egy Filyó nevezetű rét, melynek helyén, úgy látszik, a 15. században szerepelt Filő, Filefalva, vagy Fileháza nevű község feküdt. Fileháza 1414-ben a Lasztócziaké volt, 1440-ben Zerdahelyi Miklósé, 1459-ben Fyloháza alakban Izbugyai Gál és a Nátafalusi Csontosok birtokaként említtetik. Még 1528-ban is szerepel, a mikor ismét a Zerdahelyiek az urai, de ettől kezdve nyoma vész. A várbirtokok között és szintén Bacskó közelében említett Kökényes, 1440-ben Zerdahelyi Miklós birtoka. A községben gör.-kath. templom van, mely 1700 körül épült. Postája, távírója és vasúti állomása Gálszécs."[4]

A trianoni békeszerződésig Zemplén vármegye Gálszécsi járásához tartozott, ezután a csehszlovák állam része lett. 1944-ben határában partizáncsoportok tevékenykedtek, támogatásukért 1944 november 26-án a németek a falut a felégették. A háború után újjáépült.

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 637 lakosából 528 szlovák és 38 magyar anyanyelvű volt.

1890-ben 595 lakosából 358 ruszin, 149 szlovák, 39 német és 38 magyar anyanyelvű volt.

1900-ban 757 lakosából 637 szlovák és 30 magyar anyanyelvű volt.

1910-ben 727 lakosából 623 szlovák és 87 magyar anyanyelvű volt.

1921-ben 655 lakosából 504 csehszlovák és 19 magyar volt.

1930-ban 720 lakosából 655 csehszlovák és 7 magyar volt.

1991-ben 583 lakosából 488 szlovák volt.

2001-ben 610 lakosából 605 szlovák volt.

2011-ben 637 lakosából 431 szlovák és 191 cigány volt.

Neves személyek[szerkesztés]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Bocskai család ősi birtoka, egykori várkastélya 1688-ban már romokban hevert. Mai kastélyai a régi köveiből épültek.
  • Határában állnak Borostyán egykori várának romjai.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]