Szukó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szukó (Sukov)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásMezőlaborci
Rang község
Első írásos említés 1557
Polgármester Alena Jedináková
Irányítószám 067 02
Körzethívószám 057
Forgalmi rendszám ML
Népesség
Teljes népesség146 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség17 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság290 m
Terület8,19 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szukó (Szlovákia)
Szukó
Szukó
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 13′ 00″, k. h. 21° 52′ 30″Koordináták: é. sz. 49° 13′ 00″, k. h. 21° 52′ 30″
Szukó weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szukó (szlovákul: Sukov, ukránul: Sukiv) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Mezőlaborci járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Mezőlaborctól 5 km-re délre, a Laborc felső folyásától nyugatra fekszik.

Története[szerkesztés]

A települést 1557-ben „Zuko” alakban említik először, ekkor 2 portája adózott a homonnai uradalomnak. 1649-től a Szirmay családé. 1715-ben malma és 15 háztartása volt. 1787-ben 44 házában 291 lakosa élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SZUKO. Tót falu Zemplén Várm. földes Ura Szirmay Uraság, lakosai gör. katolikusok, fekszik Rokitótz, és Felső Csebinyéhez közel; hegyes, veres, és fejér agyagos határja 2 nyomásbéli, terem zabot, kevés tatárkát, és krompélyt; erdeje van, szőleje nints; zabbal bővelkedik, széna nélkűl szűkölködik; piatza Sztropkón.[2]

1828-ban 44 háza és 332 lakosa volt.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Szukó, orosz falu, Zemplén vmegyében, Krasznibrodhoz 1 órányira: 330 g. kath., 5 zsidó lak., görög anyaszentegyházzal, 514 h. szántófölddel, malommal. F. u. Szirmay. Ut. p. Nagymihály.[3]

A 20. században a Wollman család birtoka. Lakói mezőgazdasággal, szénégetéssel, téglagyártással foglalkoztak.

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Szukó, ruthén kisközség. Van 45 háza és 293 gör. kath. vallású lakosa. Postája Hegyescsaba, távírója Alsócsebény, vasúti állomása Mezőlaborcz. A homonnai uradalomhoz tartozott s az újabb korban a Szirmayak voltak az urai, kiket már 1649-ben iktattak részeibe. Most Wollmann Kázmérnénak van itt nagyobb birtoka. Nevezetes kőolaj-forrása. Gör. kath. temploma 1660-ban épült, de 1859-ben megújították.[4]

1914–15-ben súlyos harcok folytak itt a Monarchia csapatai és az orosz seregek között. 1920 előtt Zemplén vármegye Mezőlaborci járásához tartozott.

Lakói később főként Homonna és Mezőlaborc üzemeiben dolgoztak.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 299, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.

2001-ben 153 lakosából 82 szlovák, 54 ruszin és 11 ukrán volt.

2011-ben 136 lakosából 66 ruszin és 54 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

Görögkatolikus temploma a 18. század első felében épült barokk stílusban a korábbi, 1660-ban épített templom helyén.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]