Véke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Véke (Vojka)
Katolikus templom
Katolikus templom
Véke címere
Véke címere
Véke zászlaja
Véke zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásTőketerebesi
Turisztikai régióAlsó-Zemplén
Rang község
Első írásos említés 1233
Polgármester Kajla János
Irányítószám 076 83
Körzethívószám 056
Forgalmi rendszám TV
Népesség
Teljes népesség 514 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség59 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság105 m
Terület8,74 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Véke (Szlovákia)
Véke
Véke
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 27′ 45″, k. h. 21° 55′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 27′ 45″, k. h. 21° 55′ 00″
Véke weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Véke témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Véke (szlovákul: Vojka) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Királyhelmectől 6 km-re északnyugatra, a Tice-patak partján fekszik.

Története[szerkesztés]

1233-ban említik először, mint Weytke Péter birtokát. 1265-ben IV. Béla király hívének, Martonosnak ajándékozta. Az 1400-as években több birtokosa volt, köztük a Csapi, Eszenyi, Gecsei, Kálnai és Czékei családok. 1557-ben a falu mindössze 1 portával adózott. A 16. század második felében előbb Skaricza Mátyás, majd Vékey Ferenc tulajdona. A század végén Paczoth Ferenc és Melith Pál tulajdonában találjuk. Az 1600-as években többek között a Sennyey, Perényi, Pike, Vékey, Barkóczy és Andrássy családok birtokolják. 1633-ban állt itt a Perényiek emeletes kő udvarháza. 1787-ben 43 házában 337 lakos élt. A 1819. században nagyobb birtokosai a Szikszayak, Ghillányiak, Somlyodyak, Sennyeyek, Szirmayak, Majláthok és Szmrecsányiak.

1796-ban Vályi András ezt írja róla: „VÉKE. Magyar falu Zemplén Várm. földes Urai Szirmay, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és ó hitüek, fekszik Zetényhez közel, szántó földgye jó, fekete agyagos, van dombos, és homokos is, mindenféle vetemény termésre alkalmatos, réttye kevés, erdeje nintsen.”[2]

1828-ban 62 háza és 473 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, gyümölcstermesztéssel, állattartással, kosárfonással foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Veke, Zemplén vmegyében, magyar falu, a Bodroghközben, Bolyhoz 3/4 órányira: 299 romai, 55 gör. kath., 247 ref., 46 zsidó lak. Kath. és ref. templom. 736 hold szántóföld, F. u. b. és gr. Sennyei, Szirmay, kinek itt kastélya van, s m. Ut. p. Ujhely.”[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Véke, magyar kisközség a Bodrogközön, 125 házzal és 640 róm. kath. vallású lakossal. Postája és távírója Királyhelmecz, vasúti állomása Perbenyik. Ősrégi község, mely Weyka néven IV. Bélának 1245-ben kelt oklevele szerint Weykai Mártoné, a ki azt Wolchok fiának, Mikének eladta. 1407-ben Kiseszenyi András tiltakozik az ellen, hogy a Zendiek Vékét birtokba vegyék. 1411-ben már a Csapiak szerepelnek itt. 1420-ban a Makó családot, 1437-ben Polyák Jánost, 1444-ben Pike Balázst, 1454-ben Ezen (Eszenyi) Istvánt és Gecsei Jánost, 1461-ben Makó Jakabot, 1475-ben Kálnai Györgyöt s 1493-ban Czékei Jánost iktatják némely részeibe. 1550-ben Skaricza Mátyásnak, 1560-ban Vékey Ferencznek van itt birtoka, de az utóbbi a maga részét 1570-ben leányára, Csapy Gergelynére íratja. Az 1598-iki összeírás csak két birtokosát említi, Paczoth Ferenczet és Melith Pált. 1623-ban Santhus Györgyöt s 1629-ben ’Sennyey Sándort iktatják némely részeibe. 1633-ban Perényi Imre és Zsigmond akkori birtokosai osztozkodnak az „alsó kastély” és a felső „menyezetes ház” fölött. 1656-ban Pike Ádámot iktatják birtokába, a mikor Véke alias Pike néven említik s ugyanakkor Vékey Ádámot is beiktatják, a miből az látszik, hogy ez a kettő nem egy személy. 1658-ban a Barkóczyaknak is van itt részük s 1693-ban Andrássy Klárát és Barkóczy Lászlót is némely birtokrészbe iktatják. Később birtokosai a Szikszayak, a báró Ghillányiak, báró Sennyeyek, a Keszy és a Szirmay családok. Itt nyugszik a róm. kath. templomban Szirmay Antal, a történetíró († 1812. szept. 24.). Később a Mailáthok lettek a földesurai s most a Szmrecsányiaknak van itt nagyobb birtokuk és két régi úrilakuk, melyek közül az egyiket, melyben most is a család lakik, Szmrecsányi János 1891-ben építtette, ellenben a másik kastély fölszíntje 1523-ban épült, de emeletét 1791-ben báró Ghillányi György és neje, Péchy Magdolna emeltették. Ezektől a Szirmayakra szállott, kiktől gróf Mailáth Antal 1848 körül megvette s leányágon került a mostani tulajdonos birtokába. A Szmrecsányiak úrilaka nagy kényelemmel van berendezve s kb. 2500 kötetes könyvtára van. A lakosokat 1869-ben tűzvész, 1888-ban pedig árvíz sujtotta. Róm. kath. templomáról már 1314-ben van említés. Harangja 1314-ből való volt és Pápán öntötték. 1865-ben a község templomostul együtt leégvén, a harang is elolvadt. 1558-ban itt temették el I. Ferdinánd ama híveit, a kik a Zétény határában, a Szapolyay-féle csapatokkal vívott ütközetben elestek. 1578-ban Vékey Ferencz a kath. templomot a protestánsok részére elfoglalta, de 1751-ben báró Ghillányi György ismét visszaadta nekik. 1797-ben özv. Ghillányi Györgyné szül. Péchy Mária a régi templomot megújíttatta és megnagyobbíttatta. Itt van a Ghillányi család sírboltja is és Szirmay Antal is, mint Ghillányi-vő, benne van eltemetve. Az 1865-iki tűzvész után gróf Mailáth Antal kanczellár újra helyreállíttatta, 1894-ben pedig Szmrecsányi János restauráltatta. E községhez tartozik Darvas-tanya is.”[4]

1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarország része volt.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 596-an, túlnyomórészt magyarok lakták.

2011-ben 514 lakosából 346 magyar, 95 roma és 68 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Ghillányi-kastélyt 1791-ben Szirmay Antal történész, etnográfus, Zemplén megye levéltárának megalapítója bővítette. A szomszédos római katolikus templom kriptájában nyugszik.
  • A Szmrecsányi-kúria valószínűleg a 19. század második felében épült. Egykor 2500 kötetes könyvtára volt.
  • Temploma az 1332-1337 között készült pápai tizedjegyzék szerint már állt. A többszörös felújítások az ősi építészeti jegyeket nem hagyták meg. Az 1865-ös tűzvész megsemmisítette a templom 1314-ben, Pápán öntött harangját is.[1]

Képtár[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Véke témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914.   Zemplén vármegye.