Kelen (település)
| Kelen (Klenová) | |
| Keleni parasztház a homonnai falumúzeumban | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Szinnai |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1548 |
| Polgármester | Slavomil Voloch |
| Irányítószám | 067 72 |
| Körzethívószám | 057 |
| Forgalmi rendszám | SV |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 492 fő (2025. dec. 31.)[1] |
| Népsűrűség | 26 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 249 m |
| Terület | 20,03 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
| Kelen weboldala | |
![]() | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kelen témájú médiaállományokat. | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Kelen (szlovákul: Klenová, ukránul: Klenová) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Szinnai járásában.
Fekvése
[szerkesztés]Szinnától 27 km-re délkeletre, az Ublya-patak partján fekszik.
Története
[szerkesztés]1548-ban „Klenau” néven említik először, a homonnai uradalomhoz tartozott. Később a Hadik-Berkóczy család birtoka.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „KLENOVA. Orosz falu Zemplén Várm. földes Ura G. Barkóczy Uraság, lakosai ó hitűek, fekszik n. k. Orosz Volovához 1/2, é. Kálna Rosztokához is 1/2 órányira, határja két nyomásbéli, leg inkább zabot terem, középszerűen gabonát, árpát, kölest, tatárkát, krompélyt, földgye sárga agyagos kavitsos, erdeje bikkes, nyirjes, és elég, legelővel bővelkedik, piatza Ungváron, és Homonnán.”[2]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Klenova, Zemplén vm. orosz falu, Szinna fil., 9 romai, 723 g. kath., 21 zsidó lak. Gör. paroch. templom. 1093 hold szántóföld. Erdő. Vizimalom. F. u. gr. Barkóczy. Ut. p. Szobráncz.”[3]
Tipikus patak menti település. Lakói földművelésből, állattartásból és favágásból éltek. A 19. század végétől számos lakosa emigrált a tengerentúlra.
Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Kelen, azelőtt Klenova, ruthén kisközség, körjegyzőségi székhely, 129 házzal s 817 gör. kath. vallású lakossal. Postája Ublya, távírója s vasúti állomása Kisberezna. A homonnai uradalomhoz tartozott s előbb a Drugethek, majd a Barkóczyak voltak az urai. Most is gróf Hadik-Barkóczy Endrének van itt nagyobb birtoka. Gör.-kath. temploma 1805-ben épült.”[4]
1920 előtt Zemplén vármegye Szinnai járásához tartozott, majd az újonnan létrehozott csehszlovák államhoz csatolták. 1939 és 1945 között ismét Magyarország része.
Népessége
[szerkesztés]| Év: | 1995. | 2005. | 2015. | 2025. |
|---|---|---|---|---|
| Lakosság | 513 | 527 | 517 | 492 |
| Különbség | +2,72 % | -1,89 % | -4,83 % |
| Év | 2024. | 2025. |
|---|---|---|
| Lakosság | 496 | 492 |
| Eltérés | -0,80 % |
1910-ben 843, túlnyomórészt ruszin anyanyelvű lakosa volt.
2001-ben 535 lakosából 313 szlovák, 176 ruszin és 22 ukrán volt.
2011-ben 522 lakosából 263 szlovák és 233 ruszin volt.
Nevezetességei
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Population of Slovakia by gender – municipalities (annually), 2026. március 31., 2026. április 1.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek | Kézikönyvtár. www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2019. február 10.)
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség
- 1 2 Počet obyvateľov podľa pohlavia - obce (ročne) [om7101rr_obce=AREAS_SK]. Statistical Office of the Slovak Republic, 2026. március 31. (Hozzáférés: 2026. március 31.)

